Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-19 / 298. szám
1986. december 19. Kelet-Magyarország 3 KABAY-DlJASOK A műszaki gondolat értéke A néphatalom megvédése után, társadalmunk újjászületésének 3« «ve alatt Szabolcs-Ssatmár* ban is gyökeresen megváltozott az élet. Mire jutottunk 30 év alatt, milyen újabb gondjaink vannak? Erre válaszol sorozatunk. Bölcsőde, gyógyítás, élelmid Korszerű műtőben Nézegeti a szép bronzplakettet, melyet a szürke díszdobozból vett ki. Megfordítja, s a hátulján egy számot is lát: 23. Ez tehát a huszon- harmadik Kabay-díj, melyet a szabolcs-szatmári MTESZ- elnökség a kiemelkedő tevékenységet végzőknek átadott, s idén a díjazottak egyike Ojtozi János, a nyíregyházi Közúti Építő Vállalat volt igazgatója, a Közlekedéstudományi Társaság megyei egyesületének elnöke. Ojtozi János — Mondanom se kell: nagy megtiszteltetésnek érzem ezt az elismerést, hiszen ez az MTESZ legmagasabb kitüntetése megyénkben. Egyesületünk egész tagsága kiérdemelte ezt, úgy érzem, hiszen — ez nemcsak az én véleményem, és egyáltalán nem dicsekvésképpen mondom —, a közlekedési szakemberek valóban nagy munkát végeznek. Ez értendő a saját munkájukra a vállalatuknál, üzemüknél, és az egyesületi tevékenységükre is. A közlekedéstudományi egyesületeknek Szabolcs- Szatmárhan háromszáznál is több tagja van — fiatalok és idősebbek egyaránt részt vesznek a munkában. A megye minden területén megtalálhatók — ám sokszor nyílik alkalmuk arra is, hogy találkozzanak. — Igyekszünk minél több lehetőséget teremteni arra, hogy tapasztalatokat cseréljenek a szakemberek. Azt nem is szükséges külön magyarázni, hogy nem kevés megbeszélnivalója van mondjuk a Volánnál dolgozó közlekedési szakmérnöknek és az uitak építésével, fenntartásával foglalkozó szakembernek, a Közúti Építő Vállalat vagy a közúti igazgatóság dolgozójának. Olyan területe életünknek a közlekedés, mely létfontosságú — az utak, a vasút „érrendszere”, a repülők sokirányú tevékenysége nélkül megbénulna az ország, a megye élete — érthető hát, ha az itt dolgozó és a najpi munkájánál többet, tenni akaró szakemberek kitenkintésre, ismeretcserére, önmaguk látókörének bővítésére vágynak. — Sokszor kérdezik: milyen konkrét hasznát látja a megye, a gazdasági élet annak, hogy léteznek ilyen egyesületek. Nem nehéz olyan munkákat sorolni, melyek az egyesületünk nevéhez fűződnek. Csak példaképpen mondok néhányat: nagy csapatmunka volt az a tanulmányunk, melyet a megyei személyszállítási helyzetről készítettünk, elsősorban arra koncentrálva, hogy miképp használják ki egyes vállalatok a saját járműveiket a munkásszállításban. Büszkén említem azt a pár évvel ezelőtt. Nyíregyházán tartott nemzetközi konferenciát, melyet az energiatakarékos úthálózat-építésről rendeztünk nagy sikerrel. Szívesen és lelkesen beszél az egyesületi munkáról, s ez utóbbi mondatával már saját, nemrég átadott munkáját is érinti —• a közútépítést. Felállt az igazgatói székből, és szokatlan, nagy lélegzetű munkára vállalkozott: a ten- gizi magyar építkezéshez kapcsolódik tevékenysége.-— Január elsejétől az Útépítők Egyesülésében dolgozom, a kinti munkákat koordináljuk. Ez persze nem jelenti, hogy visszavonulnék a közlekedéstudományi szervezetünk munkájától, hiszen közel három évtized után ez nem is lenne könnyű ... Az MTESZ-elismerés másik tulajdonosa idén: Király István, a Magyar Hidrológiai Társaság megyei egyesületének titkára. — Kisebb, ám ugyancsak fontos területen munkálkodó egyesület a mienk — mondja. — A vízügyi igazgatóságnál dolgozom egyébként osztályvezetőként, s immár 26 éve tevékenykedem az egyesületben. Több, mint nyolcvan (tagunk van, a legfiata- labbtól a nyugdíjasokig minden korosztály megtalálható közöttünk. Király István Ha az előbb a közlekedésre a „létfontosságú” jelzőt használtuk, most nem könnyű más kifejezést lelni arra, hogy mit is jelent a víz — a tiszta víz! — számunkra. Sok szó esik erről mostanság, s nem véletlenül: fenyegető veszélyek lesnek a folyókra, a talaj vízkészletére — nyugodtan mondhatjuk: az életünkre. — A vízügyi igazgatóságnál, a Szavicsavnál, a vízgazdálkodási társulatoknál, vízműveknél dolgozó kollégák rendkívül sok irányú munkát végeznek egyazon cél érdekében: javítani és védeni a vízminőséget, fejleszteni a vízellátást, óvni vizeinket. Egyesületünk tagjai nem egyszer megmutatták már, hogy cselekvőén részt vállalnak a fontos feladatokból — sok-sok olyan tanulmány készült 1960 óta, ami mind a gazdálkodás vízzel (kapcsolatos problémáit elemzi, megoldásokat javasol, kiutat mutat. Olyan szakma képviselői vagyunk, melyben mindig vannak megoldásra váró feladatok ... Talán ismétlésnek tűnhet, de itt is el kell mondani, milyen fontosságot tulajdonítanak a hidrológus szakemberek annak, hagy rendszeresen találkozzanak, együtt gondolkodjanak. Jó és gyümölcsöző kapcsolatuk van a Debreceni Akadémiai Bizottsággal, közös előadásokat, rendezvényeket szerveznek, sőt: együtt dolgoznak. Közös munka' volt az a tanulmány is, melyet a városok környezetvédelmi gondjairól készítettek. — Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mit jelentenek azok az alkalmak, amikor kitekinthet a Szabolcsban dolgozó vízügyi szakember a világba — ilyen példa az a közelmúltbeli rendezvény, melyet itt Nyíregyházán szerveztünk a Francia Kulturális Központtal. Egy budapesti vízügyi kutató franciaországi tapasztalataival ismerkedtünk meg, az ott folyó kutatási és gyakorlati eredményekkel. — A saját munkám kapcsolódik, mégpedig szorosan a Hidrológiai Társaság alapfeladatához: a vízellátási, csatornázási és vízvédelmi munkához. Ha ezt a hármat felsoroljuk, világossá is válik az összefüggés: a vízellátás csatornázás nélkül „féloldalas” és sok jövőbeni veszélyt hordoz — éppen a vízvédelem területén. Az egyesületnek diáktagjai is vannak: az ifjúsági tagozat munkájában a nyíregyházi Vásárhelyi Pál Vízügyi Szakközépiskola tanulói vesznek részt. — Nem nyugtalankodom az utánpótlás miatt: ezek a fiatalok lelkesen és érdeklődőn dolgoznak. Igyekszünk minél változatosabbá, érdekesebbé tenni számukra az egyesületi munkát — előadásokat, kirándulásokat, szakmai utakat szervezünk. Nagy sikere van minden évben a pályázatnak, melyre saját gondolataikat, ötleteiket küldhetik el a fiatalok. Azt hiszem, nagy szükség is van arra, hogy minél több hozzáértő szakember tevékenykedjen „vízközeiben”, mert ez a létfontosságú elem egyre nagyobb veszélyeknek van kitéve. Sok-sok munka vár azokra, akik kezelésével, védelmével, a folyókkal vagy éppen a csatornázással foglalkoznak ... AZ ÖTVENES ÉVEK közepéhez képest a megye egészségügye is alaposan megváltozott. Sok egyéb között elég itt utalni arra, hogy a társadalombiztosításba saját jogon bevontak száma még 1958-ban is csak 83 ezer volt. Később a termelőszövetkezeti tagok is a társadalombiztosítás részeseivé váltak, ami a hetvenes évek közepétől lényegében az egész lakosságra kiterjed. Napjainkban intézeten kívüli szülés úgyszólván nincs. Szemléletesen mutatja a fejlődést a mentőszolgálat munkájának kiterjedése is. 1956- ban mindössze 13 ezer esetben vették igénybe a mentőt szülés, baleset, betegszállítás vagy egyéb ok miatt, tavaly számuk már meghaladta a 145 ezret. Mindezek egyik meghatározója, hogy három évtized alatt az orvosok száma megháromszorozódott, így ma mintegy ezer orvos folytat gyógyító-megelőző munkát a megyében. Szakképzettséggel az akkori orvosok harmada sem rendelkezett, ma pedig mintegy kétharmaduk szakorvos. A belgyógyászok száma hatszorosára, a gyermek- gyógyászoké hétszeresére növekedett. A körzeti orvosok száma százzal nőtt, a betöltetlen orvosi körzetek aránya egyre csökken. Az orvosok munkáját mintegy 5600 szakdolgozó segíti, a fizikai dolgozókat is beleértve 10 ezer ember dolgozik ma a megye egészségügyében. A körzeti orvosi alapellátásra épül a szakrendelőkben végzett gyógyító tevékenység. Kiépült a szakrendelői hálózat. 1956-ban 600 ezer beteget vizsgáltak meg, az elmúlt évben számuk már meghaladta a 2 milliót, egy lakosra így évi 3,5 gyógykezelési eset jutott. NAPJAINK EGYIK LEGNAGYOBB GONDJA a fogászati ellátás, aminek elsődleges oka a fogorvoshiány. Bizonyos szakképzettségű orvosokból ma sincs elegendő, de az ebből adódó feszültségek jóval kisebbek mint évtizedekkel ezelőtt voltak és alig nagyobbak, mint néhány hozzánk hasonló adottságú megyében. A megye egészségügyi fejlődésének minden bizonnyal legnagyobb eredménye a kórházi ágyellátottság javulása. A tervszerű kórházfejlesztések révén az ágyak száma 2,5-szeresére nőtt és ma már meghaladja a négy és fél ezret. A hatvanas évek első felében új kórház épült Fehérgyarmaton, a Sóstói erdőben tbc- szanatórium kezdte meg működését. Több kórházat bővítettek és rekonstruáltak. 1976-ban Kisvárdán adtak át új kórházat, szinte ezzel egy időben kezdődött meg a megyei kórház több ütemre bontott rekonstrukciója. A legújabb, 445 ágyas épülettömbben tavaly kezdődött meg a gyógyító munka. A tízezer lakosra jutó kórházi ágyak számában az országos vidéki átlagot erősen megközelítettük. Az elmúlt évtizedekben igen sokat tett társadalmunk az anya- és csecsemővédelem érdekében. Korszerűsítették és szélesebb körre terjesztették ki a szülési szabadságot, a szülési segélyt, a táppénzt és az egyéb kedvezményeket. 1967-ben egyedülálló szociálpolitikai intézkedés lépett életbe, a gyermekgondozási segély bevezetésével. Ez utóbbi forma korszerűsítését jelenti, hogy 1985. március 1-től a gyes helyett gyermekgondozási díjat fizetnek a gyermek másfél éves koráig. A díjat az elmúlt év végén négyezren vették igénybe. A családi pótlékban részesülők köre is nagymértékben kibővült. Ma több mint 65 ezer család kap családi pótlékot, ami még 1975-ben is alig volt több 40 ezernél. A bölcsődék kielégítik az igényeket, sőt az élveszületések csökkenésével összefüggésben, a 3300 helyre csak 2600 gyermeket írattak be. A lakosság öregedésével és az egyedülállók számának növekedésével egyre nagyobb szerepet kap a szociális ellátás. 1960-ban 6 szociális otthon volt a megyében 600 hellyel, ma 10 szociális otthonban több mint 1500 a gondozottak száma. Az időskorúak ellátását szolgálják az öregek napközi otthonai, amelyből 1965- ben még csak egy működött a megyében 20 gondozottal, jelenleg a 88 intézményt több mint 1800-an veszik igénybe. A házi szociális gondozás keretében is több mint kétezer emberről gondoskodnak. HÁROM ÉVTIZED ALATT sokat változott a lakosság táplálkozása és fogyasztása is. Az élelmiszerek közül elsősorban a táplálkozás-élettani szempontból értékesebb termékek (hús, tej, gyümölcs, cukor stb.), valamint az élvezeti cikkek fogyasztása emelkedett. Az egészségesebb táplálkozási szerkezet kialakítására utal, hogy csökkenő tendenciát mutat a liszt, kenyér, tésztafélék és a burgonya fogyasztása is. A friss és tartósított zöldségfogyasztás is számottevően növekedett. E kedvező tendenciák ellen hatott az élvezeti cikkek gyors elterjedése. Napjainkban igen nagy a dohányosok aránya, az egy főre jutó kávéfogyasztás 3 kg körül alakul, és magas szinten stabilizálódott a szeszesital-fogyasztás, melynek legfontosabb sajátossága az égetett szeszes italok mértéken felüli aránya. A LAKOSSÁG fogyasztásán BELÜL folyamatosan n0»a vegyes iparcikkeké, azon belül is a tartós fo- gyasztásúaké. A hatvanashetvenes években a háztartási gépek (mosógép, centrifuga, porszívó, hűtőszekrény) fontos szerepet játszottak az életszínvonal emelkedésében. A rádió, a televízió, a mosógép és a hűtőszekrény a megye csaknem minden háztartásában megtalálható. A személygépkocsi-ellátottság a gyors növekedés ellenére is elsősorban a jövedelmi viszonyokkal összefüggésben legrosszabb az országban. A népesség életmódja a nagy átalakulás ellenére sem nevezhető egészségesnek. A túlzottan munkacentrikus életmód miatt az emberek nagy része a szükségesnél is kevesebbet pihen, keveset mozog, túlságosan sok élelmiszert és élvezeti cikket fogyaszt. Mindezekkel összefüggésben a halandósági viszonyokban kedvezőtlen tendenciák kibontakozásának vagyunk tanúi. EGÉSZSÉGÜGYÜNKNEK tehát a gyógyítás mellett nagyobb erőket kell összpontosítani az említett tevékenységekre. A feladat azonban nemcsak az egészségügyi intézményrendszer fejlesztése, feladatainak átcsoportosítása, hanem feltétlenül kívánatos, hogy a lakosság életvezetési szokásaiban, életmódjában szemléleti változások történjenek. Tarnavölgyi György 4 valóság olykor megváltoztatja a drámai helyzeteket. Mint például most. Rómeó fent, Júlia lent. (Én középen, a szobában, az ablaknál.) A lány kint áll a hóesésben, s a járdáról fölfelé, a házgyári lakás ki tudja, hányadik emelete felé tekergeti a nyakát. — Emiül! — kiáltja, s a hangerőből úgy vélem, legalább a nyolcadik-kilencedik emelet valamelyik lakását célozta meg. — Mikor találkozunk? Szavai után hunyorgó szemeiből küld kíváncsi tekintetet. Feszülten figyel, mintha az érdeklődéstől elrajzolt arc is növelhetné hallását. A kinti zaj azonban elnyomja a föntről — leshelyemről nem tudom megkülönböztetni, erkélyről-e vagy ablakból — érkező választ, mert a lány ismét belekiált a napsütéses télbe: — Mikooor? Nem hal- looom ... Idebent tűnődöm, vajon miért nem beszélték meg a következő randevút búcsúzáskor a lépcsőházban, halkan susogva? Szellőzésre megnyitott erkélyajtómon ismét beszűrődik a lány hangja: — Azt mondd, hol és mikor! Az ajtónyíláshoz osonva engedek a segítőkészség parancsának, és kikiáltom: — Negyed tizenegykor az állomáson! — Oké — vidul föl a lány arca a légből kapott hangoktól, és búcsúzkodva integet fölfelé. Hallott tehát, de nem vett észre, nyugtázom elégedetten, miközben ö elvonul a ház elől. 4 hogy imbolygó járását, szép szőke fürtjeit elnézem, újabb gondolat szedelődzködik elő bennem. ~ Ha az én hangom sem ért föl ahhoz a süket Emilhez, akkor nem szabad elfelejtenem: negyed tizenegykor az állomáson a helyem! (juhani)
