Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-08 / 288. szám
1986. december ß. Kelet-Magyarorsxág 7 Kézilabda VB: Döntetlen az NDK ellen Vasárnap befejeződtek a cso- portküzdelmek a női kézilabda VB-n. Szombaton a magyar válogatott a házigazda, Hollandia legjobbjai ellen lépett pályára. A mieink játékán érződött, hogy egy kicsit a tegnapi NDK-elleni csoportrangadóra készültek. Különösen a második félidőben játszottak türelmetlenül. Ebben a .játékrészben hetest, ziccereket hagytak ki, s ez majdnem megbosszulta magát. Ugyanis a holland másodosztályban játszó Geitz lövései rendre a hálóban kötöttek ki. Ennek ellenére válogatottunk 21:19-re győzött. Vasárnap délután a magyarok NDK ellen játszottak. A két csapat idei mérlege az NDK-beliek- nek kedvező, három meccsből háromszor győztek. Az első félidő 25. percéig fej-fej mellett haladt a két csapat, azonban a hajrában az NDK-beliek 9:5-re elhúztak. A második játékrészben óriási csatában egyenlítettek a mieink. A végeredmény: Magyarország—NDK 14:14. Megrohamozták a Télapót Mikulás, krampusz és lilik ezrei A legjobban a rendezők voltak meglepve a szombati Mikulás-futás helyszínén. Amerre a szem ellátott tarka gyermeksereg gyülekezett. Azt gondoltuk, hogy a Mikulás bácsi megmozgatja a gyerekek fantáziáját, de hogy ennyien kijönnek azért, hogy mozoghassanak, s együtt fussanak a Télapóval, arra nem számítottunk. Apukák, anyukák kezükben csemetéjük kabátjával biztatták az indulókat, de voltak, akik kézen fogva, vagy a legkisebbeket nyakukba ültetve futottak. Ováció fogadta a Mikulás bácsit és két segítőjét, a krampuszokat. Mindenki közel akart férkőzni a nagyszakállúhoz, hogy legalább azt megkérdezhesse, kap-e majd ajándékot, csomagot a táv lefutása után. A tanárképző főiskola atlétikai csarnokában az intézmény tornászai irányították a bemelegítést. Né- hányan kedvencüket, négylábú társukat próbálták rávenni gimnasztikára. Háromnegyed tízkor, amikor már sem a csarnokban, sem az előtte levő úton mozdulni sem lehetett, négyszázan önszorgalomból nekivágtak lefutni a másfél kilométert. A célbaérkezés után megrohamozták a Télapót, hogy mikor sorsolják ki a csomagokat. Mikor kiderült, hogy csak a legvégén lesz ajándékozás, gyorsan beálltak újra a sorba. Ekkor már, a Mikulás bácsinak száz keze lett volna, az is kevésnek bizonyult volna. Ugyanis mindenki vele akart kézen fogva futni, mondván úgyis elfáradt, öreg már, ráfér a segítség. Mikor a két kezét két apróság elfoglalta, néhányan „ráfanyalodtak” a krampuszokra. Tízkor indult a mezőny a 1,5, illetve az 5 km-es táv lefutására. Egy-két apróság az utolsó pillanatban gondolta meg magát, hogy ő bizony fél ilyen tömegben futni, s rábírta papáját, vagy mamáját, hogy kocogjon ő is vele. Mindegy volt, hogy a szülők utcai ruhában álldogáltak, vállalkoztak a futásra. A célban forró tea és ajándékcsomag várta a résztvevőket. Kipirult, lihegő apukák, anyukák, virgonc gyerekek együtt szür- csölték a „melengetőt”. Arra kevesen gondoltak, hogy vajon a Mikulás bácsinál járt-e a Télapó, de a piros ruhás, hófehér szakállú, botra támaszkodó aggastyán megnyugtatott, ő már pénteken kirakta a cipőjét, s mire felébredt egy ajándékcsomag volt benne. (máthé) A 60. magyar súlyemelőbajnokság nagyszerű eredményekkel, csúcsokkal, s ami számunkra fontos, Molnár Miklósnak, az NYVSSC versenyzőjének bronzérmével zárult. A szombati napon emellett igazi csemegét is láthattak a versenyre kilátogatok, a nők vetélkedését. Pénteken késő este a 90, illetve a 100 kg-osok döntötték el az érmek sorsát. A 90 kg-osok között Balázsai még félórával a mérlegelés előtt a szaunában izzadt, ugyanis 90 dkg túlsúllyal küszködött. A versenyen nem látszott meg rajta a fogyasztás, tulajdonképpen a szakításban bebiztosította győzelmét. A 100 kg-osok mezőnyében — amikor már mindenki befejezte a versenyt, akkor — következett az idei VB- bronzérmes Szanyi. Mindkét fogásnemben csak egy- egy gyakorlatot mutatott, sikeresen, ami elég volt a győzelemhez. Magyarázat helyett elnézést kért a közönségtől, de Franciaországba készül versenyre, s tartalékolja erejét. Szombaton délben a gyengébb nem képviselői mutatkoztak be a nyírségi közönségnek. 13 ifjúsági és 8 felnőtt „izomhölgy” vetélkedett. Bár nemrég nyert polgárjogot a női súlyemelés, azért ismerős arcokkal találkoztunk. Szélingerné és Elekes, válogatott súlylö- kők mellett, dobogóra lépett Miss Magyarország, vagyis Kollmann Klára, az idei női body building bajnok is. És azt is megtudtuk, hogy a magyar lányok és asszonyok a világranglista élén állnak. Versenyüket óriási érdeklődés és taps kísérte. A 110 kg-ban Bökfi, megtartva szakításban szerzett 2,5 kg-os előnyét, szerzett mindkét fogásnemben, illetve az összetettben aranyérmet. A + 110 kg-ban Jacsó 110,10 kg-mal mérlegelt, éppen átcsúszott a határon. Szakításban a hazaiak versenyzője, Molnár a 170 után a 175-öt is sikerrel teljesítette, s csak testsúllyal szorult a harmadik helyre. Ebben a fogásnemben a tatabányai Kovács negyedik gyakorlatára 185,5 kg-ra javította Jacsó eddigi országos csúcsát, ami 185 volt. Lökésben Molnár 195-tel ugyan negyedik lett, de az összetettben a dobogó -harmadik fokára állhatott. Ezt a fogásnemet Jacsó 10 kg hátránnyal kezdte, győzelméhez az országos csúcsot kellett megjavítani. Sikerült, s ezzel Balázs 222,5 kg-os eredményét adta át a múltnak. Országos csúccsal búcsúzott a súlyemelőbajnokság. Az itteni rendezők, szervezők sikere pedig hasonló eredménnyel ért fel. 90 kg, bajnok: Balázsfi Zoltán (Oroszlány) 375 (175, 200). 100 kg, bajnok: Szanyi Andor (Olefin) 387,5 (177,5, A közönség 4 nyíregyházi közönség az utolsó napra érezte meg a súlyemelés „zamatát”. Az első napon szinte bábeli hangzavar uralkodott a teremben, a szurkolók nyugodtan beszélgettek egymással, miközben a dobogón zajlott a verseny. A hangosbemondó először óvatosan figyelmeztette a nézőket, hogy a koncentráláshoz a teljes csend szükséges. A második versenynapon már egy-egy csúcskísérletnél elhalkult a zsivaj, de ahogy a szakemberek mondták, ez még nem az igazi volt. Szombaton „beérett” a közönség. Már a versenyzők szántásánál elcsendesedett a nézősereg. A gyakorlat megkezdése után már nemcsak a súlyemelők edzői, hanem egykét kívülálló is harsány kiáltással biztatta a versenyzőket. A sikeres gyakorlatok, csúcsok után pedig nem maradt el a vastaps. Meg kell szokni a többnapos, rangos versenyek hangulatát, de ehhez az is kell, hogy jövőre is legyen hasonló viadal Nyíregyházán. A nyíregyházi Molnár Miklós bronzérme nagyszerű teljesítmény. Képünkön 175 kg-os szakítógyakorlatánál a vezető bíró intésére vár... 210). 110 kg, bajnok: Bökfi János (Békéscsaba) 390 (175, 215). + 110 kg, bajnok: Jacsó József (DVTK) 400 (175, 225), ... 3. Molnár Miklós (NYVSSC) 370 (175, 195). A bemutató verseny győztesei, felnőttek: Kosa 60, Torma 145, Kollmann 125, Németh 97,5, Vargáné 152,5, Szélingerné 160, Elekes 177.5. Ifjúságiak: Gyengeiné 132,5, Tóth 92,5, Sudák 100, Palotás 77,5, Takács 180, Tóbiás 175, Takács 182.5. M. Cs. ilágbajnok f^itkán fordul elő a fr súlyemelősportban ^ (más sportágban is), hogy a versenyző kíséri ki a gyakorlathoz edzőjét, s ő szurkol, ad tanácsokat. Ezt a „fonákságot” láttuk az első versenynapon. A kecskeméti Messzi István, aki tegnap lépett dobogóra, izgult mesteréért, a 42 éves Kasza Györgyért, hogy gyakorlata sikerül, vagy nem. Mint elmondta, a rutinos szakvezetőnek sem árt, ha valaki kívülről figyeli mozdulatait, s korrigálja hibáit. Messzi a jó gyakorlatok után barátságosan megveregette trénere vállát, amikor nem sikerült felemelnie a súlyt, vigasztalta, majd a következő gyakorlatnál sikerül. Az edző végül 190 kg-os eredménynyel az 56 kg-osok között a 9. helyen végzett. — Pedig versenyen idén ennél már többet emeltem — csóválta fejét. S tegyük hozzá, nem akármilyen viadalon. Az ausztriai veterán VB-n súlycsoportjában 200 kg- mal világbajnoki aranyérmet szerzett. A pécsi Torma Ibolya 85 kilogrammos lökésgyakorlata közben. Apa és leánya Közel húsz esztendő a dobogón, részvétel öt olimpián (Münchenből arany), világ- versenyeken 42 érem, 12 magyar bajnoki cím, számtalan magyar- és 6 világcsúcs. Valamikor érte izgultak, szorítottak, most ő is érzi, milyen a dobogó mellől. Tanítványa szép gyakorlatokat mutatott be, amilyeneket hajdanán ő. Netit- kolódzunk tovább. Az „ö”, a magyar súlyemelés egyik nagy egyénisége Földi Imre, a tanítvány pedig szintén Földi, Csilla. Nem nehéz kitalálni: apa és leánya. — Korábban atletizáltam, de abbahagytam. Augusztus 23-án kezdtem el súlyt emelni, ez a nyíregyházi az első versenyem. — szólt röviden eddigi pályafutásáról Csilla. A dátumokra pontosan emlékszik, hiszen az edzésekről naplót vezet. Mivel a papa rutinos nyilatkozó, így ő beszél Csilla helyett is. — Egyre nagyobb teret kap a női súlyemelés, úgy gondoltuk Csilla is megpróbálja. Ideális alkat ehhez a sportághoz és ereje is van. Három hónap alatt rengeteget fejlődött, első versenyén öt hibátlan gyakorlatot produkált, ami szép teljesítmény, elégedett vagyok. Csilla jólesően hallgatja a dicsérő szavakat. Elmondja, hogy edzője szigorúan megköveteli a munkát, de egyben megértő is. A tervekről röviden csak annyit mond a papa: azon vagyunk, hogy kijusson a jövő évi VB-re. — Bízom magamban és az apu munkájában — fogalmaz tömören Csilla. Mindkettő záloga lehet egy sikeres pályafutásnak. (mán) Az edzőteremben. Érem-talány 4 sportversenyek egyik legörömtelibb pillanata az eredményhirdetés. A legjobbak ekkor kapják meg munkájuk gyümölcsét. a díjakat, az érmeket. Utóbbiakat kis szalagon aggatják a versenyzők nyakába. Ezen a ta~ Jiozón sokaknak feltűnt, hogy az érmek nem a nyakba, hanem kézbe kerülnek. És nem azért, mert a rendezők elfeledkeztek volna a nyákszalagocskákról. A miértre Lovas Andor, az országos szövetség szervezési bizottságának vezetője adott választ. — Hagyomány, hogy a felnőtt bajnokság eredményhirdetésekor az érmesek nem a megszokott módon kapják medáljaikat. Ezek az érmek egyébként jobban is mutatnak majd megérdemelt helyükön, a sportolók vitrinjeiben. Csúcsok Súlyeme|ti országos bajnokság és hazai bronzérem Izomhölgyek a dobogón A Mikulás-futás hívei. A vidám krampusztól a gyerekek nem féltek.
