Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
KH HÉTVÉSI MELLÉKLET 1986. november 1. — Szinte naponta halljuk: romlik a lakosság egészségi állapota, a befektetett sok- sok energia és elköltött milliók mind-mind eredmény nélkül marad. Vendégünktől, dr. Rigó János professzortól, az Országos Diete- tikai Intézet igazgatójától kérdem: véleménye szerint mi ennek az oka? — Társadalmi rendszerünkhöz sajnos, még nem nőtt fel az életvitelünk. Miközben egyre jobb anyagi körülmények között élünk, mind többen és mind fiatalabb korban halnak meg az emberek. Közöttük is legtöbben az aktív, munkaképes korban. Az a legnagyobb baj, hogy a meglévő lehetőségeinkkel sem tudunk élni. Sőt, egyesek szándékosan rongálják egészségüket. Harmincmilliárd cigarettát szívunk el naponta, pedig ha csak ezzel felhagynánk, 25 százalékkal csökkenne. az infarktusok száma. Ha ezzel együtt táplálkozásunk is ésszerűbbé, egészségesebbé válna, az újabb 25 százalékot jelentene. — Az egészség megőrzése nem könnyű feladat. Mi az, amit mégis tehetünk? — Legelőször azt kell tisztáznunk, mit bír ei a szervezet. Példaként elmondok egy hasonlatot. Állatkísérleteket végeztünk, amelyekből kiderült: ha semmi mást nem teszek, csak az állatok étrendjét az emberéhez hasonlítom, hetven százalékuk elpusztul infarktusban. Ha az étrendhez hangzajt is társítok, nyolcvan százalékra nő ez a szám, Ha az étrendet visszaállítom, a halálozások száma negyven százalékra esik le. Nyilvánvaló, hogy a táplálkozás az egyik legfontosabb tényező az egészség megőrzésében. Étrendünk legsúlyosabb hibája az alacsony fizikai megterheléshez társuló zsírfogyasztás. A felszabadulás előtt, amikor még kézzel arattak az emberek, 17 kiló volt az egy főre jutó zsírfogyasztás. Ma, amikor köztudottan nagyon keveset mozgunk, 52 kiló! Ez azt jelenti, hogy naponta 14 deka zsírt fogyaszt minden magyar állampolgár, legyen aggastyán vagy újszülött. A szervezet ekkora megterhelést nem képes elviselni. — Miért eszünk ennyit? — Mert meg tudjuk fizetni. — Ha már szóba került a pénz, azt is el kell mondani, hogy a korszerű táplálkozás néha drágább, mint a hagyományos, s hogy az egészséges táplálkozás bizony pénzbe kerül. Dr. Rigó János professzor — Abszolút értékben valóban drágább. De ha csökkenne a zsírfogyasztás, többen fogyasztanának barna kenyeret és rostokat, máris csökkennének a betegségek, és ösz- szességében mégis ez lenne az olcsóbb. — Nem beszéltünk még az alkoholról. — Pedig nem hallgathatjuk el az általa okozott károsodásokat sem. A növekvő alkoholfogyasztással párhuzamosan nő a rákos megbetegedések száma. S hogy az egészség- romláson kívül mennyi kárt okoz a családnak, a társadalomnak, arra sajnos naponta akad bizonyíték. — A család szerepe az élet sok területén rendkívüli jelentőségű. Az ön véleménye szerint milyen feladat jut az otthonnak, a szülők életvitelének a megelőzésben, az egészséges életmód elsajátításában? —■ Rendkívül nagy. A példamutatás szerepe felbecsülhetetlen. A nagy család mostanra szétesett. A kis családok nyugalmát azonban tudatosan őrizni kell. Fontos, hogy önmagunkat nyugalomra neveljük, mert az örökös feszültség súlyos következményekkel járhat. Az állandó stressz mellett előbb a cigaretta jön, utána az alkohol, később a neurózis, s legvégül az öngyilkosság, amelyben sajnos ismét elsők vagyunk. — Mit tehetnek a fentiek ellen a családok? — Nagyon sokat. Bármilyen nehéz is, ebben az édesanyák tehetnek a legtöbbet. A felnőttnek, de a gyermeknek még inkább fontos, milyen az otthoni légkör, milyen az a bizonyos hátország. Ha lehet, ne az legyen az első kérdés a hazatérő csemetéhez, milyen jegyet hoztál? Legyen a családban bensőséges, meghitt a hangulat, amit aztán azzal tud fokozni a gyermek, hogy elmeséli, mi történt az iskolában, milyen jegyet, esetleg piros pontot hozott. Meg kell végre tanulnunk okosabban élni. Sajnos manapság az emberek rohannak, hajszolják a munkát és a pénzt, még annak árán is, hogy közben kizsákmányolják saját magukat. Pedig az egészség, a lelki egyensúly mindennél fontosabb. Kár mindent odadobni azért, hogy egy lépéssel előbbre legyünk. Sajnos, kevesen jönnek rá, s legtöbbjük már későn, hogy az egészségükön szerzett anyagi jólét nem adhat boldogsá - got. Amíg Rigó professzor megnyugtató hangját, értékes gondolatait hallgatom, mindvégig az jár a fejemben: milyen kár, hogy oly kevesen vannak, akik követik ezt az életfilozófiát. S milyen sokan, akik csak a kórházi ágyon döbbennek rá, semmi nem ér any- nyit, mint az egészség. Szabad-e végezetül megtudni, hogyan él, hogyan őrzi egészségét ön, professzor úr? ~ Igyekszem jómagam is betartani az általam javasoltakat. Ezért szívesen tornázom, ha tehetem, úszom és sétálok. Ha nagyon kevés az időm, akkor is megcsinálom azt a gyakorlatot, amit mindenkinek ajánlhatok. Reggelente húsz guggolás, lehetőleg egy percen belül. Ennyi ideje mindenkinek van, s nem kell hozzá se pálya, se tornaterem, csak akarat. Mostanra már jobban szeretem a barna kenyeret, s van egy kis kertem, ahol szívesen elvacakolok. Nem is az a fontos, mi és mennyi terem benne, hanem az, hogy friss levegőn vagyok és mozgok. Azt vallom: tudni kell bizonyos dolgokról lemondani. Nem lehet mindent elérni, de önneveléssel elkerülhető, hogy az ember infarktust kapjon. Kovács Éva /------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Nyíregyháza leggyakoribb családnevei Egy-két évvel ezelőtt jelenít meg a Ketet-Magyar- orszáig hasábjain egy cikk, amely a telef onkon yv adatai alapjain viizsrgólta meg a megyeszékhely leggyakoribb csaJlódineveiit. Az anyag meglehetősen szűk, hiszen a teletömik ömyv mindössze 2290 előfizető nevét tartalmazza, azaz Nyíregyháza lakosságának nem egészen két százalékát. Az is igaz viszont, hogy épp a leggyakoribb nevek fordulnak elő Ott is, csak éppen a sorrendben lehet változás. Az 1986. évi Teho- összeírás már részletesebb, hiszen 30 539 család adatait összegzi. Így tökéletesebb képet kaphatunk, mert a város lakosságának a többségét jeleníti. Legfeljebb azt nem lehet a leírásiból éldöniteni, hogy egy- egy név hány személyt takar. Az adatok kizárólag a családokra vonatkoznak, a családtagok számára legfeljebb csak következtetni lehet. Többnyire ö(t személyt szoktak feltételezni családonként. Ezek után lássuk, melyek a megyeszékhely leggyakoribb nevei: Nagy 724, Tóth 624, Kovács (Kovárts, Kovach) 585, Szabó, 533, Kis (Kiss) 359, Horváth (Hor- vát) 275, Molnár 272, Papp (Pap) 257, Varga 241, Balogh (Balog) 224, Szilágyi 180, Bodnár 168, Farkas 152, Juhász 144, Orosz 141, Takács (Takáts) 140, Fekete 133, Németh (Német) 132, Garai (Garay, Garaj) 131, Palicz 123, Gál (Gáli, Gaál) 122, Rácz 102, Katona 98, Veres (Veress) 95, Oláh 93. Ez az első 25 név, összességében 19,47%-ot tesz ki, más szavakkal: Nyíregyháza minden ötödik családját a felsorolt nevek egyikével azonosítják. Mint látható, a helyesírási változatok között (pl. Gál, Gáli, Gaál) nem tettünk különbséget, hiszen az ejtésük ugyanaz. Szükség is van a helyesírási változatokra, hiszen segítségükkel tökéletesebb az azonosítás. Egy kiragadott példával: Gál Ferencről nem tudjuk, hogy hány személy viseli, de Gál Ferenc, Gáli Ferenc, illetve Gaál Ferenc esetében világos, hogy legalább három emberről van szó. Van összehasonlítási alapunk is. Ördög Fenenc két tájegység (Göcsej és Hetes) névanyagát vizsgálta, és adatai 47 082 személyre vonatkoznak. Nála minden harmadik személy (34,86%) viseli a leggyakoribb 25 nevet. Ezek sorrendben a következők: Horváth, "Tóth, Kovács, Varga, Németh, Szabó, Nagy, Molnár, Farkas, Simon, Takács, Kiss, Balogh, Gerencsér, Kulcsár, Salamon, Fehér, Tuboly, Sipos, Vörös, Czigány, Soós, Szekeres, Kálmán, Fitos. Ebből 12 egyezik meg a nyíregyházi nevekkel. Továbbá az általa említett nevek is megvannak Nyíregyházán, csak éppen kisebb számban. Ördög Ferenc összeállításában viszont nincs ott a Palicz név. Mizseir Lajos Egy faun megkésett délutánja Lassacskán a Vörösmarty alkotta „férfimunka” szónak csak az átvitt értelmű jelentése marad érvényes, mert mára az űrrepüléstől a vízilabda-játékvezetésig mindenütt megjelentek a nők, helyet követelve maguknak azokban a munkaformákban is, amelyeket eddig hagyományosan férfiak végeztek. Ezért rejtély, hogy a filmrendezők között miért találunk oly keveset a gyengébb nem képviselőiből. S akik egyáltalán a kamera mögé állnak, közülük a világhírV névig alig-alig jut el valaki. Hirtelenjében csak Agnes Varda, Margarete von Trot- ta és Mészáros Márta neve jut az eszembe. S hát természetesen Vera Chytilováé. Játékos, filozofikus humorát megismerhettük már a Százszorszépekben , a Játék az almáért című munkájában. Ugyanezek az értékek jellemzik legfrissebb alkotását, az Egy faun megkésett délutánja is. Manapság, amikor gondolatszegény (de hátborzongató) filmek özöne zúdul ránk, amikor a primitív boltozati humor uralja a terepet, amikor a „panelekből” összeálló ötletszegény képsorok divatját éljük, már annak is örülhetünk, ha valaki megkísérel túllépni a szokványmegoldásokon. És ha akad, aki — miként Chy- tilova — ezt a nem megszokottat virtuóz módon valósítja meg, nem szabad fukarkodnunk az elismeréssel. Filmjének címe: telitalálat. Képzetek sora társítható hozzá a kultúrhistóriából, s ezek együtt is, külön-külön is várakozást keltenek a témát és a hangulatot illetően, és nem vezetik félre a nézőt. A római mitológiával kapcsolatos általános műveltségnek mintha szaporodnánk fehér foltjai, de az valószínűleg benne él a köztudatban, hogy a faunok azok a félistenek, akik a nimfákkal űzik erdőkön és hegyekben dévaj játékaikat. Ez az antik hiedelem indította el Mallarmé képzeletét is az Egy faun délutánja című eclogájában, bár gyanítható, hogy a faunkép a magyar versolvasókban sokkal inkább Ady egyik-másik hatásos szóösszetételét idézi. Aztán aki ismeri, felidézheti magában Debussy muzsikáját (melyből néhány motívumot a film is felhasznál). És oly jellemző Chytilova játékaira az eredeti címbe betoldott „megkésett” jelző! Az egész másfajta értelmet nyer, ironikus felhangot kap, egyúttal kifejezi azt a viszonyt, amely az alkotót főhőséhez fűz Ez a főhős az ötven felé közeledő agglegény, Karel, aki nem akarja tudomásul venni az évek múlását, az ifjúság elröppenését, azt, hogy az ő korában szökdécselni a magasba vezető lépcsőkön .pihenő és lihegés nélkül aligna lehet, és némiképp önmagát is becsapva megkísérli a lehetetlent, megállítani az időt. Karel Szindbád kései rokona. A párhuzam szinte tálcán kínálja magát. Aki látta Huszárik filmjét, minden bizonnyal felfedezi a rokonvonásokat a két alkotás között. Nemcsak arról van szó, hogy mindkét alak a múlt igézetében él* az elröppent kellemeset szeretné visszaidézni a jelenbe, s hogy az élvezetek és szenvedély jogáért folytatott küzdelmében ellentmondásba kerül környezetével, hanem valami rendkívül finoman érvényre juttatott hangulatiság is összeköti őket. Chytilova szimbólumai oly összetetten sokrétűek, mint Huszárikéi. Az elmúlás fájdalma éppúgy jelen van Jan Malir operatőr sárguló, rozsdásodó levelű fáin, miként Sára Sándor őszi tájképein, és Prága óvárosa tökéletes hangulati hátteret formál az ifjú leányok után futkosó főhős mögé. Csökkentenénk Chytilova érdemeit, ha filmjét másolatnak minősítenénk. Eredetisége abban rejlik, hogy az ö „Szindbádja” nagyon is a 80-as évek hőse, aki megőrizte elődje epikureizmusát, de a társadalmi környezet erőteljesebben szorítja, szűkíti cselekvési lehetőségei körét. Karel reálisabb idődimenzióban él, „dolgozni” is látjuk, figuráját a rendező kevésbé igyekszik az általános felé terelgetni. Chytilova szeretetteljes sajnálattal figyeli hőse útját, de távolságtartása jut kifejezésre ironikus szimbólumaiban. Tökéletes a kép, amikor Karel megáll az ódon utcán, s fölötte ott látjuk egy házfalhoz rögzítve a kötelező sebességkorlátozást jelző 40 km feliratú táblát. S miként szinte ritmust meghatározóan jelennek meg az őszi fák képei, hasonló módon látunk újra meg újra öreg tornyokat, többnyire restaurálásra készen felállványozva. Ezek a képek is csak a főhősre vonatkoztatva kapnak értelmet. A film befejező jelenetsorában Chytilova nem tagadja meg női mivoltát. E megállapítás nem akar elmarasztaló lenni. Ellenkezőleg. A találkozás a sötétedő parkban a kísérteties főnöknővel minden szempontból a film csúcsa. Játékos iróniájában a rendező eljut itt addig a legszélső pontig, amíg elmehet anélkül, hogy a film hangulati egysége felborulna. És az, hogy ezt a jelenetsort az óvárosból áthelyezi a panelházak közé, jelzi azt a hallatlan tudatosságot, amellyel felépítette egész filmjét. A színészek, köztük a Karéit megformáló Leos Su- charipa, minden bizonnyal élvezhették a rájuk bízott feladatot, oly pontosan illeszkedik még a mellékszereplők játéka is a film hangulati egészébe. A jegyzetíró pedig hadd engedje meg magának ezúttal ezt a teljesen szubjektív ítéletet: az Egy faun megkésett délutánja a legjobb film, amelyet 1986-ban itthon a mozikban a friss kínálatból műsorra tűztek. Hamar Péter fl török világ végnapjai Magyarországon A török hódítások korának egyik legjelesebb oszmanog- ráfusa a francia Pierre Les- calopier meglátása szerint a török birodalom gazdagsága a hódításokban gyökerezik. „Jövedelmük úgy nő, ahogy naponta új országokat csatolnak birodalmukhoz azokkal a győzelmekkel, amelyeket a nemtörődöm keresztény fejedelmeken aratnak.” Szerinte a birodalom szilárdságának az az alapja, hogy az igazságszolgáltatás rendkívül szigorú. Saját szemével látta például, hogy az egyik egyiptomi szandzsákbéget azért húzták karóba a tengerparton, mert az előírtnál egy nappal később érkezett a kijelölt gyülekezőhelyre. Jóllehet, csatlakozott volna a hadsereghez, amely akkor még nem indult el, mégis az egynapos késésért életével kellett lakolnia. Igaz, nemcsak neki, hanem kapitányai többségének is, akiket felakasztottak. A parancsnoksága alá tartozó közkatonákat pedig kitaszították a hadsereg kötelékéből. Török világ — milyen világ? A könyv első részében ilyen és ehhez hasonló leírásokból tudhatjuk meg a választ. Olvashatunk a Nagyúr (ti. a szultán) csodás szerá- járól — azaz palotájáról —, a Fényesarcú Padisah „illatos kertjéről” és annak „rózsáiról.” Mindenféle érdekes török szokások megismerésével gazdagodik, aki elolvassa a könyvet. Kár lenne egyenként ecsetelni ezeket, hiszen a könyv lebilincselően izgalmas stílusa szinte utánozhatatlan. A második rész arról szól, hogyan küzdöttek a török és a császári hadvezérek Magyarország birtoklásáért. Mindent megtudhatunk például Kara Musztafáról, amit csak lehet. Ez a „vállalkozó szellemű, kockázatra kész ember”, akit félrevezettek a sztambuli követek hízelgései, arra számított, hogy akár Bécsig is eljuthat. Nem volt neki elég a budai ablak nyugat felé, Budát egy új birodalom központjává akarta tenni, a nyugat felé néző ablak számára pedig Becsben keresett volna alkalmas helyet. Kara Musztafa azonban belebukott merész vállalkozásába, s így tehetetlenül hallgathatta 1683 decemberében Nándorfehérváron a szultáni fermán felolvasását, melyben a küldő azt parancsolta, hogy a mellékelt selyemzsákban küldjék el a Fényesarcú Padisah udvarába levágott fejét. Nemcsak Kara Musztafa cselekedeteiről számol be a könyv második része, hanem más török és császári hadvezér életébe is bepillantást nyerhetünk. Ilyenek például: Abdurrahman, a rettenthetetlen, „Türken Louis”, a törökök réme, Küprili Musztafa, az utolsó reménysugár, Veteráni, az „erdélyiek apja” és Savoyai Jenő. A mű befejező része a visz- szafoglaló háború idején tanúsított magatartást vizsgálja, arra törekedve, hogy lehetőleg elfogulatlanul mutassa be ezen időszak kurucainak és labancainak harcát. Választ keresve arra a nem elhanyagolható kérdésre is: miért küzdött a magyarok váltakozó számú része a háború alatt is török szövetségben? Milyen a jó történelmi regény? Szerb Antal szerint „sokkal több, egészebb, intuitíve megközelíthetőbb történelmi igazságot mond el a korról, mint az adathalmozó tudományos munkák tömege”. Nagy László könyve nem történelmi regény, hanem nagyon is igényes tudományos munka. Mégis, furcsa, hogy ettől függetlenül illik rá Szerb Antal megállapítása. [Nagy László: A török világ végnapjai Magyarországon (Históriai mozaikok) Zrinyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986.] Zámbó Ildikó
