Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-10 / 290. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. december 10. gáltatás régi, bevált formája a méret utáni ruharendelés. Az 1977-től működő részleg — remélhetőleg — újra visz- szanyeri régi hírnevét. Felvé­telünkön Horváth Mónika gimnáziumi tanuló báli ruhá­ját igazítja Bállá Bertalan szabómester, (ny. cs.) Népi kollégista voltam G yermekként kerültem 1946. szeptember 9- én a mátészalkai Móricz Zsigmond Népi Kol­légiumba, akkor még a 14. évemet sem itöltöttem be. Napjainkban az S. O. S. falu hallatára — a 40. év­forduló kapcsán — úgy ér­zem, akkor az egy ilyen jel­legű intézkedés volt: 50 ta­nulni vágyó fiatalnak adott fedelet, napi élelmet, s mindezek mellett: családi otthont. Ezt az utóbbit ten­ném előre, mert a kezdeti nehéz lépéseket csak a csa­ládtagokra jellemző, egy­mást segíteni akarással le­hetett megtenni ... Falusi szülők fizikai mun­kához szokott gyermekei­nek munkája alapján ala­kult, szépült a környeze­tünk. A magunkénak érez­tünk mindent: az édes­anyánk szőtte falusi rongy- pokróccal élfedett ajtókat- ablakokat, a hideg decem­beri napokban többnyire csak lelkesedésünk melegé­vel fűtött „háló-tanuló-tár- salgómiosdó” szobánkat. Még ma is felemelő érzés végiggondolni, hogy a szat­mári-beregi rész szinte minden falujából verbuvá­lódott fiatalokat milyen rö­vid időn belül szinte csa­láddá kovácsolta a jövővá­rás. Az első napokban elindult mozgalmas élet állandó meghatározója volt az itt élő és tanuló fiatalok egész életének. A társadalmi te­vékenység, amit a kollégi­umban végeztünk, ereinkbe szívódott és „nyugtalanná” tett bennünket: ki-ki a sa­ját iskolájában folytatta az aktivitást, vagy ha úgy kel­lett, falujárásainkkal tet­tünk hitet elkötelezettsé­günk mellett. D ecember 19—20-án kerül sor Mátészal­kán egy emléktábla felavatására. Ekkor az egy­kori alapítók, a NÉKOSZ- ásták, tanárok és a 40 év előtti kollégiumlakók is ta­lálkoznak. Emelt fővel gyü­lekezünk előtte, és hittel, önmagunk által igazoltan valljuk: mi jó útravalót kaptunk, olyat, amely még ma is, holnap is 'velünk llesz, bennünk él. Dr. Toronicza Gyula A régi posta helyett újat, korszerűt kap a város. A tetszetős küllemű birtokba vehetik a szalkaiak. (csiky) épületet rövidesen Értéket mentenek Kétévi vajúdás után városvédő egyesület szüle­tett. Az „újszülött” legfőbb célja — titkárának, Lengyel Ferenc városi főkertésznek szavai szerint — az értékek megőrzése. A néhány éve kiérdemelt Hild-érem után egyesek jog­gal kérdezhetik: eddig ez nem így volt? — Sajnos, nem — mondja Lengyel Ferenc. — A díj in­doklásában többek között az is szerepelt, hogy a „bőség zavara” érződik a városon. És ebben igazuk volt a bírá­lóknak. Az akkori időkben ugyanis nem szűkölködtünk az anyagiakban. Ennek kö­szönhetően aztán egész vá­rosrészek nőttek ki a földből. A városvédőknek nem is ez ellen van kifogásuk. Hogy is lehetne. A lakásokra nagy szükség van. Az bántja őket, hogy közben lerombolták a régi házakat, közöttük olya­nokat is, amelyek komoly építészeti értéket képvisel­tek. Nehezményezik azt is, hogy a város központjában országos főút épült meg, s ezzel nemcsak állandó bal­esetveszély, hanem a város­kép rombolása, a levegő szennyezése is bekövetkezett. Másutt a városból kivinni igyekeznek a főutat — bosz- szankodik Lengyel Ferenc, majd hozzáteszi: — Ezen már nem változtathatunk. Mivel önálló értékes épületünk nem sok van, egyes városrészek megmentésén fáradozunk. Néhány szálkái ház, köztük a Péchy-palota jócskán meg­éri! — teszi hozzá lelkesen. A városvédőknek a felrob­bant posta megüresedett tel­ke okozta a legtöbb fejtörést. A város vezetői ugyanis át­adták a területet a Lakszöv- nek, amely a jelenleg alkal­mazott korszerű technológiá­val kívánja a házakat fel­építeni. Hogy ez miért baj? A városvédők szerint azért, mert így nem tudják meg­menteni, illetve újraéleszteni a régi hagyományokat. Már­pedig ők ezt akarják. Kere­sik is kitartóan azt a kivi­telezőt, aki régies hangulatú házak építését is vállalni tudja. Ez a harc még nem dőlt el. Van azonban olyan csata is, amelyet sikerrel vívtak meg. — Az új posta előtti terü­let beépítéséről sokat vitat­koztunk az utóbbi időben. A tervező műköves díszeket, térhatású megoldásokat akart. Mi úgy gondoltuk, sze­rencsésebb lenne a városban már korábban megkezdett parképítési szisztémát követ­ni. így ugyanabból a pénz­ből nem csak jót, szépet is alkothatnánk. Nem kevés harc után sikerült elérni, hogy a városképbe illő zöld­terület alakuljon ki. A városvédő egyesület tag­jainak sorában olyan lelkes emberek vannak, akiknek a jelen mellett az sem közöm­bös, milyen lesz a jövő, s hogyan menthető a múlt. Tudja-e, hogy... ...az első „bérpalota” 1911-ben — 75 éve — épült a városban: az akkori Kos­suth és Vasút utca sarkán lévő Csizmadia Kálmán földbirtokos telkén. Az épü­letet, melynek költségei mintegy 80 000 koronát tet­tek ki, a Vasas és Moksáry építési vállalkozó cég ter­vezte. A földszinten üzle­tek és a Közgazdasági Bank, valamint a Csillag gyógy­szertár, az emeleten bérla­kások voltak. Az akkori nagyarányú építkezés pró­bált valamit enyhíteni a már akkor is létező lakásínsé­gen. A Csizmadia-palotában jelenleg a könyvtár, gyógy­szertár és az olcsó áruk boltja működik. Említést ér­demel, hogy a városban a költségvetési üzem közel ezer lakást kezel, mint bér­beadó. ...az első mozi 1913. de­cember 15-én nyílt meg a régi Keller-féle udvarban Almer Károly, Almer Béla helybeli gyógyszerészek és Fazekas Artúr kereskedő jóvoltából. Az Apolló, majd Uránia mozi évtizedekig működött. A felszabadulás után, 1949-ben bezárták, majd renoválták, akkor 26 ezer forintot fordítottak új­jáépítésére. Az első előadás a Díszmagyar volt. ... Mátészalkának 1870- ben 3741, 1890-ben 4589, 1900-ban 5405, 1910-ben 5902 lakosa volt. (nyéki) — Nem könnyű a helyzet — mondja a városvédő egye­sület titkára. — Mégis azt szeretnénk, hogy a modern módszereket a meglévő régi épületekhez adaptálják az építők. A Kossuth utca és a Kölcsey utca a város olyan két főutcája, amelyek még őrzik az egykori Mátészalka sajátosságait. Ezért szeret­nénk hangulatukat megmen­teni. A Kossuth utcában már sajnos, alig van lakás. Jó lenne ide visszahozni az em­bereket. Lehetne „a kultúra utcája” is, ahol nem csak lakhatnának, de szórakozást is találhatnának a városla­kók. A mátészalkai városvédők tudják, mit akarnak. Leg­főbb szándékuk a hagyo­mányőrzés, az értékek meg­mentése. Van egy nagy sze­rencséjük: a város felelős ve­zetői értik céljaikat, s támo­gatják követeléseiket. Teszik ezt felelősséggel olyan ese­tekben is, amikor saját hely­zetüket is nehezítik. Némely dolgok ugyanis városvédők nélkül gyorsabban, gördülé­kenyebben intézhetők. Ak­kor hamarabb lenne gazda­gabb a város, egy-egy épü­lettel, parkkal. Csakhogy köz­ben jóval szegényebb is múlt emlékeivel, évszázados értékekkel. És ez egyáltalán nem mindegy. Kovács Éva Az oldalt összeállította BABTHA GABOR Röviden MEGKEZDŐDÖTT a lakók be­költözése a nemrégiben átadott harmimc OTP-lakásba. Karácso­nyig valamennyi boldog tulajdo­nos elfoglalja új otthonát. REGI GONDJA oldódik meg a városnak. A helyi tanács és a gabonaforgalmi vállalat között létrejött megegyezés szerint ugyanis rövidesen felszámolják a városközpontot keresztülszelő, s azt alaposan elcsúfító iparvá­gányt. A fejlesztés útjában álló sínek felbontására még a jövő év első negyedévében sor kerül. AZ ÉSZAKI lakótelepen befe­jezés előtt áll a lakossági társu­lásban szervezett szennyvízcsa­torna építése. A családok har­mincezer forinttal járultak hoz­zá a hálózat megépítéséhez. BEFEJEZŐDÖTT a Dózsa György út, valamint az Északi lakótelep csapadékvíz elvezetése. Mindkét vezetékrendszer a tér­ség régi problémáinak megoldá­sát jelenti. SOK GONDOT OKOZOTT a ko­rábbi időben a helyi járatú autó­buszok megállásához szükséges leállósávok hiánya. A közlekedés mostantól zavartalanabb lehet, mivel megépítették és átadták a buszmegállókhoz nélkülözhetet­len leállósávokat is. A HAGYOMÁNYOKNAK MEG­FELELŐEN idén is megrendezik a karácsonyi ünnepi hangver­senyt. A nagy érdeklődésre való tekintettel két napon is fellép az a 350 fős szereplőgárda, amelyet a művelődési házban december 17-én és 18-án hallgathatnak és láthatnak a városlakók. Segítenek a rászorulókon Család­gondozás Változik a világ: amíg egye­seknek könnyebb, másoknak mind nehezebb a megélhetés. A nyugdíjasok, a gyermeküket egyedül nevelők, a nagycsaládo­sok bizony esetenként nehéz anyagi helyzetbe kerülnek. Per­sze nem csak a pénz, illetve an­nak hiánya adhat gondot. A fel­bomló családok mind nagyobb száma bizonyítja: esetenként a lelkiekkel is baj van. Egyre több az italozó ember, aki aztán — le­gyen bár férfi, vagy egyre több­ször nő — az egész család életét tönkreteheti. Az effajta légkörben felnövek­vő gyermekek súlyos problémák­kal küszködve, a család össze­tartó, biztonságot adó légkörét sokszor meg sem ismerve lesz­nek folytatói a gyermekkorban tapasztalt életmódnak. Ez a felismerés vezetett a csa­ládsegítő központok megalakulá­sához. Megyénkben eddig négy helyen alakult meg a szervezet, amely január 1-től Mátészalkán is az ügyfelek rendelkezésére áll. Munkatársai elsősorban a konf­liktusban élő családok gondjai­nak megoldásában segítenek, de az egységes családgondozó háló­zat létrejöttével az anya és gyermekvédelemben, a fogyaté­kosok és kallódó fiatalok támo­gatásában is számítani lehet majd rájuk. A megváltozott mun­kaképességűeknek egészségi álla­potuknak megfelelő munkahe­lyet, a rossz anyagi 'körülmények között élőknek pedig anyagi se-* gítséget nyújtanak majd. Az utolsó simításokat végzik a városi sportcsarnokban. Az új létesítmény a minőségi versenysport igényeinek is megfelel. „A művészet: ajándék“ a táj, ez a világ hihetetlen gyorsasággal változik, alakul. Amit tegnapelőtt még a jegy­zettömbömbe rajzoltam, az lehet, hogy holnap már nem ilesz. Örökre elmúlna, elvesz­ne. Megőrizni, rajzzá, képpé rendezni nemcsak a tegnap megmentése, hanem egy ki­csit a holnap. A magam mű­helyében akkor vagyak bol­dog, hia előre tudok beszélni. Akkor, ha elhiszem, hogy a kép az életet szolgálja majd. Nem úgy mint egy forint a kamatát, hanem úgy, mint egy jó, hasznos üzenet a má­ról. — Hogy ki az amatőr és ki a profi? Ez inkább a pillanat megkülönböztetése. A fontos az, hogy iá képek túléljenek. Nekünk laimatőröknek annyi­val nehezebb, hogy bár az embert szívesen elivinné a szenvedély, kevesebb az időnk, több a más dolgunk. Kevesebb és nehezebben ki- építhetőbbek a kapcsolataink, törvényszerűen: ha vidéken élünk, magunkban vagyunk. Ez néhia nehéz. Csak példa­ként: ha mondjuk itt Máté­szalkán llenne egy .alkotók klubja, vagy valami hasonló, egy helyiség, ahol néha ta­lálkozunk, egy baráti kör, ahol író, zenész, festő, törté­nész, szobrász jól érzi magát, iákkor könnyebb lenne. Talán ilyen is lesz egyszer ... Tarr János amatőr fest művész. Képeit nemcsak M tészafkán, hanem az orsz: különféle területein ismer egyre többen. Abból az alte lomból kerestük meg, hói kiállítása nyílt az ÁFÉÍ telubtenmében. — Hogy hányadik kiállít som? Tulajdonképpen ne tudom. Miért csinálom? 1 olyan dolog, amit az emb mem tud magának se megm gyarázni. Itt élek, itt dóig zom Mátészalkán, nem fest ként. Maga a művészet ajái dék. Nem olcsó, de szeb mintha valaki mondjuk italboltba jár. Az, ha élji tünk egy-egy országos nanf kiállításra, ha képeink élne vannak egy-egy őszi tárl ton, ha valamilyen visszaig zolást kap az ember arn hogy jó az, amit csinál, al kor ez öröm és elégtétel.. — Nem, én nem mondo azt, hogy sikeres ember v gyök. Talán, hiszen messzi eljutnak iá képek, most mi sikeresebb, de ez, amaitőri esetében különösen igaz, i< és szerencse dolga is. Nope sze és a tehetségé, a szor,g; lomé is ... — A művészet? Szenv dély. Élek, megélek, vagyc és jól érzem magam egy tá ban. Sok embert ismerek, engem is sokan ismernek. I Báli ruha A régi helyén, de új vezetés sei és megújult munkastílus sál dolgozik a Divatruháza Vállalat mátészalkai méreti szabósága. A lakossági szó

Next

/
Thumbnails
Contents