Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

1986. december 20. O Ausztria Vasárnap. Alig van forga­lom. Csupán a reklámok, 'hirdetések okítanak, sokkol­va még a kánikulát is. Az autópályák kikerülik a váro­sokat, sok helyütt zajvédő falak kígyóznak hosszan. Már ahol nem az Alpok me­redek sziklafalai között fut az út. Ahol egy tenyérnyi hely, az kukoricával, búzával a szélső fáig bevetve. A hu­zatos domboldalakon karón szárad a szalma. A rendkívül tiszta falvak, városok park­Barangolás (Heted)hét országban csikázással, ha jelentést kei' gépelni. Helyenként a fala­kon terroristák képsora, s helyenként a kirakatokban — az óradömping mellett milyen kedves színfolt! — Szintén Lyonban, nem mesz- sze a Márvány-kút, s a Nap- király-szobor csodáitól, bé­késen szunyókált egy kis té­ren három piszkos, öreg csavargó, s Marseille-ben, komoly-szép, a Loire menti kastélyok, városok káprázta- tóak — a legfranciásabb vá­ros mégis Avignon! A város­falak, a pápai palota a kö­zépkort, a sikátorokban szá­radó fehérneműk Itáliát, az üzletsorok hol a Váci utcát, hol a német utcák tiszta szi­gorát idézik, s a tér, az út. amely a pápa volt székhelyé­től vezet a városba.. . Ál­landóan portyázó, arab' arc­élű csendőrök, dél-amerikai indián zenészek, néger furu- lyás, indiai bűvész, francia tengerészek, sőt — még an­gol punkok is. ök nemigen lehetnek gyakoriak errefelé, egy patyolattiszta biciklis japán kis híján bezuhant a kirakatba, úgy rajtuk felej­tette a szemét. Apropó, Japán! Külön or­szágként lehetne írni róla, annyira egymást érik Nyugat- Euirópában a Suzuki, Honda, Mitsubishi stb. képviseletek. Monaco jaiban, a házak ablakaiban rengeteg virág: muskátli, le­ander; a ridegen fenséges hegyek közt a humánum tobbanásai. Graz éppen ébredezik. Mintha a vár mellett gya­korló fúvószenészek muzsi­kája csalogatná elő az ősla­kosokat, álmos szemű turis­táikat II. Ferdinánd mauzó­leuma köré. És a tucatnyi kutyát! Mopszlik, pincsik, spánielek nyüzsögnek, pórá­zon, fésülten, szalagosán. Klagenfurtban már dél vám. A Minimundus környé­kén — a világ leghíresebb épületeinek kicsinyített má­sai vannak itt — szapora szavú olaszok, kortaldn japá­nok, lángvarös fejű írek. Az árusoknál rágógumi, török- méz, hurkapálcilkákon kan- dirozott jonatán. Szuszog a busz az Alpok­ban, nem messze a Gloss Glocknertöl. Hóhatár, de a jég mellett még oitt legel a tehén! Hogy fejik ezeket? A csúcsközeiben csupán egy vidáman integető svéd cso­porttal találkozunk, aligha ők a fejőbrigád. Alátekintve egészül ki igazán az osztrák táj lebilincselő varázsa, amely párját ritkítja a kon­tinensen. Liechtenstein Az osztrák—svájci határon fekvő törpeállam sem igen marad el szépségben Auszt­riától ! Hegykoszorúban ék­szerdobozként csillog-ragyog, a hercegi vártól a magyar főúri család nevét viselő üz­let kirakatáig. Igaz, ragyog­nak az árak is ... Az üzér­kedőknek például nemigen ajánlatos vadúzi vasvillával vagy sarlóval kereskedni; ezer, illetve ötszáz forint kö­rüli összegért vásárolhatók. Hát még a bicska! Forintban kétezerért már kiválót lehet kapni, épp csak a fogpiszká­ló nincs belekonstruálva ... Ausztria: Innsbruck előtt, a* Alpokban aszalt alma, körte, szilva. Amilyet nagyanyáink szik­kasztottak nem is olyan rég. No, szikkadhattak a napon a forgalomirányító, csinos Liechtenstein: Vaduz, utcarészlet Svájc Helvétia városai nyuigat felé haladva egyre érdeke­sebbek. Zürich talán még csalódást is olkoz: a bennünk élő Svájc-képnek, a szürke ruhás, keménykalapos szolid rendnek itt nincs nyoma. Inkább a franciás bo'hémság- nak. S mivel elég sok a csö­ves, a kóbor hippiutód, né­mely rendőrkocsiba már az íróasztal is be van építve, hogy ne húzzák az időt ko­rendőrlányok is — mi a fo­lyópartra húzódunk a káni­kulában, ahol egy — mint utóbb kiderül — süketnéma horgász épp egy frissen ha­rapó hallal birkózik. Miután segítünk megszákolni a zsák­mányt, szívesen áll a lencse elé. Bern, és benne a boldog emlékezetű Walsdorf-stadi- on, az 54-es foci vb-döntő színhelye, a színes szobrok­kal, öltönyös úriemberekkel már inkább „svájci”, mégis Lausanne és Genf az igazi gyöngyszemek. Előbbi he- gyas-v,ölgyes, utóbbi — kü­lönösen a 'kikötőnél — tar­kán kavargó utcáival, s az elmaradhatatlan görkorcso- lyázókfcal, akik kozott — ko­cogok figyelem! — a már- már aggastyán korú sem volt ritka! Franciaország A francia városok hajszál­nyival gondozatlanabbak, de színesebbek, mozgalmasab­bak, mint a németek. A pla­kátok is szellemesebbek, s a közlekedési morál se gátolja túlságosan az egyéniség sza­bad törekvéseit. Lyonban például a gyálogosok szinte zavartalanul járnak-kelnek a tilosban. Sok a kontraszt. farkaskutyákon kívül a macs­kaszaporulat tényei is szem­mel láthatóak — ott élnek talán a legudvariasabb em­berek Nyugaton. A forgal­mas főút túlsó oldaláról is át­szalad egy honpolgár, amint megpillantja, hogy útikönyv­vel a kezünkben tétovázunk! Párizs lenyűgöző, Bordeaux szinók mellett — a divat szempontjából — igencsak figyelemre méltó, hogy a me­diterrán forróság ellenére rengeteg fiatal nő jár csiz­mában! No és a motoro­sok ... Míg északabbra a görkorcsolya dívik, itt — — praktikus közlekedési esz­köz ez a szűk utak és zsúfolt forgalom miatt — őik ijeszt­getik szemtelenül előzve, ci­kázva autós honfitársaikat. Német Szövetségi Köztársaság Stuttgartban mértani pon­tossággal nyírva a gyep, s a gyalogátkelőkön igencsak fé­kezni kell az újlatin városok szabadosabb közlekedéséhez szokott cipőinket. Lóg az eső lába, komoly pedantériájú Svájc: múzeum a berni metró aluljárójában A másfél négyzetkilomé­ternyi országocskába — adó nincs! — a Minden lében két kanál kezdeti kockáira em­lékeztető, sziklafalakkal ha­tárolt, viszonylag keskeny út vezeti a látogatót. A szabá­lyosra „faragott” kék öböl, pompázatos utcasorok, föld alatti Hitrendszerek, a palo­ta, a Monte Carlo-i játékka­Spanyolország A Perpignantól befutó út határállomását elhagyva — hegyen álló, óriás bikaséma szimbolizálja az országot — valahonnan ismerősnek tűnik a vidék! A torzsákon birka­nyájak vonulnak, vakolatlan szikladarabokból rakott há­zak a dombhátakon, a kiszá­radt folyómedrek fölött ívelő kőhidak, várszerű udvarhá­zak gót ívű ablakokkal, templomok, kolostorok... Hát persze, Cervantes és a búsképű lovag! Örök tárgyak világa. Két oldalt az úton fazekasműhelyek, millió bög­re, fazék, korsó az udvaro­kon — és olykor a szamarak hátán. Mocsárszag —, de a benzinkutast fehér ingében, világoskék nadrágjában mint­ha skatulyából húzták volna elő. Barcelonában nagy a nyüzsgés. Mindenütt erős forgalom, déli lárma. Gaudi zseniális temploma, a Santa Maria, s a Picasso-múzeum háromszögében csak a — job­bára véneeske, kopott — kol­dusok üldögélnek békésen — ahogy sorstársaik Marseille- ben is —. Az árussoron min­den kapható! Óra, bizsu, ka­nári, teknős, korall, csigaház szépen megférnek a képesla­pok, a Lorca-kötet és a hor­rorral kombinált pornóújsá- gok (Franksextein!) mellett. Kijjebb röpcédulák, plakátok, falragaszok. Egyik a szabad Nicaraguát élteti, másik Pe­ru forradalmát, harmadik til­takozik az atomrobbantások ellen. Fűszerszag, csatorna­szag, s illatosított levegő fosz­lányai keverednek, Kolum­busz szobrának mutatóujjá­ról tengerre száll egy galamb. város, előtte még az atlétikai VB mozgalmasságának. A sé­tálóutcákon nagyobb a pezs­gés. Zenészek, zenekarok ka- lapoznak, egy ékszerüzlet Franciaország: angol punkok az avignoni utcán Spanyolország: Kolumbusz ­emlékmű Barcelonában mellett magános énekes da­lol alt hangon Krisztusról. Beljebb, 20—25 méter távol­ságra egymástól színes asz­talok, bódék, különféle uni­verzális háztartási szerken­tyűket mutogatnak, szemlél­tetnek. Kimért mozdulatok, harsány, de akkurátus szö­veg kíséretében pereg a tisz­ta abroszra a szeletelt banán, darált dió, reszelt répa. Errefelé nincsenek ápolat­lan, öreg koldusok. Fiatalok — szerényebb zsebpénzű or­szágjáró diákok lehetnek —• ülnek itt-ott táblával a nya­kukban: Éhes vagyok! A volt Contergan-gyerekek — jócskán felnőttek már — viszont nem koldulnak. A szülők szedte tabletta cson­ka végtagú, szerencsétlen ál­dozatait féltve, óvón kísérik — talán rokonok —, mégis összeszorul a szív a kont- rollálatlan vegyi anyagok em­bert fenyegető veszélyeinek eleven mementói láttán. Stuttgartban éppúgy, ahogy Münchenben. Utóbbi viszont más karak­terű város —, zajosabb, ele­venebb. Az állomás környé­ki üzletsorokon — nyár de­reka van — szinte gyakoribb a magyar szó, mint a német, sok a — végleg — hazakészü­lő török, a kaufhausokban, kisebb boltokban, sőt még az utcán is rádiók, számítógé­pek, videoberendezések talál­nak gazdára. S egy Night- klub nyitott ajtaján át ki­csap az ósdi ABBA-zene: Money, money... Irta és fényképezte: Jánosi Zoltán KM HÉTVÉGI MELLÉKLET ahol a kiKötőben igazi Rej­tő-figurák sétálgatnak, s az idegenlégió bejáratánál Pot- rien őrmester „leszármazott­ja” posztói, s ahol az óriás

Next

/
Thumbnails
Contents