Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
„A közműveltség egyik fontos emeltyűje...11 A megyei sajtó első hajtásai Lapok a szabolcsi sajtó múlt századi történetéből Hivatalosan holnap ünnepeljük a sajtót, úgy vélem azonban, hogy egy nappal előbb is érdemes elidőzni egy kicsit az újságíráson. • Nyíregyházán a helyi sajtó viszonylag későn jelenik meg, de a múlt század 60-as, 70-es és 80-as éveiben ezen a területen is megtörténtek az első lépések. Az első újság a kiegyezés évében 1ÍÍ67. október 1-én indult Nyíregyházán „A Nyír” címen. Vegyes tartalmú hetilap Dobay Sándor nyomdájában készült. Első szerkesztője Börkey Imre volt. A fejléc alatt olvasható, hogy a tulajdonos kiknek szánta lapját „Vegyes tartalmú hetilap a gazdászat, kereskedelem és ipar körében”, amely hetenként egy alkalommal jelenik meg 4 kis iv terjedelemben. A Nyír egy évre 4 írt. A Nyíl- első oldala fejléce alatt három hasábra .osztott. Itt találjuk a hivatalos közleményeket, a második és harmadik oldalon a Napi hírek, Újdonságok, Vegyes hírek. Gazdászat. Tárca rovatokat, a negyedik oldalon pedig a hirdetéseket. A lap 1868. évi előfizetési leihívásában a tulajdonos közli, hogy „egyelőre az új évtől lapom az eddiginél sokkal nagyobb ívben fog megjelenni". Külsőre és előnyére megváltozik, újságszerű rovatai bővülnek: a vármegyei és nyíregyházi élet, a politika bemutatása mellett üzleti tudósítások. kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági, pénzügyi érdekességek. . aktualitások látnak ú benne napvilágot. Foglalkozik a tanüggyel, a közegészségüggyel, egyházi élettel, gyűjtést indít a nyíregyházi arvahúz javára, Jó tanácsokat ad a gazdáknak"és a háziasszonyoknak. Főbb cikktémák: A megyeháza áttétele: Kockázatok a mezei- gazdászat terén; Népünk és a nagyvilág; A vasúthálózati terv Szaboles-megye érdekéből; Néhány szó városunk gazdálkodásáról; Néhány szó a társadalmi egyletekről; A nevelés elemei; Valami az ipar-kereskedelmi népbankokról. Elmaradhatatlan a Tárca, amely „levelet" vagy verseket, történeti érdekességeket hoz. A lap tulajdonosának nagyon nehéz utat kell járnia. Szinte könyörög az előfizetésekért, léi év múlva már kibővül a fejléc alatti felsorolás: az említettek mellett ott áll. hogy egyúttal „A feíso- tiszavideki Gazdasági Egylet, a szabolcsi Honvéd Egylet és a nyíregyházi Terménycsarnok hivatalos közlönye" is. Csaknem minden számban olvasható: „A hátralékban levő előfizetési pénzeket kérjük mar valahára beküldeni”. „Hű közlönye leend..." A Nyír 1868. december 23- ig jelent meg, mint azok folytatása a „Tiszavidék” követte.- A Szabolcs. Zemplén és Bereg vármegyék érdekeit képviselő vegyes tartalmú hetilap Börkey Imre, később Szabó Antal, itletvé Básthy Imre szerkesztésében 1869. január 4-tőL Nyíregyházán, majd 1870-től Debrecenben jelent meg 1872-ig. Közben Dobay Sándor nyomdász 1870-ben 4 oldalon új lapot indított Nyíri Közlöny címen. A lap indító programcikkében hangsúlyozza: „arra- vállalkozik, hogy Szabolcs megye bizottmányának és Nyíregyháza város képviselőtestületének leend hű és igazságos ellenőre. .. . Hű közlönye leend Szabolcs megye ipar, kereskedelem és közgazdászán viszonyainak, társadalmi életének .. Néhány hónap múlva 1870. szeptember 25-én a T. Olvasóhoz cím alatt megjelent írásban a következőket olvashatjuk: ..Nem találtunk elég szellemi támogatást Szabolcs megye közönsége részéről. A szerkesztőség tagjai eddigelé magánügyeik rovására tartotta fenn a Nyíri Közlöny-í, de mivel azt hosszabb időre nem tehetjük, -beszéltetjük inkább lapunkat ..." A lap rövid ideig nem jeleni meg. Dobay Sándor vérbeli újságíró után néz és Miskolcról hoz egyet. Kmethy István ez az újságíró, aki 1871 húsvét- ján feltámasztja az elhaló Nyíri Közlönyt. A Társadalmi és ismeretterjesztő hetilap első számában 1871. április 9-éh Kmethy István felelős szerkesztő a lap célját fogalmazza még: „Nem hagyunk megrovás nélkül semmit, ami megyei vagy közérdeket támadna meg; viszont sem hallgatunk el semmit. ami kiemelésre leend . . A rendes béltartalmat illetőleg minden lehetőt elkövetünk, hogy az a legváltozatosabb, a legélvezetesebb és hasznosabb legyen minden irányban, a fősúlyt azonban leginkább az anyagi és társadalmi -helyi érdekekre, jelesen közgazdászati üzleti mozzanataira- fogjuk fordítani ..." A szerkesztő kifejti, hogy mindenekelőtt megyei akar lenni, de ha jut rá hely, az ország és a távolabbi világ híreit ts közreadja. A lap szerkezete, rovatai alig változtak. Tipográfiája sohasem módosult. Dobay Sándor nyomdájában készült mindvégig. Kultúra, köztisztaság Gyakori téma volt a i. sajtó hasábjain a 'város kulturális helyzete, hiányossága. „Nem elég magas a polgárok köz- műveltsége — teszi szóvá az újság —. Ennek oka az, hogy sem az iskolaügy, sem a köz- művelődés nem kap kellő figyelmet. Nálunk a nevelés ügyével ép annyit törődnek a városatyák, mint Kamcsatkában az eszkimók. Nemcsak a közműveltség alacsony, hiány'-« és szegényes az iparosok Szakértelme "is. Emiatt ipari lermékeink minősége gyen- Ste... . . . Nincs könyvtár. A városban található könyvtárak mind számukra nézve, de mindinkább tartalomra nézve messze állnak a város igényeitől. Nagyobb _ figyelmet kell fordítani a társadalom, így a város kultúrájának emelésére is — összegzi végül a Nyíri Közlöny —, mert az államok nagyhatalmi állása nem a határsorompóktól, katonái számától, hanem művelt állampolgárainak számától függ”. Élesen fogalmaz a lap a város köztisztaságáról is. Ezt írja: „...elszomorodik az ember, ha azt látja, hogy nincs bennünk hiúság atekintet- ben, hogy a tisztaság, a rend kedvelőinek látszassunk”. Szép számmal akadnak történeti tárgyú cikkek, népművelési, természettudományi . témával foglalkozó közlemények is. Tárca rovata minden alkalommal közöl verset vagy szépprózát, több történeti té mát is megpendít. Áz első nyíregyházi hírlapíró 1871. november 19-én a iap közli, hogy Kmethy István visszalépett a szerkesztéstől, december 17-én az olvasóközönséghez intézett felhívásában többek között ezeket írja: „... miután- Nyíregyházán egy lapkiadó-társulat alakúit meg, Szabolcs címen új lapot indít, mi a Nyíri Közlönyt, melyet eddig is csak áldozatok mellett tartottunk fenn új évtől fogva beszüntetjük." Kik voltak az első nyíregyházi újságok írói? A több mint száz év előtti múltból sokak neve helyett egy-két szegény betűjel maradt meg. mások pedig a névtelenség teljes ismeretlenségébe merültek. Az első évek újságírói lelkészek, tanárok, tanítók, orvosuk, bírák soraiból reg- rutálódtak. Olyanok, akik nem csupán újságírói hivatásának él. De hivatott újságíró mégis, valamennyi. Az első hírlapíró, aki megtelepszik Nyíregyházán Kmethy István Neve összefonódott a nyíregyházi sajtó történetének e korai szakaszával. A 70-es és 80-as években induló lapok többségénél ott találjuk, mint alapítót, szerkesztőt vagy munkatársat. Bizonyos., hogy ezekben a lapindítási törekvésekben a tőkés vállalkozási ösztönnek is voll szerepe, de az is tény. hogy alig akadt a lapalapítók között, aki meggazdagodva távozott volna. Sokkal többre kell becsülnünk azt a kultúrpolitikai törekvést és szándékot, mely a lapalapítások mögött meghúzódott, s amelyet a Nyíri Közlöny éppen 115 éve fogalmazott meg: „A közműveltség egyik fontos emeltyűje az időszaki sajtó”. A jövő okán — a múltról A változó iskola Tanfelügyelő, szakfelügyelő, tanácsadó G yermekkorom egyik leg maradandóbb iskolai élménye az egykori falusi, de osztott iskolákban — a tanfelügyelői látogatás. Érkezéséről már napokkal előtte tudtunk. készültünk fogadására. Tisztítottuk, rendbe tettük az iskola udvarát, dekoráltuk a tantermet, átfedtük füzeteinket, könyveinket, beszereztük a hiányzó színesceruzákat és pótoltuk írás- és fogalmazási lemaradásainkat Akkortájt senki sem hiányozhatott, tisztán, ápoltan kellett iskolába járnunk, naponta ellenőrizték fülünket, nyakunkat, hajunkat. Szereposztás szerint készültünk a felügyelő által meglátogatandó órákra is, szinte pontos forgatókönyvet követve gyakoroltuk be — kiválóan — hogy ki mikor jelentkezik, felel helyben vagy táblánál. Aztán megérkezett a már képzeletünkben akkorára valósággal félistenné emelkedett tanfelügyelő, de a kopaszodó idős ember kopott ruhájában, óriás szemüvegével, gyűrött és töredezett aktatáskájával, szemünkben egyik percről a másikra emberré lényegült, aki közénk ült, beszélgetett velünk, megnézte füzeteinket és végighallgatta azon a délelőtt az összes tanítási órákat, majd búcsúzóul minket, a gyerekeket megdicsért. Azt nem tudhatom, hogy mit mondott a tanítónak, hogyan értékelte produkcióinkat. azaz „beszedte-e a cselt". De a tanító az azt követő napokban jókedvű volt. a munka jobban ment. valahogyan jobb volt. iskolába járni. Ekkor még nem tudtam és nem is tudhattam, hogy a tanügyirányítás egyik nagy hatalmú emberével találkoztam, aki társaival immáron Mária Terézia óta több mint 200 éve járja iskoláinkat, azzal a küldetéssel, amit a törvény- alkotó királynőnek az első oktatási törvényünkben a Ratió Educatióniszban számukra úgy fogalmazott meg. hogy az „összes iskolát éber szemmel, lelkiismeretesen figyelemmel kísérjek, annak érdekében . tevékenykedjenek . .Az akkor megszületett felügyelet helye, szerepe és funkciója az évszázad során jelentősen módosult. A tankerületi rendszerben működő felügyelet az 1868-as népoktatási törvényt követően a népiskolai felügyelet kialakításával tovább gyarapszik. A kialakult vármegyei felügyelet még ugyan továbbra is egyszemélyi általános felügyelet, de 1876-ban már törvényben fogalmazódik meg, hogy „A vallás és közoktatási miniszter . . . állandó szakértő segédet avagy segédeket nevezhet a tanfelügyelő mellé, úgyszintén szükség esetében egyes szakértőket az iskolák szakszerű vizsgálatával bízhat meg.” Megszületett tehát a mai értelembe vett szakfelügyelet, melynek munkakörében az általános felügyelővel szemben az egyes tantárgyakban való előmenetelt, a tantervek teljesítésének figyelemmel kísérését fogalmazzák meg. Ennek a felügyeletnek hatásköre azonban csak a népiskolákra terjed ki. A kis számú, de kitűnő szakmai felkészültségű középiskolai tanárok munkáját úgy tartottak, hogy nem kell és nem is lehetett szakfelügyelni. Ám ennek az iskolatípusnak a fejlesztése a 2ü-as éveket követően — az ismert gazdasági nehézségek ellenére is feltartóztathatatlannak tűnik. Csak Nyíregyházán 1920—35 között 5 új középiskola nyitja meg kapuit. Az egységes színvonal igénye itt is felügyeleti rendszer kiépítését feltételezi. 1935-ben megszervezik a középfokú intézményrendszer felügyeletét is. A felszabadulás után. az államosítást követően, a tanácsi rendszer kiépülésével a tanácsi irányítás alá került felügyelet végérvényesen ketté válik: általános tanulmányi felügyeletre és szak- felügyeletre. Bár az eltelt negyven év alatt — a szakfelügyeletnek az oktatás- irányításban elfoglalt helye "és feladatai gyakran változtak, de működtetésének tartalma, lényege, céljai, módszerei és eszközei ■ makacsul őrizték azokat a tradíciókat is, amelyek gyökerei lényegében akár a Ratió korától is származ- tathatóak. Ismeretes, hogy 1985-ben az Országgyűlés új oktatási törvényt fogadott el. Ennek lényeges eleme, hogy alapjaiban kívánja megváltoztatni az iskolák társadalmi helyzetét. Eszményképe az önálló, demokratikus, önmagát irányítani, fejleszteni, ellenőrizni képes iskola. Amely a legszükségesebb centrális elemek (tantervek, tankönyvek) jelenléte mellett szabadon választja meg helyi nevelési rendszerét, dolgoz ki vagy szabadon választ (másutt kidolgozott) nevelési, oktatási programokat, eldönti, hogy környezete energiáit, lehetőségeit az oktatás-nevelés szolgálatában milyen mértékben mobilizálja. Szemben a korábbi szigorúan ellenőrző, számonkérő felügyelő törekvéssel, a törvény most a segítő, támogató, tanácsadói „külső beavatkozások" munkaformait és egy ilyen apparátus kialakítását tűzte ki célul, hiszen minden önállósági törekvés, szándék csak szabad és demokratikus légkörben válhat alkotó erővé. Az ehhez szükséges módszerekben ma még nem teljes az egyetértés, a pedagógiai kutatás, a szak- irodalom e témában ismételten adósa marad a gyakorlatnak. E munkát vállalók azért nem eszköztele- nek, mert egyrészt a felügyeleti munkastílus és tanácsadói munkastílus között nem húzhatók azonnal éles határok, másrészt a felügyelet eddigi munkájából (módszereiből) igen sok átvehető. A ma működő felügyelők között sem kevés azoknak a száma, akik nemcsak szavakban, hanem munkájukkal is a szakmai segítés, tanácsadás primátusát hirdetik. V alószínű ilyen ember lehetett az a felügyelő is, akit bevezető soraimban a tanügyigazgatás nagyhatalmú emberének neveztem. Éspedig azért, mert látogatását követően a tanító jókedvű volt, a munka jobban ment. valahogyan jobb volt iskolába járni. Dr. Kuknyó János Orosz Szilárd Egry József: Vitorlás KD HÉTVÉSI MELLÉKLET 1086. december 6.Q
