Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
1986. december 20. O Ausztria Vasárnap. Alig van forgalom. Csupán a reklámok, 'hirdetések okítanak, sokkolva még a kánikulát is. Az autópályák kikerülik a városokat, sok helyütt zajvédő falak kígyóznak hosszan. Már ahol nem az Alpok meredek sziklafalai között fut az út. Ahol egy tenyérnyi hely, az kukoricával, búzával a szélső fáig bevetve. A huzatos domboldalakon karón szárad a szalma. A rendkívül tiszta falvak, városok parkBarangolás (Heted)hét országban csikázással, ha jelentést kei' gépelni. Helyenként a falakon terroristák képsora, s helyenként a kirakatokban — az óradömping mellett milyen kedves színfolt! — Szintén Lyonban, nem mesz- sze a Márvány-kút, s a Nap- király-szobor csodáitól, békésen szunyókált egy kis téren három piszkos, öreg csavargó, s Marseille-ben, komoly-szép, a Loire menti kastélyok, városok káprázta- tóak — a legfranciásabb város mégis Avignon! A városfalak, a pápai palota a középkort, a sikátorokban száradó fehérneműk Itáliát, az üzletsorok hol a Váci utcát, hol a német utcák tiszta szigorát idézik, s a tér, az út. amely a pápa volt székhelyétől vezet a városba.. . Állandóan portyázó, arab' arcélű csendőrök, dél-amerikai indián zenészek, néger furu- lyás, indiai bűvész, francia tengerészek, sőt — még angol punkok is. ök nemigen lehetnek gyakoriak errefelé, egy patyolattiszta biciklis japán kis híján bezuhant a kirakatba, úgy rajtuk felejtette a szemét. Apropó, Japán! Külön országként lehetne írni róla, annyira egymást érik Nyugat- Euirópában a Suzuki, Honda, Mitsubishi stb. képviseletek. Monaco jaiban, a házak ablakaiban rengeteg virág: muskátli, leander; a ridegen fenséges hegyek közt a humánum tobbanásai. Graz éppen ébredezik. Mintha a vár mellett gyakorló fúvószenészek muzsikája csalogatná elő az őslakosokat, álmos szemű turistáikat II. Ferdinánd mauzóleuma köré. És a tucatnyi kutyát! Mopszlik, pincsik, spánielek nyüzsögnek, pórázon, fésülten, szalagosán. Klagenfurtban már dél vám. A Minimundus környékén — a világ leghíresebb épületeinek kicsinyített másai vannak itt — szapora szavú olaszok, kortaldn japánok, lángvarös fejű írek. Az árusoknál rágógumi, török- méz, hurkapálcilkákon kan- dirozott jonatán. Szuszog a busz az Alpokban, nem messze a Gloss Glocknertöl. Hóhatár, de a jég mellett még oitt legel a tehén! Hogy fejik ezeket? A csúcsközeiben csupán egy vidáman integető svéd csoporttal találkozunk, aligha ők a fejőbrigád. Alátekintve egészül ki igazán az osztrák táj lebilincselő varázsa, amely párját ritkítja a kontinensen. Liechtenstein Az osztrák—svájci határon fekvő törpeállam sem igen marad el szépségben Ausztriától ! Hegykoszorúban ékszerdobozként csillog-ragyog, a hercegi vártól a magyar főúri család nevét viselő üzlet kirakatáig. Igaz, ragyognak az árak is ... Az üzérkedőknek például nemigen ajánlatos vadúzi vasvillával vagy sarlóval kereskedni; ezer, illetve ötszáz forint körüli összegért vásárolhatók. Hát még a bicska! Forintban kétezerért már kiválót lehet kapni, épp csak a fogpiszkáló nincs belekonstruálva ... Ausztria: Innsbruck előtt, a* Alpokban aszalt alma, körte, szilva. Amilyet nagyanyáink szikkasztottak nem is olyan rég. No, szikkadhattak a napon a forgalomirányító, csinos Liechtenstein: Vaduz, utcarészlet Svájc Helvétia városai nyuigat felé haladva egyre érdekesebbek. Zürich talán még csalódást is olkoz: a bennünk élő Svájc-képnek, a szürke ruhás, keménykalapos szolid rendnek itt nincs nyoma. Inkább a franciás bo'hémság- nak. S mivel elég sok a csöves, a kóbor hippiutód, némely rendőrkocsiba már az íróasztal is be van építve, hogy ne húzzák az időt korendőrlányok is — mi a folyópartra húzódunk a kánikulában, ahol egy — mint utóbb kiderül — süketnéma horgász épp egy frissen harapó hallal birkózik. Miután segítünk megszákolni a zsákmányt, szívesen áll a lencse elé. Bern, és benne a boldog emlékezetű Walsdorf-stadi- on, az 54-es foci vb-döntő színhelye, a színes szobrokkal, öltönyös úriemberekkel már inkább „svájci”, mégis Lausanne és Genf az igazi gyöngyszemek. Előbbi he- gyas-v,ölgyes, utóbbi — különösen a 'kikötőnél — tarkán kavargó utcáival, s az elmaradhatatlan görkorcso- lyázókfcal, akik kozott — kocogok figyelem! — a már- már aggastyán korú sem volt ritka! Franciaország A francia városok hajszálnyival gondozatlanabbak, de színesebbek, mozgalmasabbak, mint a németek. A plakátok is szellemesebbek, s a közlekedési morál se gátolja túlságosan az egyéniség szabad törekvéseit. Lyonban például a gyálogosok szinte zavartalanul járnak-kelnek a tilosban. Sok a kontraszt. farkaskutyákon kívül a macskaszaporulat tényei is szemmel láthatóak — ott élnek talán a legudvariasabb emberek Nyugaton. A forgalmas főút túlsó oldaláról is átszalad egy honpolgár, amint megpillantja, hogy útikönyvvel a kezünkben tétovázunk! Párizs lenyűgöző, Bordeaux szinók mellett — a divat szempontjából — igencsak figyelemre méltó, hogy a mediterrán forróság ellenére rengeteg fiatal nő jár csizmában! No és a motorosok ... Míg északabbra a görkorcsolya dívik, itt — — praktikus közlekedési eszköz ez a szűk utak és zsúfolt forgalom miatt — őik ijesztgetik szemtelenül előzve, cikázva autós honfitársaikat. Német Szövetségi Köztársaság Stuttgartban mértani pontossággal nyírva a gyep, s a gyalogátkelőkön igencsak fékezni kell az újlatin városok szabadosabb közlekedéséhez szokott cipőinket. Lóg az eső lába, komoly pedantériájú Svájc: múzeum a berni metró aluljárójában A másfél négyzetkilométernyi országocskába — adó nincs! — a Minden lében két kanál kezdeti kockáira emlékeztető, sziklafalakkal határolt, viszonylag keskeny út vezeti a látogatót. A szabályosra „faragott” kék öböl, pompázatos utcasorok, föld alatti Hitrendszerek, a palota, a Monte Carlo-i játékkaSpanyolország A Perpignantól befutó út határállomását elhagyva — hegyen álló, óriás bikaséma szimbolizálja az országot — valahonnan ismerősnek tűnik a vidék! A torzsákon birkanyájak vonulnak, vakolatlan szikladarabokból rakott házak a dombhátakon, a kiszáradt folyómedrek fölött ívelő kőhidak, várszerű udvarházak gót ívű ablakokkal, templomok, kolostorok... Hát persze, Cervantes és a búsképű lovag! Örök tárgyak világa. Két oldalt az úton fazekasműhelyek, millió bögre, fazék, korsó az udvarokon — és olykor a szamarak hátán. Mocsárszag —, de a benzinkutast fehér ingében, világoskék nadrágjában mintha skatulyából húzták volna elő. Barcelonában nagy a nyüzsgés. Mindenütt erős forgalom, déli lárma. Gaudi zseniális temploma, a Santa Maria, s a Picasso-múzeum háromszögében csak a — jobbára véneeske, kopott — koldusok üldögélnek békésen — ahogy sorstársaik Marseille- ben is —. Az árussoron minden kapható! Óra, bizsu, kanári, teknős, korall, csigaház szépen megférnek a képeslapok, a Lorca-kötet és a horrorral kombinált pornóújsá- gok (Franksextein!) mellett. Kijjebb röpcédulák, plakátok, falragaszok. Egyik a szabad Nicaraguát élteti, másik Peru forradalmát, harmadik tiltakozik az atomrobbantások ellen. Fűszerszag, csatornaszag, s illatosított levegő foszlányai keverednek, Kolumbusz szobrának mutatóujjáról tengerre száll egy galamb. város, előtte még az atlétikai VB mozgalmasságának. A sétálóutcákon nagyobb a pezsgés. Zenészek, zenekarok ka- lapoznak, egy ékszerüzlet Franciaország: angol punkok az avignoni utcán Spanyolország: Kolumbusz emlékmű Barcelonában mellett magános énekes dalol alt hangon Krisztusról. Beljebb, 20—25 méter távolságra egymástól színes asztalok, bódék, különféle univerzális háztartási szerkentyűket mutogatnak, szemléltetnek. Kimért mozdulatok, harsány, de akkurátus szöveg kíséretében pereg a tiszta abroszra a szeletelt banán, darált dió, reszelt répa. Errefelé nincsenek ápolatlan, öreg koldusok. Fiatalok — szerényebb zsebpénzű országjáró diákok lehetnek —• ülnek itt-ott táblával a nyakukban: Éhes vagyok! A volt Contergan-gyerekek — jócskán felnőttek már — viszont nem koldulnak. A szülők szedte tabletta csonka végtagú, szerencsétlen áldozatait féltve, óvón kísérik — talán rokonok —, mégis összeszorul a szív a kont- rollálatlan vegyi anyagok embert fenyegető veszélyeinek eleven mementói láttán. Stuttgartban éppúgy, ahogy Münchenben. Utóbbi viszont más karakterű város —, zajosabb, elevenebb. Az állomás környéki üzletsorokon — nyár dereka van — szinte gyakoribb a magyar szó, mint a német, sok a — végleg — hazakészülő török, a kaufhausokban, kisebb boltokban, sőt még az utcán is rádiók, számítógépek, videoberendezések találnak gazdára. S egy Night- klub nyitott ajtaján át kicsap az ósdi ABBA-zene: Money, money... Irta és fényképezte: Jánosi Zoltán KM HÉTVÉGI MELLÉKLET ahol a kiKötőben igazi Rejtő-figurák sétálgatnak, s az idegenlégió bejáratánál Pot- rien őrmester „leszármazottja” posztói, s ahol az óriás
