Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
198C. december A legkedvesebb ajándék Azt hiszem, a legkedvesebb ajándékot Antal Miklósék kapták az idei karácsonyon Nagykállóban. örömüket nem is rejtik véka alá. Nem is tehetik. Az ifjabb Miklós nagy hanggal értesíti a világot létezéséről. Bár a nap java részét átalussza, ébrenlétkor nagyokat szemlélődik, s ha egyszer sírni kezd, tele van a ház a hangjával. Szülei egyáltalán nem bánják ezt. Sőt, boldogok, hogy végre van, aki felveri a ház csendjét. Az Antal házaspár tizenkilenc éve fogadott egymásnak örök hűséget. Gyermekük azonban nem született, pedig minden vágyuk ez lett volna. Végigjárták az orvosokat, de bele kellett nyugodniuk a megváltoztathatat- lanba. Gondoltak az örökbefogadásra is. Az ügyintézés rögös útja azonban elrettentette őket. Éltek tovább kettesben, s szerették a nagyobb család, a mások gyerekeit. A múLt év őszén Antalné megbetegedett. Orvoshoz fordult, aki nőgyógyászaira utalta. A vizsgálat után kiderült: daganata van, operálni kell. Be is feküdt a nyíregyházi kórházba, ahol a daganat mellett terhességet is megállapítottak. Hogy mit érzett a hír hallatára Antalné? Még ma sem tud róla meghatottság nélkül beszélni. Megoperál- ták, s innen kezdve csak A „kétnapos” Nicole Esküvő reggel hétkor Kézfogás államfőkkel születendő gyermekére gondolt. — Velem a kórházban mindenki nagyon aranyos volt. Orosz Tóth tanár úrnak és munkatársainak nagyon sokat köszönhetek — mondja, s amíg az egyhónapos, fekete hajú Miklóskát pelenkázza, titkon letörli a könnyeit. A papa boldogsága semmivel sem kisebb, őmég azt is megjegyzi: „Amióta a fiam megszületett, kicserélődött a feleségem is. Mindig jókedvű, kiegyensúlyozott. Egészen más, mint azelőtt.” A család szemefénye békésen szunyókál. Szülei még a lélegzetét is figyelik. Ilyen boldog karácsonyuk még nem volt az eltelt évek alatt. (k) Ha az örömanya, vagy a nenyasszony könnyezni kezd '.z esküvőn, abban nincs emmi rendkívüli. Az viszont nár-már példa nélkül való, hogy az anyakönyvvezető kezdjen el pityeregni. Bojté Gizellával, a nyíregyházi anyakönyvi hivatal csoport- vezetőjével — aki egyben anyakönyvvezető is — megtörtént ez az eset. égni még rettenetesebb lett volna, de nemhogy kudarc, nagy siker lett a beugrásból. (A történethez hozzátartozik még, hogy a Nemzeti Színház stúdiósaként — ha sokkal kisebb szerepben is — az Űrhatnám polgárban mutatkozott be először a közönségnek Magyar Éva.) — Jót tett nekem ez a beugrás! Addig is kedvesek voltak hozzám a kollégák, de ettől kezdve éreztem, hogy igazán elfogadnak. Immár nem csupán a gyerekek kedvence, mint huncut-eleven Pinokkió, hanem a felnőttek is kezdik megismerni. (P-) — Velem előfordul, hogy elérzékenyedem a szertartáson. Számomra mindig torokszorító látvány, ha az édesapák szemében megcsillan egy könnycsepp. Márpedig az esküvőkön legtöbbször az apukák sírnak — az édesanyák sokkal keményebben tartják magukat. Az emelkedett hangulathoz természetesen ünnepi külsőségekre is szükség van. — Sajnos manapság egyre gyakoribb a hétköznapi házasságkötés. Ha a pár egyszerű esküvőt akar, s kifejezetten ragaszkodik hozzá hogy az anyakönyvi bejegyzéssel be is fejeződjön a ceremónia, a kérést nekünk tiszteletben kell tartani. De ha szerda, délelőttre kérik is az esküvőt, s utcai ruhában jelennek meg, — Mint egy súlyos operáció előtt. Jöttek, bíztatóan a szemembe néztek, megfogták a kezemet: „Ne félj, nem lesz semmi baj..Ettől persze még idegesebb lettem. Teljesen lemerevedtem, jéghideg lett a kezem, ha Várnai Ildi nem melegíti fel, akkor még a porrongyot sem tudtam volna megfogni. A súgó nagyon aranyos volt, végig ott állt a közelemben a függöny mögött, de úgysem tudtam volna figyelni rá. Ha- lálkomolyan mondom, az első három-négy percre nem is emlékszem. Aztán egyszer csak magamhoz tértem. Észrevettem, a kollégák ott gyömöszölik egymást a takarásban, hogy jobban lássanak ... Hirtelen rájöttem, lehet játszani! És Magyar Éva, a Móricz Zsigmond Színház fiatal művésze játszott. Mókázott, ko- médiázott a cserfes szolgálólány, Nicole jelmezébe bújva. A közönség élvezte a darabot, s nem is sejtette, Évának mindössze két napja volt arra, hogy megtanulja a szerepet. — Azzal kezdtem, hogy nagyon sokszor elolvastam az egész darabot utána csak azokat a (részeket, amikor színen vagyok. Felvettem magnóra is, és állandóan hal- gattam. Az volt a baj, hogy az előző napi próbán túl jól ment, mindenki hátbavert: ez az! Ilyen előzmények után leAutó hátán autó Két autó összeütközéséről értesítették a mentőket, akik a Mercedes rohamkocsival azonnal útnak is indultak. Palicz János mentőgépkocsi-vezető az esetkocsin teljesít szolgálatot. A rohamkocsit a legsúlyosabb esetekhez riasztják. — Novemberben, a legelső síkos, fagyos napon történt. Hajnalban tömeges közúti balesethez riasztottak bennünket. Mint kiderült, két fiatal hölgy egy Skoda-taxival hazafelé igyekezett. A sofőrnek szokatlan volt a csúszós, jeges út, mert egyszer csak az árokban találták magukat. Az autó négy kerékkel az égnek, de utasai a borulást szinte egy karcolás nélkül megúszták, s kimásztak a törött szélvédőn keresztül. A kocsit talpra állították, s mivel annak antennája letört, nem tudtak rádión segítséget kérni. A hölgyek egyike a balesettől távolabb kiállt az útra és segítségért integetett. Jött is a megmentő, egy 1500- as Ladán. A fiatal nőt észrevéve azonnal fékezett, __ majd megcsúszott, s pár méter után az árokba borult, egyenesen a felállított Skoda tetejére zuhant. A Skoda, amely saját karambolját szinte horpadás nélkül megúszta, ezúttal totálkárosra változott. A „segítséget hozó” Lada utasainak, három férfinak azonban a haja szála sem görbült meg. A kivonuló mentősöket szörnyű látvány fogadta. A két roncsautó láttán a legrosszabbra számíthattak. Az utasok állapota azonban szerencsére sokkal kellemesebb volt. (—vács) az anyakönyvvezetőnek akkor is ünneplőt kell öltenie, vállán a nemzetiszín szalaggal, s el kell mondania a hivatalos szöveget. Ez nem több nyolc mondatnál, de néha még ezt is tűkön állva várják végig. Pedig kár. Hiszen az élet e fontos eseménye így ünnepből hivatalos ügyintézéssé silányul. Bojté Gizella az idén 250 párt adott össze. — Nem könnyű kiválasztani, a sok közül melyik volt a legemlékezetesebb. Talán az, amikor reggel 7-re kérte az esküvőt a jegyespár. A két tanún kívül senki sem kísérte a fiatalokat. Igaz, rendkívüliek voltak a körülmények. A tizenéves menyasszony már a szertartás alatt rosz- szul volt — az aláírás után egyenest a kórházba vitték. Pár óra múlva megszületett a kisbaba. Néha látom őket hármasban az utcán. Lehet, hogy szentimentális vagyok, de azt gondolom — remélem — boldogok. Kívánom, hogy maradjanak is azok egész életükben! (h.) Már a munlká'ja miatt is sokat jár külföldön Kiss Gyula, a Cooptourist nyíregyházi irodavezetője. Ahány út, annyi érdekes eset. íigy történt ez az idén is. Ám ezúttal a sok-sok élmény közül nem volt nehéz kiválasztani a legérdekesebbet. — Július 8. és 10. kozott Bécsben jártam, egy turistacsoporttal. A második napon délután szabad programra mentünk. Űititársaim többsége természetesen a boltokat vette célba. Mivel olvastam az aznapi lapokban, hogy délután tartják Kurt Waldheim államfő nyilvános beiktatási ceremóniáját a Burgban, gondoltam, megnézem az ünnepséget. Csodálatos élmény volt. A hivatalos beiktatás után a tartományok népviseletbe öltözött küldöttei köszöntötték zenés műsorral az államfőt. Mikor véget ért a program, Kurt Waldheim feleségével együtt elvegyült az ünneplők között. Odaléptem hozzá én is. Gratuláltam a magyar turisták 'nevében, majd kezet fogtunk egymással. — Mit ad isten, október 1-én egy Zemplén megyei tanulmányút keretében — épp akkor jártam Széphalmon, mikor hivatalos látogatást tartott a településen LosoncHarlemi csokoládé pódtak mellém, akik leolvasták a trikómról, hogy én is európai vagyok. Amikor éreztem, hogy gyengülök, Harlemben berohantam egy üzletbe csokit venni. (Csak lestek, mert egyedül voltam fehér a boltban.) A csokiból zd Pák az Elnöki Tanács e nöke. A véletlen úgy hozt hogy az emlékkönyvbe eg) más alá jegyeztük be a ru vünket. Kazinczy sírján; pedig Losonczi elvtárs utá én helyeztem el csoportún koszorúját az emlékműné Ez a két találkozás volt szá momra az év legérdekesefbl élménye. Hiszen egy államfő vei sem találkozik minden nap az ember — hát írtét egy éven belül kettővel... ( . . . zi) aztán adtam egy franciának meg egy tajvaninak, végül pedig egy jamaikai rugdosott be a célba. Nagyon elfáradtam, csak három óra harmincra jött össze az időm, ezzel vagy a 7500. befutó voltam. A győztes 25 ezer dollárját és a Mercedest tehát nem Czégé Zol- tán hozta el, de ennél nagyobb élménye még nem sok volt életében, az biztos. (—pp) Kalandos éjszaka A New York-i Central parkig futott egy kemecsei fiatalember! Hihetetlen? Pedig igaz. Azért azt hozzá kell tenni: csak a Verazzano-hídnál rajtolt... Czégé Zoltán hidrogeológus ugyanis lefutotta a New York-i maratonit. Felsőfokú nyelvvizsgára készül, így különösen jól jött neki a rokonok amerikai meghívása. Ha pedig már ott volt, akkor nem mulaszthatta el a világ egyik legrangosabb maratoniját. A sport ugyanis már évek óta hozzátartozik az életéhez. Még a nyíregyházi 12-es iskolában szerettették meg vele a természetjárást, a Krúdyban kezdte a tájfutást, a miskolci egyetemen pedig még a harci művészetek egy különleges válfajának, a shito-ryunak az edzéseit is látogatta. Ezen kívül úszik, teljesített már néhány triatlont, és háromszor futotta le az IBUSZ-maratont. Hetvenhat ország 21 ezer sportolójával együtt azonban még sohasem futhatott. — Legendákat mesélnek a New York-i maratoniról, de semmi túlzás nincsen benne! Szinte keresztülhajt a tömeg a városon, ha megálluál, akkor már ordítanak, hogy miért nem futsz tovább. Ha valaki jól felkészül (nem úgy, mint én...), akkor 15—20 perccel is megjavíthatja itt a legjobb idejét. Népünnepélyt csinálnak belőle, dugig az utca emberekkel. Skót dudások, fekete zenészek rögtönöznek koncertet, Brooklynban pedig egy Puerto Rico-i banda nyomta vagy kétszer hatszáz wattal a reggae-t. Fantasztikus volt! — Két nyugatnémettel rajtoltam, aztán angol tűzoltók csaHa valaki feltűnően figyeli az eladókat, túlságosan ideges és szétnyitott táskát tart a karján, könnyen lehet, hogy iéivről évre több enyves évek óta dolgozik a kereskedelemben, természetesen (ismeri a klasszikus tolvajtrük- köket. Alighanem ez az oka, hogy évről-évre több enyves kezű vásárlót csípnek fül ön Nyíregyházán, a Kelet Áruházban. — Volt néhány nagy fogás az idén iis — lapoz jegyzeteiben Rácz András, az áruház főrendésze. — Például az az asszony, aki egy inhabundát próbált meg kicsempészni az üzletből. Annyira feltűnő volt az óriási szatyrával, hogy egy pillanatra sem tévesztettük szem elől. Mondhatnám, törvényszerűen lebukott . .. A magányos tolvajok mellett elég gyakran meglátogat jak visszaeső elkövetők is a boltot. — Van egy házaspár, akik rendszeresen próbálkoznak lopással nálunk. Az asszonyt kétszer, a férfit háromszor fogtuk meg az idén. Nem (mondhatnám, hogy hátrányos helyzetűek, mégis mindig újra kísérleteznek. Azt hallani kellene, mit össze siránkoznak, miikor elkapjuk őket! Általában arra hivat- koznak, hogy nem 'is tudják, mit csináltak ... Az a nő viszont, aki képes volt egy egész éjszakára elrejtőzni a Keletben, pontosan tudta, mit tesz. Egy este óvatosan bezárkózott a mosdóba. Éjszaka úgy tízezer forint értékű holmit szedett össze: főleg márkás fehérneműket, drága ruhákat. Vesztére másnap elsiette a távozást. Közvetlenül nyitás után próbált lelépni. Mivel még alig lézengtek vevők az üzletben, felfigyeltek a nagy csomagokat cipelő, sietős léptű asszonyra. A kalandos éjszaka a (tolvaj számára a rendőrségen fejeződött be. Ez az eset tavaly történt a Kelet Áruházban. Bár ilyen merész ötlettel azóta seim próbálkozott senki, azért idén is sok rossz szándékú ember megfordult az üzletben. December közepéig 181 tolvajt fogtak, akik csaknem 41 ezer forint értéket próbáltak meg elemelni. KM ÜNNEPI MELLÉKLET
