Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

[|| KARÁCSONYI MELLÉKLET 1986. december 24. Egy másik karácsonyról (Emlékezés a Népszava 45 évvel ezelőtti számára) „ KSlírtoli iát M Ssnapj Mtémvi&tí a vumttí ás füg­gelleutég M$y goBijolata, « bf5k «ínJöje és a ««■ hakttós tórtteeüoí «ákutgwiáíánék sür«tól6 ka«gia savaira, 'u m-tt oásKk életé«í&, fí-caroíusdistoiis. haladá«án>\k i>* a haim fuk&tews» léoyowja am ~~ towl wre ía Mist — ás j«w) mssroidttbslrtlso b<jfy «wrt ai omA*s»i min ára T»lamim«lú emhm ke!!, hogy »twí — ffirstív* iaia- <í«b vc/*\> icnaitoMl - rnn-V • hiraté vrtíttó «Macáéit not*«W ><■** áüllía tcli«» turfjiság égési «.-éjéi ís iníudcn jí^mnül, ide Mvtak «tóul a férftaisat; pulitikv«*»!. Írókat. *»«íl<)!SioüA*t 1». ■ küi dmu vailiak nt>«n a uo>->«!iu»a* ir-mromjjx. de luate utu dikScai aWiek, hogy «a a mi orwségttak;As*M» Äi»m i* saarodjoa, f'isselietisíst^'j a!jp ilrttt a f’JESe'JemU szaki« meg a ouiga uljál. «mpty« kslaiai* keß; ss#í>ad b«m. » »i+w * «ttühm» 55agyju*omig mbubóg» (* fa*g«U«í**s*k s oésmlistJaás son- áciaia is a Mot-íűk kákdte um a pütmut potít^JÜm** letet, bxnm autixün áts^doíi -H a mBgjw iÄsäüÄa gyökeim* tkiftroprm. Ka a program imwt 5u*íob8« ídöarnős^jSei-nj«! Xagy : áíatakölsaois i«ai!t«a é! » világ m iljía Wdkhan )»ÍS> kegy világoaíH iöswak titolwia; íeiadatáinkot, Którí í& «bök kiar* ebhs-u « ss&marik- bsn s?t a lorlénaimi »oroMto?, ai'.wblwi napnál világi*aUau kiderül, kegy valahányszor ez a mi orszizook »a#y íártooehn: esa-sfordalá elé éritexeU. sitolu ünkvBtaJcahl emelkcdvU- fel a mélyliöi a nemteli itta- eeöfo»« *» nápraabssía«* «aaikiiaia. és f.vwluit i*sue Ktétiifefeetatr laaiií a azaeizjíá liatóáá« kkvalalntóoyávai. Sem vékása. enw* » bárma^watnéaeli asálSsaSulUoUi;*» c«yi»í«K. Törvény vas tett**. R» ha ez * tSrvéay vaJpiaSior sem tetiéiislhetott be. entitás. tatod!* ** •róná* « «Hoi •« »**• **• ‘ —«- - • —• -♦• 1941 karácsonyán, a béke és szeretet ünnepén Európá­iban és Európán kívül a fegyverek ropogásának zaja nyomta el az emberiség bé­kedalait. A már több, mint két éve tartó világháború­ban, a front egyik oldalán a fasiszta nagyhatalmak és szövetségeseik harcoltak, hó­dító és igazságtalan céljai­kért, míg a másik oldalon az antifasiszta koalíció tag­jai védték a szabadság és függetlenség eszméjét. Magyarország a területi visszacsatolások — az ún. első és második bécsi dön­tések — után csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, amelyet Németország, Olasz­ország és Japán kötöttek. Ez a szűk látókörű, korlátolt, csak a revíziós célokat szem előtt tartó politika 1941-re oda vezetett, hogy Magyar- ország a hitleristák oldalán lépett a háborúba. A háborús szereplés ve­szélyeit felismerve a haladó gondolkodású, háborút el­lenző, és a német szövetséget elutasító emberek annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy az ország érde­keit ez a háború nem szol­gálhatja, ezért azzal szembe kell fordulni. így válhatott az antifa­siszta ellenállás fontos fóru­méivá, szócsövévé a Népsza­va, amely a cenzúra adta le­hetőségek között is igyeke­zett a harctéri eseményekről 'hiteles képet adni. Nem volt hajlandó a Szovjetuniót gya- lázó cikkek közlésére, hírt adott a kibontakozó európai ellenállási mozgalomról, s megtanította olvasóit a sorok között olvasni. Különösen nagy jelentősé­gű esemény volt a Népszava 1941-es karácsonyi kiadása, amely a fentebb említett tö­rekvések jegyében született. Ebben a számban megszólal­tak a magyarországi antifa- sizmus valamennyi áramla­tának képviselői, így a kom­munisták, a szociáldemokra­ták, a parasztpártia'k, sőt még a konzervatív Szekfű Gyula is, aki így vallott az összefogás szükségességéről: „bizonyos lényeges kérdések­ben meg kell .értenünk egy­mást, mert különben egyen­ként, különállva még köny- nyebb az elpusztulás, mint ha sokan megértik egymás szavát." Szép példája ez an­nak, hogy különböző világ­nézetű, gondolkodálsú, párt- állású emberek mennyire megérthetik egymást és mennyire vállalhatják a mindannyiukat fenyegető ve­szély elleni közös harcot. ,.A mi földünk: a mi éle­tünk” című vezércikkében Szakasits Árpád (a lap ak­kori főszerkesztője) a követ­kezőket írta: „Kitártuk ezt az ünnepi számunkat a nem­zeti önállóság és független­ség gondolata, a népszabad­ság örök eszméje és a szoci­ális haladás történelmi szük­ségességének követelő hang­ja számára ... Ez a program most különös időszerűséget nyert. Nagy átalakulások lá­zában él a világ és ilyen időkben kell, hogy világosan lássuk históriai feladatain­kat.” Ebből a kis részletből is kiderül, hogy Szakasitsék szerint melyek voltak a ma­gyar nép történelmi felada­tai. Ügy gondoljuk, hogy ezek a feladatok ma is érvé­nyesek, hiszen az egyetemes és a nemzeti progressziót je­lentik mindannyiunk számá­ra. Az 1941. december 25-én megjelenő Népszava egy tör­ténelmi cikksorozatot közölt, amelyben a szerzők a sza­badságról, függetlenségről, haladásról, magyarságról, szocializmusról írtaik. A tel­jesség igénye nélkül néhány nevet megemlítek az akkori cikkírók közül a fent már idézett Szekfű Gyuláin és Szakasits Árpádon kívül: Bajcsy-Zsilinlszky Endre, Darvas József, Balogh Edgár, Jordáky Lajos, Kállai Gyula és Mód Aladár. Ezek az em­berek figyelmeztették a Honthy-rendszer vezetőit, hogy a magyarságot a fasiz­mus oldalán háborúba taszí­tották. Ezért történelmi fe­lelősségük kivezetni onnan. Sajnos nem ez történt, ugyanis Magyarország Né­metország szövetségeseként harcolta végig a második vi­lágháborút. A nép nagy ré­sze nem értett egyet ezzel a politikával, a demokratikus erők megpróbálták szervezni az ellenállást, ahhoz azon­ban, hogy valami történjék, arra lett volna szükség, hogy a hatalom birtokosai is az ő oldalukra álljanak. Ezt a lé­pést nem tudták megtenni, ezért a felelősség egyértel­műen a rendszeré és annak vezetőié. Ez a cikkecske a Népszava híres számát idézi a ma em­berének emlékezetébe, emel­lett szeretne elgondolkodtat­ni a háború és béke kérdé­séről is. A következő sorokat 45 évvel ezelőtt írták le, de az emberiség és a magyar­ság számára 1986 karácso­nyán is megszívlelendők: „Azt is mondhatnám, bár harcról beszélek, (ti. antifa­siszta harcról) hogy ezekhez, az emberi méltóság tnegbe- csiilőihez, az erőszak elutasí­tóihoz szólt a karácsony éji szózat: békesség a földön a jóakaraté, embereknek!” Vinnai Győző Több mint száz éve a gyer­mekek kedvence Carlo Collodi tanulságos meséje, a Finokkió. A meseregény ele­ve nevelő szándékkal íródott. A kópé fabábut kezdetben csak egyetlen mesterség ér­dekli, „reggeltől estig enni, inni, csavarogni.” Nem fo­gadja meg a tücsök intelmét, mert „akik erre a mesterség­re adják magukat, azoknak többnyire felkopik az álluk és börtön a szállásuk.” Vé­gigjárta az élet iskoláit, sok izgalmas kaland és kudarc tisztítótüze után tudja meg, mi a kötelesség, a szeretet, a szenvedés, és így válik be­lőle igazi, bús-vér kisfiú. Collodi könyvét fantázia, hu­mor és szeretet szövi át. Rinokkió — avagy egy mesedarab karrierje Pinokkiót valószínűleg az olasz vásári bábjáték hagyo­mánya ihlette. Ennek ellené­re meglehetősen nehéz a színpadi megjelenítése. Sok színhely, 'mozgalmas kalan­dok, varázslatos csodák és a sokféle szereplők sokasága nehéz, de hálás feladat elé állítja a rendezőt. Ezért már eleve dicséret illeti Söhlan- ger Andrást, aki vállallkozott arra, hogy ezt a darabot színpadra vigye. Feladatát jól oldotta meg. Legelőször is a legilletékesehb kritiku­sok, a gyermekek vélemé­nyét tolmácsolom, akik az elejétől a végéig feszült fi­gyelemmel és együttérzéssel kísérték végig a kedves fa- bábu izgalmas és megható történetét és a vas taps sem maradt el a darab végén. Ta­lán ötletekben, mókákban és esetleg a gyerekek játékba vonásával lehetett volna szi- podkázóbb az előadás, és akikor közben iis bizonyára többször zúgott volna fel a taps, hangzott volna fel a gyerekek zsivaja. Olyan öt­leteikre is gondolunk, mint például a darab legsikere­sebb jelenetére, a cirkuszira, ahol a színészek lementek a közönséghez és valóságos cirkusszá változott a színház. A Pinokkió emberségre, szín'házszeretetre tanút. Ezért több, más, mint egyszerű előadás. A színiház művészei így iterermtettek a színpadi varázslattal maradandó él­ményt. ______________________________/ Hazajönnek a gyerekek Az ünnepvórás órái Ájakon — Szabad az Istent di­csérni? — hangzik fel a kér­dés karácsony előestéjén Aja'kon itt is, ott is a házak udvarán. Vajon létezik-e, hogy valaki ne azt válaszol­ja: — Hagyjuk! S mint egy varázsszóra, már tárják is szélesre az aj­tót a kántálók előtt. Egy-'két évvel ezelőtt még betlehemesek is járták a köz­séget ilyenkor. A szülők akarták így, ők bíztatták a gyermekeket a karácsonyi játékra. — Tavaly elmaradtak a betlehemesek, de nem lenne értelme haragudni ezért. Dr. Békési Sándor apát, plébános, Ajak katolikus papja a sokat látott emberek bölcsességével szól: — Megváltozott a világ, fölösleges lenne olyasmit erőltetni, ami fölött elröpült az idő. De azért van, amit nem lenne jó ki­pusztulni hagyni. Karácsony­kor nincs olyan család, ahová ne mennének haza a gyerekek. Szép szokás! A fi­atalok felkeresik az élt es eb b rokonokat, ismerősöket és ikántálással köszöntik őket az ünnepen. Ez a hagyomány nem mehet feledésbe. Ha behunyom a szemem, látom a szépen feldíszített karácsonyfát, érzem a serce- gő gyertyák, a sülő kalács illatát. A karácsony nemcsak a fenyőtől, a gyertyáktól és a kalácstól ünnep igazán Hasulyó Ferencék portá­ján. — Nekem az a legnagyobb boldogság, ha hazajönnek a gyerekek. Boriska néni szíve szerint nem bánná, ha mind a tizen­egy gyermek, a huszonkét unoka és a két dédunoka egyszerre 'kopogtatna az öreg ház ajtaján. Igaz, törhetné a fejét, hogy hová is fektesse a népes családot a két szo­bában. Valahogy csak meg­oldaná ezt is, bár igazság szerint attól nem kell tarta­ni, hogy mind egyszerre le­gyenek itthon. — Misi az NDK-ba nősült, Szöszi lányunk pedig Kana­dában él — mutat néhány fényképet a távolba szakadt gyermekekről a mama. Ma­rika, Ica, Balázs és Miki itt laknak A jakon: Miki, a leg­fiatalabb még velünk, öre­gekkel van. Ők négyen biz­tosan nálunk lesznek az ün­nepen. Ferit Miskolcról, Ja­nit és Lajost Kazincbarciká­ról, Andrást Sajószenitpóter- röl', Manyit Kisválrdáról várjuk haza. Mindegyiket a háza népével együtt. Jönnek is! Ha nem pont szentestére, hát legkésőbb szilveszterig. Ha már fényképeket, s messziről jött üdvözlőlapokat nézegetünk, Hasulyó néni valahonnan a szekrényből egy piros dobozkát és egy mappát is elővesz. — Nagyon felemeltek en­gem az őszön a minisztéri­umban! Ezt értük, a gyere­kekért kaptam, a hót fiúért és a négy lányért! — újsá­golja, s párás szemmel mu­tatja a kitüntetést: a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Még pénzt is kaptam a kupertá'ba! — A pénzt én kezelem, de a boltba az uram jár. For­dulhat szegény néhányszor, miire mindent beszerez kará­csonyra. Kell vagy 16 kiló liszt, 4—5 kiló cukor, a ki­csiknek kóla, a nagyoknak ■egy kis pálinka. A fát ünnep előtti vasárnap öltöztetjük, — de jó, hogy eszembe ju­tott: még díszeket is nézni kell a boltban! Hol vannak már azok a régi karácsonyok, mikor csak egy szép alma, egy dió került mindenkinek ajándék­ként a fa alá. Manapság a gazdag Jézuska a divat. Ami elmaradhatatlan: az a ka­lács, a bukta, a mákos bo- bájka. Az adventi böjtöt már csak kevesen, s inkább az idősek tartják. Elmúlt az az idő is, mikor a kántálóknak egy-egy tu­bust — kelt tésztából sült madárkát — adtak köszönet­ként az énekért. Ma már Boriska néni ás pénzt — öt- ven-ötven forintot — nyom az aprónóp kezébe. Ilyennek szeretik a (kará­csonyt az ajakiak. Az aján­dékozás, a baráti, családi együtt lét órái után kicsi és nagy együtt várja a harang­szót. Házi Zsuzsa Sci-fi játékra hívom Önt f - ■ rrm r n | írjon jovojerol, ■ ■■ rr I rrl I jovonkrol! LEVELÉT 1991-BEN VAGY 1996-BAN BONTOM FEL Kedves Olvasó! Amennyiben Ön derűlátó és velem együtt játékos kedvű ember (homo ludens), meg­hívom egy olyan karácsonyi játékra, melyet most, 1986 karácsonyán elkezdünk és 1991- ben illetve 1996-ban, vagyis öt—tíz eszten­dő múlva fejezünk be. Mielőtt részletezem felhívásomat, el­mondom, hogy ötletem nem eredeti, mert egy hasonló játékról — a török posta fila- téíliiai ötletéről — december 20-i lapunk „Bélyeggyűjtőknek” rovatában olvashat­tak. „Bárki részese lehet a jövőnek — hir­detik ott ö 21. század levelét elnevezésű akciót. A ma megírt leveleket — kívánság­ra — elteszik és 2000. január 1. után kéz­besítik a megadott törökországi címre. Innen loptam hát, s fejlesztettem tovább az ötletet. Arra kérem azokat a Kedves Olvasókat, akik most, a karácsonyi napokban szíve­sen elgondolkodnak saját jövőjük, váro­sunk és a bennünket körülvevő tágabb vi­lág sorsa fölött, hogy akár keresetlen sza­vakkal, mondatokkal vessék papírra gon­dolataikat. Írják le, milyennek képzelik a karácsonyi napokat 1991-ben és 1996-ban, tehát öt és tíz év múlva. Fogalmazzanak amolyan sci-fi levelet, írjanak önmaguk jövőjéről, arról, mi lesz majd azokban az években Nyíregyházán vagy a megye más városában, falujában, szűkebb vagy tágabb környezetükben. Jósolják meg közlekedési, ellátási, egészségügyi, technikai, kulturális stb. kilátásainkat, fejlődésünket. Írják le reális elképzeléseiket arról a fél és egész évtizedről, ami előttünk áll. Írjanak keve­set vagy sokat, ki-ki kedve, hangulata, fantáziája szerint. A levelet címezzék nekem (Szilágyi Sza­bolcs — „Kelet-Magyarország” Szerkesz­tősége, 4400 Nyíregyháza', Zrínyi Ilona u. 3—5). A borítékon jelöljék meg, hogy 1991- ben vagy 1996-ban bonthatom fel küldemé­nyüket, s kérem, feladót ne írjanak a levé­len kívülre, legfeljebb — ha bizalmukkal megtisztelnek— a zárt borítékon belül kö­zöljék nevüket, címüket. Ígérem, levelüket csak az Önök által megjelölt időpontban, tehát 1991 december 1-én vagy 1996-ban ugyanezen a napon bontom fel, s akkor soraikat elolvasva fel is használom az Önök által írottakat egy akkori karácsonyi cikkemhez (vagy felkeresem Önöket vagy egyszerűen köz­löm soraikat és jóslataikat összehasonlí­tom az akkori tényekkel, valósággal.) Jól tudom, hogy közös vállalkozásunk alapja csakis az optimizmus és a játékos kedv lehet: el kell hinnünk egymásnak, hogy öt—tíz év múlva be is tudjuk fejez­ni ezt a játékot. Kedves vállalkozó kedvű Olvasó! Levelét tehát tisztelettel várom a következő napok­ban, hetekben, egészen 1987. január 10-ig. A beérkező leveleket felbontatlanul két csomagba rakjuk, lepecsételjük, behelyez­zük Lapkiadó Vállalatunk páncélszekré­nyébe, hogy az egyik csomagot öt év múlva, a másikat tíz esztendő után felbontsam. (Elképzelhető az is, hogy Olvasóink mind­két időpontra címeznek számomra levelet, s ez lenne a legérdekesebb ...) Levelüket izgalommal várom, mert bí­zom abban, hogy Önökkel együtt érdekes vállalkozás részese lehetek. $íulág.tji Szahjyíct UTÓIRAT: Azért a derűlátásnak is van határa! Ameny- nyiben bármi oknál fogva a két megadott idő­pontban én magam nem bonthatom fel a nekem címzett leveleket — de csak akkor! — ezennel felhatalmazom lapunk ma legifjabb munkatár­sát Czine Gáspárt, vegye gondjaiba e játék sor­sát, fejezze be helyettem. Amennyiben ifjú kol­légám sem teheti meg ezt, akkor lapunk főszer­kesztője döntse el a lezárt borítékok sorsát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents