Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
PÁKOLITZ ISTVÁN: Bizodalmám Csöpögő orrú novemberes tavaszunkban kelletlen bontogatja csenevész virágát a didergő mandula Hőköl a szilva birs barack hévizál a cseresznye körte meggy a töprengésig se jutott az alma hát még a tartózkodóbb füge dió a hajdan bohóc-bolondos évszak szemem láttára züllik latorrá Erőszakosságának nincs más ellenszere csak a virágzó-termő akarat Reményteljes kamasz-gyümölcsfáim vacogva se hagyjátok aláírni zúzmara-csipkézte bizodalmám Fehér László: Napimádó Sci-fi — pro és kontra Galaktikus születésna A fasizmus áldozatai Marton László pályája A Dunánál (József Attila-szobor) Felavatták zenetörténetünk legnagyobb és legsokoldalúbb alakjának, Liszt Ferencnek a bronzszobrát születésének 175., halálának 100. évfordulóján. A nagy zseni, aki zenekultúránk érdekében sokat tett, annak a Zeneakadémiának oldalát vigyázza, melynek 1875-től elnöke volt, és oktatási programját oly előrelátóan formálta, hogy hatása napjainkig él. A szobor kora legnagyobb virtuózát öreg korában, egy képzeletbelli zongora mellett ülve ábrázolja, amint lobogó szenvedéllyel üti le egy zenedarab utolsó, felkavaró akkordjait. Abbéruháis szikár allakja teljesen átéli a zenét, eltűnik előle a két pillérrel jelzett koncertterem, fejét leszegzi, legendás hosszú haja arcába hull. A játék hevének sugárzását mutatják a széles mozdulatok, a sokrétűen tagolt térformák, a messzire nyúló jobbkar gö- csös mutatóujja. Marton László érdemes ás kiváló művész szobrászi pályájának egyik mérföldköve ez az alkotás. Köztéri szobrai országszerte láthatók, kisplasztikáit hazai és külföldi múzeumokban őrzik. 1925. november 5-én született Tapolcán. Kézműves elődeitől a míves gomdosságú munkát és a szorgalmat örökölte. Ma is igen termékeny művész, aki csak munkájának él. Művészi képességei korán nyiladoztak, így Zala vármegye ösztöndíjával tanulhatott a budapesti Ipar- művészeti Iskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán. Pátzay Pál növendéke volt; mesterének művészeti elvei egy életre szóló tanulsággal termékenyítették meg képzeletét. Alkata szerint a szobrászat Maillol-i Hildebrand-i valósághű hagyományához kapcsolódik. Pályafutása során megismerkedett nemcsak a nagy elődök munkásságával, de a XX. századi ■avantgárd plasztikai mozgalmakkal is. Kor- és pályatársai is adtak számára ösztönzéseket, leginkább a rokon törekvésű mesterek ihlették meg. (Mestrovic, Medgyessy, Borsos Miklós), de az indíttatásokat mindig a saját képére gyúrta át, annyit adva hozzá saját magából, vérbő szenvedélyességéből, természeti tapasztalataiból, hogy az eredmény -teljesen egyéni, szuggesztív erejű. Fejlődése leginkább portréin keresztül követhető. Éles emberismerettel hajlik meg az ábrázolt egyénisége előtt, legyen az saját gyermeke, vagy közéleti személyiség (Kodály Zoltán, Kállay Gyula, Pécsi Sándor, a sen- liis-i Liszt-portré,) vagy olvasmányaiból megjelenített alak, mint Tolsztoj, vagy Einstein.) Kőből faragott szobrai általában nőalakok, duzzadóan egészséges, fiatal falusi nők, anyaságra érett mellekkel, csípőkkel, hatalmas combokkal. Arcuk kevéssé hangsúlyos. Az élet ígéretét, nyugalmas derűit árasztanak magukból. Az utolsó évtizedben körvonalaik -egyre zártabbak, formáik -egymásba hajlanak (Pénelopé, Aphrodité). Marton László sokrétű, -mindig érzelemgazdag kifejezésmódja a mai kor emberének gondolatait fejez-i ki akkor is, -ha tőlünk időben távoli hősöknek állít -emléket. STANISLAV LEM A XXI. SZAZAD FEGYVERRENDSZEI AVAGY A TÓTÁGAS EVOLÚCIÓ Sajátos a Galaktika című folyóirat fejlécén a felirat. A legutóbbi számon ez áll: II. t folyam 1986/11. (74.) szám. A magyarázat egyszerű annak, aki nyomon követte a Galaktika életét — a múlt év végén jelent -meg első alkalommal havi folyóiratként a tudományos-fantasztikus irodalom kedvelőinek nagy örömére. Az- idáig antológiaként szerepelt — rendszertelenül jelent meg. Tudom, most sokan elfinto- rodnak — sci-fi, fantasztikus irodalom, pfuj! Haszontalan időtöltés, elmét rontó fércművek sokasága, „irodalom alatti” alkotások, mondhatni: ponyvák. Megint mások — sokan vannak! — felkapják a fejüket, mert minden érdekli őket, ami a sci-fivel kapcsolatos, szívesen olvassák, akadnak, akik egyenest rajongói az effajta műveknek. Szélsőségeket soroltam, mert szélsőséges indulatok csapnak össze a tudományos-fantasztikus irodalom körül. A Galaktika folyóirat, mely egyéves, bebizonyította életképességét, ellentmondott azoknak, akik azt jósolták: nem lesz rá igény, szűk réteg olvas ilyet, elég megtartani antológiának, mely hébe-hóba jelenik meg. Nos, a siker egyértelmű — a Galaktika gyorsan fogy, sokan olvassák, előfizetőinek száma is gyorsan nő. (Magam is előfizetnék rá, ha nagyobb lenne a postaládánk — mely szabványméretű. így ugyanis legfeljebb begyömöszölhetné a kézbesítő a nagy alakú, százoldalas folyóiratot a ládába, s az bizony megsínylené. Inkább megveszem hónapról hónapra hűségeden . . .) Ezzel már jeleztem is: szeretem a sci-fit. De nem elfogulatlanul és kritika nélkül. Aki azt mondja, hogy a tudományos-fantasztikus címszó alatt megjelent művek úgy, ahogy vannak ostobaságok, szemétre valók, nagyot téved. De aki azt állítja — mint én is —, hogy kevés az igazán értékes és jó sci-fi, az már közelebb jár az igazsághoz. Mert igaz, ami igaz: nem vagyunk elkényeztetve e téren. Nem vagyok esztéta, nincs is szándékomban kimerítő elemzés alá venni a tudományosfantasztikus irodalom egészét — annyit azonban magam is megállapítottam (elolvasván jószerivel minden magyar nyelven megjelent sci-fit), hogy sajnos, tényleg sok a fércmű. A jövőbe helyezett közönséges kalandregény, az űrben játszódó krimi, a szemkápráztatónak szánt díszletek közé helyezett ponyvaízű mű. Túlságosan sok az olyan íróféle, aki úgy véli: elég, ha colt helyett léz - rfegy- vert használ a főhős, és máris sci-fit alkotott. Nálamnál sokkal jobban elemezte már mindezt hozzáértők hada — élükön például a lengyel Stanislaw Lemmel, aki maga is jó néhány (kitűnő!) sci-fit írt, de felhagyott vele, s azóta bizony nem a legjobb véleménnyel van e műfajról. Apropó: műfaj. Sokan úgy tartják, hogy még külön irodalmi kategóriát se érdemel a sci-fi — s bizony őket erősítik a már említett gyengécske regények-novellák. Holott inkább azt kellene számba venni: hány és hány értékes, izgalmas (a szó legjobb értelmében izgalmas!) sci-fi született már. Vannak a műfajnak klasszikusai, s vannak új utakat kereső fiatal művelői. Aki olvasta mar Asimov, Clarke, a Sztrugackij fivérek vagy a már emlegetett Lem műveit (és sorolhatnék még jó pár nevet), az kénytelen bevallani: van ebben valami ... Sokan és sokféleképpen próbálták már meghatározni a sci-fit — azt hiszem, ez igazán még nem sikerült, s talán soha nem is fog. Mert olyan sokarcú, olyan szerteágazó tartalomban és formában egyaránt, hogy nehéz beskatulyázni (márpedig ezt szeretnék sokan valahogyan megtenni). Nem lehet ismérv az, hogy a jövőben játszódik, hiszen nem egy mű nagyon is a mában történik. Nem kizárólagos jel, hogy csakis nagyszabású, netán fantasztikus technikaitudományos felfedezések, találmányok állnak a középj ban, hiszen ihová tesszi kor a Föld környezetsz zési kilátásainak képei alkotásokat. Nem igaz, 1 technikai díszlet a legfon számára, hiszen a legjo kotások éppen magával ; berrel foglalkoznak. És hatnám még. Végtelen hogy stílszerű legyek, fa tikusan — változatos mi állítom: legjobb művelői alkotásokat hoztak létre lyek igenis az „igazi iroa ban” tarthatnak számot lő helyre (kénytelen v így mondani, pedig szívbi lom az effajta besorolásé Mert azt hiszem: nem csak egyetlen példát mór Nemere István sci-fi kör bújtatott, s ráadásul gy megírt kalandregényei a o adók. Hanem azok a rr melyek az ember, az en ság igazi sorskérdéseit feí tik egy olyan korban, ai minden lehetséges. A pusztulás éppúgy, min hogy kitör az általános (bár sajnos, ez utóbbi ke valószínű). Mert a jövő közelebb mint vélnénk. A Galaktika folyóirat s tésnapja csak alkalmat arra, hogy leírjam a fent: De hadd tegyem ide a vé szívből köszöntőm a foly tot, remélem, hogy megőr tovább emeli jó színvonal újabb és újabb híveket i rozva a sci-finek . .. Tarnavölgyi Gyi A magyarok tapii gára utal az is, hogy négy versük közül lej Finnországhoz kapcsr versek ihletője a Káli espoo-i Otaniemibe műszaki főiskola, a tóvidék és az északi iván-éj volt. A többi a hazai táj, az anyai a közeli emberek meg. Kajaaniban minteg ember él, Nyíregyhá dig 120 000. Ez részt magyarázat arra, hog gyarok miért erőseb ben a kötetben. Az szerzők felének már lent egy vagy töbl könyve, a finnek visz« újságokban vagy esel tológiákban jelentek dig. A finnek sorozata £ lekselä szép tűzcsihc rázsigéjével kezdődik csit odébb, siratóének ról tanúskodik, hogy nik a kalevalai ver: KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
