Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

KM KARÁCSONYI MELLÉKLET 1986. december 24.^^ Leltározunk L eltározunk. A fri- dzsiderünk pa­naszkodik, megy a motor, az ajta­ja ugyanis nyitva áill. Benne húsok. Sültnek, pörköltnek, va­dasnak és levesnek valók. Egy megboldogult pulyka holtában is kinyújtja lábát a mélyhűtőből, megdermedt malackaraj bámulja önfe­ledten. Zúzmarás, szűzien fehér a sertéscomb, és ott egészen hátul, mint kotló alatt, összebújnak a bontott csirkék. Egy ismerős még disznó­torost is ígért. Cukor, vaj, kakaó, (tejszín, fahéj és fű­szerek ... Liszt, só, kö­ménymag, rum a torta krémjéhez. Eper levél és ka­kukkfű, szemes bors, szó­dabikarbóna, élesztő és ter­mészetesen többféle sava­nyúság. A fára már van szalon­cukor, de a vendéggyere­keknek a fa alá is kell még apiró csokoládé, nem má­sért, csak szolgálni az il­lemnek. Még kellene ko­csonyahús és hal is, amit a boltban megígértek. Idén is lesz kétféle sós és több­féle édes sütemény, a vá­ratlan vendégnek percek alatt kínálható meleg szendvics. Lesz kikör, pá­linka, konyak és bor. Egy­szóval ami a pillanatnyi szegénységünkből telik. Az üzletben rendeltünk kalá­csot és beiglit, mert minek babráljon vele az ember. Nagyjából ugyanannyit köl­töttünk idén is az ajándé­kokra, mint tavaly. Igaz, ezúttal kevesebb a játék, és az ajándékok halmazában több az olyan holmi, amit ünnep nélkül is meg kellett volna venni a gyerekeknek. Előttünk a papírlap, tele számokkal. Van ezek között két-három, de négyjegyű is. így van rendjén. Az én családomnak se jusson több, de kevesebb se jus­son, amennyi másnak . .. Leltározunk. A papírra felkerül még néhány apróbb tétel. Narancs és banán, ha lesz. Nekem egy könyv, amit a feleségem már ré­gen szeretne magának. De mert a tervezgetés az em­lékezés tudománya is, a konyhánk megtelik régi ka­rácsonyok emlékeivel. Most meg se lepődnénk, ha ránk­kopognának a betleheme- sek, és az „öreg" megkér­dezné, hogy szabad-e Istent dicsérni. Nemcsak szabad, hanem kell is. Az Embert dicsérni. Egyszer régen, karácsony estéjén elgyalogoltunk a fa­lu széléig, amíg elértünk a nádfedeles házig. Ott bent nem égett semmiféle lám­pa. Csak egy csikóspór vi­lágított a frissen licselt, sárgahomokkal felszórt föl­des konyhában. Terítő volt az asztalon, hímzett és egy tálban mézes sütemény. Be­hívtak, kínáltak belőle, ma már tudom, hogy nem a szokatlan ízű sütemény volt a jó, hanem az, ahogyan azt nekünk, gyerekeknek ad­ták. Kerestem egy (bolond hangulatban azt a házat, de komfortosok, sátortetősek állnak a portalanított nagy- dobosi utca két oldalán. És minden nosztalgiámat meg­csúfolják a házak előtt ál­ló gépkocsik... Aztán, vagy két évvel később az akkori Szatmár­németiből kollégista bátyám tért haza nagy diadallal. Egy kiló igazi, gyárban csomagolt szaloncukrot ho­zott. Ő lett a nap hőse. A cukrot megszámoltuk, de mert a fára kellett, nem volt szabad kóstolnia sen­kinek. Már javában tartott a háború, de maga a béke volt a csillogó aranypapír. Karácsony estéjén aztán kiderült, hogy a szatmári boltos igazi, békebeli sza­loncukrot árult, olyat ami évekig a raktárban állt. Megavasodott és úgy meg­keményedett, hogy a fogunk tört bele. Mégis, soha jobb ízű cukrot! Készítettünk karácsonyi leltárt egy budai bérház pincéjében is. Ebben döntő tételként szerepelt egy, a ház előtt heverő döglött ló. A háború után, az első év­ben melaszból készült, de már újra színes papírba csomagolt szaloncukrunk volt. És akadt hozzá egy fa­ág. Emlékszem arra a ka­rácsony estére, amikor Édesanyám hosszú, hosszú idő után először dúdolt. Mundrót sütött nekünk. A mu/ndró olyan sütőben sü­tött kenyérféle volt. Barna lisztből. Só kellett hozzá, kovász és rengeteg asszo­ny i lelemény. Az alakja emlékeztetett a zsúrkenyér- re. Gondolatban fel is osz­tottuk, melyikünknek me­lyik része jut majd. Kitet­tük hűlni a teraszra, hi­szen nincs türelmetlenebb dolog, mint az éhség. Mikor megszólalt a fenyőág alatt a csengő, anyám szaladt a süteményért. Nem volt ott a teraszon semmi. Még a tál se. Sírt első dühében. Elmúlt a sírás, a kenyérízű sütemény helyett megettük a nem tudni hol megspórolt, fényes papírba csomagolt kockacukrot. Másnap, ami­re felébredtünk már fris­sen sült tészta illata volt a lakásnak. Sohasem derül ki, hány marék sóért, honnan szer­zett hozzá lisztet, de soha jobb ízű kenyeret! Leltározunk. Mire jut, mire nem? Mennyire tel­lett a hétköznapokból? Szá­mokat írunk egymás mellé, és alá, pedig minden szám­hoz tartozhatna emlék, minden örömhöz és csa­lódáshoz legalább vala­mennyi emlékezés. Nem sok, de annyi igen, hogy csokolládébevonat nélkül i szaloncukrot alig kaptam, hogy az ünnep utáni kukák mérhetetlenül gazdagab­bak, mint a valamikori tűz­hely világította mézes süte­ménnyel terített asztalok. Többet dolgoznánk a má­ért? Nem hiszem, mert ez így egyszerűen nem igaz. Akkor hát? M ost is leltáro­zunk. Meg kell fenni. Becsülete­sen az emlékek­kel, ha lehet szü­léink betlehemes emlékeivel együtt. Most il­lő módon boldog ünnepeket illene kívánnom mindenki­nek. Nem ezt teszem. Értel­mes hétköznapokat kívá­nok az ünnepekhez. Bartha Gábor TÄLAS LÁSZLÓ, SZABÓ JÓZSEF, DR. TARNOVSZKI KLÁRA, SZIKORA ANDRÁSNÉ, ISTVÁN. VIDA JÄNOS ÉS VERESS Miértek és válaszok — Jó, jó, én válaszoltam — mondhatja írásunk alanya —, de én is szívesen kérdeznék! Mindenkiben élnek ugyanis olyan régi, vagy új keletű kérdések, melyekre választ várnak! Nos, erre adunk most alkalmat Nyíregyházán néhány embernek. Módszerünk hasonlít egy régi játékra, melyet „hólabdának” is ne­veznek: „kapd el és add tovább!” ... Űj lakásba költözött Tá­las László, a papírgyár víz­lágyító-kazánfűtője. A nyír­egyházi Örökösföld másfél szobás lakását cserélhette két és, fél szabásra. — Ezzel teljesült is a csa­lád nagy álma — meséli a fiatal szakember. — Bár egy gyermekiünk van, egy 12 éves kislány, mégis régóta tervez­zük a lakáscserét. Most a Lobogó utca 6. földszint 1-es lakására tehettük ki a név­táblát. Elégedetten néztem körül, bár szó, ami szó, ta­láltaim javítgatni valót a be­költözés előtt. A szobaab- lak nem zárt, újból szigetel­tem egy másik szoba nyílás­záróit is. Az az igazság, hogy az annyira áhított nagyobb lakás feletti öröm feledtette a javítgatnivalót és a fárad­ságot. Hét végén gyalog — Ha én kérdezhetnék, a Volán személyforgalmi osz­tályvezetőjének címezném a mondandómat. Én ugyanis az Örökösföld és a papír­gyár közötti autóbuszjáratot kifogásolom. Hétköznap a délutános műszak után csak igen körülményesen, több­szöri átszállással, egyórai bu­szozás és várakozás után' érek haza. Szombat-vasárnap pe­dig egyáltalán nincs közle­kedés, így egy órát gyalogo­lok a lakásig. Mikor oldják meg a rendszeres buszköz­lekedést? A kérdéssel Szabó Józsefet, a Volán Vállalat személy- forgalmi osztályvezetőjét ke­restük meg. Elmondta: most dolgoznak a nyíregyház: autóbusz-hálózat átszervezé­sén. Általános tapasztalat, hogy nőtt az autóbuszvona­lak hossza, és így már a je­lenlegi menetrendet nem tud­ják tartani. Hamarosan át­adják az új autóbusz-pálya­udvart, egyidejűleg új hely­közi és helyi menetrendet léptetnek életbe. Erre már a jövő év májusában esedékes nyári menetrendig sor kerül. — Én viszont arra vagyok kíváncsi, miért kell olyan mérhetetlenül sokat várakoz­ni a megyei rendelőintézet szemészetén ? A szemészet gondjai A kérdést dr. Tarnovszki Klára főorvosnak, a megyei kórház-rendelőintézet sze­mészeti osztályvezető-he­lyettesének továbbítottuk. A főorvosnő elmondta: — Sajnos, hiányszakma a szemész. Két éve szüntettük meg a beutalási rendszert, azóta tovább nőtt a forga­lom. A betegforgalom és az igények növekedésével 'nem tudunk lépést tartani. A sor­szám létjogosultságát senki ■nem vitatja. Az viszont tény, hogy reggel kiadnak mond­juk 80 sorszámot, és a beteg nem tudja, hány óra körül kerül az orvoshoz. Hiába rendelünk reggel nyolctól este 6-ig, szinte mindig so­kan vannak. Mivel nincs be­utalás,! rendszer, nem tudják a betegforgalmat irányítani. Hétfőn, kedden igen nagy a zsúfoltság, a csütörtök a leg­csendesebb nap. Némi javu­lásra azért számíthatnak a betegek, mert jövő év janu­ár 1-ótől emelik a rendelési órák számát. — Engem viszont az bosz- szant, hogy miért nem tart legalább egy bolt nyitva va­sárnap? Pesten ugyanis jól bevált ez a rendszer. Nem­csak az egészségügyben, ha­nem más szakmában is nagy számban foglalkoztatnak nő­ket, akiknek köztudomásúan a család ellátásáról is gon­doskodniuk kell. Nem akarok párhuzamot vonni az egész­ségügyi és a kereskedelmi ellátás között, de ha minket kötelezhetnek a szolgálatra, miért nem lehetne egy bol­tot is vasárnapi nyitvatar- tásra késztetni (.kényszeríte­ni) ? Nyitva a Piaccsarnok? Szikora Andrásáétól, a Nyíregyházi Városi Tanács termelésellátás-felügyeleti osztályvezetőjétől kértünk választ. — Az üzletek nyitvatariá- sát belkereskedelmi minisz­teri rendelet szabályozza, és ez a gazdálkodó szervek, te­hát a vállalatok, szövetkeze­tek hatáskörébe utalta a nyitvatartási idő megállapí­tását. Egyébként vasárnap délelőtt a Piaccsarnok több üzletében vásárolhatnak, a tőkehús és a felvágott kivé­telével mindent lehet kapni, így nem érzem indokoltnak, hogy a tanács hatósági úton rendelje el valamelyik bolt vasárnapi nyitvatartását. Er­re csak akkor kerülhetne sor, ha az ellátást komolyan ve­szélyeztetné a vasárnap ki nem nyitó üzlet. — Nekem viszont gyakran szöget üt a fejembe, hogy miért zajlanak nívós kultu­rális rendezvények teljes ér­dektelenség mellett? így leg­közelebb az a művész sem fogadja el a szervezők meg­hívását, aki pedig műsorával növelhetné a kulturális szol­gáltatás színvonalát... Rendezvények és propaganda Vida Jánoshoz, a Váci Mi­hály Megyei és Városi Mű­velődési Központ igazgatójá­hoz továbbítottuk a kérdést. — Megvallom: nem telje­sen értek egyet a kérdés tar­talmával, mivel azt hiszem, túlzó. Nem lehet azt kijelen­teni, hogy gyakori lenne az említett „teljes érdektelen­ség.” Az valóban igaz, hogy volt rá példa: nem a neki kijáró érdeklődés mellett zajlott nívós rendezvényünk — de nem hosszú ez a lista. Egyet azért megemlítek. Amikor a televízióban a •nemzetközi karmesterverseny gálája zajlott, akkor került sor hangversenytermünk­ben a szimfonikus zenekar fellépésére. Ez természete­sen ütközés volt, hiszen a komoly zene barátai köziül igen sokan a tévé adását vá­lasztották. Az építés elkezdődött — Ez persze fölveti a szer­vezés illetve a kellő mérvű propaganda kérdését. Ami a konkrét esetet illeti: nálunk előre lekötött program volt, külföldi karmester részvéte­lével — sajnos, előre nem tudhattuk, hogy mikor adja a tévé a karmesterver­senyt ... Ami pedig a hírve­rést illeti i úgy vélem, hogy igen sokat javult! Ez persze csak az anyagi lehetőségeink­hez, a körülményekhez ké­pest van így, hiszen sok­kal szebb és drágább meg­hívókat, műsorfüzeteket, pla­kátokat is el tudnánk kép­zelni — ha lenne rá pénzünk. Mindenesetre úgy tartjuk: ha sok igazítanivalónk is van még, nagyot léptünk előre e téren. Ami még fontos: az. eddigieknél is jobban oda kell figyelnünk a változóban lévő, vagy éppen már meg­változott szabadidős szoká­sokra, igényekre. — Kérdésem nekem is len­ne. Azt szeretném megtud­ni: a művelődési központunk szomszédságában tervezett szabadidőközpont (sokan sportcsarnokként emlegetik) mikor készül el, és milyen »tartalmi munkát várhatunk ott? Nyíregyháza városi főépí­tészét, Veress Istvánt keres­tük föl a válaszért. — Az, hogy sportcsarnok­ként emlegetik, nem vélet­len, hiszen alapvető funk­ciója a sportrendezvények lebonyolítása lesz ennek a komplexumnak. Az igazi ne­ve egyébként: több célú sza­badidőközpont, s ezzel azt is elmondtuk, hogy azért nem­csak sportcélokat fog szol­gáim. Az építkezés lényegé­iben már elkezdődött és az el­ső ütem befejezését 1989-re tervezik, összesen négy ütem­re .gondolunk, de persze ez (távlati elképzelés. Mindene­setre annyi bizonyosnak lát­szik, ihoigy az első ütem után, melyben maga a sportcsar­nok és ‘kiszolgáló helyiségei készülnek el, a műjégpálya következik. Utána — ez csak tervezői javallat! — uszoda épülne, majd végezetül cir- kuszporond és sportszálló. — Sokakat érdekel, hogy milyen is lesz ez a szabad­időközpont. A csarnok ma­ga harmincszor-hatvanmé- teres lesz, tehát nemzetközi eseményekre is alkalmas. Épülnek edzőtermek, öltözők is. A nagyterem mintegy két és fél ezer nézőt képes be­fogadni. Alkalmas lesz arra is, hogy koncerteket, vagy más kulturális eseményeket rendezzenek benne. — Az én kérdésem kissé költői kérdés, melyre egye­lőre nem tudni a választ. Va­lakitől azt kérdezném meg legszívesebben, hogy mikor fejeződik be a megyeszékhely belvárosának rendbetétele? . Éppen csak elkezdtük, leg­feljebb tíz százaléknál tar­tunk, s igen hosszú időbe te­lik még ez a nagy munka. Ez anyagiak kérdése, meg egy sor más probléma előzetes rendezése is feltétele. Min­denesetre tudom, hogy vá­laszt erre senki se tud adni — csak az idő, az elkövetke­ző évek ... Tóth Kornélia Tarnavölgyi György Boldog karácsonyt! — telefonon Karácsony vigUiáján ez­rével csörögnek szerte az or­szágban a telefonok: sokan így kívánnak boldog ünne­pet családtágjaiknak, is­merőseiknek. Ezen az estén — több éves tapasztalat sze­rint — másfélszer annyi magánbeszélgetés fut át Nyíregyháza telefonköz­pontján, mint egy átlagos hétköznap este. December 24-én nem kell torlódástól tartaniuk az elő­fizetőknek. Mivel az ünnep óráiban elhallgatnak a munkahelyi készülékek, ezért csak a városon belül egy időben több ezren te­lefonálhatnak a lakásokról. Távhívással egyszerre 90 beszélgetésre van lehetősé­gük a nyíregyháziaknak. Kézi kapcsolású hívással pedig csak azok az állomá­sok érhetők el, melyek egyébként is hívhatók a szolgálati szünetek alatt. Igazi ünnepi csúcsforga­lomra szilveszterkor szá­mítanak a posta telefon- központjában. Ezen a dél­utánon és éjszakán — mi­kor a szokásosnál kétszer- háromszor több hívás tör­ténik — megerősített szol­gálattal készülnek a szak­emberek. „Kapd el és add tovább..."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents