Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-15 / 12. szám

1987. január 15. Kelet-Magyarország 3 Űj szemléletű útkeresést Másolás helyett — felfedezés Meglátszik a lélegzet is KÖZELEDVÉN A ZÁR­SZÁMADÁSHOZ gyakran számba veszik a termelőszö­vetkezeti vezetők: mit kel­Ieitot volna jobban, esetleg másként. Az alaptevékeny­ség jövedelmezőségének inga­dozása — különösen az aszá­lyos helyeken — még inkább arra a meggondolásra vezet, hogy mindenképpen szert kellene tenni valami biztos pénzt hozó melléküzemre. A felismerés nem új, jó néhány éve nagyon is visszatérő. Mégis kevés az igazán kiug­ró, eredménnyel kecsegtető kezdeményezés. Vajon ez-e az oka, hogy későn kezdtünk hozzá a zsí­ros üzletek megkereséséhez? Amikor az ország közepéhez közelebb lévő mezőgazdasá­gi nagyüzemek már learat­ták a lehetőségeket. Szó ami szó, némelyik sikeres vállal­kozás létrejöhetett volna mifelénk is, ha előbb ébre­dünk. AZ EREDMÉNYTELEN­SÉG GYÖKEREIT KUTAT­VA érdekes következtetése­ket vonhatunk le egy látszó­lag egészen távol eső párhu­zamból. Egy autókat tervező szakember mondta, hogy na­gyon hosszú ideig hibás úton jártak, amikor minél áram­vonalasabb karosszériákkal kísérleteztek. Az átalakítás­nak alávetett típus formájá­ból minden egyes lépcsőben lefaragtak valamit valahon­nan, és az elején még mere­deken lefelé ívelt- a légellen­állása, később azonban fci- sebbedtek az eredmények, hogy bebizonyosodott: az ideális érték elérésére egy­szerűen nincs kilátás. És ak­kor a magukba roskadt szél­csatorna-szakemberek rá­döbbentek: nem az adott tí­pusból kellett volna elindul­niuk az ideális irányba, ha­nem az ideális — autóra per­sze egyáltalán nem, hanem inkább egy vízcseppre hason­lító — formából az óhajtott autó felé. Vállalva azt. hogy a régi márkához egyáltalán nem fog- hasonlítani az új modell. A kis kitérő új gondolatok­ra serkentheti mindazokat, akik még nem mondtak le a kiegészítő jövedelem meg­szerzéséről. Az előző követ­keztetést , adaptálva — és természetesen nem csökkent­ve más üdvös módszerek esé­lyeit — hasznos lenne a helyi lehetőségeket kihasználni, és nem a távoli jó példákat má­solni. Sokan mondják, hogy akik valami nagy gyár kite­lepített gépein kezdenek dol­gozni — mondjuk egy átala­kított magtárban, tulajdon­képpen gyarmatosításnak ve­tik alá magukat. Alacsony bérért, elmaradott technoló­giával és még lehetne sorol­ni a példákat. MIT KELLENE EHE­LYETT TENNI? Mindenek­előtt meggyógyítani egyfajta vakságot, amelynek szervi tünetei ugyan nincsenek, mégis „sikeresen" rejti el a hely lehetőségeit az ott élő elől. Vajon feltűnik-e vala­kinek a sok falusi tisztaszo­ba szekrényein sorakozó be- főttes üveg°k glédája. Az igazi egyéni íz. Kell-e feltét­lenül mindent nagyüzemben készíteni ? Nem elegendő-e megszervezni a piacot a ter­mékelőállítás sejtjeinek? Vagy, hogy egy nagyságren­det lépjünk: kihasználjuk-e eléggé az egyéni műhelyek­nél valamivel nagyobb-ma­nufaktúrákat? Botpaládon láttam tavaly, hogy az egyik tag házának két szobáját műhellyé téve kötelet gyárt egy százéves szerszám segít­ségével. Látva a helyet, alig hihető, hogy mennyi export vágóállat nyakába teremt a kétszemélyes „üzem" lekötő­eszközt. EGZOTIKUS GYÜMÖL­CSEINK, a som, a kökény, a vadkörte, szemünk láttára terem és lesz az enyészeté, pedig némiképpen feldolgoz­va nagy pénzt adnának érte. Amit elsoroltam, az csak né­hány példa, és talán nem is a legjobbak. Visszatérve az áramvonalas autóhoz: jó lenne az eddigi félig-meddig bevált, vagy teljesen sikerte­len kísérleteinket felváltani új szemléletű útkereséssel. Megvizsgálni a házunk táját, lenézni a lábunk alá, nehogy’ megbotoljunk valami ott he­verő kiváló lehetőségben, mi­előtt felfedeznénk hasznát. Ésik Sándor „Senkit sem kellett noszogatni...99 Napkor, Kossuth téesz, ja­nuár 14., szerda. A hideg csíp, a hó kötésig ér, de az élet nem állhat meg. Különösen nem az állatte­nyésztő telepen, hiszen a jó­szágokat etetni, gondozni kell. — Vasárnapról hétfőre vir­radóra volt igazán komoly a helyzet, de azóta konszolidá­lódtak a körülmények — mondja a szövetkezet elnök- helyettese, Lipták Béla. — A telepen dolgozók mellett má­sok is itt voltak már hajnali fél ötkor, senkit sem kellett noszogatni, hogy keményeb­ben markolja a villa-, vagy lapátnyelet. Infra lámpa melegíti Ezerkétszáz szarvasmarha, kétezer sertés ellátásáról kell gondoskodni e kemény napo­kon is a napkori szövetke­zetben. Járjuk az istállókat, az égvilágon semmi, de sem­mi nem utal a kinti nehéz­ségekre. A jászolban most ki­osztott szálas takarmány, a jószágok alatt friss alomszal­ma. A tehénistálló ’ mellett egy másik helyiség, a falak­ról leengedve vörös lámpák világítanak. Mindegyik alatt egy-egy kisborjú, legközelebb hozzánk a két legfiatalabb: az éjjel születtek, ikrek. — Mire beérkeztem, már megszáradt a szőrük. Az éj­szakai váltómnál jöttek a vi­lágra — magyarázza az ügye­letes ellető, Obsitos János. — Nem fáznak? — Hogy fáznának! Az infralámpa melegíti őket. — Nem is a jószágokkal van a mi gondunk, hanem a nagy hideggel — magyaráz­za a telep vezetője, Balázsi Kálmán. — Az istállók egy részénél szétfagytak a veze­tékek, szegény karbantartók­nak volt éppen elég bajuk. A telepet nagy szérűskert övezi, a takarmánykeverőjük, de a kazlak, a silódombok is itt vannak közvetlenül az épületek szomszédságában. Szerencséjükre, hiszen így sokkal rövidebb idő alatt tisztíthatták meg az utakat, gyorsabban eljut a takar­mány az állatokhoz. Több és értéke­sebb takarmány — Komolyabb fennakadás ugyan egy percig sem volt, de a szokatlanul nagy tél A fejőállomány naponta 3700—3800 liter tejet ad. A tejház­ban Badar! Tiborné kezeli a tejet szállításig. S oha nem gondoltam volna, hogy egyszer taxizásra adom a fe­jem. Jó állásom volt, magas vagy legalábbis közepes tár­sadalmi megbecsüléssel, de jóval kevesebb pénzzel. A feleségem akkor szült, az új lakótelepi otthon kölcsöneit is sürgősen törleszteni kel­lett, hát válaszút elé kerül­tem. A helyzet úgy hozta, hogy inkább csúsztam a tár­sadalmi ranglétrán néhány fokot lefelé, viszont három­szor annyit kereshettem, mint korábban ... Persze, akkor én naiv, azí hittem, elviszem az utast a kívánt célhoz, fizet és ezzel kész. Rádöbbentem, hogy igazi kenyérharc dúl a taxi­sok között. Állandósult az idegfeszültség, a napi fél do­boz cigit már másfélre emel­tem. Észrevétlenül, de egyre gyakrabban jelentkezett egy kínzó görcs a gyomromba ... Aztán igyekeztem mielőbb túltenni magam ezeken. A kezdeti nehézségek számlájá­ra írtam. Kettőzött szorga­lommal láttam a taxisélet­hez. Hamarosan már megta­láltam benne a szépet is. Mert úgy higgye meg, min­den út egy külön történet. Minden találkozásnak van hangulata. Én úgy ítélem meg, barátságos alkat vagyok és ezért szívesebben veszem, ha egy harminc forintos utat is kellemes hangulatban te­szünk meg. Nem önös céllal mondom ezt, hanem az utas kiszolgálásának is egyik fon­A taxis monológja* Minden út — egy történet tos ismérve, hogy érezze jól magát az autóban. Általában nem szórakoztatom az utast mindenáron, de azért meg­kérdezem, megkínálhatom egy cigarettával vagy kap­csoljak be egy kis zenét? Szinte első látásra el lehet dönteni, hogyan reagál majd az utas az ilyen kapcsolat­kezdeményezésre. Tekinté­lyes hányaduk beszédbe ele­gyedik, de vannak olyanok is, akik azonnal tolakodó hangnemre váltanak. Ne kérdezzen számot, de min­den harmadik fuvaroztató azonnal az anyagiakkal kez­di: mennyit keres maga ha­vonta és egyáltalán megéri-e taxizni? Hát kérdezünk ilyet egymástól, ha még sosem láttuk a másikat?! Aztán a másik típus a kö­tekedő. Ö tudja a legjobban az útvonalat, persze, rend­szerint gyalogos megközelí­tésben, „toronyiránt” gon­dolkodik, mintha autóval ugyanolyan eredményesen lehetne követni a célt. Vagy azt hiszi az illető, hogy a taxis juszt is furikázza a busásabb pénzért. Pedig ne­kem azon jár az eszem, hol könnyebb rákanyarodni a főútra, hol nem tiltja tábla a behajtást, melyik lámpánál kell kevesebbet várni és így tovább. Rendszerint az ittas utasokkal van a több baj, ők kötözködnek, viszont ők a nagyvonalúbbak, tőlük na­gyobb a borravaló. S van egy még rosszabb utastípus, aki egyáltalán nem veszi emberszámba a taxist. Például három méterre a kocsitól rágyújt és meg sem kérdi, dohányozhat-e az au­tóban. Még ha csak fölé­nyeskedik, hagyján, de elő­fordul, hogy parancsolgat és azt hiszi, a szolgáltatás az ő szeszélyeinek maradéktalan kiszolgáltatását jelenti. Ahány ember, annyiféle a viselkedése. A főtérről vit­tem egy asszonyt, 19 forintot kellett fizetnie. Ezer forin­tost húzott elő, de a kora reggeli órán még nem volt apróm. Megegyeztünk, majd legközelebb ideadja. Erre egy hét múlva hozza a postás a 19 forintot... Egy másik esetben a kézi­táskát felejtette a hölgy az autóban. A lakcímére elvit­tem, s nem győzött hálál­kodni, mert nagy összegű pénz volt a táskában ... De ami nekem talán a legjobban fáj, hogy nagy az ellentét a szervezett taxitár­saságok között. Képesek egymás elé vágni a kórház­nál vagy a vasútállomásnál egy-egy zsírosabb fuvar re­ményében. Más városban tűzbe mennek egymásért a taxivezetők, nálunk pedig a munkamorál még az elvár­ható szintet sem üti meg. S aztán jönnek még a „parti- zánkodó” maszek- és másod­állásban lévő taxisok, akik­nek a munkaidejét talán so­ha senki nem ellenőrzi. No­ha erre nagy szükség lenne. Szerintem a kontárellenőr zsebszámológépet is hozhat­na magával, ha valakinek az engedélyezett és a tényleg végigautózott óráit akarná összeszámolni... B ár az anyagiak vonzó­ak, de semmiképpen nem taxisként aka­rom leélni az életemet. A feszült állapot, az állandósult stressz, a nem mindig kelle­mes utasok semmiképpen nem ellensúlyozzák a vasta­gabb pénztárcát... A taxis monológját leje­gyezte: Tóth Kornélia * A taxis nem kitalált személy, de nevét éppen a „kenyér­harc” miatt kérte, ne írjuk meg. azért okozott veszteségeket — mondja az elnökhelyettes. — Ilyen nagy hidegben több és értékesebb takarmányt kell etetnünk, de ez nem lesz arányban a súlygyarapodás­sal, vagy a tejhozam növeke­désével. Megpocsékolta az idő a si­lódombot is. A takarmány felső része, jó fél méter vas­tagságban átfagyva, jócskán vesztett béltartalmának ér­tékéből. Körben a kerítések mellett öreg akácok, nyár­Kint majd lefagy az embe­rek füle, itt bent meg lekí­vánkozik az emberről még a kiskabát is. Befagyott csatornák A híres törzstenyészet szál­lásán persze jóval ridegebb a környezet, itt bizony meglát­szik az ember lélegzete is. A fázósabbja összebújik, egyi­kük furcsán, szakaszosan lé­legzik. Belőle biztosan nem Ez a két kis ikerboci szerda reggelre született. fák, megszámlálhatatlanul sok varjú gubbaszt az ága­kon. Behúzódtak a mezőkről ők is, némi élelem — akár­csak a kukoricasilóra telepe­dett galamboknak —, jut ne­kik is. A szarvasmarháktól csak egy kerítés választja el a ser­téstelepet, az irodán nincs senki. Az állatorvost, Hege­dűs Bélát és a telep vezető­jét, Tudlik Tamást is a fiaz- tatóban találjuk. Az egyik kamrában hatalmas koca va­júdik, hófehér lepedővel tö- rölgetik tisztára a világra jött apróságokat. Az állatorvos megtapogatja a koca hasát, s int, hogy nem lesz több. Az apró ma­lacok ügyet se vetnek ránk, az erősebbje már javában bökdösi az anyát, hisz éhe­sek. lesz törzskan, sorsa a vágó­híd. Az ólak betontalapzata enyhén lejt ki az udvarnak, ám most még ezt is sokkal gyakrabban takarítaniuk kell a gondozóknak. A kinti csa­tornák ugyanis befagytak, a telep vezetője nem is kísér bennünket tovább, megy az emberei után, hogy közösen okoskodjanak ki valamit. Az elnökhelyettessel s az állatorvossal maradunk, sza­vaikból kiderül a legfonto­sabb: a jószágok jól bírják a telet, s az emberek még a szokásosnál is lelkiismerete­sebben teszik a dolgukat. Ta­karmány is van bőven, ab­rakból még eladásra is jut. Az idő pedig majdcsak meg­enyhül egyszer. Balogh Géza „Szülői levelek..." Speciális magyar prog­ramnak nevezte dr. Bottá Adám, az Országos Egész­ségnevelési Intézet igazga­tója azt a közelmúltban út­jára indított kezdeménye­zést, amely társadalmunk egészségének megőrzését tűzte feladatául. Amint a január 7-én Bu­dapesten megtartott sajtó- tájékoztatón megtudtuk, az intézet a maga sajátos esz­közeivel kíván csatlakozni az országos programhoz. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatallal közösen meghirdetett akció célja a családok szerepének meg­erősítése, a szülők felelős­ségérzetének növelése. A „Szülői levelek” címen elin­dított program a család ér­dekeit, összetartozását szol­gálja. Azt tekinti feladatá­nak, hogy a nőket újra meg­tanítsa az anyaság, a gyer­meknevelés örömére. A szervezők azt szeretnék, hogy a gyermekekkel való felelősségteljes bánásmód mind szélesebb körben ter­jedjen el. Az első levelet tavaly áp­rilisban kapták kézhez a szülők, akik a gyermek há­roméves koráig vehetik át a szakmai tanácsokat tar­talmazó összesen nyolc le­velet. Mészáros Árpád, az Álla­mi Ifjúsági és Sporthivatal tanácsosa arról tájékoztat­ta a résztvevőket, hogy a másfél millió forintos költ­séggel megszervezett prog­ram gondolata már 1979- ben, a gyermekév kapcsán megszületett. A terv részle­tes kidolgozására alakított munkabizottság legfőbb tö­rekvése az volt, hogy a sze­mélyes hangvételű levelek a legfontosabb tennivalókat is közérthetően közvetítsék. Az első leveleket a legfogé­konyabb korban, a gyer­mek hároméves koráig jut­tatják el a címzettekhez. A program kidolgozásához ki­váló szakembereket, gyer­mekgyógyászokat, pszicho­lógusokat és védőnőket kér­tek fel. Dr, Kemény Pálné, a munkabizottság tagja arról szólt, hogy a kisgyermekkel való foglalkozás napjaink­ban nem kielégítő. Mind kevesebbet figyelünk a gyermekek nehézségeire, problémáira. Ennek is kö­szönhető, hogy ma már 30 ezer kábítószeres és ugyan­ennyi állami gondozott gyermeket tartanak nyil­ván, s számuk nemhogy csökkenne, folyamatosan nő. A szakember hangsúlyozta: a gyermek élete a család­ban alapozódik meg, ezért a család szerepének erősítése igen nagy jelentőségű fel­adat. E munkában rendkí­vüli szerep jut a védőnők­nek, akik már eddig is ko­moly segítséget nyújtottak. Az idén útjára indítandó 140 ezer szülői levél kézbe­sítése is az ő feladatuk. Az ő segítségükkel jutnak el a levelek az ország valameny- nyi pontjára, így a legap­róbb falvakba is. Kovács Éva Ropog a hó a talpnak alatt. A hőmérő most, nap­közben is tíz foknál hidegebbet mutat, az épületek kö­zött méteres hótortassokat épített a szél. Kőhajításnyi- ra ináén, az állattenyésztő telepen gépek sürgölődnek, tisztogatják az Istállók közötti utakat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents