Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN Két tehénke baiktat az őszi ködben. Körmük hal­kan kattog a fagyott rögö­kön, a szekéren zizegő osuit- kakévék. Sovány, hegyes orrú gazda halad előttük. Hétra-hátra fordul, bíztat­ná jószágait, rá sem hede- rítenek. Lelógó fejjel po- roszkátnak. Nyírpilis, 1986. november dereka. A Nyírbátorit Nyírbéltek- kel összekötő műútról, ha Piri es ón balra fordul az ember, zöldellő fenyvesek, meredek homokdombok kö­zött érkezik Pilisre. Így első látásra semmi változás. Fél évtizede is ugyanígy füstöltek a kémények, ugattak a kutyák... A kocsma falánál akkor is ott volit a felirat: Veled va­gyunk, Vietnam. A kis térré öblösödő fő­utcán valami mégis hiány­zik, a régi tűzoltószertár. Üresen állt már bosszú ide­je, miikor nagyoit gondolt egy messziről ideszakadt család: beköltöztek a rogy- gyant tetők alá. A falu szé­gyene volit sokáig az épület, meg a lakók. Akik aztán, ahogy jöttek, olyan hirtelen mentek. A tűzoltószertárt pedig nyomban lebontották. így aztán a falu halottas­kocsija is egy széljárta fé­szerbe kényszerült. Súlyos, ezüstös-if ekete tömbje nap mint nap figyelmezteti az arra járót: Siess, napjaid megszámláltattak! Aki ritkán jár itt, külö­nös, zárkózott falunak ta­lálja Pilist. Szatmárban előre köszöntik az idegent, Beregben egyúttal beljebb is invitálják. Pilisen nem! Itt még a minden hájjal megkent üzletembe­reik sem igen boldogulná­nak. Vízművet terveznek - a faluban, a költségekhez a falunak is hiozzá kell járul­nia. A minap megjelent két ember, hogy előleget szed­jen. Papínt is mutattak. Egyetlen családtól sikerült begyűjteniük az ötszáz fo­rintot. A többiek be sem engedték őket. Majd ha a tanács... — Én csak a pecsétes papírnak hiszek! ígértek már nekünk annyi mindent, hogy hajajü! Elvitték (tő­lünk a 'tsz-t, a tanácsot. . . , már a futballcsapatunkat is! — Szikár, szigorú szemű ember csapja be előttünk a kisajtol Szegeli tovább a kerítést, szótlanul, mogor­ván. Kis híján a tanács, meg a szövetkezet sorsára jutott az iskola is. Valahol, vala­kik kitalálták, hogy nincs itt szükség már rá, járja­nak át a gyermekek Piri- cséne. Elvégre az a szék­helyközség. Már sínen volt minden, mikor végre vala­kinek megjött az esze. Ha átmennek a pilisi gyerme­kek Piricsére, ott óhatatla­nul egy újabb 'iskolát kell építeni, hogy befogadhas­sák őket. Pilisen pedig ott­maradnak majd üresen a ■termek. De nemcsak a tan­termék, a szolgálati lakások is. Mert az áitszervezéssel az agronómusok, a tisztvi­selők után a pedagógusokat sem lehetett volna megköt­ni. Akkor maradt volna még csak igazán árva Pilis! A körzetesítés egyik leg­főbb ellenzője Kiss Árpád volt. Ma ő a közös igazga­tású általános isikola veze­tője. Az 'irodája ugyan Pi­lácsén, a lakása változatla­nul Pilisen. Szebb, tágasabb várná pedig ott, de ő nem hagyná itt ezt a falut, ahol kezdettől fogva itaníit. Se­mennyi pénzért. Mikor higgadt, megfontolt érvei­vel már-már sarokba szo­rította a körzetesítés híveit, azok így vágtak vissza: Mert a magad érdekeit né­zed! Mert lusta lennél át­járni ! Most átjár mindennap Piricsére, mert az iskola székhelye azért ott maradt. — Megérte hát a hada­kozás? Szelíd, bölcs mosoly. Igaz, vagy két évig fize­tésemeléskor, jutalomosz­táskor a sor végén kullo­gott, de a józan ész győzött. Bebizonyosodott, nem tör­vényszerű az, hogy mindig a nagyobb, az erősebb a győztes. Ma a két falu iskolájának felsősei Piricsén, az alsósok Pilisen tanulnak. Iskola­busz hordja őket. öt perc az út hazáig. ★ Túl a templomon, a kis­bolt szomszédságában idő­södő házaspár gereblyézi a ház előtti kiskertet. Az asszony lövéstől ráncigálja ki az elszáradt virágitöve- ket, a férje hátrataliicslkázza a trágyacsomóra. S/.alma- virág, püspöksüveg, júdós- pénze — a nyíregyházi, debreceni piacon 50 forin­tot is elkérnek csokrukért. — Hon van ide az a két város? — legyint Tóth Mik- lósné, s a főutca két végére mutat. — Itt nemhogy a virág, de a ház se kell sen­kinek. Az öregek kihalnak, a fiatalok máshol keresnek hazát. — Látják ott szemben azt a 'házat? Négy éve la­katlan. Pedig ihat gyerme­ket nevelt fel annak a gaz­dája..., a kutya sem veszi meg. A kis bolt szomszédságá­ban is áll egy ház, óriási te­lekkel, innen is kihaltak a lakók, igaz az örökösöknek sikerült vevőre találni. Egy fiatal, még legényember helybéli vette meg, majd jó lesz valamire... Ügy .hír­lik, 100 ezer forintot fizetett. Ha arra a házra kereket szerelnek, s átgördítik Pi­ricsére, netán Bátorba, a sokszorosát kapták volna érte. — FAvágyik innen, úgy higgyék el, minden fiatal. Az iparban akar már mind dolgozni. Tóthék is két gyermeket eresztettek szárnyra, mind­kettő máshol rakott fészket. Azt felelték az anyjuknak, ők nem akarnak vendég lenni otthon. Mint szegény apjuk. — Jól tették — fordul vissza a talicskáitól Tóth Miklós. Harminc évig jár­tam Pestet, mire végleg hazajöhettem. Nyugdíjasként. Otthagyta az erejét, fiatalságát. Meg a fizetségének egy részét, amit a másik Magyaror­szág, a főváros fejlesztésé­re fordítottak. ★ A főutcáról kacskaringós utacská'k vezetnek fel a nagy, sárga dombokra, itt is, ott is feltűnik egy-egy magányos épület. Az árok­partokon hatalmas tölgy, meg égerfák, zörgő mezei virágok. ,S homok, meg ho­mok mindenütt. Itt aztán nem sározza össze a lábát az ember. Talán ezért sem épült eddig Pilisen egyet­len méternyi járda sem. A megyében aligha mond­hatja el még ezt más falu magáról. A főutcán még hagyján, ott csak-csak gondját vise­lik az elárvult házaknak, a lakottak portája, pedig szemre iis mutatós, de itt, a kis sikátorokban . .. ! Je­rikó falai szempillantás alatt omlottak össze, de Hiel elsőszülött fiát befa- laztatta, újraépítette a vá­rost. Itt csendesen fogytak el a falak, lassan mállott szét a vályog, s áldozatot nem hozott senki. Minek is? Hisz aki itt nem talál ke­nyeret, máshol próbál sze­rencsét. S a kenyér nagy úr, messze hajtja a pilisieket. Helyben egyetlen munka­hely sem akad, legfeljebb a piricsei termelőszövetke­zet kínálhatna munkát, ha tudna. Mert mára ott is telítődött minden hely, örültek, hogy a Pilisen be­indított fűrészüzemünkben tízegynéhány embernek munkát tudtak adni. Ám mihez kezdjenek a frissein szakmát, diplomát szerzett fiatalok? Marad Nyíregy­háza, Debrecen, Pest, vagy a még távolabbi tájék. S akik ott egyszer megragad­nak ... ! Itt lenne még Nyírbátor, ám az a város is csak addig nyújtózkodhat, ameddig a ■takarója ér. És ma Pilisen már az ottani lehetőségek sem segítenének, legalábbis belátható időn belül nem. Mert az erőszakos körzete­sítéseket sokáig nem felej­tik még az itteniek. Akikor szótszaladt a falu fiatalsá­ga, akár a megzavart mé­nes, s még ma sem hiszik, hogy Nyírpilis talpraállhat. Ezért nem építkezik fa­lujában a pilisi fiatal. Még­ha csak tíz kilométernyire innen, Bátorban is dolgo­zik! Négy év alatt kétszáz fővel csökkent a falu lakos­sága ! ★ Ritkul a köd. A kentek alatt kanyargó szűk siká­tor egy szélesebb utcába torkollik, mintha csak egy másik faluba érkeztünk volna. Vakítóan fehér, va­donatúj házak sorakoznak a dombokon. Valóságos kis villanegyed. Csak egyetlen doüiog bántja a szemet: egyik ablakban sincs üveg. Műanyag zsák, csomagoló­papír, ócska pulóver feszül a keretek között. — Ú.gyis beverik. Fiatal, jókötésű férfi tá­maszkodik az ajtófélfához. Frissen font szíjostorral játszik. A tanács tucatnyi „C” lakást épített nemrég a ro­gyadozó putrik helyébe. Néhány hónap elég volt, hogy romlásnak induljon mindegyik. — Ha kijönnek a lentiek a börtönből, vége a csend­nek. — int a iszíjosforos szomszédja a zöldellő búza­mezők övezte völgybe. Vil­lával, baltával jönnek ránk. Hiába csukják le őket, visz- s.zatérnek . . . ■A főutcán nem lát az ember szinte mást, csak nyugdíjasok lakta por­tát, s egyre több üres la­kást. Pilis mégsem olyan öreg, mint első látásra hin­né az ember. — Miránk számíthat az ország. Szíjas, sűrű hajú ember Kozák Pál, sokáig nevet az iménti mondásán. Néhány éve még ő ás lent élt a te­lepen hetedmagával, mikor meghallotta, hogy lakáso­kat épít a tanács. Egy este átballagott a Szemközti akácerdőbe, egy kidőlt tus- kóra ült. Hogy történt, hogy nem, két hét múlva már bent a faluban kopogtatott egy öregasszonynál. — Hallom eladó a telke, néném! — Nincs neked arra pén­zed, Pali. Kozák Pál csa'k sokára mert rákérdezni. — Mennyiért adná? Tízezer forint vollt az ára. Hétezerben megegyeztek. A szép új ház itt áll a fő­utcán, szemben 'mindjárt a kisbolttal. Beköltöztek, s az volt az egyik első dolguk, hogy vastag redőnyt tetes­senek az ablakokra. — Gondol néha a telepre? — Sokszor. De nem men­nék vissza, nincs olyan Is­ten. Harmincöt évig ólt putri­ban. Mikor megházasodott, töreket gyűjtött, sarait da­gasztott, s felhúzta a maga fecskefalú házát. Miikor el­készült az új, a mostani lakás, csákánykapát fogott a kezébe. Szétverte a régi viskót. — Hogyan fogadták a szomszédok? Nagy gondokra, török átokra számít az ember, ehelyett ezt hallja: — Nem mondott miránk rosszat senki. Sokan még örültek iís, hogy napközben is találni a közelben egy embert. Ha valahol baj tör­ténik, van kindk szólni. A gerincén vált le egy szilánk, két éve százai ékol- tá'k le a itsz-ből. Kétezer- kétszáz forint nyugdíjból élnek... Mégha a családi pótlék tisztességes is az öt gyermek után! Az udvaron friss ültetésű diófák sorakoznak, már ké­szül a szil vacsemetéknek is a 'gödör. Fürdőszoba ugyan még nincs, de hamarosan lesz az is. Rejtély, hogyan, miből, de a csempét már megvették, a csöveket is beszerelték. Jövőre hátha elkészül a tervezett ivóvíz- vezeték a faluban. Elkészülni elkészül, csak legyen, aki törleszti majd a részleteket. Mert a lakos­ság hozzájárulása nélkül annak megépítése, mint a legtöbb szabolcsi faluban, itt is lehetetlen. Miért nincs mindenki olyan helyzetben nálunk, hogy háza elé toe- tonutat, lakásába telefont vezethessen. Ingyen, közér­dekre hivatkozva. De miből fizetik majd ki azt a húszezer forintot a pilisiek? Miből fizetik majd ki a kispénzű nyugdíjasok? Mi lesz azokkal a hetven­nyolcvan éves öregekkel, akik magukra hagyatva él­nek? A fa! 'ban majd csak százan var. aki Tartozásu­kat óhatatlanul a tanácsnak kell majd átvállalnia, de akkor befellegzett a továb­bi fejlesztéseknek. Nemcsak Pilisen, Piri­csén is. Az elmúlt,évek, évtizedek mulasztásaiért most kell fi­zetni. Most, amikor min­den korábbinál nagyobb önállóságot kaptak a Nyír­pilishez hasonló községek, amikor mindenki arról be­szél, hogy növelni kell a falvaink ; épességmegtartó képességét. De hogyi.n? Mintha t -ak a koldusnak nyakába akasztanánk egy üres tarisznyát, s megkérdez: ink tőle: Hát még mindig éhes vagy!? A tarisz: ya gazdája — még ha tele is tömte a ha­sát — sosem feledi az ad­digi ínséges éveket. Ezért vágyik el falujából a pilisi fiatal. Hiába men­tették meg az iskolát, ez már csak egyetlen folt a tengerannyi lyukon. ★ Még mielőtt a faluban alaposabban szétnéztünk volna, megtudakoltunk né­hány számot a közös téesz piricsei ir iáján. A pilisi háztájikbó a téesz alig há­rommillió forint értékű zöldséget, fejet, lábasjószá­got vett át tavaly. Csak ösz- szehasonlításképpen: a Pi­lisnél is eldugottabb, majd­nem hasonló lélekszámú Benken 10 miLliót! Lustább lenne a pilisi gazda a benkinél? Szó sincs róla! De itt sosem volt hagyománya a gyü­mölcstermesztésnek, sokkal több az idős, megfáradt em­ber, soványabbak a föl­dek ... Méghogy lustábbak! A mohos, deszkakerítésekkel övezett, ma is csak kulák- sornak nevezett főutca egyik portáján fejsze csat­tog. Fát vág a falu legidő­sebb embere. Nagy Péter bátyánk kicsit nagyszót hall ugyan, de „amúgy még megjárja”. Csak az a baj, hogy ma­gára maradt a nagy házban. Hat gyermeket nevelt fel, de mindegyik máshol talált otthonra. Gyakori vendégek ők az apai háznál, de hát jönnek, s elmennek. — Ide a szomszédba nő­sültem, még huszonkettő­ben. De négy év után . . . meghalt az asszony. Gyer­mekszülésben. Ha közel van az orvos . . . ha gyorsabbak a lovai... — Itt maradtam a két gyermekkel, meg az öreg anyámmal. Meg a nagy gaz­dasággal. Meghalt felesége húga kö­nyörült meg rajtuk. Nénje után ő is Nagy Péterné lett. Nem szívesen, de az apja addig törte... Szült még négy gyermeket, s hozott magával tizenkét holdat. — Volt abban hegy is, ho­mok is. Azért boldogultunk. Három lovat tartottam, krumplit ültettem, gabonát vetettem. Csakhogy elszállt az idő, lassan megvénült az ember. Kilencvenkét esz­tendős, a háza még öre­gebb. Ott áll a mesterge­rendán: „Készíti 1886”. Még az apja építette. Mi a titka az ilyen hosz- szú életnek? — A munka. Mindig csak a munka. A fiai, a lányai megcsi­nálnának neki mindent. De akkor minek élne? Még az ősszel is maga törte le a tengerijét. Lépett egyet, görbebotját a lábá­nak támasztotta, s maga mellé dobta a tengericsövet. Botjára támaszkodott, lé­pett újból egyet . . . Sosem dohányzott, inni is csak módjával ivott. Bort. — Legénykoromban volt bagó utoljára a számban. Akkor is csak vasárnap. Akkor is csak azért, lássák, engem az sem vág földhöz. Egyedül él az öreg ház­ban, minden este lefejt egy szakajtókosár tengerit. Sok mindenen elgondolkodik ekkor. Hogy miért is lett ő kulák, hogy mért bántották őt annyit? Hogy hová lett az itteni szép, szabad élet? Nyolc órakor fekszik, ötkor- hatkor már talpon van. — Szokott álmodni?' — Mindig. Nagy fekete varjúfelle- gekről, meg a háborúról. Jön az ellenség, s elhajtják a lovát. Izzadtan ébred. De az óra ketyeg csupán a fa­lon, s a tűzhely ásít üresen. — Sokszor alig várom már, hogy harangozzanak. Hogy mehessek a napközi­be. A tésztát szereti, meg a jó sűrű levest. A húst ki nem állja. A szalámit se, azért sosem hiányzik az öre­gek otthonából. Készül most is, hisz három óra, lassan itt az „ozsonnya”. Ám előt­te még poharakat, demi- zsont vesz elő. Könnyű kis homoki bort kínál, még ő kénezte ki a hordókat az őszön, pattog a fa a tűzön, lasan homály ül a szóbá- ra. . . „Nyírpilisre két úton kell bemenni..Ez a nótája. Jaj de régen dalolta! Lassan elfelejti teljesen. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. december 6 ^ Hiányzó lelkek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents