Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-27 / 303. szám

1986. december 27. Kelet-Magyarország 3 Fertőzésmentes szaporítóanyagok I lénykibocsátó dohány Beszélgetés a biotechnológia előnyeiről A biotechnológia jelen­tőségéről, jövőjéről és a kutatási eredmények me­zőgazdasági alkalmazásá­ról rendeztek tanácskozást a közelmúltban Nyíregy­házán, a Zöldért Vállalat­nál. Az utóbbi években a Meriklon Gazdasági Tár­saság nagy lépéseket tett a biotechnológiai kutatási eredmények hazai mező- gazdasági hasznosításáért. A legkorszerűbb biotech­nológiai módszerekkel kór­okozómentes burgonya, zöldség, gyümölcs és dísz­növény szaporítóanyagok­kal tudja ellátni a mező- gazdasági üzemeket. nyíregyházi látogatásom al­kalmával a szalbolcsi szakem­bereket tájékoztattam a ku­tatásokról, valamint a gya­korlatban széleskörűen alkal­mazható eredményekről. Töb­bek között nagy terméshoza- mú, kór okozómén tes burgo­nya, álma és más gyümölcs, zöldség, illetve dísznövény szaporítóanyagokkal rendel­kezünk. Nem titkolt szándé­kunk a holland burgonyasza- porító-anyagok hazai piacról való kiszorítása, mert azoktól a magyar fajták jobbak. 1987 nyarára, őszére már elfoga­dunk megrendeléséket. A témáról dr. Föglein Fe­renccel, a Meriklon Gazdasá­gi Társaság igazgatójával be­szélgettünk. — Ha a biotechnológiai ku­tatásokat, illetve az eredmé­nyek alkalmazását egy robo­gó gyorsvonathoz hasonlítjuk, akkor Magyarország helye körülbelül hányadik kocsiban van? — Ha nagyon sietünk, ak­kor a robogó vonatra még felkapaszkodhatunk. A világ­ban szinte nap mint nap el­kápráztató biotechnológiai eredmények születnek. Példá­ul a közelmúltban az USA kutatóinak egy rovar fényki­bocsátásért felelős génjét do­hányba sikerült beültetniük. Ezáltal a dohány fénykibo­csátóvá vált, vagyis a kuta­tóknak a rovargén növényben való működését sikerült el­érniük. Magyarország lehető­ségei sok tekintetben korláto­zottak, de ha a kutatók és a gyakorlati (bár a kettő kö­zött nincs merev határ) szak­emberek összefognak, akkor reális esélyünk van arra, hogy nemzetközileg is ran­gos eredményeket produkál­junk. — Nyíregyházi útjának mi volt a konkrét célja? — Kecsegtető, az együtt­működést előmozdító tárgya­lásokat folytattunk a Sza- bolcs-Szatmár megyei Zöldért Vállalattal is. A mostani — Az önök által kínált sza­porítóanyagokat a hazai piac hogyan fogadja? — Érdekes, hogy Anglia, Finnország és Dánia rendelt tőlünk szaporítóanyagokat, sőt azoknak ott sikere van, a hazai piac viszont nem fo­gadja őket. Pedig a mi álta­lunk kínáltak kellően kikísér­letezett technológiák, illetve fertőzésmentes szaporítóanya­gok. Gond, hogy a hazai me­zőgazdasági üzemek számos vezetője úgy véli: nekem ter­melnem kell, nem érek rá kí­sérletezgetni, új dolgokkal foglalkozni. Ez helytelen szemlélet. Nyugaton a mező­gazdászok szinte ostromolják a kutatókat, hogy találjanak ki valami újat, hogy azt még átmeneti kockázat, vagy rá­fizetés árán is alkalmazhas­sák. Meggyőződésem: csak az új eredményekkel lehetünk igazán versenyképesek. Ezt mutatja a bábolnai és más élenjáró gazdtságok, valamint iparvállalatok tevékenysége is. Szabolcsban a burgonya- termesztésben a tímári tsz mutatott jó együttműködési készséget. — Mely kutatások kecseg­tetnek még nagy eredmé­nyekkel? — A talajból — nagy tö­megben szaporítható, a rova­rokat elpusztító fonálférgeket sikerült izolálnunk. Ezekhez a burgonyabogár elleni véde­kezésben fűzünk nagy remé­nyeket. Cselényi György | ~ Áldozat a kistelepülésekért | Januártói falújított fődarabok Autóbontás milliókért Szokni kell az újat Amikor az egér végigsza­ladt a betonpadló repedései­nek egyikében, csak a na­gyon ijedős várandós anyák sikkantottak egyet. A többiek rá se hederíüettek a kis, szür­ke jószágra, hiszen a „család” hozzátartozott a győröcskei boilthoz. Tán még leltárba is vették őket. Ha pedig bekö­szöntött a ködös, esős novem­ber, az áruszállítók szidták a magasságost, hiszen térdig süllyedtek a sárban, miköz­ben megpróbálták a boltba juttatni a tejet, a kenyeret. Most? A bolt előtti tér szé­pen lebetonozva, belül feke­te-fehér mozaiklapok borít­ják az aljzatot. Mindent kapni lehet Pokol Andrásné tizenhét éve szolgálja már a győröcs­kei vásárlókat, de sosem volt még olyan elégedett talán, mint ebben az évben. — A városi ember fel sem tudja fogni, mit jelent ne­künk ez a kis üzlet — mutat körül birodalmában. — Ügy higgyék el, mióta felújították a boltunkat, itt mindent, de az égvilágon mindent kapni lehet. Bármennyire is kicsi ez a bolt, s parányka a falu, azért Pakolná sosem unatkozik. So­sincs egyedül. Még azok is be-bekukkantanak hozzá, akiknek eszük ágában sincs vásárolni. De itt olyan jólel lehet beszélgetni. Most is va­gyunk vagy nyolcán, egy idős nénike a kávédarólóval bajlódik. — Hogy működik ez az is­ten áldása lányaim . . .? — Hiába, szokni kell az újat. Bizony, kezdetben néha még maga Pokolné is zavarban volt: kétszeresére nőtt a bolt, új raktárakat kaptak, polco­kat, hűtőpultot, elég volt el­igazodni a sok portéka kö­zött. Kurrens cikkekért a vasutas­városba... — Nem kell mindenért Zá­honyba vagy Kisvárdára sza­ladni — mondják többen is, köztük Danes Bertalanné, aki annak idején, mikor idejött Tuzsérról férjhez, azt hitte, két hónapig se bírja. De az­tán ... Jöttek a gyerekek, s láttam, ilyen csepp faluban is lehet élni. Ha gondoskodnak rólunk. Záhony környékén tucatnyi kis település bevásárlóköz­pontját korszerűsítették az A felújított győröcskei élelmiszerbolt. elmúlt években. Több mint két és fél millió forintot for­dítottak e célra. Szükség is volt a felújításokra, hiszen ha mindenütt nem is volt jel­lemző a győröcskei helyzet, azért a legtöbb Záhony mel­letti község ellátása bizony sok kívánnivalót hagyott ma­ga után. Igaz, a székhely- községben szép számú, jól fel­szerelt szaküzlet várja a vá­sárlókat, ám igazuk volt azoknak, akik morogtak, hogy túlságosan gyakran kell beruccanniuk egy-egy kere­settebb portékáért a „vasutas- városba”. Szűrös érdekeltséggel — Huszonkétezer ember el­látásáért felel a szövetkeze­tünk — mondja a záhonyi áfész elnöke, Vadász József —, a tizenkét község közül hét tartozik az úgynevezett kistelepülések kategóriájába. Az az igazság, mi is nagyon jól jártunk a központi szer­vek által meghirdetett, a kis­települések üzlethálózatát érintő rekonstrukciós prog­rammal, hiszen a majd há­rommilliós költségeknek fe­lét a központi szervek fe­dezték. A szövetkezet örült, mert a különben is halaszthatat­lan munkálatok jóval keve­sebbe kerültek, mint valójá­ban, a Kálonga-tanyán, vagy a Tiszamogyoróson élők pedig sok-sok forintot takaríthat­nak meg, hogy nem kell vo­natra, buszra szállniuk. — A hároméves progra­mot gyakorlatilag befejeztük, egyebek mellett Benk, Tisza- szentmárton, Zsurk is új, vagy felújított létesítmény­nyel gazdagodott — folytatja az áfész elnöke. — Természe­tesen nemcsak az épületek szépültek meg, de új beren­dezést, hűtőgépeket is kap­tak, így a kínálatot is sike­rült bővítenünk. Az áfész boltjainak túlnyo­mó többsége ma már az új üzemelési formák valamelyi­kében működik, a bővülő vá­laszték így a szoros érde­keltségű boltosok érdeme is. S ez a forma a tárgyi feltéte­lek megteremtésével úgy tű­nik. hosszabb távon is bizto­sítja a maroknyi települése­ken élők alapvető árufélesé­gekkel történő magas szintű ellátását is. Balogh Géza Kicsi gólya f ekete István, a termé­szetet annyira isme­rő és szerető író, csodálatos történetet írt a gólyákról. Arról, ahogyan ők látják a portát, a jalut, és megelevenedik a falu. Az ember és e szép madarak viszonya már-már szemé­lyes viszony. Embert minő­sít. Ópályiban, Lőrincz Lász- lóék portáján számít a gó­lyapár. örülnek, ha haza­jönnek, mert az tavasz, utá­nuk sóhajtanak, amikor el­mennek, mert az az ősz, a tél. Megjöttek idén is a gó­lyák, kitakarították a fész­ket, kiköltöttek három to­jást. Felnőtt a három kicsi gólya, megtanult repülni, és elindultak. Történt az idén .őszön, Lőrinczék riadalmára egyik reggel ott szomorkodott az egyik kis gólya a szülői fé­szekben. Gyengébb volt, nem bírta a szárnya, így hát hazajött. Lőrinczék etet- gették, és kétségbeesetten kérték a tanácsot, a telefon­tudakozót és felsorolni is sok kit, megtudni, ki segít a kis gólyán? Végül eljöttek a szerkesztőségbe, hogy se­gítsünk, hiszen ők nincse­nek otthon egész nap. Már vágtak a kis „kelének” csir­két, már vettek neki halat, de a madárnak igazibb ott­hon kellene. Segítettünk, de a történetet azért leírtam, egy kedves madárról, és jó­szívvel az emberekről. Az ópályi, Árpád utca 65. szám alatt lakó családról. És ha a kis gólya felnő a madár- menhelyen, akkor biztosan hazatalál majd. Öpályiba. (b.) Meztelen igazság Mindenkit „vígan" lekörözött Kombájnnal az élen Vígh Sándor elbeszélésé­ből tudom, tíz éve már hogy nyűvi hasznos dolog­ban a gépét. Búzában, ku­koricában övé a határ, Aratni nagyon szeret. Ha beérik a gabonaféle, akkor ő hajnalok hajnalán kél és öreg estével fekszik. És nincs abban restellni való, ha valaki egy lelketlen jó­szágra, a kombájnra mint hűséges társra gondol. — Vele keresem a kenye­rem. Legalábbis addig, amíg tart az aratás. Igaz nem ezt akartam. Amikor választa­nom kellett, villamossági szakközépiskolába jelent­keztem, nem vettek fel. Öz- don tanultam szakmát. Gép­jármű-villamossági szerelő vagyok. Ezzel a végzettség­gel jöttem haza Ibrányba és vállaltam munkát a Rá­kóczi Termelőszövetkezet­ben. — Hogyan lett kombáj- nos? — Mint más. Aki szerelő egy műhelyben, annak vál­lalnia kell a kinti munká­ikat is. Az meg természetes, hogy az kombájnoljon, aki javította a gépet, így aztán ha jó munkát végzett, sa­ját maga látja a hasznát. Az esetleges rossz munká­nak is ő a szenvedője. Az ibrányi határban most 800 hektárnyi volt a törés­re váró kukorica. Hárman kombájnolták. Három kö­zül könnyű az élre törni, de ha a versenyben 157-en raj­tolnak, úgy a dobogós hely elérésének esélye csökken. Vígh Sándor a maga 10 éves kombájnos múltjával, 30 éves korával most sok jó szakembert lekörözött. Ter­mészetes, hogy örül, örül az elsőségnek, a pénzjutalom­nak és oklevélnek, de 1986- ban volt ettől nagyobb örö­me is. — Kislányunk született. Ez már a második. A Tí­mea már négyéves, a kicsi a Renáta hathónapos. A két gyermek nekem mindennél többet ér. A karácsony is így szép. A karácsonyfa alatt eggyel most több az ajándék. A nagylány hajas­babát, építőkockát, Renáta csörgőt kapott. — Van miért és kikért dolgozni. Őszintén: szereti maga a munkáját? — Szeretem. Azt, amit hi­vatalból csinálok igen, ka­pálni nem szeretek. Sajnos néha kapálni is kell, hiába mondom, hogy helyette is koimbájnolnék. Vígh Sándornak sikeres volt az év. Rajta kívül még tizennégyen kaptak okleve­let és jutalmat, kombájno- sok. Ök voltak a kukorica­betakarítási verseny győzte­sei. Mondhatnám másként is. Nemcsak tizennégyen győztek, de sok ezren. Jó volt idén a kukoricatermés, jól dolgoztak a szántó-ve­tők. Ez sem rossz ajándék. Seres Ernő H igyjék el, nem vagyok prűd. Azt se tudom mit jelent, de már torkig vagyok a sok mezte­lenségtől. A mozi, a tv, a video, a reklámok, tele van­nak pucérsággal. Kérem én is letolom a nadrágomat né­ha, de mindent a maga he­lyén és idejében. Például, ha nyasgem... így év vége felé a mezte­len hölgyek tetőznek. Elké­szültek az új naptárak, poszterek és megindult a cserebere. A régiek kikerül­nek a mellékhelyiségekbe, nyaralóba, műhelybe, ga­rázsba, öltözőszekrény bel­ső lapjára, — az újak a szemlegelőre. Nem vagyok prűd. Tisz­tában vagyok azzal, hogy a békés női emlők felidézése kellemesebb, mint egy há­borús emlék. Mégis, hol itt a mérték? Hol az igazság? A meztelen igazság. És va­jon ami meztelen, az min­dig igazság? Én inkább azt gyanítom, hogyha valamit meztelen hölgyekkel köríte- nek, ott valami hamisság rejtezik. A 80 éves nagyma­ma fejkendős képeivel nem volna eladható. Még Jancsó Miklós magyaros menyecs- ke-csujogatója se volna olyan kelendő nyugaton, ha marhahússal lenne tálalva. A Közös Piac korlátozná bevitelét. A reklámnaptárokon a szolgáltató cégek, hanyag munkájukat szeretnék fe­ledtetni hanyag öltözetű hölgyekkel; a kereskedő vállalatok hiánycikkeiket összkomfortos szexbombák­kal, akiknek mindenük megvan. A naptárak hölgyei az idő múlását szeretnék feledtet­ni velünk a fiatalság szép­ségeivel. Véletlenül sincs olyan, amelyik januárban egy bakfis aktját kínálná, és decemberben egy éltes matróna agg tatját. A poszterekben szétterülő bájakban, miként a havasi tájakban az illúziót vesszük meg; mintha ott lennénk, mintha itt lenne. Csak ki kell nyújtani a kezünket és elérjük, — a lakótelepi ma­dártávlat és az elhízott anyu helyett. Kérem én nem vagyok prűd, — engem is anya szült — meztelen, de mára mintha devalválódott volna a meztelenség. A strandon a meztelen hölgyek láttán már a nap is deleidre áll. És szaporodnak a nudista kolóniák is. De egy nudista már szkafanderben szeret­kezik, mert a változatosság csak így gyönyörködtet. Persze még mindig jobb egy pucér, mint kettő. Plá­ne, ha külön neműek. Az már pornó. Az már övön alul üti az illemet. S zóval nem vagyok prűd, tudom, hogy az antik szobrok az em­beri test szépségét is dicsé­rik. És aki nem jár múze­umba, annak is kell valami. A hírlapárus címlapjain megkapja. Egymásra fene­kednek a reklámfenekek. De mindez engem már hi­degen hagy. Sajnos már nem hajlik a derekam a nők ringó járása után sem. Olyan vagyok, mint Benczúr Gyula, téren álló szobra. Hiába áll mögöttem a Vé­nusz, sohase láthatom. Kulcsár Attila telep. Gépkocsikhoz raktárról felújított fődarabokat forgal­maznak, és a legrissebb, hogy december elsejétől az autó­mentésbe is bekapcsolódtak. Ez utóbbi sem rossz üzletág. Két hét alatt tizenöten kér­ték a napkori autómentők se­gítségét. Nem rossz gondolat a napko­ri Kossuth Tsz szakemberei­től, hogy 1985. január elsejé­vel autóbontó telepet létesí­tettek. Tették ezt főként a még használható alkatrészek megmentéséért. Most új szolgáltatásokkal jelentkezik a napkori bontó-

Next

/
Thumbnails
Contents