Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. december 20. A jövö évi költségvetés a képviselők előtt Lázár György: Gazdaságunk szintjének emelése, rangjának növelése nemzeti ügy (Folytatás az 1. oldalról) A vitában feszóLait Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Elöljáróban arról szólt, hogy közvéleményünk egy része a kormányt — és nem csaik a kormányt — olykor azzal a bírálattal illeti, hogy túl sokat foglalkozik a gazdasággal, s emiatt az irányító munkában háttérbe szorulnak más fontos társadalmi kérdések. A kormány elnöke utalt arra a meggyőző mindennapi tapasztalatra, amely szerint a társadalom igényeinek kielégítésében csak akkor és olyan ütemben ■tudunk előre lépni, amikor és amilyen mértékben megoldjuk a gazdasági feladatokat, és ennek révén előteremtjük a szükséges anyagi alapokat. S mert éppen az anyagi alapok bővítésében egyre nagyobb szerepe van a hatékonyságnak, a műszaki fejlődésnek, a munkakultúrának, elemi érdekünk fűződik ahhoz, hogy növekvő figyelmet fordítsunk az emberi képességek kibontakoztatását, a tudás, a műveltség gyarapodását szolgáló feltételek biztosítására. így kapcsolódnak egymásba, alkotnak szerves egységet a politikai, társadalmi, gazdasági érdekek. Amikor a Központi Bizottság áttekintette a népgazdaság helyzetét, a XIII. kongresszus óta végzett gazdasági munka tapasztalatait, az eredmények számbavétele és elismerése mellett nagy figyelmet fordított gazdasági Ez a hovatovább tarthatatlan helyzet, amelyet ráadásul mind az egyik, mind a másik csoportba tartozó vállalatok, szövetkezetek kifogásolnak — a jól dolgozók azért, mert a jövedelmükből sokat vonunk el, a gyengén gazdálkodók pedig azért, mert szerintük szűkmarkúan mérjük a támogatást — a kormány gazdaságirányító munkájának azt a gyengeségét fejezi ki, amely sok más bajunknak is a forrása. Véleményem szerint többek között ez az egyik — ha nem a legfőbb oka annak, hogy minden fogadkozásunk ellenére alig léptünk előre a jövedelmezőség és az egyéni teljesítmény szerinti differenciálásban, de ez az oka annak is, hogy a munkaerő, ha mozdul, nem azok felé az ágazatok, vállalatok felé veszi az irányt, amelyek fejlődőképesek, amelyek termelésének növeléséhez a legtöbb népgazdasági és végső soron személyes érdek fűződik. A gazdaság élénkítésének — adottságainkat figyelembe véve — nélkülözhetetlen előfeltétele a nemzetközi munkamegosztásban való bekapcsolódásunk fokozása — mondotta Lázár György. A KGST-tagállamokkal meglévő kapcsolatok közül számunkra különleges jelentősége van a Szovjetunióval folytatott sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésnek. A szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködés elmélyítése mellett sem mondhatunk le, s nem is kívánunk lemondani arról, hogy az egyenjogúságra és a kölcsönös érdekekre alapozva a világ más országaival — köztük a fejlett tőkés országokkal — is bővítsük gazdasági kapcsolatainkat. Hangsúlyozta: az eredményes külpiaci tevékenységhez szükséges keretek megteremtését kormányzati feladatnak tartjuk, de ismét hangsúlyoznom kell, hogy a lehetőségek kihasználása elsősorban azon múlik, hogy vállalataink milyen kínálattal jelennek meg a piacon, képesek-e gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez, mennyire számítanak megbízható üzleti partnernek. E téren már szép számmal vannak kedvező tapasztalatok, de a felmutatható eredményekkel még nem lehetünk elégedettek. A Minisztertanács elnöke beszédében kitért a gazdasági munka megjavításának társadalmi feltételeire, az emberi tényezőnek a megújulásban betöltött növekvő szerepére, s^egyebek között a következőket mondotta: — A magunk eszközeivel is elő kell segíteni, hogy gazdaságunk fejlettségi szintjének magasabbra emelése, világpiaci rangjának növelése nemzeti ügy és minden egyes ember személyes ügye legyen. El kell fogadtatnunk, hogy a munkával szerzett jövedelmek különbségei nem jelentenek eltávolodást szocialista elveinktől, ha azok a teljesítménykülönbségeket fejezik ki; éppen ellenkezőleg, az egyenlősdi, a kiváló és a gyenge teljesítmény közötti különbség elhomályosí- tása az, ami összeegyeztethetetlen a szocialista elosztás elveivel és sérti a társadalmi igazság érvényre jutását. És végül, de nem utolsósorban a történelmi tapasztalatokra, szocialista rendszerünk kimeríthetetlen tartalékaira, népünk szorgalmára és tehetségére építve erősíteni kell az önbizalmat, a hitet abban, hogy feladatainkat képesek vagyunk megoldani, s az elszántságot abban, hogy meg is oldjuk — mondta végezetül Lázár György. Konczos István Szabolcsnehézségeink külső és belső okainak feltárására. Az objektív és a szubjektív okokat sorra véve megállapította, hogy a kedvezőtlen folyamatok kialakulásában felelősség terheli a kormányt is. A kritika jogosságát elismerve a magunk felelősségét elsősorban abban látjuk, hogy az irányítás eszközeit és a vállalati magatartást meghatározó köz- gazdasági feltételeket nem tudtuk kellő időben és a szükséges mértékben a XIII. kongresszuson elhatározott gazdaságpolitika szolgálatába állítani. A gazdaságpolitikai követelmények érvényre juttatásában, a VII. ötéves terv végrehajtásához szükséges feltételek megteremtésében a kormánynak meghatározott felelőssége és tennivalói vannak. Külön is nagy figyelmet fordítunk a termelési szerkezet javítását, a hatékonyság növelését, a ráfordítások csökkentését szolgáló — szám szerint hat — központi gazdaságfejlesztési program, köztük az elektronikai alkatrészek és részegységek gyártásfejlesztésének, az energiagazdálkodási, az anyagtakarékosságot elősegítő technológiák elterjesztésének, a melléktermékek és hulladékok hasznosításának programja végrehajtásának megszervezésére. Ugyancsak a legfontosabb feladatok között tartjuk számon a gazdaságirányítási rendszer elhatározott továbbfejlesztésének meggyorsítását. Tudatában kell lennünk: az, hogy ténylegesen milyen a gazdálkodás minősége, eredményes-e vagy veszteséges, végső soron a vállalatoknál dől el. A gazdaság minden ágában, az iparban, a mező- gazdaságban, az építőiparban — és sorolhatnám tovább — számos konkrét példa van arra, hogy azonos adottságú, azonos feltételek között gazdálkodó vállalat, szövetkezet közül az egyik nyereségesen dolgozik, prosperál, fejlesztésre is képes, míg a másikat csak az állami támogatás tartja életben. szatmári képviselő felszólalása A terv és költségvetés tervezeteinek összeállítói mesz- szemenően figyelembe vették a Központi Bizottság novemberi határozatában megfogalmazott irányvonalat, amit én a kilábalás politikájának is nevezhetek, s amit minden erőnkkel támogatni kötelességünk. A tervezetben szereplő intézkedések és a megvalósítást, a realizálást segítő előirányzatok akkor valósak, ha a népgazdasági szinten megfogalmazott prioritások, fő törekvések a végrehajtás színterén: a megyék terveiben, s a gazdálkodó egységek elképzeléseiben, éves terveiben is megjelennek. Nem elhanyagolható számunkra, hogy a mérsékeltebb nép- gazdasági lehetőségek nagyságrendileg, vagy az arányokat tekintve hogyan hatnak a megyei célok megvalósítására. Nagy örömömre szolgált,— és ez új, dicséretes vonása a tervezőmunkának —, hogy mérsékeltebb pénzügyi lehetőségek nem sablonosán gyűrűztek tovább a megyékre. Ügy érzem, hogy a végrehajtásban érvényesül az Ország- gyűlés által korábban elfogadott elv: a lakossági alapellátásban meglévő indokolatlan különbségeket meg kell szüntetni. Ez nem csak deklarált jelszó, hanem előirányzatokkal alátámasztott valóság. Ezért köszönet illeti az előkészítésben részt vevőket. Ez a differenciált megítélés régen váratott magára. Biztosíthatom a Tisztelt Ország- gyűlést, hogy megyénk jól sáfárkodik a kapott lehetőségekkel. Pénzeszközei egy részének átcsoportosításával igyekezett kapcsolódni a központilag elfogadott prioritásokhoz. így a szociális bérlakásépítést tekintve az eredeti tervet meghaladó fejlesztésre vállalkozott 1987- ben. Az úgynevezett érdekeltségi bevételek jelentős részét a vízi közműfejlesztésekre, az általános és középiskolai tantermek számának növelésére fordítják tanácsaink. A másik lényeges kérdés, amellyel foglalkozni kívánok, területileg csak megyénk meghatározott részeit érinti közvetlenül, hatása azonban a megye egész előrehaladását alapvetően befolyásolja: az elmaradt térségek, vagy ahogy manapság mondani szokták, a halmozottan hátrányos helyzetű térségek problematikája. Messzemenően egyetértünk a tervnek a foglalkoztatásra vonatkozó fejezetével. Előrehaladásunk elképzelhetetlen az ezzel kapcsolatosan megfogalmazott követelmények érvényesítése nélkül. Csakhogy ez azt jelenti megyénkben, hogy az amúgy is nagy gondot adó foglalkoztatási színvonal tovább romlik. Várható a felszabaduló munkaerő egy részének megyénkbe — főleg a többszörösen hátrányos helyzetű térség településeibe — történő visszaáramlása. Nem szándékozok valamiféle pluszigényt benyújtani, csupán néhány javaslatot ajánlanék meggondolásra a Tisztelt Országgyűlésnek, illetve az illetékes kormányzati szerveknek, esetleg a kormánynak. Ügy gondolom, nem kell különösebben indokolni mai világunkban, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. Ezt figyelembe véve tisztelettel kérnék mindenkit, aki ebben közreműködhet: segítsenek felgyorsítani a program végrehajtását, az érintettek segítsék elő, hogy a különböző egyéb programokra biztosított előirányzatok bizonyos hányada integrálható legyen az e célra címzetten biztosított Területfejlesztési és Szervezési Alapba. A felzárkóztatási programot mi nem a mindenáron történő foglalkoztatással, hanem a terület jövedelemtermelő képességét lényegesen megváltoztató munkahelyteremtéssel, a mezőgazdaságban szükségessé vált rekonstrukciók fokozatos elvégzésének támogatásával, a mezőgazdasági termékfeldolgozás kiterjesztésével látjuk megvalósíthatónak. A megyei program a véglegesítés előtt van. A VII. ötéves tervidőszakra a kormány által juttatott lehetőség számottevő, de óriási mértékben beszűkíti tárgyalási lehetőségeinket, néha megkérdőjelezi azok komolyságát a rendelkezésre álló forrás (Területfejlesztési Alap) nagyságrendje, mely a tervidőszak első két évében az összes lehetőség 20 százalékát jelenti csupán. Ez a körülmény abba az irányba kényszerít bennünket, hogy a jelentős partnerekkel történő megállapodás helyett elaprózzuk lehetőségeinket, amit semmiképpen nem akarunk, továbbá, hogy elnyújtsuk a folyamatban lévő komoly tárgyalásainkat. Megyénk komolyan vette a kormány programját. Országos pályázatot hirdetett. Okos, előrehaladásunkat segítő pályázatokkal rendelkezünk. Olvan partnerekre várunk, akik saját eszközeik és az általam javasolt néhány lehetőség felhasználásában is segíteni tudnak. Biztosíthatom önöket, hogy nem ölbe tett kézzel várjuk a kért segítséget. Fordulat a gazdasági munkában Bognár József, az Ország- gyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke tájékoztatta a képviselőket, hogy az 1987. évi költségvetés és terv problémáit az Ország- gyűlés szakbizottságai, valamint kibővített ülésén a terv- és költségvetési bizottság részletesen megvitatták. Egyértelműen hangsúlyozták: a terv és a költségvetés teljesítéséhez fordulatra van szükség a gazdasági munkában. Hozzátette: elsősorban a gazdasági munka, s nem a gazdaságpolitika fordulatáról esett szó. A bizottságok tagjai egyetértettek abban, hogy a gazdasági reform folytatá- sa nemcsak helyes, hanem szükséges is, mint a helyzet megjavításának előfeltétele. Ezzel kapcsolatban kiemelte: a magyar gazdaságnak ebben az ötéves tervidőszakában folytatnia kell a fejlődést a kezdeti időszak centralizált, tervutasításos rendszeréből egy olyan irányítási rendszerbe, amely kiindulópontként fogadja el, hogy az egyének és a vállalatok legfőbb cselekvési vezérfonalát a gazdaságban az érdekek jelentik, a makro- és a mikroökonómia közötti kölcsönhatások rendszerét közgazdasági eszközökkel igyekszik biztosítani, ami az áru-, pénz- és piaci viszonyok fejlesztésével jár együtt. A bizottsági tagok igen nagy nyomatékkai szóltak a vitában a „társadalmi rezsi” költségeinek csökkentéséről, beleértve az államapparátus munkájának ész- szerűsítését. Az egészségügyi bizottság — más kérdések mellett —, a gépek és műszerek javítóhálózatával kapcsolatos hiányokat és bizonytalanságokat kifogásolta. A kereskedelmi bizottságban a KGST működési rendszerének bírálata és a megújítás igénye kapta a legnagyobb hangsúlyt. Az ipari bizottság pedig javaslatot tett arra, hogy a kidolgozás alatt álló iparpolitikai koncepciót a bizottságokon kívül az Ország- gyűlés plénuma is vitassa meg, hiszen gazdasági fejlődésünk és jövőnk egyik legnagyobb problémájáról van szó. Bognár József szólt a termelési folyamatok résztvevőiről, a dolgozó tömegekről is, akiknek ebben a felgyorsult fejlődésben állandóan tanulniuk kell, új szakmákat kell elsajátítaniuk, esetleg munkahelyet is változtatniuk a társadalmi termelés racionalitásának és hatékonyságának fokozása érdekében. Végezetül az országgyűlési bizottságok egyhangú döntése alapján javasolta az 1987. évi költségvetés elfogadását és a kormánynak a kért felhatalmazások megadását. Az Országgyűlés téli ülésszakának első napi tanácskozásán a vitában 17-en szóltak hozzá. Szombaton a költség- vetési törvényjavaslat feletti vitával folytatódik az ülésszak. Berecz János hazaérkezett Csehszlovákiából Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására december 17. és 19. között látogatást tett Csehszlovákiában. Fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZK elnöke. Berecz János, valamint a kíséretében lévő Boros Sándor, a KB osztályvezető-helyettese pénteken hazaérkezett Budapestre. Marjai József Moszkvába utazott Marjai József, a Miniszter- tanács elnökihelyettese pénteken Moszkvába utazott, ahol tárgyalásokat folytat a két ország gazdasági együttműködését érintő kérdésekről. Az írószövetség ülése A Magyar Írók Szövetségének választmánya megtartotta a közgyűlés utáni első ülését, amelyen megválasztotta az elnökség tagjait és a szövetség tisztségviselőit. Az Írószövetség elnöke Cseres Tibor, főtitkára Veress Miklós lett. A Voyager a Föld körül A Voyager amerikai repülőgép, amelynek kétfőnyi személyzete azt a célt tűzte ki, hogy leszállás és üzemanyag utántöltése nélkül körberepüli a földgolyót, csütörtökön már megtette a mintegy 40 ezer kilométernyi távolság felét. A repülő 1500 —2000 méter magasan, óránként csak 150 kilométeres sebességgel halad. A Veyager csütörtökön egyébként megdöntötte a leszállás és üzemanyag utántöltése nélküli távrepülés világcsúcsát. Hasis mazsolával Rekordnagyságú kábítószerfogásuk volt az idén novemberben a szovjet vámosoknak: holland kollégáik tippje alapján több mint 1,2 tonna, mazsola közé kevert hasist foglaltak le egy Nyu- gat-Európába küldött tran- zitkonténerben. A konténer tulajdonosa a „Specific International” elnevezésű amerikai cég volt, a címzett a hamburgi üost- rak Gmbh. A hasis a mazsolát a szovjet vámőrség lefoglalta, s ezzel történelmet csinált: ekkora értéket szovjet vámosok még soha nem koboztak el. Szakértők 30 millió dollárra taksálják a hasis értékét, a mazsola csak ráadás. Szélvihar az NDK-ban Hatalmas esőzésekkel kísért orkán erejű szélvihar okozott jelentős anyagi károkat pénteken az NDK-ban. A sokhelyütt 120 kilométer óránkénti sebességet elérő szél elektromos vezetékeket szaggatott szét és fákat csavart ki, sok lakóház tetejét megrongálta. Az ország déli és nyugati megyéiben fennakadások keletkeztek az áramszolgáltatásban. A felső vezetékek elszakadása és a pályára dőlt fák miatt több vasúti fő- és mellékvonalon órákig szünetelt a közlekedés. A déli nagy barnaszén-kitermelő telepeken le kellett állítani a fejtő- és szállítógépeket, az északi-tengeri kikötőkben is abba kellett hagyni a rakodást.
