Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
1986. december 6. Kelet-Magyarország 3 Vátároinafnényból Alkatrészek faházakhoz Akác, fenyő és nyárfa alapanyagból gyártják a termékeket — javarészt csoma- galóanyagokat — a FEFAG vásárosnaményi üzemében. A ládák, rakodólapok 90 százalékban exportra kerülnek — igaz, forintért, mert hazai cégek vásárolják meg a göngyölegeket, saját portékájuk exportálásához. Az idén 160 millió forintos termelési értékre számít az üzem. A csomagolóanyagok mellett más faárukat — jelenleg például faházakhoz való alkatrészeket is készítenek az itt dolgozó szakemberek. A faházak szintén külpiacra: a Szovjetunióba kerülnek. Simor Ottó jutalomjátéka R égi színházi hagyományt elevenít fel a Móricz Zsigmond Színház társulata. Jutalomjátékkal tisztelik meg a több évtizede művészi teljesítményeikkel az ország színházi életében jelentős helyet elfoglaló művészeket, nyugdíjba vonulásuk alkalmából. December 20-án, este 8 órakor az „Űrhatnám polgár” című Moliére-darab- ban kerül sor Simor Ottó Jászai-díjas színművész jutalomjátékára, amelyben a művész Jourdain urat alakítja. A társulat tagjai az előadást követően köszöntik a művészt, aki 60. életévének betöltése után is a társulat tagja marad. Tanműhely épül Több, mint hatszáz ipari tanuló szakmai felkészítését végzi a 142. sz. Móricz Zsigmond Szakmunkásképző Intézet Fehérgyarmaton. November közepén megkezdődött annak a 120 milliós beruházásnak az építési munkái, melynek nyomán a Széchenyi utcában még ebben az évben elkészül egy új tanműhely. A földszinten, illetve az emeleten az alapszakmák közül négy kap lehetőséget az elsősök fogadására. Természetesen az asztalos, de a forgácsoló vagy a nőiruha- készítő szakmák oktatásához — a műhely mellett — járulékos épületek is készülnek. A munkát a 31. sz. Építőipari Vállalat szakmunkásai végzik. A 80 betontüske földbehelyezését már megkezdték. A tanműhely építését úgy gyorsítják, hogy a versenytárgyalást nyert leninvá- rosiak az új tanév kezdetére átadják a régihez illeszkedő építményt. Szovjet és a szocialista piacon talál vevőre a BEAG kisvárdai gyárának új terméke, a PCP 110-es tolmácsegység. Fülöp Tibor és Király Tibor műszerészek vizsgáztatják a berendezést. (Elek Emil felvétele) Nagyhalászi előrelátás lövőt firtató gondolkodás Nagyhalásznak nincsen mit szégyenkeznie. Az elmúlt hét esztendő fejlődése szép számokkal is illusztrálható. Amikor a hatezerötszáz lelkes anyaközségről és a hozzá tartozó társközségről, Tiszatelebrő! esik szó, a községi tanács elnöke, Vass Sándor nem is annyira a jelent, mint a jövőt firtatja. — Településeinken számos olyan jelenséget veszünk állandóan figyelembe, melyek jelzik: a község és társa jövője — még nehéz gazdasági körülmények közepette is jelentős lesz. A közélet csendes lehetőség, a város gyors elérése azokat is csábítani fogja, akik ma bérházlakók. Tudjuk, hogy ez világtendencia. Ez megkívánja azt is, hogy készüljünk, hiszen ez nem elsősorban terhet, hanem számos előnyt ígér a jövőre. Az első jelek már láthatók. Van, aki családi házat épít, s nyíregyházi. De sokkal nagyobb azok száma, akik a Tisza partján létesülő kemping és üdülőterület felé kacsintgatnak. Ez elsősorban Tiszatelek számára 'hozhat színt, hiszen az infrastruktúra fejlesztése nem az üdülőterület kizárólagos előnye, hanem sokkal inkább a község érdeke. A nagyhalászi és tiszatele- ki változások, a jelenbeliek és a jövőben zajlók alapvetően jól érintik az itt élőket. De valami -mégis csendes. Erről Laskai Sándor, a tiszateleki pártalapszervezet titkára beszél. — Tudomásul kell venni — kell? Alig hiszem —, de az emberek közéleti aktivitása csökkent. Igaz, a szülői munkaközösségben dolgoznak. Ha kell valami gyors -társadalmi munka, sokakra lehet számítani. Még egy-egy falugyűlés is izgalmas -lehet, bár a közgond mindig kevesebb, mint az egyéni. Mégis, a sok elfoglaltság, a sok utazás, a -ház körüli munka, a nagyobb jövedelem megszerzése érezhetően redukálta a közéletet. Szavaiban nem lehet kételkedni, hiszen ha csak azt a tényt szemléljük, hogy Nagyhalászból a munkaképes lakosság 48 százaléka nem helyben dolgozik, s Tiszate- leken sem jobb az arány, akkor világos: a távol dolgozó, a naponta ingázó aligha mozdul könnyen, ha politizálásról van szó. Érthető, hogy napi csatákat vív a közművelődés is, bár megmondható, nem eredménytelenül. A rétközi napok immár hagyományos eseményei a tájhoz kötődés eszközei, ami végtére is politika. Á biztosítékok Akár Nagy Erzsébettel, akár Laskai Sándorral beszélek. minduntalan visszatérő motívum a helyi erkölcs és kontroll, ami jól működik. Igaz, Halász nagy község, de itt is, s még ennél is fokozottabban Tiszateleken él, létezik a közösség jó befolyásoló szerepe. Ez a kontroll hat a családi életre, gátja az oktalan és esztelen válásnak, motiválja és serkenti a magatartást, kihat a munkára, a viselkedésre. Nem alábecsülendő érték ez egy településen, sajnos eléggé ritkán elemezzük. Pedig a ma és a holnap talán éppen ezeken az elemeken múlik, hiszen megtartója lehet annak, ami érték, ami a közösségben jó és előrevivő. A beszélgetések kicsit a szociológia mezsgyéjén mozogtak. Lehet, hiányolja valaki a számokat, az eredmények sorolását. De úgy vélem, ettől lett mégis több az eszmefuttatás. Mert túllépett a napi prakticizmuson, megmutatva, hogy egy-egy terület felelős politikusai miként lehetnek a távlatok jó előkészítői. Bürget Lajos Beavatott emberekkel AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA minapi határozata újból megerősítette, hogy elő kell segíteni a veszteségesen és alacsony hatékonysággal gazdálkodó termelőegységek munkájának gazdaságossá tételét, a költségvetési támogatás leépítését, a gazdaságtalan termelőtevékenység megszüntetését. Valamennyien tudjuk, hogy e program végrehajtása alapos és elszánt, körültekintő. egyben következetes döntést, végrehajtást igényel. Hiszen gyakran nem kevesebbről van szó: be kell zárni az olyan üzemet, gyárat, amely — ahelyett, hogy gyarapítaná — fogyasztja a közvagyont. El kell érni, hogy az ilyen gyár gépei, üzemcsarnokai olyan vállalathoz kerüljenek, amelyek nyereségesen gazdálkodnak. S minthogy még a legkorszerűbb berendezés is csak holt tárgy marad ember nélkül, az elérendő célok közé tartozik, hogy a régi, a veszteséges gyár dolgozói is váltsanak. Hogy ez miképpen megy végbe, az persze korántsem mellékes. Elképzelhető, hogy az emberek a régi üzemcsarnokban dolgoznak továbbra is, de már egy másik vállalat munkásaként. Az sem kizárt — sőt, inkább gyakoribb —, hogy egy másik céghez kerülnek. A lényeg viszont mindkét esetben azonos: valami más, valami közhasznúbb tevékenységet folytatnak, mint idáig. Azért beszélünk — s beszélnek ők is — váltásról. KÉTSÉGTELEN, HOGY EZ VÉGSŐ SORON a dolgozó érdekében történik. Könnyű belátni ugyanis, hogy csak olyan országban boldogulhatnak munkájukból az emberek, ahol a termelés valóban gazdagítja a közvagyont. Csakhogy attól, hogy a józan eszemmel belátok, elfogadok valamit, még nehéz, akár keserves is lehet az ilyen váltás, a vezetőnek és dolgozónak egyaránt. De még a nehéz döntés is könnyebbé válhat, ha a vállalatok vezetése megosztja a váltás gondjait, de várható előnyeit is a dolgozókkal, bevonja őket a döntésbe, beavatja őket a tervekbe, elképzelésekbe. Ezt annál is inkább érdemes hangoztatni, mivel számos példa bizonyítja, még a jó szándékkal elhatározott átcsoportosításból, változtatásból is kínos ügyek származtak csak azért, mert időben nem tájékoztatták a dolgozókat, az érintetteket. Például helyes intézkedéssorozatot megkérdőjelező közhangulat alakult ki a vidéki nagyvállalat budapesti egységében amiatt, hogy a fővárosi dolgozók az újságból tudták meg, mi a terv velük, üzemükkel. AZ EMBEREK FEJE FÖLÖTT INTÉZKEDNI még az annyira áhított gazdálkodási cél érdekében sem lehet! Ez az eljárás azzal se menthető, hogy a váltást bonyolult tárgyalások előzik meg, s nem könnyű meghatározni, mikor lehet érdemben tájékoztatást adni. A hibát általában előbb követik el. Ott, ahol a dolgozóknak meglepetéssel kell tudomást szerezniük arról, hogy eladják, átszervezik, átcsoportosítják üzemüket, vajon hogyan keresték előbb velük együtt a nagyobb gazdaságosság módját, a hatékonyabb tevékenység feltételeit? Mire mozgósították őket eddig ha csak most tudják meg, hogy bajok voltak'? Egy-egy ilyen, az emberek életét kezdetben tán kedvezőtlenül befolyásoló döntés előtt a vezetésnek el kell számolnia azzal, miit tett a meglévő kapacitás hatékonyabb üzemeltetéséért, mi az a körülmény, amin változtatni nincs hatalmában, és ami az adott kapacitás átadását indokolja. De abban az esetben is a dolgozók megértésére számíthat, ha új termékszerkezet, a nagyobb rend és fegyelem elérése miatt „mozdul meg a talaj” egyesek lába alatt. MOZDULNI KELL. Jelen terveink valóra váltása csak akkor lehetséges, ha gép. műhely, üzem nagyobb hatásfokkal több hasznot hajt. Késlekedni sem szabad a változtatással, ha arra megérett az idő. Viszont, hogy megérett, azt a dolgozók tudatán is mérni szükséges: vállalják-e az újfajta tevékenység kényelmetlenségéit a jobb boldogulás perspektívájával? Ez nem időhúzás, felesleges akadékoskodás, soha véget nem érő viták indokolása. Meggyőződésünk, ha a dolgozók tájékoztatására is gondolnak, még meg is gyorsulhat az átszervezés. Márpedig ez a célunk. K. F. Felkészülni a holnapra — Hadd induljak ki abból, hogy sok olyan negatív hatás, •amely a megye falvaiban objektív okok miatt alakult ki. itt hiányzik. Kezdjük azzal, hogy Nagyhalász és Tiszatelek lakossága, ha lassan, de nő. Az évi 100—120 születés állandónak mondható, s ehhez megfelelő a halálozási arány is. Kapcsolatunk a megyeszékhellyel jó, a közlekedés sokféle és elegendő. A halászi gyár és a szövetkezet ugyan csak mérsékelten tud munkát adni, de éppen a nagyváros közelsége nem kényszerít elvándorlásra. A tényekből kiindulva alakította ki a tanács az építkezésre alkalmas telkeket. Viszonylag olcsó, 50 és 70 ezer forintért kínálják a házhelyeket, közművesített területen. Tiszatelek a jövő évben vezetékes vizet, egészségházat kap, általában korszerűsödik az intézményhálózat. Kereskedelmi ellátásuk jónak mondható, Nagy Erzsébet, a tiszateleki iskola igazgatója, aki a népfront titkára, ehhez még hozzátesz egy fontos tényezőt. — A jövő tervezésénél számításba kell venni azt, hogy ezen a vidéken rendkívül erős a családi kötelék. A több generáció együttélése nem ritkaság, de ahol ez nincs, ott is élő, segítő, ragaszkodó a fiatalok és idősebbek együttélése, léte. Ha végignézünk akár Nagyhalászban vagy itt Tiszatelken, látni: építkezik mindenki, korszerű házakat emelnek, s nemcsak azok, akik itt dolgoznak, hanem azok is, akik a városban vagy a környéken találnak munkát. A helyben élők és maradók viszonyairól szóló eszmefuttatást az elnök toldja meg. — Ma már azonban azt is látni kell, hogy egy évtizeden belül minden olyan település, amely a nagyváros környékén fekszik, fel fog lendülni. A már ma látható jelek sokasodni fognak, hiszen a kedvező letelepedési GUSTAV STOPKA: Előmenetel Elég az hozzá, hogy Miro Petersky oly szilárdan egyesült vállalatunknál a szilvapálinkával, hogy néhányon már attól megmámorosodtak, ha Petersky belépett a szobába. (Feltételes reflex.) De nem sokáig, mindössze két hónapig volt-nálunk. Két hónap múlva a kereskedelmi osztály vezetőhelyettese lett. Ezután Kamii lvansky tűnt fel az osztályunkon. A bácsikája húsboltvezető volt s az egész főnökséget ellátta friss disznósággal. S úgy látszik, a disznóság mindenkinek ízlett, mert másfél hónap múlva lvansky kereskedelmi osztályvezető lett. Kezdett dühíteni a dolog, öt éve dolgozok az osztályon, s dicsekvés nélkül mondom, legalább úgy értem a dolgom, mint a többiek — és semmi előmenetel. Ez a három zöldfülű pedig máris lekezel. Tenni kell valamit. Az erőfeszítéstől összeráncolt homlokkal kezdtem gondolatban előszedni minden lehetséges rokonomat. Uram, könyörögtem, küldj nekem valami szabász nagybácsit, egy színházjegyárus nagynénit, egy szakács unokafivért vagy egy beutalót osztó harmadunokahúgot. A vállalat tervosztályára, ahol már jó öt éve dolgoztunk hárman közgazdászok, fiatalember érkezett, René Michalsky. Nem jött üres kézzel. — Ez a bor — mondta szerény mosollyal —, nem bolti. Jó apámnak van egy kis szőlője. Kóstolják meg a termését. Megkóstoltuk. Szó ami szó, az öreg Michalsky értette a dolgát — a bor kitűnő volt. Mindenki ezen az állásponton volt, a főnökség is. Legalább is abból, hogy Mi- chalskyból egy hónap múlva számítástechnikai osztályvezetőt csináltak, erre lehetett következtetni. A helyére Miro Petersky került. A vele való ismeretséget pompás szilvapálinkával pecsételtük meg. Nem derült ki, mi köze ehhez a nedűhöz, de őszintén szólva, nem is nagyon firtattuk. Am egyetlen valamire való jelölt sem jutott eszembe. Csak munkások, hivatalnokok, mérnökök... Aztán hirtelen támadt egy ötletem: magamra kell vonni a főnökség figyelmét. Mivel pedig se házi borom, se kisüsti szilvóriumom, se felséges disznóholmim nincs, meg kell mutatnom nekik, milyen szorgalmas vagyok, mekkora lelkesedés dagasztja keblemet. M indennap ott maradtam munkaidő után. Nem csak a saját munkámat láttam el, de a munkatársakét is. Már azon gondolkodtam, hogy a szomszéd osztályokról is vállalok egyet-mást, amikor hívatott a főnök. Hosszan csóválta a fejét, mélyet sóhajtott, majd rámnézett és így szólt: — Roppant kellemetlen számomra ez a beszélgetés, de attól tartok, más munkahelyet kell keresnie. Sajnos, nem tud megbirkózni a munkájával. Persze, persze, tudom, hogy igyekszik, mindennap ittmarad munkaidő után, nekünk azonban olyan emberekre van szükségünk, akiknek munkájuk elvégzéséhez elég a munkaidő. Antal Miklós fordítása
