Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
1986. november !. 0 Q A kellékes ó estét tkívánok! Fél hét Dlső figyelmeztetés! Móricz Zsigmond Színhívjuk látogatóba az ol- és pedig a kulisszák Az imént az ügyelőt búk, aki fél órával az ts előtt, amikor az összes lőnek és közreműködőiár bent kell lennie, be- >lja a mikrofont. Hang- md-emütt lehet hallani a ingszórókból: a tárakban, bákhelyiiségben is, kivéve t a tereket, ahol a közön- ntózkodik. Háromnegyed ■ időszerű a második fi- eztetés, a színészek >ge már a szerepébe be- e várakozik az ügyelő ira. — Ha majd kell, ne legyen vita, melyik, milyen volt — magyarázza Ildikó. — Ezeket az ócskaipiacon vettem, valahol ig Dunántúlon, éppen üdülni voltunk.. Egy kupacban a hangszerek: gitár, dobok. Azután mindenféle rendű és rangú kardok, egyszerűbbek, díszesebbek. Táskák, bőröndök, köztük Si- mor Ottó óriási, első utazótáskája, amivel kezdő színésziként járta az országot. Botok, zászlók, ócska pénztárgép, kosarák, kerámiák, cserepek, kegyszerek, imakönyvek, görkorcsolya és lovaglóostor, amit csak el lehet képzelni, az itt mind megtalálható. Kiderül persze, hogy a szakember egéolond van műsoron, ’ estéről próbára a . színfia- mögött ikálkodó ilyzetet is. öltöztatők emLékez- hogy ek- ruhatára b már va- yik da- ik Nyír- rházán ? mint 250 kell száltartani öltöztető- kailaptól !. Karasz inénak, a ;esnek az lódszere, mindent •e kieze- >e készít, a darabok övetkez- Baj nem Andi és ár önállóan kelliékeznek, iig amint az ügyelő be- , hogy „Az előadást zditük” — ismeretlen és i'tos Világba indulunk ahol a kellékesen kívül se jár. pillantásra úgy tűnik, elyik mese szereplőiként rrázisolt kastélyba téved- ahogy .itt a különféle tetésű tárgyak íkuszasá- egpillantjuk. Majd fokara jövünk tisztába a kai, Karaiszné Ildikó nvezetését” hallva, izek itt a sarokban fa- í. Olyanok, mint az ere- , amit Rákóczi seiragé- isználta'k. Lándzsa, ez is ezt is addig kezelgetjük, a valódihoz nem hasonszen másként látja ezt a különös gyűjteményt. — Az a baj, hogy a régiségeket, amire egy színháznak szüksége lehet, ma már nagyon nehéz megszerezni. Ha felkutatjuk is valahol a régi idők egy-egy szép tárgyát, ma már csak drágán tudunk hozzájutni. Emlékszem, a veszprémi színháznál börzét hirdettünk — Dömölky rendezte a Sirályt, ahhoz a produkcióhoz. Sikeres volt, a közönség mindenfélét összehordott, válogathattunk a régiségekben. (Talán 'ki kellene próbálni — egy ilyen fiatal színháiznák káréira nem válhat, ha gazdagszik a kelléktár valami hasonló börze után.) Most, ha megszorulnak, az ismeretség révén a szomszédos színházaktól lehet éppen kölcsön kérni, de minden kellékes, aki eltöltött egy bizonyos időt a szakmában, azt szereti, ha nem kell másnál könyörögni. így aztán igen gyakran maguknak kelil meg- barkácsolniuk azt a hiányzó kelléket, amit a rendező elképzelt. Olyan egyszerűnek látszó dolgot például, mint a kardmarkolat. A kellékes fogja magát, kimegy a vágóhídra, beszerzi a csontdarabökat, kifőzi, annak a hasítékába már be lehet illeszteni a pengét. Űjab'ban, balesetvédelmi okok miatt a fémhez megszólalásig hasonlító fakardokat is zömmel „s.k.” készítik. Amelyek a mostani darabban „játszanak” — egyik napról a másikra. Van, amikor a kellékes felcsap könyvkötőnek — egyszerűbb imakönyvek posztórnhái a bizonyíitékdk. A kiskorbács egy seprű nyéldarab .és néhány cipőfűző össszeillesztóse. A vízipipa, amelyik most az Úrhatnám polgárban szerepel, részben szintén sajátkezű munka, az egyszemélyesből lett olyan, hogy egyszerre hárman szívhatják. Sétánk közben megszólal a hangszóró: az ügyelő kéri a kellékest a színpadhoz a süteménnyel. Most osztják ki a cselekmény szerint a tésztákat. vés, félliteres szifcviizes rajita az öntött felirat: testvéreik szikvízgyáira öldváír — újabb szerzelehet, már nem fért be eles vitrinbe. A vitrin na több család komplett gletének megfelelne, stílus, korszak szerint znak benne a poinoelá- üvegek, poharak. Amott :eznek a térítők, plédek, műk, textíliák. A pré- íoily ellen zsákba csoima- ugyanesák a dunnák, t. Varrások, hímzések, omó szalag, fodor, csip- ib, ki tudhatja, mire lehet igénye a darabok ,-őrnek, jelmez-, díszlet- őrnek. Van itt a világom n, a három, vagy négyes polcokon, de alattuk tejükön is. „Műfaj” sze- csoportosítáisban rendbe kupák, kelyhek, lám- asalók, mozsarak, tele- a fémes tárgyak polcain, lóvasaló lehet vagy százvan itt olyan telefon is, Üknek külön van a mik- a és külön a hangszó- 3gy kicsit giccsesre sike- szivarkínáló: .egy sas íl jön a szivar és a ma- őre a szivarvágó. Hátha ilkör épp ilyen kell a dra. Rohamsisakoik — i orosz és német hadi- •elés. A szivarvágó, amely eddig még „nem játszott”. A másik futó darabban is van étel a kellékek között, ott grillcsirkét, salátát és különféle köreteket fogyasztanak. Beszerzése minden nap a kellékes feladata, üzletből, vagy éppenséggel a saját konyhájából. Emlékezetes a Rezeda Kázmérból, hogy Gerbár Tibor végigette az egész előadást. Akkoriban is Karaszné főzött és tálalt a színfalak mögött. És mit isznak vajon a színészek a konyakos-, visz- kisüvegékből ? — Áruljuk el a titkot? — kérdez vissza Ildikó. — Persze, a közönség gondolja, hogy valami szeszmentest. Teát, málnaszörpöt, színes üdítőket, amiből a szénsavat kikavarjuk. Legtöbbször teáit, aminek a színét igyekszünk úgy eltalálni, hogy hasonlítson ahhoz, amit az üveg felirata jelez. Ilyen üvegek egész sorozatával rendelkeznek, de Ildikó, gyűjtőszenvedélye folytán mindent félrerak — „a nyugalom többet ér, egyszer még jó lehet” jelszóval. Eredeti cigarettásdobozt, régi pénzt, ócskapiacon leírt csecsebecséket, bizsukat, lúdtollat, mankót, vasdarabokat, orvosi sztetoszkópot, hőpalackot, díszes gerincű könyvet. Több, mint húszasztendős színházi tapasztalattal a háta mögött, ránézésre megérzi, mi az, amit meg kell szerezni, néha könyörgésért, néha minden áron. Most már több, mint negyedszázados a tapasztalat, amit az ország színházaiban szerzett. Debrecenben kezdte, több éven át volt kisegítő öltöztető, majd nagy nehezen állást kapott a színházban, és a nagyhírű Pelles mester mellett kitanulta a szakmát. Nyíregyházáira úgy került, hogy Bozó- ky István ment érte Veszprémbe, azzal: csak egy évig maradjon, amíg valakit betanít. Félelmetes emléket benne a nyíregyházi színpad: kezdő krefll ékesként Debrecenből a Traviátáivial küldték ide, óriási kelléklistával egy négyfel- vonásos operában. A vállalt egy szezonból immár a sokadik lett itt, a nyíregyházi színpad szolgálatában. Mert nem akadt olyan .személy, akit betaníthatott volna. Meggyőződése, hogy ezt a munkát sikeresen és hosszú távon csak az végezheti sikeresen, akinek a családtagjai is színházi dolgozóik, tehát tudják; a színház nem tudható le nyolcórai hivatali munkaidőben, hanem gyakran reggel kilenctől éjfélig is -talpon vannak. És most már áruljuk el az olvasónak, hoigy a két kellékes, Andii és Ildi Karaszné leányai. Ma már önállóan dolgoznak. Színházi dolgozó a férj és az egyik vő is. A lányok a színházi .mesterséget folytatják, másik két gyereke, a két fiú úgy látszik, nem örökölték ezt a szerelmet a színház iránt, — Kilenc óra ötvenöt perc. Az előadást befejeztük. Jó éjszakát ! Elköszönt az ügyelő. Szede- lőzködnék a művészek, míg a színpadot kiszolgáló személyzet számára még nincs vége a munkaidőnek. ölitöztetők, díszletezők, kellékesek most kezdenek munkába azért, hogy a másnapi előadáson megint rendben legyen. Nekik a színház nem csupán szakma és kenyér, hanem életmód is egyben. Baraksó Erzsébet Műteremnézőben Néhány héttel innen a negyvenedik életévén, milyen alkotói tervek foglalkoztatják Balogh Géza nyíregyházi festőművészt, a Képző- és Iparművészek Szövetsége Kelet-Magyarországi Területi Szervezetének Szabolcs-Szat- már megyei titkárát. Egyáltalán milyen út vezetett eddig? — Sokat vitatkoznak azon, vajon egy 13—14 éves gyermek el tudja-e dönteni, mit akar, hol akar tanulni, mi iránt érez vonzalmat, tehetséget — emlékezik a művész. Nála úgy volt: már általános iskolás korában rendszeresen eljárt Berecz András festőművész képzőművészeti szakkörébe. Akkor még aligha gondolta, hogy egyszer még egy tanszéken fog dolgozni tanítómesterével . .. Nehéz lenne utólag megmondani, ő maga sem tesz kísérletet erre, hogyan alakult volna a festészettel való kapcsolata, ha az általános iskola után képzőművészeti szakközépiskolába, gimnáziumba kerül. Ilyen azonban nem volt a megyében, így a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban kezdte el a tanulást, majd a család egy rövi- debb időre Sárospatakra költözött, onnan vissza Nyíregyházára, s már itt érettségizett az eredeti iskolájában, a Vasváriban. — Később se egészen úgy alakult, mint a művészpályák szoktak — folytatja Balogh Géza. — A nyíregyházi tanárképző főiskolán a matematika—műszaki szakon folytattam a tanulást, ezt végeztem el, a főisikola műszaki tanszékén lettem tanársegéd. A festészet iránti vonzalom azonban nem csökkent, már itt elkezdtem levelezőn a rajz szakon a tanulást és hetvenkettőben el is végeztem a főiskola rajz szakát. Innen már viszonylag egyértelmű a folytatás, a rajztanszéken lettem tanársegéd, majd a régi vágyam szerint a tanítás mellett elvégeztem 1977-ben a Képző- és Iparművészeti Főiskolát. Előnyösen, vagy hátrányosan befolyásolta művészi látásmódját, ábrázoló művészetét e kitérő ...? — Ezen jómagam is elég sokszor elgondolkozom és barátaim, ismerőseim körében is szóba kerül. Ügy hiszem inkább előnyömre vált a matematikával, a géptannal, elektrotechnikával, analitikával való ismerkedés. Egyfajta látásmódhoz segített hozzá, feszesebbé tette a gondolkodást, a művészi megformálást. Ezért is mondják olykor a barátaim, hogy a képeimen egy négyzetcentiméter üres tér sincs, hétköznapi nyelven,.nem zötyög a képen semmi... „Társak” című alkotása (akvarell) A művész munka közben Mindezek ellenére, akik látták festményeit, azt is tudják, hogy Balogh Géza műveinek egyik jellegzetessége, hogy az embert igyekszik ábrázolni, figurális képein az ember jelenik meg. Természetesen dolgozik különböző folthatásokkal, olykor absztrakt eszközökkel is, de matematikai-geometriai „alapvetése” nem térítette az érthetetlen, vagy kevesek számára érthetők táborába. Persze akárcsak a legtöbb művész, aligha gondolja, hogy minden alkotását minden szemlélő nyomban megérti és mindenki számára egyformán élvezhetővé válik. S itt már egy kicsit a képzőművészeti, vizuális kultúra jelenlegi állapotához is eljutunk, melyért sokat tehetnek a jövendő rajzszakos tanárai. — Jól össze tudom egyeztetni a művészi és a rajztanszéken kifejtett munkásságot, ahol rajzolást, festészetet és az új tanterv jóvoltából végre plasztikát is tanítunk. Nagyon fontosnak érzem, hogy a holnap rajztanárai megfelelő indíttatást kapjanak a főiskolai évek alatt. Valamennyi kollégámmal erre törekszünk. Heti két délelőtt tanítok két-két csoportot és nyomon követhetem azt az alkotói folyamatot is, amelyet a hallgatók munkáinál, azok korrigálásánál tapasztal az ember. A továbbiakban arról beszélgetünk, hogy mennyire fontos a művésznek az állandó megméretés, a különböző pályázatokon, kiállításokon való részvétel. Balogh Géza 1980 óta minden jelentős országos képzőművészeti kiállításnak résztvevője. Több külföldi kiállításon szerepeltek a munkái. London, Moszkva, Kijev, Regensburg ... Több országos pályázaton kapott dijakat. Operaházi gobelin pályázat, országos gobelin pályázat, szombathelyi secco pályázat, szolnoki Festészeti Triennálé díja, a X. Sóstói Éremművészeti Telep egyik fődíja, a Mezőtúri Alkotótelep díja, megyei őszi tárlatok és Szabolcsi tárlatok díjai többször is. Ezek mellett tud időt szakítani, igaz olykor az otthoniét rovására, a megyei amatőr képzőművészeti tábor művészeti vezetésére, legutóbb pedig őt választották — titkos szavazással —, a művészeti szövetség megyei titkárává. — Beválom, meglepett a választás, amely felelősséget ró az emberre. Szeretném elérni művész kollégáim közreműködésével, hogy a megyében élő és alkotó festőművészek, szobrászok, mindenki jobban értse és segítse egymást. Ennek egyik lépése, hogy összejöjjünk, beszélgessünk, cseréljük ki gondolatainkat, s jobban informáljunk mindenkit különböző szereplési, alkotási lehetőségekről. Szeretném, ha még több alaptag dolgozna a megyében, de csak egyetlen mérce jöhet számításba: a munka, a létrehozott alkotás. Sok mindenről beszélgetünk még Balogh Gézával, a tanárképző főiskola docensével, tanszékvezető-helyettessel, aki a tanszéki közösséget említette többek között, mintáz alkotó munka egyik fontos; tényezőjét. Nagyon jó lehet itt dolgozni. S már-már mellékesen kérdezem meg: milyen műtermi körülmények között alkot? — Sajnos addig még nem jutottam el, hogy műtermem is legyen. Az egy plusz kettes lakásom megfelelő, de egy fél szobát kellett műteremmé alakítani, ott festek, dolgozom. S az utóbbi időben j mind jobban érdekel a plasztika is. Ez méginkább megkívánja, hogy előbb-utóbb hozzájussak egy műteremhez. Reméljük így lesz ... Páll Géza ) Balogh Gézánál A kellékes gyűjteménye egy szép darabjával.
