Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Mudti János 38 éves, Papon született, 6 éves korától Kisvárdán nőtt fel. Általános és középiskolai tanulmányait Kisvárdán végezte, bizonyítványt a Bessenyei György Gimnáziumban kapott. 1973-ban építőmérnöki, 1982-ben gazdasági mérnöki oklevelet szerzett. A szakmával a KEMÉV-nél ismerkedett meg. Négy évig építésvezetőként, négy évig főépítésvezetőként dolgozott, s az egész megyében valósultak meg irányításával ipari, szociális és lakóépületek, épületek, közművek. 1983. július 1-től a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács V.B. építési és vízügyi osztályának egyik osztályvezető-helyettese. A Miért dolgozott ki az Építésügyi Minisztérium új országos építésügyi szabályzatot, amikor a július elseje előtt érvényes szabályzat sem volt régi? — Jól emlékszünk még mindannyian arra, hogy 1980-ban hatályba léptetett előző Országos Építésügyi Szabályzat (OÉSZ) előkészítésének időszakában a gazdasági lehetőségeinket másképpen értékeltük, mint napjainkban. Olyan nagy léptékű településrendezési elképzelések születtek, melyekről az élet, a gazdálkodás jelenleg ismert korlátái viszonylag rövid idő alatt bebizonyították, hogy belátható időn belül végre hajthatatlanok. Tarthatatlan és indokolatlan volt már az építési tilalomnak az 1986. július 1. előtt érvényben lévő OÉSZ szerinti értelmezése. A közvéleménynek és a szakembereknek is megmagyarázhatatlan, hogyan lehet 15—20 évig is építési tilalom alatt tartani a település belterületének legértékesebb részeit, ha továbbra sem tudjuk megmondani, hogy az arra a területre tervezett létesítmény mikor valósul meg. — A lakásépítésnek az elmúlt években produkált üteméről továbbra sem kívánunk lemondani, ami — az állami lakásépítés csökkenése mellett — a magánerős lakásépítés arányának növekedésével, a meglévő lakásállomány felújításával érhető el. Ez is azt indokolja, hogy óvjuk meglévő értékeinket, településeink kialakult arculatát ne akarjuk drasztikus eszközökkel megváltoztatni, s típustelepüiléseket kialakítani. 0 Mi változott tulajdonképpen? — Röviden fogalmazva: az új OÉSZ jobban figyelembe veszi jelenlegi gazdasági lehetőségeinket, előírja a település és környezete összhangjának megteremtését. A korábbi időszakoknál nagyobb figyelmet kell fordítani a települések történeti fejlődése során kialakult jellegzetes szerkezetének védelmére, a műemlékek, a műemlék jellegű épületek megóvására, s arra, hogy az új épületek a környezetükbe illően épüljenek meg, A Az új OÉSZ tehát a települések arculatának megőrzését szeretné szolgálni. Milyen feladatot jelent ez a falvak, a városok életében? — Azt, hogy új épületek tervezésénél, megvalósításánál figyelembe kell venni a települések jellegzetes szerkezetét, sajátos építészeti arculatát, s ennek megőrzését szem előtt tartva a hagyományok folytatását. Jelenti azt is, hogy óvni kell a települések tör- _ ténetének jellegzetes emlékeit, s fontos szempont kell legyen az újabb beépítések során a környezetbe illeszkedés is. Hogy mennyire fontosnak tartja az új OÉSZ a hagyomány- őrzést, arra jellemző, hogy az építési hatóság az övezeti előírásoktól eltérően is engedélyezhet beépítést, ha azt a már meglévő rendezési terv végrehajtása, a kialakult állapot, a településszerkezet megóvása, a műemlékvédelem, a környezetvédelem, vagy a városkép alakítása indokolja. A Hogyan segíti a természeti és épített környezet összhangjának megteremtését az új szabályzat? \ — Elsősorban azzal, hogy az összhang megteremtését — a korábban érvényben lévő szabályzattal szemben — markánsabban fogalmazza meg és kötelezően írja elő. A települések és a táj szerves kapcsolatáról, a táj domborzati jellegének megőrzéséről, a jellegzetes növényállomány megtartásáról a területfelhasználás, az építmények elhelyezése és kialakítása sarán gondoskodni kell. Táj-, természet-, műemlék-, régészeti védelem alatt álló területeken a területet felHétvégi interjú Mudri János OSZTÁLYVEZETÖHEL.YETTESSEL f « f lm r • az uj építési szabályokról használni, földrészletet alakítani, építményt elhelyezni csak a védett értékek figyelembevételével szabad. Jól tudom, hogy csupán szabályozással ezeket a kérdéseket megoldani nem ilehet, mint ahogy nem lehet a régi OÉSZ rovására írni azt, hogy bizony nagyon sok településünkön tapasztalhatjuk a táj és az épített környezet összhangjának hiányát. Tapasztalhatjuk azt is, hogy az új épületek nem illeszkednek a már meglévő épületekhez, jószerével kitörölhetetlen foltokat okozva ezzel a településeink arculatán. Az új OÉSZ a település iterületfelhasználásd egységein (llakó, üdülő, intézmény, ipari stb. rendeltetésű területek) belül megengedi olyan létesítmény elhelyezését is, amely nem tartozik szorosan oda, de előírja, hogy az övezeti előírásokat be kell tartani és az új létesítmény a környezetére semmilyen káros hatással nem lehet. A A régi szabályzat nagy lehetőségeket w adott a tanácsoknak arra, hogy belátható, de sokszor beláthatatlan időben megvalósítani tervezett létesítmények helyén építési tilalmat rendeljen el. Van-e valamilyen változás ezen a téren? — Igen. Általános elv, hogy csökkenteni ikell a tilalommal terhelt területeket. Az új szabályzat egyébként az építési tilalom alá helyezett területeket három kategóriába sorolja. Eszerint a tanácsok elrendelhetnek határidő nélkül, visszavonásig érvényes tilalmat, például, ha élet- és vagyonvédelmet veszélyeztető állapot következhet be, a régészet, műemlék-,, vagy környezet- és természetvédelem érdeke azt megköveteli, vagy a terület ásványi nyersanyagkészletet tartalmaz. Dönthetnek meghatározott időre, legfeljebb öt évig tartó tilalom mellett, ha például a terület felhasználásához rendezési terveit kell készíteni, vagy az valamely építmény elhelyezésére hatásági határozattal kijelölt terület biztosítása érdekében szükséges. Van lehetőség meghatározott időre, de legfeljebb 10 évig tartó tilalom elrendelésére is, mert előfordulhat, hogy egy-egy létesítmény megvalósításához hosszabb időt igénybe vevő előkészületi munkákat kell elvégezni. Az OÉSZ részletesen' szabályozza azt is, hogy építési tilalommal terhelt területen milyen építési munkák végezhetők, erről — a körülmények pontos ismeretében — az építésügyi hatóságok adnak felvilágosítást. A A tanácsok ez év elejétől teljes önálló- W ságot kaptak. Hogy egyeztethető ez ösz- sze azzal, hogy az Országos Építésügyi Szabályzat megköti a kezüket? — Egyszerűen úgy, hogy az új szabályzat az országosan alkalmazandó építésügyi előírásokat a tarületfelíhasználási egységek beépítésére vonatkozóan keretjellegűen szabályozza. Lehetőséget ad az építésügyi hatóságoknak a helyi adottságok figyelembevételére, vagyis arra, hogy tanácsrendeletben rögzítsék azokat az élőírásokat, amelyek meghatározzák: mit, hová, s hogyan lehet építeni. Nagy lehetőség ez az önállóság, ám ez nem csökkenti, inkább növeli a helyi építésügyi hatóságok felelősségét. £ Lehet-e ezek után általánosan alkal- ^ mázott szabályokról beszélni? — Természetesen igen, mert az új szabályzat egyforma lehetőséget biztosít valamennyi tanács számára. Például a településen belül lakó- és üdülőépületek elhelyezésére is négynégy építési övezet alakítható ki, de az övezetre jellemző paramétereket (teleknagyság, főpárkánymagasság stb.) az OÉSZ írja elő. Ezen túl itermészetesen lehetőség van intézmények, ipar és raktár, közlekedés, zöld-, erdő-, mezőgazdasági és egyéb rendeltetésű területek kialakítására. A Az utóbbi időben sok település környékén alakítottak ki zártkerteket, s azt már nagyjából megtanulták az emberek, mit lehet ide építeni. Sokan bérelnek azonban mezőgazdasági nagyüzemektől olyan területeket, amelyek nem zártkertek, ezért tisztázatlan, hogy ilyen helyekre mi építhető? — Zártkerten kívüli övezetben a magán- személy (tulajdonában, vagy tartós használatában álló, legalább 1500 négyzetméter nagyságú földrészleten egy 12—30 négyzet- méter nettó alapterületű, földszintes, tájba illő gazdasági épület helyezhető el, természetesen építési engedéllyel. Ugyanebben az övezetben magánszemély haszonbérletében álló, legalább 1500 négyzetméter nagyságú földrészleten egy 12 négyzetmétert meg nem haladó nettó alapterületű, ideiglenes jellegű gazdasági épület helyezhető el. Az elhelyezéshez szintén építési engedély szükséges. A terület más jellegű felhasználása esetén azt a tulajdonosa kártalanítási igény nélkül köteles eltávolítani. A Mi a helyzet a már korábban engedé- w lyezett, de még be nem fejezett építkezésekkel? — Az új Országos Építésügyi Szabályzat átmeneti rendelkezést nem (tartalmaz, így az 1986. július 1. előtt engedélyezett építkezések esetében azok teljes befejezéséig a korábbi rendelkezések előírásai szerint kell eljárni. Ugyancsak a korábbi rendelet előírásait kell alkalmazni a hatóságoknak és a tervezőknek a folyama than lévő" és ez év végéig jóváhagyásra kerülő települések rendezési terveinek végrehajtásánál. A rendelet hatálybalépése után készülő rendezési tervek esetében mind a tervező szervezeteknek, mind a magántervezőknek már az új előírásokat kell alkalmazni. A Az utóbbi években sok lakás épül magánerőből, nő az érdeklődés a családi lakóházak építésére alkalmas közművesített telkek iránt. Kötelezővé teszi-e az új szabályzat a közművek megépítését? — Valóban sok lakás épül — Szabolcs - Szaitmár megyében ötéves tervenként 18—20 ezer daralb —, s ma már nemcsak városokban, hanem a falvaikban is mindennapos a korszerű, magas komfortfokozatú lakóépületek iránti igény. Ezek az épületek valóban .közműveket követelnek, méghozzá nemcsak villanyt és ivóvizet, hanem többek között csapadékvíz-elvezetést és szakszerű szennyvízelhelyezést is. Az övezeti előírások meghatározzák, milyen közművekkel kell ellátni az egyes övezetekben kialakítandó telkeket. A közművek megvalósítását az állam egyre kevésbé tudja magára vállalni. A vezetékes ivóvíz településeink nagy részén társulati, formában valósult, illetve valósul meg, ma már működnek csatornamű társulatok, 1987-ben Nagykállóban és Tiszavasváriban belterületi vízelvezetésre alakul társulat. 0 Akkor végül is ma már elképzelhetetlen, hogy teljes egészében állami pénzeszközök felhasználásával épüljenek közművek? — Nem, nem elképzelhetetlen, de az új közmű vétókéi érintett telkek tulajdonosainak a tanácsrendeletekben meghatározott közműfejlesztési hozzájárulást kell megfizetniük, hiszen azzal, hogy valamilyen közmű megépül az utcában és a rácsatlakozás lehetősége biztosítva van, azzal az érintett telek értéke növekszik. A lakosság egyre nagyobb része ismeri fel ezt, és azt, ha valamivel gazdagodik a település, annak hasznát elsősorban ő élvezi. Ennek a felismerésnek köszönhető, hogy Szabolcs-Szatmár megyében — döntően társulati formában megvalósítva — a VII. ötéves terv végére valamennyi település vezetékes ivóvízzel lesz ellátva, megépülhet 10—12 település szennyvízcsatorna-hálózata. Természetesen a társulati formában megvalósuló közműépítések mögött is jelentős állami pénzeszközök vannak. A Milyen következményei lesznek, ha eltér valaki az OÉSZ előírásaitól? — Ha az építtető betartja az engedélyezési és használatbavételi eljárás jogszabályokban rögzített előírásait (engedélyt kér az engedélyköteles építmények megvalósítására, bejelenti a bejelentési kötelezettség alá tartozó építményének a megvalósítási szándékát stb.), akkor az énítesügyi hatóság köteles ellenőrizni a jogszabályok betartását. Ha az építtető a kivitelezés során sem tér el az építési engedélyben, s az annak mellékletét képező engedélyes tervdokumentációban foglaltaktól, akkor az OÉSZ és más hatósági előírástól eltérés lehetősége a minimálisra csökken. — Más a helyzet, ha az állampolgár engedély nélkül, vagy a bejelentési kötelezettségének elmulasztásával valósít meg egy építményt. Ebben az esetben — a környezetére gyakorolt hatások, valamint az OÉSZ előírásai betartásának, vagy be nem tartásának mérlegelésével — az épület visszabontásáról, átalakításáról és fennmaradásáról dönthet az építésügyi hatóság, ez utóbbi esetben természetesen a jogszabályban rögzített építésrendészeti bírságot meg kell fizetnie az építtetőnek. A Hogyan tud véteni az állampolgár, ami- ^ kor lakásának építéséhez a tanács engedélye kell. Tehát, ha megkapja az engedélyt, akkor már nem ő követett cl hibát— Sokán azt gondolják, ha építési engedélyt kért és kapott az építtető, akkor a továbbiakban minden felelősség az építésügyi hatóságot terheli. Erről szó sincs. Az állampolgár akkor vét, ha eltér az engedélyben rögzítettektől, ha változtat az épület elhelyezésén, külső megjelenésén, szobaszámán vagy lényeges alaprajzi változtatást hajt végre. Ma már lényeges változtatásnak minősül az is, ha az engedélyes tervvel ellentétben a hőtechnikai szabvány előírásait ki nem elégítő szerkezetet épít be. A tervezésről, a kivitelezésről és az engedélyezési eljárásról szóló jogszabályok egyértelműen rögzítik a tervezőnek, a kivitelezőnek, a felelős műszaki vezetőnek, az építtetőnek, az építésügyi hatóságnak feladatait és felelősségét. Ugyanis a terv minőségéért a tervező, a kivitelezésért a felelős műszaki vezető és a kivitelező, az építési engedély jogszerűségéért az építésügyi hatóság a felelős. Meg kell említeni azt a tényt, hogy az engedélyes tervdokumentáció — léptékéből és kidolgozottságából eredően — kivitelezésre nem alkalmas, azon nem szerepelhet minden lényeges részlet és csomópont. Ezért fokozottan jelentkezik a felelős műszaki vezetőnek és a kivitelezőnek a felelőssége az épület kivitelezése során, hiszen a szakszerű kivitelezésért ők a felelősek. Az építésügyi hatóság a kivitelezés során köteles ellenőrizni a kivitelezés minőségét és azt, hogy teljesültek-e a különböző jogszabályokban és ágazati szabványokban előírt követelmények. Köszönöm a válaszait. Balogh József ... a bölcsesség fokmérője — például egy gondokkal megterhelt családban — a higgadt kiútkeresés képessége. Mert a családra is rászakadhat egyik napról a másikra a gond, legyen az anyagi vagy más természetű, de a megoldáshoz már nem így hipp-hopp vezet az út. Két út kínálkozik — s így volt ez jobbára mindig: az összefogás útja az egyik, a széthúzásé a másik. A bajban egy fedél alá gyülekező családtagok együttesen sokkal hamarabb megtalálják az újabb boldogulás lehetőségét, mint azok, akik ilyenkor szétugranak, egymásra kiabálnak, mutogatnak. És a harmadik lehetőség is adott: az erőtlen passzivitás, az elernyedés, vagy a családon kívül maradás gonoszul pusztító cinizmusa. Persze az ilyen nehéz helyzetbe kerülő család előbb — ha a bölcsek útját választja — szétnéz maga körül: megnézi, másoktól is megtudakolja, tényleg olyan nagy-nagy bajban van-e, amint azt maga véli. Igaz-e, hogy ennek a kis közösségnek az együttélése válságtüneteket mutat, vagy netán már magát a válságot? Mert könnyű, nagyon könnyű megkondítani a vészharangot — s ez legalább olyan felelőtlenség, mint ha igazi vészhelyzetben senki sem nyúlna a vészcsengő gombjához. Ha pedig sikerült megállapítani, hogy baj van a családi életben, sőt egészen pontos diagnózis készült arról, hogy hol a baj, mi pusztítja a sejtet, akkor már könnyebb behúzódni a közös eresz alá, s onnan tervezgetni a megoldás útjait. A család a társadalom legkisebb közössége. Ha tehát a gondok feloldásának, megszüntetésének lehetősége a családban is a nyugodt, célratörő útkeresés eszközében rejlik, akkor igaz lehet ez nagyobb, tehát társadalmi méretekben is. Nem könnyű és nem minden tekintetben rokonszenves végeredményt kínáló reflexiók törnek a felszínre mostanában, amikor gazdaságunk állapotát vizsgáljuk — pártunk legmagasabb szintű testületének inspirá- lására. Itt most senki sem azt várja, hogy lekerekített, sima, jól fésült vélemények hangozzanak el. Ám annak sem lehet eredménye, ha a kisebb és nagyobb családot szerteszét taszító vádaskodások, meddő ráolvasások feszítik a légkört. Magunkba kell szállni, de a lehető legrövidebb ideig: s mint a kis család bajánál, a nagy család ügyében is gyorsan körül kell néznünk: mi, hol és mekkora a baj, az hogyan orvosolható. Azután pedig nagyon gyorsan hozzá kell látni a terápiához. Mert ahogyan a baj forrása, oka itt — a családon belül — van, ugyanúgy itt van a gyógymód is. Csak arra kell jól figyelni, hogy ne kívülről, ne idegen terápiát fogadjunk el, mert — a kis család bajánál is így igaz — ami rendbe teheti Kovácsék elromlott házasságát, nem biztos, hogy Kis- séknél vagy Nagyéknál is beválik. Van már ahhoz is elegendő tapasztalat, hogy a gyógyítás annál eredményesebb, minél előbb hozzáfognak. Mert mit sem ér az olyan fogadkozás, ami közeli vagy távoli határidőkhöz, jeles napokhoz kötődik. Miért csak elsejétől, új esztendőtől vagy tavasztól, nyártól, netán egy új tervciklustól vagy éppen országos tanácskozástól kell eredeztetni a gyógykezelést? Mindez nem mond ellent annak, hogy higgadtan és a lehető legkonkrétabban kell keresni az utat, hiszen a higgadtság nem jelent időhúzást, a józan mérlegelés késlekedő méricskélést. A megoldáshoz ugyan nem jutunk el hipp-hopp, de az odavezető utat a lehető leggyorsabban ki kell választani, s kell elindulni rajta. 1986. december 13.^^
