Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-11 / 265. szám
1986. november 11. Kelet-Magyarország 7 Lapszemle A magánimporttól akiskereskedelemig A szeptemberben bemutat- sozott új számítástechnikai folyóirat második száma meglehetősen sietve követte az elsőt, a szakma nagy szervezéstechnikai kiállításán, az Drgtechniken már kapható volt a Computerworld— Számítástechnika, vagy ahogy egyre inkább nevezik, a CW —SZT. Az időzítés nem véletlen, a lap sok apró hírrel, információval igyekszik a vásárlátogató segítségére, kiderül belőlük, hogy hol kell keresni új szervezési segédeszközt, hasznos programot vagy a könyvelőgépek örökébe lépő kartonkezelő számítógépet. Az információ fölényét a hipotézissel szemben jól bizonyítja az a cikk, amelyik a számítástechnikai magánimportról szól. Az utóbbi három évben behozott 66 ezer gépnek 99 százaléka a hobbi kategóriába tartozik, de az is tanulságos adat, hogy a turisták 75 féle számítógépet találtak érdemesnek hazahozatalra. A CW—SZT ezúttal két interjút kpzöl: az egyikből megismerhetjük Vámos Tibor utódját az MTA SZTAKI élén, a 41 éves Reviczky Lászlót; a másiknak tárgya viszont nem az interjúalany, hanem az általa irányított intézmény, az Államigazgatási Számítógépes Szolgálat. Az újság folytatja a szocialista mikroszámítógépekről szeptemberben elkezdett beszámolót, a programozási módszerekről indított „tanfolyamot” és az első számban megjelent külföldi szoftverismertető után folytatásnak is felfoghatjuk, de inkább premier, az első magyar szoftverkritika. A fehérvári számítástechnikai főiskola (KKVMF SZÍ) szakértői jól használhatónak, könnyen megtanulhatónak, de egy kicsit drágának találták a Software ’86 első díjas termékét, a dACCES III-at. Szinte folytatja a szoftverszemlét az Infoweltből átvett cikk, amely dicséri a magyar szoftvertermékeket. Kevésbé elégedetten ír viszont a magyar hardverről az amerikai Computerworld. A kritikai észrevételekre a MOM képviselője válaszol egyelőre a magyar CW-ben, de a közölt szerkesztőségi ígéret szerint remélhetőleg rövidesen a •tengerentúl is. A világ.legnagyobb számítástechnikai kiadójához való kötődést ezúttal is jól használja ki az újság: a frissen megjelent mikroprocesszorokról, az új DEC-mikrogépről, a Boston melletti számítógépes adatbankból került hír a lapba. Egy érdekes összevetést kínál a Computerworld Informatika Kft azoknak, akik az újság mellett a kiadó kizárólag előfizetés útján terjesztett kiadványát, a Compu- TREND-et is szokták olvasni. A CW—SZT utolsó oldalán közli a Computerworldhöz kapcsolódó információközpont egyik „guru”-jának, Zachmannak a prognózisát. Ennek utolsó mondata: „Azok a kereskedők, akik nem tesznek valós értéket szolgáltatásaikhoz, el fognak tűnni a színpadról”. A mondatnak szinte hátterében áll az a többszázas lista, amelyik a CompuTREND-ben a számítástechnikai cikkek árusításával foglalkozó üzleteket sorolja fel. Itt a második négyoldalas lista utolsó mondata: folytatjuk... Csökkenő létszámmal T ermelőszövetkezeti munkaerő-gazdálkodás A hatékonysági követelmények előtérben A jövőt is igen erősen meghatározó tényt elemez Pesel Antal a közgazdasági társaság megyei pályázatára készített tanulmányában. Adatokkal bizonyítja, hogy a meglévő folyamatok változatlansága esetén a megyében lévő termelőszövetkezeteknél 1990-ig évente átlagosan ezerfős létszámcsökkenés következhet be, így az ágazat ekkor 45—47 ezer embert foglalkoztat. (Ami így is jóval magasabb az országos átlagtól.) A pályamű előbb elemzi az utóbbi évek tendenciáit. A létszámhelyzet alakulásában ellentétes folyamatok érvényesültek, hiszen 1977-ig erőteljesen csökkent a létszám, majd kisebb stagnálás után — kizárólag a melléküzemek hatására — 1982-ig emelkedés következett be, amelyet ezután újra a foglalkoztatottak csökkenése követett. Ebben az összehasonlításban külön érdekes, hogy a ledolgozott munkaidő mennyisége az állattenyésztésben változatlan, a növénytermelésben viszont évente átlag 7,2 százalékkal csökkent, többek között a vetésszerkezet egyszerűsítése, a kézimunka-igényes kultúrák (dohány, zöldségfélék) kiszorulása, valamint a gépesítés fejlődése következtében. Ezt ellensúlyozta a kiegészítő tevékenységben megvalósult nagyobb arányú foglalkoztatás. A következő években a mezőgazdaságban is a térAmit kevesen tudnak a csigákról Akár találós kérdésnek, rejtvénynek is feladathatnánk az itt közölt képet, és valószínűleg nem sok helyes megfejtés érkezne be. Kevesen gondolnának arra, hogy ez a furcsa képződmény nem más, mint egy «sígá- nak az úgynevezet reszelőnyelve. A csigák szájnyílásának belsejében izmos nyelv van, amelynek felületén reszelős kitin-fogrend- szer helyezkedik el, s a szájnyílás felső részén ugyancsak kemény kitinfelület van. A kiöltö- getett nyelvvel reszelgeti el a táplálékát a csiga, amely a hosz- szú bélcsatornájában emésztődik meg. A csigák táplálkozásáról viszonylag keveset tudunk, az azonban bizonyos, hogy legnagyobb részük száradt és korhadt növényi részekkel él. Viszonylag sok csigafaj fogyaszt zöld növényzetet és kalapos gombákat ■ is, ezek helyenként károkat okoznak. Vannak ragadozó fajok, amelyek más csigákkal, férgekkel, alacsonyabb rendű állatokkal táplálkoznak. Ezeknek méregmirigyeik vannak, amelyek váladékával megbénítják áldozataikat, majd elreszelgetik, elfogyasztják azokat. A ^csigák különben közönséges, gyakori állatok, mégis jószerével csak a házukat ismerjük, mert azt láthatjuk legkönnyebben. életmódjuk azonban a kívülállóknak rejtve marad. Érdekes a szaporodásuk is. Javarészt hímnősek, tehát mindkét ivarszerv megvan a testükben. de vannak olyan csoportjaik is, amelyek egyedei egyivarúak, és a ház alapján meg lehet különböztetni, hogy hím vagy nőstény van-e a kezünkben. Petékkel szaporodnak, és az egyes csigaféléknél nagyon különböző, hogy milyen a szabadba kerülő petékben az embrió fejlettségi foka. A fialó csiga például olyan petéket bocsát ki, amelyek azonnal felpattannak, és belőlük kimászik a fiatal állat, ezért nevezzük őket ,.elevenszülőknek”. A hímnős állatok kölcsönösen termékenyítik meg egymást, de nem egyszerre. Sok faj ivarszervrendszere igen bonyolult, s a testüregük csaknem egyötödét kitölti. Az ilyen fajok jelentős részénél találunk úgynevezett párzótáskát, amelynek az a szerepe, hogy a pete kellő érési fokáig tárolja a megtermékenyítő egyed spermiumait. Igen érdekes járulékos ivarszerv az úgynevezett nyíltok és a benne lévő kis mészkő nyilak; ez csak a magasabb fejlettségű csigákra jellemző. Találó magyar neve a „szerelem nyila”, mert a párosodást megelőző játékban az állatok ilyen mészkő nyilacskákat lövöldöznek egymásba, ami valószínűleg fokozza a nemi ingert. A boncolás során néha 6—10 kis mészkőnyilat is -lehet találni a csigák testében, a legkülönbözőbb testtájakon. A közismert éticsiga nyilai 8—10 mm-es, szabad szemmel is látható, négyélű mészpálcikák, A magyar éti csiga jelentős exportcikk nyugat felé, hiszen ott csemegének számít. A kivitt éti csigáik gyűjtés útján .kerülnek raktárakba, mert a tenyésztésük nincs megoldva. Ez a faj csak teljes kifejlődése után. életében egyszer rak 40—60 darab petét. Teljes kifejlődése kb. 5 évig tart, viszont az exportméreteket már 3—4 éves korában eléri, így tehát a kivitt állatok az utódokról való gondoskodás előtt elpusztulnak. Részben ennek. részben az élőhelyeiket jelentő rendezetlen, bokros, nedves erdőszélek és árokpartok felszámolásának tulajdonítható, hogy számuk jelentősen meggyé- rült. A csiga reszelőnyelve erős nagyításban. A ráspolyos szerkezet világosan felismerhető. melés hatékonyságának kérdései kerülnek előtérbe. A bérszabályozás több eleme is a munkaerővel való takarékos bánásmódra ösztönöz. A tanulmány az utóbbi tíz év átlagait figyelembe véve kimutat egy olyan tendenciát, ami szerint a szövetkezeti bruttó jövedelmek növekedésétől nem sokkal maradt el a bérköltség emelkedése. Joggal feltételezhető, hogy ez az irányzat a következő években is folytatódik. A lehetséges bértömeg nagysága határozza meg a termelőszövetkezetekben foglalkoztatottaik számát. A gazdálkodásban fokozódó differenciálódás valósul meg, a megyében különösen a gazdaságilag elmaradott térségekben további munkaerő-felesleg kialakulásával kell számolni, ami meghatározza a következő évek lehetőségeit és feladatait. Sok üzemben, amelynek a környezetében sóik a szabad munkaerő, lemondanak a reálbérek szinten tartásáról is (vagyis évente viszonylag kis mértékű béremelést hajtanak végre), mert az ott élők így is vállalnak munkát, a hiányzó jövedelmet a kistermelésből pótolják. Attól függően, hogy a bértömeg, illetve a bérszínvonal milyen arányban nőhet a szövetkezeteknél. Pesel Antal négy alternatívát határoz meg. Ott, ahol a bérszínvonal leginkább emelkedik (az 1985. évi alig 52 ezerről 1990-re 72 ezren felülire), a létszám legnagyobb arányú csökkenésével kell számolni, amely hat év alatt meghaladhatja a nyolcezret. Ellenkező esetben viszont kisebbek a mértékek. A valóság nyilván valahol a szélsőségek között következik be. A feltételezett létszámcsökkenésre döntően az évente 'két és fél ezer körüli nyugdíjazás lehetőséget ad, viszont így az,iskolát végzett fiatalok helyi munkába állása körül alakulhatnak ki nehézségek. A sajátosságok közé tartozik, hogy a szakképzetlen létszám csökkenése várható (növénytermesztés), míg a kiegészítő tevékenységben foglalkoztatottak száma tovább nő. A létszám változásait befolyásolják a helyi feltételek a további gépesítésben, új tevékenységek létesítésében. (Az állattenyésztő telepek rekonstrukciója is létszámot szabadít fel.) Az adatokból kitűnik — állapítja meg a tanulmány —, hogy a teljes és hatékony foglalkoztatás megvalósítására a mezőgazdasági ágazat nem képes, ezt csak összehangolt, szelektív fejlesztési politikával érhetik el. A megoldásban szerepet játszik a nagyobb arányú ingázás, a további ipartelepítés, a területfejlesztési lehetőségek fokozottabb kihasználása. L. B. Levegő hátán Több mint negyedszázaddal ezelőtt nagy port vert fel az első légpárnás járművek megszerkesztésének a híre. A „nagy por” akár szó szerint is vehető, ugyanis az első kísérleti példányok a szárazföldön haladva hatalmas porfelhőt kavartak maguk körül, a víztükrön való siklás közben pedig a vízcseppek .sűrű függönye burkolta be a lebegve suhanó járműveket. Ezt követően valóságos „légpárnaláz” tört ki, különösen a sebességnövelés új lehetőségei, de nem különben a járművek „kétéltű- ségében” rejlő előhyök miatt. Kevesen tudják, hogy K. E. Cialkovszkijt nemcsak a rakéta- technika atyjának kell tisztelnünk, hanem a légpárnás közlekedés elvi alapjának lerakójaként is. Egy 1927-ben megjelent tanulmányában olyan üreges alsó kiképzésű vonat tervét vázolta fel — gondos, részletes számítások alapján —, amely-et a légsűrítőkkel alá.préseit levegő megszabadít a sok energiát felemésztő súrlódástól. Christopher S. Cockerell neve viszont összeforrt a légpárnás járművek fejlődéstörténetével. Ez az angol elektromérnök 1953-ban határozta el, hogy végére jár a légpárnás járművek kqrüli, régóta tartó huzavonának. D. Truman hajóépítő mérnök segítségével 1955-re elkészült a légpárnás jármű, első, igazi, vizen és szárazon egyaránt helytálló modellje. (Ma a londoni Science Mu- seumban található.) Az egyik első légpárnás hajó. További kísérleteit már állami támogatással folytatta, így 1959- ben a Hovercraft SR—NI Jelű légpárnás járművel Dover és Calais között — a híres „Bleirot- útvonalon” — átszelhette a La Manche csatornát. Az angol légpárnás járműipar azóta nagyot fejlődött. A British Hovercraft Corporation (BHC) sorra gyártotta az újabb és újabb légpárnás járműtípusokat. Közben több más iparilag fejlett ország is hozzálátott a légpárnás járművek fejlesztéséhez. Az USA, a Szovjetunió, Franciaország, Kanada, Svájc, Japán szinte egy időben jelent meg saját légpárnás típusaival. Légsűrítővel légpárnát létrehozni valamely test alatt annak lebegtetése céljából nem nehez dolog, csupán néhány paszkálos túlnyomást kell létesíteni hozzá. Annál bonyolultabb feladat a levegő oldalirányú kiáramlásának a megakadályozása. A légpárnás járművek közül ma- már töljesen elterjedtek, a magyar Dunán is közlekednek a hajók, de jó szolgálatot tesznek a mocsaras tájak kétéltűi is. Nem terjedt el eddig a légpárna a vasúti és közúti közlekedésben (néhány: fejlett , országban alkalmazzák azonban, ha nagy súlyt kell szállítani, amely tönkretenné az utat). Jól bevált viszont az ipari anyagmozgatásban, égési sérülteknél a kórházi ágyon. Egészség — jobb értékesítés Külpiaci értékesítési lehetőségeinket, közegészségügyi helyzetünket javító, a sertéstartás veszteségeit jelentősen csökken- tő intézkedésekről határozott a Minisztertanács, amikor elfogadta az ország sertésállományának egyes fertőző betegségektől való mentesítésének programját. Hangsúlyoznunk kell, hogy a sertésállományt hosszú évek óta nem károsítja -járványos állat- betegség. Bizonyos betegségek azonban számottevő veszteségekkel járnak. Elsősorban az Au- jeszky-betegségekről és a iep- tospirózisról -van szó. A betegségek következőiében jelentős a vetélések, a halvaszületések száma, a szopós malacok elhullásának aránya. A betegséggel fertőzött állományban a csökkent teljesítőképesség miatt az indokoltnál nagyobbak a felnevelési költségek. A program elfogadását az is sürgette, hogy jó néhány ország előttünk jár a mentesítésben. Megemlíthetjük itt elsősorban Svájcot, Ausztriát és a skandináv országokat, folyik a munka Dániában, az NSZK-ban és Angliában, nem különben az USA- ban. Több ország már ma is csak olyan állományból vásárol, amelynek mentességéről igazolást tud felmutatni az eladó. Mindez jelzi, hogy a most elfogadott program végrehajtásával előre elháríthatjuk azokat a nehézségeket, amelyek már a közeljövőben állategészségügyi okokból lehetnek exportunk gátjai. Ä mentesítési program 1987. január 1-én kezdődik. Mindazok a mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek vállalkoznak erre, fertőzött kocáik egészségesekkel történő cseréjéhez darabonként 2500 forint támogatást kapnalk. Mindazok az üzemek pedig, amelyek betegségtől mentes hízóállománnyal rendelkeznek, az értékesítésre leadott vágósertések minden kilogrammja után egy forint felárat kapnak. A mentesítési program a te- nyészanyag előállításában fő szerepet játszó nagyüzemekben kezdődik meg. Várhatóan 1989- től kerül sor a háztáji gazdaságokra való kiterjesztésére. A szakemberek a Magyar Közlönyből, a MÉM Értesítőből, a szaklapokból tájékozódhatnak a részletekről. Az említett két betegség mellett a program a sertésbrucélló- zissal is foglalkozik. Az ellene való széles körű védekezés már 1970-ben megkezdődött és a mentesítés lényegébefi befejeződött. Itt a mentesség fenntartása a cél. A Pro Natura környezetvédelmi csoport 26 tagja vett részt azon a kétnapos túrán, melyet november első hét végéjén tettek a Bükk hegység egyik legszebb részébe, Bánkút környékére. Ezen a tájon alakították ki 1977 januárjában az egyetlen „erdős” nemzeti parkot 39 ezer hektáros területen. A park címernövényével, a szártalan bábakaláccsal sok helyen találkoztunk. Védett növény, pusztítóit a hatóságok 500 forintra büntethetik, A hegység nem véletlenül viseli a Bükk nevet, ugyanis 6—800 méter magasságban élnek itt ezek a magas, szürke kérgű fák. Érdekes, hogy alj növényzetük úgyszólván egyáltalán nincs, mivel a korona olyan szorosan zár nyáron, hogy fény alig jut a talajra. így érthető, hogy más növény nem nagyon tud ilyen szomszédok mellett fejlődni. A hűvös idő ellenére — ebben az időszakban már szokatlan jelenségként — foltos szalamandrát találtunk. Az éjszakát a csoport tagjai már nem sátorban töltötték, mint eddig — hiszen az idő egyre kevésbé alkalmas erre —, hanem a tanárképző főiskola jóvoltából annak a bánkúti turistaházában. A középiskolásokból álló csoport kirándulásira másokat is vár. Jelentkezni az MVMK-ban lehet. Magúra Tibor Bükki barangolások
