Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

Fenyőszag, isten, s ami kell még: balzsam, morfium, hogy megünnepeljék a világon a fényt, amely csalás lett és atombomba — óh, Uram, bocsáss meg, hogy ajkamra veszem a nevedet pogány módon, de aki Veled egy: a keresztény világ már oda süllyedt, hogy nevedben is ártatlanul büntet, s aláaknázza szép eged maholnap. Hallgass meg engem istenem, ahol vagy, Karácson) Mátyá Váci Mihály öröksége Jelet hagyott maga után Egy kicsit korán érkez­tem. Fél egy körül járhat az idő, a gyáriak még javában ebédelnek. A Váci Mihály nevét vi­selő brigádra várok a nyír­egyházi Divatruházati Vál­lalat üzemének előterében. A portán éktelen zajjal sze­relnek valamit. A kis büfé­ben az emberek még gyor­san lehörpintenek egy ká­vét az ebéd után, műszak­kezdés előtt. Régi ismerőssel találkozom, mondja, csak nemrég került ide; a régi cégének most rosszul megy, reméli, itt ő is jobban bol­dogulhat. A hirdetőtáblán kint az ajánlás, hogy a vál­lalatok a jövő év áprilisáig ne emeljék az alapbéreket. „El ne feledjetek“ Mocorogni kezd bennem a kétség. A temérdek napi gond közepette ugyan kit foglalkoztathat Váci Mi- hály? Egyáltalán jut-e ma­napság idő, erő, figyelem a versekre? Beszélgethe- tünk-e vajon a költőről és költészetéről anélkül, hogy , feszengenénk, furcsállkod- náok, a kevesek, a beava­tottak passziójának tartva a verseskötetek forgatását? Aztán valamivel később, már az asszonyokat hall- i gatva, egy kicsit elszégyel- j lem magam. Ezek a zömmel fiatal nők nem festik ugyan rózsaszínre a valóságot, de kishitűségemet sem igazol­ják. — Nekem két gyerekem van, de szinte nem múlik el nap anélkül, hogy ne ol­vasgatnánk — nyitja a sort Pető Sándorné. — A ver­sekhez meg kevesebb idő is elég, úgyhogy ahhoz még könnyebben hozzájuthat az ember, mint mondjuk egy regényhez. Vácit pedig kü­lönösen szeretjük, az em­bersége, az egész élete na­gyon közel áll hozzánk. — Valahogy versszerető I brigádtagok jöttek össze 1970-ben, amikor megala­kultunk — folytatja Béres Ilona —, ezért természetes­nek tartottuk, hogy az ő nevét vegyük fel. Mi sosem találkoztunk vele, csak az édesanyjával, a Váci-brigá- dök egyik megyei találkozó­ján, ha jól emlékszem, 1985- ben. De a verseit ismerjük és nagyon szeretjük. Nekem különösen szerencsém van, hogy nemcsak itt, a mun­kahelyen — a baráti kö­römben is csupa olvasni szerető ember van. Pedig sajnos a fiatalokra ez nem jellemző. A szépnevű Virág Valéri­át biztatom, védje meg a kortársait. — Sajnos, nem nagyon lehet, mert tényleg így van. Most is kíváncsi lennék rá, hány helyen lesz vajon a karácsonyfa alatt könyv, mert ilyesmit nem divat ajándékozni. A szülőknek, az iskolának kellene meg­szerettetni az olvasást, de ez nem nagyon sikerül. — Váciról meg különösein keveset tudnak a gyerekek, a fiatalok, a saját nagyfia­mon is tapasztalom, hogy — legalábbis az általánosban — nagyon kevés idő jut a mi költőinkre. A tévében is minden szombaton megné­zem a verset, de nem em­lékszem, hogy Vácira sor került volna — méltatlan­kodik Petőné. — Talán az a baj — te­szi hozzá Tálas Edit —, hogy az ünnepségeken foly­ton ugyanazokat a verseket hallani, az ember előre tud­ja, ha Váci, akkor Nem elég vagy Kelet felől... Pe­dig nem ezt érdemli, én akár Dante rovására is in­kább a maiakat tanítanám. A brigádban egyébként mindenkinek van Váci-kö­tete, most kiállítást tervez­nek kedves költőjükről. Nem hallottak róla, hogy némely irodalmi körök fa­nyalogva szólnak Váci mun­kásságáról. „Örömöd legyen vég­rendeletem“ A nyíregyházi Zrínyi Ilo­na Gimnázium diákjai is csodálkozva fogadják, hogy Váciról így is vélekedhet valaki. De véleményükön ez mit sem változtat. — Én ugyan nem szere­tek rangsorolni, de a ’45 utáni költőknél Váci Mihály szerintem feltétlenül az elsők között van — kezdi egy harmadikos, Bene Zsu­zsa. — De szerintem is ár­tott neki egy kicsit, amiről ő persze nem tehet, hogy mindig ugyanazokat a ver­seit szavalják, és amiatt nem ismerik őt eléggé az emberek. — így van — ért egyet a negyedikes Pálinkás Klára. — Épp a múltkor lapozgat­tam a verseskötetét, és én is elcsodálkoztam, hogy pél­dául Che Guevaráról is írt. Az én ismerőseim között ő és Petőfi, Arany a legnép­szerűbb. Még hogy „nem di­vatos" . . . Mi mindnyájan szavalni is szoktunk külön­böző alkalmakkor, és min­dig szívesen választunk Vá­ci-verset. Elismerem, egy pestinek talán nem mond annyit, mint nekünk, akik ismerjük a tájat, az embe­reket, akikről írt. — Igen, az valóban sokat számít, hogy ő is nyíregy­házi volt — csatlakozik Ső- rés Ildikó, aki másodikos. — Azon is sok múlik, hogy az ő versei könnyen érthe­tők, de szerintem az érté­ket ez nem befolyásolja, mert attól még senki sem lesz „nagy” költő, hogy nem vagy csak nehezen lehet megérteni... Az én tapasz­talataim szerint Vácit még az is szereti, aki különben nem irodalombarát. Mintegy akaratlanul is igazolva mindazt, amit a felnőttektől hallottam, el­mondják a lányok, milyen sokat számít, hogy a tanár akar-e, tud-e hozzátenni valamit a hűvösen tárgyila­gos tananyaghoz. Mádi Gyulánét megismer­ve percnyi kétségem sem marad afelől, hogy az ő ta­nítványai megszeretik Váci Mihályt. — Ne vegye szerényte­lenségnek, de így volt: az elsők között tanítottam a megyében Vácit... Emlék­szem, 1960-ban meghívtuk őt a Kossuth Gimnáziumba irodalomórára. A korai ver­seit szavalta, és annyi me­legség áradt belőle ... Az­tán ott voltam a színház­ban is, a szerzői estjén, mi­előtt elrepült Hanoiba. Ak­kor láttam utoljára, most is előttem van a mosolya, de még a cipője, a nyak­kendője is ... Látja, egészen elérzékenyülök, ahogy eszembe jut. Nagyon szere­tem, őrzök róla mindent, *\ „Énnekem ezt a homloknyi országot ezt a kitépett szívnél nem nagyobb hazát, e népet és e kor meredekjeit adta sorsomul a lét ” (Ezt! Itt! Most!) ami csak megjelent, köny­veket, tanulmányokat, ké­peket, újságkivágásokat. — Véleménye szerint mi az oka annak, hogy egyesek megkérdőjelezik Váci Mi­hály költészetének értékeit? — Az ő tiszta, lelkesedő versei valóban nem divato­sak, de szerintem ennek nincs jelentősége, hiszen volt idő, hogy Babits vagy Kosztolányi sem számított divatosnak . . . De Vácira visszatérve. Ennek a fa- nyalgásnak oka lehet az is, hogy ma a tárgyak kultu­szát éljük, sokaknak csak a pénz számít, és egy ilyen, cinizmusra hajló világban nem lehet sikere annak, aki hitről, tiszta emberségről, érzelmekről ír. Itt van pél­dául a hazaszeretet -— a legtöbb emberben él a kötő­dés vágya, de sokan még ezt is szégyellik, és divat apolitikusnak lenni. A Váci által felmutatott eszmé­nyek, értékek igenis mara­dandónk. És nem olyan szimpla az ő költészete, mint egyesek gondolják, csak ehhez venni kellene a fáradságot, hogy jobban megismerjék a verseit, amelyekből csak úgy süt a szűkebb haza szeretete. Én nyírturai vagyok, és mindig „ráismerek” a tájra, amiről ir, az emberekre, akikhez kevesen kerültek olyan közel, mint ő. — Van-e alkalma a ta­nárnőnek, hogy minderről a tanítványait is meggyőzze? — A tanterv teljes sza­badságot ad a tanárnak, aki önmaga^döntheti el, mit-kit tanít a magyar irodalomból. Ezzel a szabadsággal élve én négy-öt órát szánok Vá­ci Mihályra. Tanítom Ratkó Józsefet is. Szerintem na­gyon fontos, hogy gyereke­ink ismerjék szűkebb hazá­juk költőit. Tudja, nincs tisztább lap annál, amivel egy gyerek indul. És én sze­retném, ha Váci Mihály és a hozzá hasonlók minél több jelet hagynának ezen a lapon. „Méltók közt egynek fogadj el“ A Beregnek, Tiszaszalká- nak fogadott fia a költő. Hűségüket mégsem kezdte ki sem az idő, sem az iro­dalmi vita. — Egyenesen felháborod­tak rajta az emberek — mondja a vásárosnaményi könyvtár igazgatója, Antal Miklós. — Lehetséges, hogy itt is van, aki megkérdője­lezi Váci költészetének ma- radandóságát, de jellemző az itteni közvéleményre, hogy ha van is ilyen — nem mondja ... Emlék­szem, annak idején Margó- csy József Váciról tartott előadását is egész nap el­hallgatták volna az embe­rek. Az évenként Tisza- szalkán megrendezett em­léknap, a szavalóversenyek pedig nemcsak fenntartják, még növelik is Váci nép­szerűségét. Társadalmi hoz­zátartozástól függetlenül az emberek értik, érzik ezeket a verseket. Ebben nagy sze­repe van az itteni pedagó­gusoknak is, akik nagyon sokat tesznek az anyanyel­vi nevelés érdekében, Váci Mihályért, akinek versei szebbnél szebb példákkal szolgálnak. — Érzékeli ezt a népsze­rűséget a könyvtár vezető­jeként is? — Hogyne. Petőfi után az ő köteteit kérik leggyak­rabban. A Váci-könyveket sokszor magunk is más könyvtáraktól kölcsönöz­zük, mert nálunk nem rit­kaság, hogy mind egy szá­lig kiviszik az olvasók. A Beregben nem érzik Váci verseit sem „provin­ciálisnak”, sem „újságízű”- nek. A szülőföld helyet adott fiának a méltók között. Nem kell újra visszatérnie — mindig is itt volt közöt­tünk. Karácsony közeleg — születésnapja. Még csak hatvankét éves volna. Gönczi Mária Miről írt a Magyar Nép? mm karácsony Mn Nyíregyháza kereskedői ért­hető reménységgel készültek fel 1946 karácsonyára. Ez a negyven évvel ezelőtti dátum volt a stabilizáció karácsonya, amikor hosszú idő óta először készülhettek valóban boldog ünnepekre a dolgozók értékál­ló fizetésükből — olvashattuk a korabeli lapban, a Magyar Népben. Ungár Lipót divatházában a tulajdonos szerint „a legszebb karácsonyi meglepetés egy pár szép selyemharisnya'' volt. Rochlitz Aladár könyves­boltjában nagy írók örökszép munkáit kínálták a vásárlók­nak. A gyermekeknek mesés­könyveket, képes albumokat ajánlott. Elmaradhatatlan ajándék volt a töltőtoll. Szokolay bőrdíszműves re- tikülökkel, pénztárcákkal, di- vatövekkel, irattárcákkal igye­kezett becsalogatni a vevőket üzletébe. Wirtschafter vaskereskedö is tudta, hogy a hosszú háborús évek után mire vágynak a há­ziasszonyok. Zománcedények, zsírosbödönök tömkelegét vo­nultatta fel a karácsonyi vá­sárra. Kertész Antal rum- és likőr­gyáros ismert és keresett li­kőrspecialitását, a „Kárpátal­ja gyöngyét”, az áfonyalikőrt újra békebeli minőségben ajánlotta az ünnepekre való tekintettel. A vidék lakosságát is igye­keztek ellátni áruval a keres­kedők. Az átszervezett de­mokratikus Hangya Szövetke­zet megtette a kötelességét: textilkaravánokat indított út­nak a falvak felé flanellel, ru­haanyagokkal, valamint rend­kívül olcsó, kedvezményes árú akciós és szabad szaloncukrot, szabad cukrot és sót küldött központi raktáraiból a tagszö­vetkezetek részére. A kereskedők fáradozása, nagy karácsonyi tőkebefekte­tése azonban nem járt ered­ménnyel. A karácsonyi vásár sikertelensége érthető volt. A pénzszűke következtében a dolgozók célszerű, hasznos ka­rácsonyi ajándékokat igyekez­tek vásárolni. Feltűnő volt pél­dául az élelmiszerpiac, nem­különben a textilkereskedeler forgalma. Mindenki élelmi szert, textilneműket igyekezel vásárolni, még az ajándék számba menő luxuscikkek pia ca üzlettelen maradt. Csoda-e Egy-egy dolgozó karácsonyi se gélye csak kivételes esetbe: haladta meg az 50—60 forinto (Egy valamire való értéke könyv pedig 25—30 forintná kezdődött.) Kevés karácsonyfa került ; piacra. Oka az lehetett, hog: megfizethetetlen áron árusí tották. így aztán szinte min denki kénytelen volt egy-eg; ágacskával megelégedni. A város felállította a város háza erkélyén a „mindenki ka rácsonyfáját”. A karácsonyi; alatt december 24-én délutár 3 órakor egy-egy kalácsot ősz tanak szét a szegény gyerme kék között. A kalácsért bárk jelentkezhet — hirdette a Ma­gyar Nép december 24-i száma Bensőséges karácsonyfaün­nepélyt rendezett a szakszer­vezet is. Az ünnepek előtt nagyarányú gyűjtést rendez­tek a hadigondozott, szegény sorsú és többgyermekes csalá­dok karácsonyi segélyezésére Ruhaneműket, 28 pár cipőt és 5—5 forintokat osztottak szét 180 család vett részt az ünne­pélyen, számukra 12 mázsa lisztet, 50 liter olajat, 5 kiló vajat és 5 kiló sajtot osztottak szét. 500 gyermeket látott ven­dégül a Magyar Kommunista Párt karácsony második nap­ján. A gyermekek tanítóik kí­séretében vettek részt a műso­ros ünnepélyen, a műsort uzsonna és a szeretetcsoma- gok kiosztása követte A népjóléti miniszter az ír Vöröskereszt cukoradományá- ból a vármegyében működő szociális és egészségügyi in­tézmények, valamint a napkö­zi otthonok és óvodák részére mintegy 4300 kiló cukrot utalt ki. Újabb jó hír a lapban: „Szentestén éjjel egy óráig, szilveszterkor reggel hat óráig lesz villanyáram-szolgáltatás!” Összegyűjtötte: Zámbó Ildikó KM KARÁCSONYI MELLÉKLET BARKA FE

Next

/
Thumbnails
Contents