Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-15 / 12. szám
2 Kelet "Magyarország 1987. január 15. I Megértjük-e a külföldit? Vendéglátás „nyelvek” nélkül Nem kis irigykedéssel néztük a televízió Hét című adásában a finn „gazdasági csodáról” készített filmsorozatot. De úgy látszik, csoda is könnyebben történik olyan országban, ahol még a takarítónők közül is többen tudnak angolul. Tudom, túlságosan is jól feladott, könnyen lecsapható labda ez egy cikk bevezetőjének, amelyben olyan vállalat alkalmazottainak nyelvtudásáról írunk, ahol a nyelv ismerete a mindennapi munka elengedhetetlen része. Mégis úgy véljük, semmiképpen sem haszontalan a két példa szembeállítása. A megye legnagyobb vendéglátó vállalatánál, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat éttermeiben, szállodáiban és presszóiban naponta több ezer vendég fordul meg. Köztük nem ritka a külföldi sem. Olyannyira nem, hogy a Hotel Szabolcsban és a Koronában több a külföldi szállóvendég, mint a hazai. (A tavalyi 22 512 vendég közül 11 680 volt külföldi.) A „fronton álló” főportást, Má- zsáriné Ocsenás Erikát kérdeztem legelőször, hogy a szálloda portásai közül hánynak van valamilyen nyelvvizsgája, illetve milyen nyelveket beszélnek. Nem vált be — Nyelvvizsgája csak egy kollégámnak van. Marcsinák Róbert, aki az NDK-ban dolgozott, középfokú nyelvvizsgát tett németből és angolul is jól beszél. De az a tény, hogy a többinek nincs nyelvvizsgája, persze nem jelenti azt, hogy ők nem értik meg a külföldi vendégeket. A portás szakma ugyanis középfokú végzettséghez kötött, és a gimnáziumban vagy szakközépiskolában ma már az orosz mellett egy másik nyelvet is tanítanak, ezért angolul és németül is beszélnek valahogy. — És ez vajon eléri legalább az alapfokú nyelvvizsga szintjét? — faggató- zom tovább. — Sajnos nem, s bár a portán van alkalmunk gyakorolni a nyelvismeretünket, mi is érezzük, hogy magasabb szintű nyelvtudásra volna szükségünk. Sajnos, a TIT nem indít speciális tanfolyamokat a vendéglátósok számára. A vállalat ugyan próbálkozott ilyennel, de valahogy sohasem vált be. Mindig nagy volt a lemorzsolódás, így sosem érte el a kívánt hatást. „Elboldogulnak" A portások után a Korona felszolgálóit keresem meg. Nem túlságosan nagy reményekkel, mivel valaki azzal indított útnak, ha nyelvtudással rendelkező pincért keresek, akkor a Balatonig, vagy legalább a fővárosig meg se álljak. Huczman József brigádvezetővel és két társával ülünk le beszélgetni. Megtudom, hogy a Hotel Szabolcsban dolgozó 11 pincér közül senkinek sincs nyelvvizsgája, és csak hárman beszélnek úgy-ahogy valamilyen idegen nyelvet, melynek segítségével valahogy elboldogulnak a külföldi vendéggel is. — Van viszont idegen nyelvű étlapunk, mondják. De a helyzet fonákságát az egyik nemrégiben „szabadult” felszolgáló is érzi, mert rögtön hozzáteszi, persze ha indulna nyelvtanfolyam, akkor többen is jelentkeznének. 1 Ezek után a Szálloda és Vendéglátó Vállalat személyA nyíregyházi fiatalok kedvelt szórakozóhelye lett a tavaly szeptemberben megnyílt Ifi-tanya: naponta 2—300 fiatalt látnak vendégül, akik közül 100—150-en veszik igénybe az étkezési lehetőséget. Képünkön: pillanatkép az Ifitanyáról. (Császár Csaba felvétele) zeti osztályvezetőjét, Halmi Sándornét keresem fel, akitől minden kertelés nélkül megkérdezem, hogy a vállalatnak hány olyan alkalmazottja van, aki nyelvvizsgát tett valamilyen nyelvből, s ezt a tudását a vendéggel is hasznosítani tudja. — Olyan, aki nyelvpótlékot is kap, csak öt van. Ez bizony édeskevés olyan vállalatnál, amelynek 1660 dolgozója a megye vendéglátásának jó részét látja el. — Mi is érezzük a nyelvtudás hiányát és szükségességét — folytatja — ezért rendszeresen indítunk is nyelvtanfolyamokat, és másféle módon is igyekszünk hasznosítani a nyelvtanulást. A portásoknál még elfogadható a helyzet, viszont a felszolgálók között... Úgy látszik, az ösztönzés nem elég hatásos. (Persze nem is lehet az, ha a kollektív szerződés szerint csak 100 forint nyelvpótlékot kap, aki leteszi az alapfokú nyelvvizsgát, annyit csupán, amennyit egy nagyvonalú vendég is otthagyhat borravalónak.) Pedig ha megépül esetleg az osztrákokkal közösen . üzemeltetendő Thermál-szálló, ahol a dolgozók felvételi követelménye eleve a két nyelv tudása lesz, akkor bizony még nagyobb szükség lesz a nyelvtudásra. Ezért is tervezünk több intenzív tanfolyamot a közeljövőben. Megoldás az iskolából? Egy másik halvány reménysugár is megcsillan, mivel a megyeszékhelyen induló vendéglátóipari szakközépiskolában nagy figyelmet fordítanak majd a nyelvoktatásra; s első-második osztályban heti 3, harmadik-negyedik osztályban pedig heti 4 órában oktatják a második idegen nyelvet. Nem ártana az sem, ha az érettségi tárgyai között legalább egy idegen nyelv is szerepelne, hiszen nagyon sok nyelvét tudó vendéglátósra lenne szükség. Sajnos, azonban az idegen nyelv nemigen kerül be az érettségi tárgyak közé. De az is érthetetlen, hogy a vendéglátóipari szakiskolában az utolsó évben megszűnik a nyelvoktatás. Mező Gyula, a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző igazgatója azt is elmondta, hogy ők már javasolták a felsőbb szerveknek, hogy módosítsanak ezen. Mindenesetre, ha a vendéglátó vállalat igényli, akkor fakultatív módon indítanak nyelvtanfolyamot a vendéglátó szakmunkás- képző tanulóknak. Bodnár István Halií, hol vagyok? H allgatom hétfő este Szilágyi János népszerű telefonos műsorát. Hallgatom, és nem hiszek a fülemnek. Egy bájos hangú hölgy éppen felfedezi Kolumbusz tojását : hevesen magyarázza a nagyokat ha Ugató „Szilágyi urnák” — no és persze azoknak, akik a rádiók mellett ülnék —, miként szabadulhatna meg kis hazánk egy csapásra minden gondjától. AZt mondja, botorság súlyos dollármilliókat ké- rincsélnii nyugatról, mikor mindenki tudja, hogy az OTP dugig van jó magyar forinttal. Fizessük ki az ott lévő pénzből mihamarabb nemzetközi tartozásainkat, és abból, ami azután marad, vásárdíjunk modern gépeket a fejlettebb országokból. Megáll bennem az ütő. Érezhető, hogy a műsorvezetőben is. ö tér magához előbb — hiába, edzettebb —: valami olyasmit fűz az ominózus javaslathoz, hogy ő ugyan nem ért hozzá,.de léteznek bizonyos közgazdasági törvényszerűségek, és különben is, ha ez lenne az ír a magyar gazdaság sebeire, a közgazdászok bizonyosan rég hitelezőink kezébe perkálták volna már a hangyaszorgalmú lakosság jóvoltából OTP- be került bankókat. — De én azt tanultam a közgazdasági egyetemen ... — replikázik a felfedező hajlamú hölgy. „Szilágyi úr” azonban nem vállalkozik a téma további boncolgatására. Megtámogatja még néhány szóval érveit, aztán udvarias búcsúmondatot küld a vonal túlsó végére. Én meg mozdulatlanul ottmaradok a székemben — megbénít a döbbenet. Legszívesebben persze, mint nyilván sokan, le- gyintemék: kitalált, eljátszott dolog ez az egész. De sajnos tudom, hogy nem. Nagyon is a valóság kicsiny hangmetszetét találta a műsor. Hiszen nap mint nap belebotlik hasonló jelenségekbe az ember. Ó nem, nem a tájékozatlanságról, a kabaré áLapötletefcnak kínálkozó fogalomzavarról van szó, amely némelyek fejében honol, hanem a bátorságról. A bátorságról, amely erőt ad nekik ahhoz, hogy különböző rendű és rangú fórumokon előállásnak képtelen ötletekkel, melyeket alkalmasint — attól' függően, ki a lelemény atyja — komolyain is vesznek egyesek ... Hihetetlen. mennyire leértékelődött a gondolkodás és a gondolatközlés erkölcsi felelősségének normái. Újabban kocsmai asztaloknál születnék életfilozófiák, kósza hallomások alapján döntések és ítéletek, lépcsőházi okoskodásokból kinyilatkozások. S annál inkább így van ez, ahogy nő itürelmes- ségünk a butasággal, és a bután, felkészületlenül nyilatkozókkal, véleményt vagy javaslatot formálókkal szemben. Ahogy hajlamosakká válóink legyin- teni, és mosolyogni, ahelyett, hogy dühbe jönnénk. Mert akkor talán jobban átgondolná mindenki, mit akar mondani, és nem beszélne nyilvánvaló badarságokat. Ami egyben azt is jelentené, hogy felerősödhetne azok hangja, akikre érdemes odafigyelni. M anapság ugyanis túl nagy a hangzavar — mindenki közgazdász, politikus, sportszakéntő és ki tudja mi még. Ugyanakkor az igazi közgazdászok, az igazi politikusok, az igazi sportszakédtők — és ki tudja kik még — zavarban -vannak, hisz nem tudhatják, mikor horkannak fel az álhozzáértök. Ilyen körülmények között a „Halló, itt vagyok!” című rádióműsor mellett szükség lesz egy másik műsorra is, ezzel a címmel: „Halló, hol vagyok?” Czine Gáspár A tárgyalóteremből Aranytárgyak kézen-közön Az aranytárgy nem devizaérték, mint az arany, hanem olyan vagyoni érték, amelyre különös szabályok vonatkoznak. Az arra kijelölt vállalattól visszterhes ügylettel, belfölditől ajándékozás vagy hagyaték útján belföldi bármilyen mennyiséget beszerezhet és birtokában tarthat. Belföldi más belföldi személy részére aranytárgyat ajándékozhat. A legfontosabb korlátozás az aranytárgy elidegenítése és cseréje. Tilos az aranytárgy elzálogosítása vagy aranytárgy fedezete mellett kölcsönnyújtás vagy kölcsön igénybevétele. Aranytárgy elzálogosítása vagy eladása csak az erre jogosult vállalat részére erigedélyézett. Ilyen az Öra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat, valamint a Nyíregyházi VAGÉP. Tilos az aranytárgyak külföldi számára történő ajándékozása is. A devizakódex tiltó rendelkezéseinek megsértői természetesen büntetőjogi felelősséggel is tartoznak. így járt H. József nyíregyházi lakos és két társa, N. Ferencné és K. Péterné, akik aranytárgyakat vettek és eladtak. H. József először egy török állampolgártól kapott ajándékba négy arany nyakláncot, két pár fülbevalót, melyek közül három nyakláncot értékesítésre K. Pé- ternének adott át. A többi aranydolgot maga értékesítette ismerősei körében. H. József ezt követően Budapesten a Keleti-pályaudvar környékén ismeretlen személytől vásárolt 6 ezer forint értékű aranytárgyakat, melynek eladásában ismét K. Péterné segített neki. Az aranytárgyak egy részét N. Ferencné vásárolta meg. Ezután J. József a nyíregyházi Hatzel téri: piacon ismét ismeretlen személytől arany nyakláncokat vásárolt, melyeket némi haszonnal adott tovább. A büntetőeljárás során a vádlottaktól 15 ezer forint értékű aranytárgyat foglaltak le. A bíróság devizagazdálkodás folytatólagosan elkövetett megsértése miatt vonta felelősségre mind a három vádlottat. Mivel még ez ideig egyikőjük sem volt büntetve, ezért a bíróság több ezer forintos pénzbüntetésre ítélte őket, a lefoglalt aranytárgyakat pedig elkobozta. (m. f.) Nyíregyházáról Kazetták Angliába Az Információtechnikai Vállalat nyíregyházi üzemében megkezdték az úgynevezett Walton-féle festékkazetták gyártását, amelyeket a számítógépekhez használnak. Január 15-ig mintegy 1500-at szállítottak. Ebből a típusból az idén 80 ezret gyártanak és szállítanak, amelyek jelentős részét Angliába exportálja a Walton-cég, a Videoton leányvállalata. tehetséggondozás Szabolcs-Szatmár megyében „évi egymillió forinttal finanszírozhatja a művelődési osztály a tehetséggondozást” — olvasható a Magyar Hírlap december 19-i számának „Ha szelet kapnak, száguldanak” című riportban. Hogy valóban megbízatássá váljék a tehetséggondozás az Iskolákban, a művelődési osztály pályázatot hirdetett a nyáron, a vállalkozók céljutalmára, anyagi támogatására. A pályázónak vállalnia kellett az általa kiválasztott, vagy rábízott tehetséges tanulók képességeinek céltudatos fejlesztését, az iskolafokozatnak megfelelő program kidolgozását. A nyolcvannégy pályázatból hetvennégyet fogadott el a Megyei Pedagógiai Intézet szakértői bizottsága. A pályázat első éve szükségszerűen szolgálta azt is, hogy kiválogatódjék a pedagógusoknak az a csoportja, akikre a kővetkező fázist lehet építeni. Vas I.ajosné megyei tanácsos ezt így fogalmazta meg: A tehetséges tanároknak kell előbb ki- válniok, hogy köréjük gyűjthessük a tehetséges gyerekeket. Bizonyságul már az Idén Is indultak városi és intézményi szakkörök, egy bizonyos tanárokhoz küldenek gyerekeket az Iskolák. KULTÜRMISSZIO A Népszava december 29-1 száma beszélgetést közöl Léner. Péterrel, a Móricz Zsigmond Színház igazgatójával a kultúra közvetítéséről. Hogyan valósul meg ez a gyakorlatban? Legismertebb forma a tájolás. Szezononként ötven kihelyezett előadást tartanak. Azokról a településekről, ahol kedvezőtlenek a feltételek, esetenként „behozzák” a közönséget a színház autóbuszával. Megyeszerte tartanak a művészek rendhagyó Irodalmi órákat. Ezeken a tananyagban szereplő klasszikus müvek oratorikus, dramatizált keresztmetszetét adják elő. Foglalkoznak egy olyanfajta gyermekszínházi tagozat létrehozásával is, ahol évente két új bemutatót tartanának. AKIK A LEGTÖBBSZÖR VETÉLKEDTEK A Szovjetunió című képes folyóirat idei első számában képes riport jelent meg a kisvár- dai diákokról. Ebből a városból nyolcszor jutottak be középiskolások a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő területi döntőjébe. Ennyi lelkesedéssel, lankadatlan erőfeszítéssel nem sok kollektíva dicsekedhet. Megtudjuk, hogy a Bessenyei György Gimnázumban minden tanuló egyénileg vesz részt az első fordulóban. A második fordulóban 205 négyfős csapat vetélkedik, közülük a legjobb 10 csapat kerül a megyei döntőbe. Olyan eseményeket is kell rendeznünk, amelyek sok embert tudnak megmozgatni — mondják a gimnazisták. Az elmúlt tanévben diákcentrumot hoztak létre. Havonta más iskola látja vendégül a többieket. Mindent a diákok szerveznek, felügyelnek, a tanárok nem szólnak bele semmibe. Ez alkalmat ad arra, hogy megismerjék egymás iskoláját, elbeszélgessenek egymással, híres együtteseket, művészeket hívjanak meg. A Császy László Szak- középiskolában és a gyors- és gépíró szakiskolában a tanári kar és az iskolában működő MSZBT-tagcsoport is segíti a diákokat, hogy amibe belekezdenek, jó eredményekhez vezessen. Bumberák Istvánnénak. a Bessenyei György Gimnázium felkészítő tanárának véleménye: „Házi versenyeink nagyon színvonalasak, még nem volt olyan diák, aki ne emlékezne szeretettel ezekre a versenyekre. Egykori tanítványaink kötődnek iskolánkhoz, még ma is izgulnak sikereinkért. . . Szeretnénk egyszer mi is otthont adni az elődöntőknek. Más iskolák diákjai is jól éreznék nálunk magákat.” Csikóménes a téli Beregben. (Elek Emil felvétele)
