Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. december 24.------------------------------------------------------:----------------------------------------------------------------------------------x Emberöltőnvi szeretet Az orosi görögkatolikus templom előtt felpántlikázott szekerek. Bent esküvői szer­tartás: egy 25 éves lány és egy 19 éves fiatalember fo­gad örök hűséget egymásnak. Aztán az ifjú pár a víg nász­nép kíséretében haza-kocsi- zik Borbányára, hogy sző­kébb családi körben megün­nepelje a jeles napot... Mindez hatvan éve történt — 1926 karácsonyán. Az ak­kor asszonnyá lett Czevár Ilona ma már törődött néni­ké, s férje, Spivák János fe­lett sem szállt el nyomtala­nul az idő. Azért munkában találom őket — csigatésztát formálgatnak, mikor betop­panok kis Rezeda utcai há­zukba. Készülnek a gyémánt lakodalmukra. — Jól bírjuk még magun­kat — mondja a házigazda. •— Nem betegeskedünk. — Csak öt éve operálták meg epekővel — toldja meg ura emlékezetét a feleség. — Az a fontos, hogy tevé­keny maradjon az ember öreg korára is — fűzi hozzá János bácsi. — Én tizenhá­rom éves korom óta dolgo­zom, és még mindig eljárok éjjeli őrködni. No, persze a pénz is jól jön. Nincs túl sok nyugdijam... Kérem őket, meséljék el, hogyan kezdődött kapcsola­tuk. Felváltva idézik egybe­kelésük előzményeit: — A szüléink szomszédok voltak, itt Borbányán. Gyer­mekkorunk óta ismertük egy­mást. — Két évig udvarolt ne­kem, azután kérte meg a ke­zem. — Abban az időben persze más volt az udvarlás. Nem jártunk moziba, meg ide-oda, mint manapság, hanem es­ténként beszélgettünk. — Időnk se nagyon volt, pénzt kellett keresnünk. Az én szüleim ráadásul öregek is voltak, őket kellett segíteni. Eljártam hát mosni, és egyéb alkalmi munkára. Ahogy a feledés fátylát a régtörténtekről ellebbenti az emlékezet, az idős házaspárt megérinti a múlt — bepillan­tást engednek emberöltőnyi közös életükbe: — Szinte semmi nélkül kezdtük, lakásunk sem volt — szüléinknél és bérelt la­kásokban húztuk meg ma­gunkat. 1935-ben építettük aztán ezt a házat, azóta itt élünk. Vigyázat, szélhámosok! Tallózás a gazdasági rendészet ügyei között Másfél éve, hogy életre hívták Magyarországon a gazdasági rendészetet. Ab­ban az időben, amikdr már látszott, hogy az új lehető­ségek nemcsak a tisztessé­ges munkából megélni aka­rókat, hanem a szélhámo­sokat, a gyorsan és kevés munkával meggazdagodni akarókat is vonzzák. Papp Mihály alezredes, a három megyére kiterjedő gazdasági rendészet vezetője és Román Ferenc százados sorolják az adatokat: tavaly fél év alatt 143 közérdekű bejelentés érkezett, most, de­cember elején már 264-nél tartottak. 54 esetben rendel­tek el nyomozást, s több el­lenőrző akciót hajtottak végre. A nagy trükk Egyik ilyen nagy ügyük a Hajdú megyei zsákai Béke Tsz nevéhez kötődik, ami­nek a szálai hozzánk is elve­zettek, hiszen a bűncselek­ményt elkövetők között nyír­egyháziak is vannak. A tsz 15 millió forint értékű juhot adott ki bértartásra egy Sal- lai Sándor nevű többszörö­sen büntetett előéletű ember­nek és élettársának. Nem néztek utána, kire bízzák juhállományukat, Sallaiék pe­dig „meg is hálálták” ezt. Az anyajuhok és bárányok egy részét eladták, sok jószág ál­lapota pedig annyira lerom­lott, hogy sok száz elpusz­tult. Amikor a tsz-ben rá­jöttek, hogy az állomány ja­va része már nincs meg, hoz­zájárultak ahhoz, hogy Sal­laiék az egész állományt 750 forintos darabonkénti áron eladják. A nagy trükk ezután következett: ugyanezt az ál­lományt a mezőgazdasági termékforgalmazó szövetke­zeti vállalat (FOTK) vissza­helyezte hozzájuk. Sallaiék pedig a megmaradt 2600 juh- ból 670-et ismét eladtak 3200 és 3500 forintos áron. Ugyan­azok a juhok keltek el tehát papíron immár másodszor, amelyeket egyszer mér 750 forintért eladtak. Sallai nagy pénzt vágott zsebre, de hogy ezt megtehesse, sok embert kellett nagy összegekkel meg­vesztegetni. A tsz 11 milliós kárából sokan több százez­res, illetve milliós nagyság- rendű pénzhez is jutottak. Még ennél is cifrább dol­got művelt Fekete Antal fu­varozó. Mivel többszörösen büntetett előéletű volt, édes­anyja nevén hozta létre a Nyírségi Fuvarozó Gmk-tt. Amikor a hatóság rájött, hogy valami nincs rendben, s meg akarta szüntetni a gmk-t. Fekete létrehozott egy újat, amelynek már ő lett a képviselője. Különböző áfész- ekkel, tsz-ekkel és vállalatok­kal kötött megállapodásokat szállításra, sőt olyan szerző­dést is kötött, hogy az egyik Tüzép-telepre beérkezett árut ő fuvarozza, de azt csak tőle vásárolhatják meg az embe­rek. Fekete több mint 17 millió forint értékre követett el üzérkedést, de van a szám­láján közel egymilliós csalás és más bűncselekmény is. Üzérkedés, csalás Fél országot behálózó ügy volt Stadler János többszörö­sen büntetett előéletű debre­ceni Jakos ügye, aki felesé­gével váltatott autóalkatrész- kiskereskedésre jogosítványt. Az árubeszerzést és az érté­kesítést is Stadler végezte, aztán fiktív nevekre boltot nyitott Tokajban és Hajdú­nánáson is. Amikor az adó­hatóság hátralékai miatt kü­lönböző összegeket szabott ki boltjaira, rájött, hogy ilyen módon nem érdemes folytat­ni a kereskedést. Felajánlot­ta üzleteit megvételre a mo­non áfésznek, természetesen úgy, hogy szerződésben ő üzemelteti tovább. Vállalta, hogy ötmillió árukészletről gondoskodik és hogy a juta­lékot rendszeresen befizeti. (Ehhez a nagyvonalú aján­lathoz képest talán furcsá­nak tűnhet, hogy mindössze 140 ezer forint értékű áruja volt és ezt is felesége nevén szerezte be bizományba kis­iparosoktól és kiskereskedők­től.) Álmaüzlet, fiktív számlák Az áfész 2 és félmilliót fi­zetett, Stadlernek pedig lett mit megforgatni, lett miből Nyírbátorban és Tokajban újabb boltokat nyitni. Ezt megelőzően 3 évig sehol nem volt munkaviszonya, ekkor azonban már mint szerződő fél, papíron is részt vett az árubeszerzésben, értékesítés­ben. Sőt, úgy gondolta: job­ban jár, ha nemcsak mint egy szerződéses üzlet vezető­je vesz részt a „buliban”, ha­nem egy polgári jogi társa­ságot alakít. Kiskereskedők­től és áruházakból vásárolt, szállította az árut egyik bolt­jából a másikba, s mire ki­derült, mit művel, 70 millió forintot meghaladó értékű üzérkedést írhattak számlá­jára. Az eljárás megindítása­kor az adóhatóság számára sikerült 2,1 milliót megfogni, ezt majd be tudják adóhátra­lékába, de hogy mi minden derül még ki, arról csak a nyomozás befejezése után ad­hatunk hírt. Jenes Sándorné (neve sze­repelt már lapunkban) nagy almaüzleteket kötött több szabolcs-szatmári termelő- szövetkezettel. Tehette annak Mi fő a fazékban? Rosszul táplálkozunk Javaslat a kiraéavzalnat: beavatkozni az Életmódba — Kilenc gyermekünk szü­letett, akik közül öt él. Há­rom gyermekkorában halt meg, egy pedig már felnőtten a háború áldozata lett. — Sokat dolgoztunk, hi­szen a gyerekeket el kellett látni, bármi történt is a nagyvilágban. Míg a felesé­gem őket nevelte, én voltam gazdálkodó, csempegyári munkás, serénykedtem a Hangya Szövetkezetben — mikor hol volt munkalehető­ség. — A sok nehézség között akadtak különösen nehéz idő­szakok is.-A háború vége fe­lé még lábbelijük sem volt a gyerekeknek... Azért hál’ Is­tennek ember lett belőlük. Az egyik fiam például szabó, és itt rendezte be a műhelyét nálunk, mert az ő házgyári lakásában nem férne el. Egyébként valamennyien Nyíregyházán élnek. — Van már hét unokánk és négy dédunokánk is. Ha néha összejön a család, na­gyon örülünk. Jó végignézni rajtuk. Gyermekarcokat, gyerme­keik arcát őrző sárga fény­képeket mutatnak. Majd újabbakat, melyeken már felnőttként, immár saját csa­ládjuk körében látni viszont az évtizedekkel korábban is megörökített vonások tulaj­donosait. Mennyi áldozattal teremti a jelent, s milyen gyöngéden őrzi a múlt a jö­vendőt — tűnődöm el, s gyé­mánt lakodalmi jó kívánsá­gokkal búcsúzom. Pedig már tudom: nincs drágakő, mely­nek fénye jelképezhetne hat­vanévnyi összetartozást és szeretetet. Czine Gáspár Kép: Gyémántlakodalmas há­zaspár. 60 éve esküdtek örök hűséget Spivákék Oroson. ellenére, hogy korábban 8 évet ült üzérkedésért. Köz­reműködésével vásárolhatták meg a fővárosban és másutt az itt 7 forintért vett almát 24—25 forintért kilónként. A gazdasági rendészet „ügyfelei” közé' tartozik Ró­zsa Aurél is, aki szintén az egész országot végigszélhá- moskodta. öt szabolcsi kis­kereskedővel együtt állnak majd bíróság elé. Rózsa si­lány minőségű alapanyagból készíttetett iparengedéllyel nem rendelkezőkkel pólókat és dzsekiket, s ezeket adták el sok milliós haszonnal. A nyírbélteki GAMESZ ve­zetőjének dolga azért került a rendészethez, mert az in­tézmények költségvetésében szereplő pénzeket nem ren­deltetésüknek megfelelően használta fel. Kontárokkal dolgoztatott, aztán kisiparo­soktól kért számlát. Termé­szetesen nagyobb összegről, és így az ő zsebében is jócskán maradt. Miértek sora... A gazdasági rendészet dol­gozói másutt is találkoztak idén üzérkedéssel, adócsalás­sal, árdrágítással, vesztege­téssel. Számos bejelentés alapján jártak el még. Fel­tett szándékuk, hogy a kü­lönböző területen önállóan tevékenykedő ellenőrző szer­vek munkája önelszámolásá- val, közös ellenőrzésekkel ha­tékonyabbá teszik a bűncse­lekmények felkutatását, a jog­sértések megelőzését. Beszélgetésünk közben fel­vetődnek a kérdések: nem könnyű napirendre térni a milliós összegek sorsával mit sem törődő fogyasztási, vagy termelőszövetkezeti vezetők felelőtlensége felett; nem egy­szerű megemészteni, az íté­letekből miért hiányzik a va­gyonelkobzás ; miért termé­szetes, hogy egy tisztességte­lenül gazdálkodó szervezettől elveszik a jogtalanul szerzett pénzt, sőt bírságot is fizettet­nek velük, miközben a szél­hámosok, a harácsolok élik világukat. Olyan kérdések ezek, ame­lyeket sürgősen meg kell vá­laszolni. Balogh József Európában is első nagysza­bású, reprezentatív néptáp­lálkozási vizsgálat zajlik ezekben a napokban ha­zánkban. Megyénk is része­se a felmérésnek. Nyíregyhá­za, Nagykálló, Vásárosna- mény, Rakamaz és ör lako­sai közül 930-an válaszolnak a szerteágazó kérdésekre. A munkát dr. Gilányi Ibolya főorvos, a KÖJÁL osztályve­zetője irányítja: — A vezető halálokok és a táplálkozás közötti kapcsolat­ra akar fényt deríteni ez a vizsgálódás. Tavasszal kezd­ték és a lakosság két ezrelé­kének adatait dolgozza fel a komputer. A hazánkban meg­kérdezett 20 ezer ember vá­laszainak statisztikai feldol­gozásából az Országos Élel­mezési és Táplálkozástudo­mányi Intézet szakemberei azt szeretnék megállapítani, mennyiben befolyásolják a táplálkozási és életmódbeli szokások egészségünk alaku­lását, a halálokok létrejöttét. Mi a célja az egész tudako­zódásnak? A nemrégiben el­fogadott egészségmegőrzési kormányprogram részeként mint alapdokumentumot használják ennek a néptáp­lálkozási vizsgálatnak az ada­tait. A KÖJÁL élelmezés­egészségügyi osztályának 7—8 fős kollektívája kérdezte ki a vizsgálatban részt vevőket. A körzeti orvosok segítettek feltérképezni, kik laknak a körzetükben, akiket szemé­lyesen kerestek meg a vizs­gálat szervezői. A számítógép dolgozza majd fel a megyékből beér­kezett adatsort. A regisztrá­lás mellett megszívlelendő tanácsokat adnak és — ami ennél talán még hatékonyabb — intézkedéseket sürgetnek majd a kormánynak. Azzal a céllal, hogy állami eszközök­kel próbáljanak beavatkozni a táplálkozási és ebből kö­vetkezően egészségvédelmi kérdésekbe. Nyilvánvaló az összefüggés, hiszen a szív- és érrendszeri megbetegedések 40 százalékáért, a gyomor - bántalmak ötven százaléká­ért a táplálkozást tehetjük felelőssé! A javasolt intézke­dési elgondolások közt fogal­mazzák meg bizonyára a kor- szerű táplálkozás dotálását, a szója elterjesztését, s főként azt, hogy a diétás vagy csök­kent kalóriát tartalmazó táp- anyagok ne legyenek jóval drágábbak a hagyományos­nál. Egyszóval, rendet kelle­ne teremteni az ember és a természet legközvetlenebb kapcsolatában, a táplálkozás­ban, hogy az utánunk jövő nemzedékek ne hibáztassa­nak bennünket az önpusztító, mértéktelen életmód miatt. Tóth Kornélia Álomíejtő A téren hajlott hátú EL öregember ment ke­resztül. Előtte há­roméves forma unokája to­tyogott, magához szorítva hatalmas piros pettyes lab­dáját. Az öregember las­san ment, kissé bicegett a bal lábára. A járást nehe­zítette a vastag, még a tél­ről rajta maradt kockás szövetkabát is. Kezében új­ságot tartott. A park már ébredezett té­li álmából, tavaszi nagyta­karítást végeztek a kerté­szek. Gyűjtötték az ősszel lehullott lombot és néhány helyen már elkezdték a vi­rágok kiültetését is. Kicsit korai még ez — gondolta magában az öreg­ember, de nem szólt egy szót sem az embereknek. A hideg hajnalokra gondolt, amikor fagypont alá süly- lyed. De hát ők tudják — sóhajtott, s meglátott egy nemrég kirakott padot. El­indult felé. Közben a kis- unokájára pillantott, aki vi­dáman kergette a nagy lab­dát. Az öregember leült a padra és kinyitotta az újsá­got. Olvasni próbált, de se­hogyan sem sikerült. Csak a betűtengert látta maga előtt, nem tudta értelmes szavakká, mondatokká for­málni, magának is érthető­vé tenni ezeket a most hie­roglifáknak tűnő ábrákat. Mondatfoszlányok jutottak el az agyáig: ülést tar­tott .. ., megbeszélése ..., pénz lopott... ., a végén már ezt sem tudta megér­teni, felfogni. Amióta eltemette a fele­ségét, nem először fordult ez elő az öregemberrel. Ta­valy vette észre először, hogy kihagy a gondolkodá­sa, nehezen ért meg egyet s mást. Most úgy érezte, sok­kal rosszabb. Fáradt volt, nagyon fáradt. Álmos is, pe­dig éjszaka aludt. Arra gon­dolt, milyen jó lenne itt, ezen a téri pádon szundíta­ni egy pár percet. Leragadó szemhéját egy pillanatra feltámasztotta, tekintetével megkereste unokáját és nem tudott tovább parancsolni magának. Feje ölébe esett és már mélyen aludt. Ál­modott. Álmában fiatal volt és ugyanezen a pádon ült első szerelmével. Ne­vettek, ő bókokat mondott a lánynak és meghívta egy cukrászdába... Vékony, már-már sírásra forduló gyerekhang ébresz­tette mély álmából. Neki úgy tetszett, mintha több órát aludt volna, pedig csak percekig tartott az ifjúkori visszaemlékezés. Miért kellett elaludnom? — korholta magát az öreg­ember. Alig láthatóan nyúj­tózott egyet, megropogtatta csontjait és felállt. Kicsit szédült, de erőt vett magán. Lassú, bizonytalan léptek­kel elindult unokájával. Még mindig az álom járt az eszében, nem tudta, hogyan jött elő negyven hosszú év után. Ilyen még nem for­dult elő vele. Többet nem is gondolt az álomra. Unokájával beszél­getett, és azon versenyez­tek, ki ismer több autómár­kát. A kisfiú mindegyiket ismerte, de neki a Trabant az csak egy Strabanc. Hát persze, az apjának Ladája van, azt szokta meg. A délelőtti napsütésben már a kirakatokat nézeget­ték. A játékmackót, a kis­autókat és a villanyvasutat. A kirakat üvegében hirte­len — mint az álom — felbukkant egy hosszú hajú magas lány alakja. Az öreg­ember nem tudott a lát­ványtól szabadulni. Lassan megfordult és maga előtt látta a negyven évvel ez­előtti pillanatot. Érezte, ég az arca, szinte lángra lob­bant. Megbénult végtagjait mozgatni próbálta, de mint­ha ólomból lettek volna. Lá­ba nem akart engedelmes­kedni akaratának, csak az agya dolgozott. T udta, hogy az emlé­kezete csal, mégis jólesett. Nem tu­dott elszakadni a látvány­tól. Kábulatából ismét az unokája rázta fel. Amikor magához tért, gyöngéden megfogta a kis­fiú kezét és elindultak a közeli cukrászda felé. Sipos Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents