Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-10 / 264. szám
1986. november 10. Kelet-Magyarország 3 Az olvasó kérdésére Farkas Kálmán újságíró válaszol Köszönöm a levelekből, s a telefonbeszélgetések során tapasztalt bizalmat, hogy kérdéseikkel megtiszteltek. Elnézést kérek, • de e helyen minden, főleg a személyemet is érintő kérdésekkel nem foglalkozom. Ezekre levélben igyekszem válaszolni. Tóth Istvánné, Vaja, Damjanich u. 6. szám alatti lakos le- veiében egy régebbi, a tévében látott Felkínálom című műsorra hivatkozva fordult noz- zám. Azt hallotta, van már előre elkészített vagy összeállított parketta. Érdeklődik, női lehet beszerezni, s kb. mennyibe kerül? Dr. Hagymási Józseftől, a Kelet-magyarországi TÜZÉP Vállalat igazgatójától megtudtam, hogy az úgynevezett tábla vagy szalagparketta a TÜZÉP nyíregyházi nagy telepén négyzetméterenként kb. 6—700 forintos áron vásárolható. Igaz-e, hogy a Walesben járt nyíregyházi Ifjú Gárda zenekar nem minden tagja jött haza? — kérdezte egy nyíregyházi olvasónk. — Igaz. Három fiatalember — a zenekar dobosai — hazautazásnál a repülőtéren elhagyta a csoportot és visz- szament Londonba, ahol egyiküknek régebbi ismerőse él. A kalandvágy azonban a valóságban nem igazolódott, néhány napi megpróbáltatás után eredeti szándékukat megváltoztatták és az illetékes magyar hatóságok segítségével mindhárman hazatértek. D. M. levelében élmarasztalja szerkesztőségünket, mert mint írja — „az új sajtótörvény életre hívása után különösen érthetetlennek tartom, nogy . . . válasz nélkül hagyták kérdésemet, hogy tudniillik a nyíregyházi Arany János, illetve Árpád utcai tetőtér-beépítési munkáknál bekövetkezett hibákért (kéménykonstrukció) a tervező vagy a kivitelező a felelős?” Tisztelt D. M. Igyekeztem kideríteni az igazságot. Nem vagyok benne biztos, hogy kielégíti. Amit az üggyel kapcsolatban megtudtam az illetékesektől, az a következő: az említett tetőtér-beépítéseknél az épület kéményei nem felelték meg a szabványos követelményeknek. Ezért vált szükségessé a meglévő lakásokban is azok bizonyos mértékű átalakítása. Egyébként, hogy ezt a körülményt a tervezés során miért nem vették figyelembe, a Kelet-Magyarország 1986. szeptember 11-i számában már megírtuk. Gyurján Jánosné a 19-124-es telefonról hívott fel bennünket, felháborodottan mondta el; tudomására jutott, hogy a Zöldért Vállalat meg kívánja szüntetni a Toldi utca 33. szám alatti zöldségboltját. Úgy hallották, hogy az üzletet gazda- ságtalanságára hivatkozással akarják megszüntetni. Dr. Kovács István, a Zöldért Vállalat igazgatója elmondta: a zöldségbolt tervezett megszüntetésének híre valóban vegyes érzelmeket váltott ki a vásárlóközönségből. (Érről szintén írtunk már. A szerk.) Az ellátás szervezésénél sem lehet elvonatkoztatni a gazdaságosságtól. A veszteség csak bizonyos nagyságú forgalom mellett kerülhető el. Megállapítottuk, hogy e bolt felvevőképessége szétforgácsoló- dott. A bolt 300 méteres körzetében a vállalat két szaküzlete mellett még 3 ABC és 2 magánkereskedő is foglalkozik zöldség-gyümölcs értékesítéssel. így a Toldi utcai üzlet átprof 'lírozása' vált szükségessé. A Toldi utca 35, 37. és 39. szám alatt lakók személyesen kerestek meg kérdésükkel. Azt panaszolták, mikor lesz végre szabad az út előttük? Mikor indulhat meg ismét a forgalom ezen az útszakaszon? Dr. Tóth János, az IKSZV igazgatója elmondta: megérti az itt lakók háborgását, de a türelmüket is kéri. Ugyanis az építési munkák még tartanak e térségben, s elsősorban az Arany János és Árpád utcai szakaszokon. Ezért van még — hatósági engedéllyel!---- a Toldi utca 35—39. számú -épület előtt az IKSZV tulajdonát képező lakókocsi. Az igazgató megígérte: december végéig a szóban forgó útszakaszokat teljesen felszabadítja az IKSZV. Milyen szempontok alapján döntik el, hogy egy rendezvényen részt vevő protokoll sze- mélyiségek közül kinek a neve kerüljön a tudósításba? — kérdezi örökösföldről az egyik olvasónk. Olvasónk meglehetősen érzékeny pontját érinti munkánknak. Az a törekvésünk, hogy minél kevesebb úgynevezett protokollnév kerüljön egy-egy tudósításba, és csak azok szerepeljenek név szerint, akik ott felszólalnak,. átadnak, avatnak stb. Ezek tehát a szempontok arra, kinek a neve kerüljön a tudósításba. De nem tartjuk magunkat csalhatatlannak, ezért minden olvasói javaslatot, véleményt szívesen fogadunk. S. O. S. aláírással általános iskolás gyermekektől kaptunk névtelen levelet. Sajnos igen sok helyesírási hibával. „Szabad-e olyat tenni egy tanulóval, hogy például kémia, matek, magyar, földrajz stb. órán beszélget és abból a tantárgyból írják be neki az 1-est? Mivel szerintünk magatartásból kéne csinálni, illetve beírni.” Szó szeript idéztem a nem éppen szép fogalmazást. Legjobb ismereteink szerint a nevelők többsége különválasztja — helyesen — az egyes tantárgyakban nyújtott teljesítményt és az órán tapasztalt magatartást. Nem kívánom — különösen így látatlanból — felülbírálni az 1-esek jogosságát, ezért azt tanácsolom, osztályfőnöki órán mondjátok el kérdéseteket erről és bizonyosan megnyugtató választ kaptok. Rieger Béla, Kert utca 26. szám alatti lakos nem tartja indokoltnak, hogy utcájukban mindennap 10—12 óra között parkolási tilalom van. Javasolja; a hétnek csak egyes napjain rendeljék el és csak az egyik vagy a másik oldalon legyen tilalom (és takarítás). Soltész József, a Nyíregyházi Közterület-fenntartó Vállalat igazgatója elmondta: mindennap takarítani kell. Ezt géppel végzik. A megnyugtató megoldás tavaszra várható, amikor esetleg több gép áll majd a' vállalat rendelkezésére, s a munkákat gyorsabban el tudják végezni. Addig a Kert utcaiak türelmét kérik. Seregi János a 13-768-as telefonszámról kifogásolja; miért nem lehet a felbontott úttesteket újólag egyenessé tenni, vagyis az aszfaltot úgy ráteri- teni, hogy az ne maradjon hepehupás? Hegedűs Csaba, a Nyíregyházi Közúti Igazgatóság üzemeltetési főmérnöke nem vitatta a panasz jogosságát. Válaszában elmondta: az útburkolatok helyreállítására általában valamilyen közművel kapcsolatos felújítás, hibaelhárítás stb. esetében kerül sor. Erre az igazgatóságuk hozzájárulása szükséges, melyben meghatározzák a helyreállítás műszaki megoldását is. Ha a kivitelezők megszegik az előírásokat és nem tartják be a technológiai fegyelmet, akkor a burkolat egyenetlen rossz minőségű, valóban hepehupás lesz. „Ilyen esetekben — ha tudomásunkra jut — az illetékesekkel szemben eljárunk. Ezért aztán megtörténik, hogy az út ismételt helyreállítására került, vagy kerül sor.” lyem könyörögtünk ImI senkinek, nem házaltunk, _ nem kértünk semmit. Ügy gondoltuk, hogy az erre fordítható energiát itthon hasznosítjuk, s megpróbáljuk a majdnem lehetetlent. így foglalta össze az idei munka lényegét Tiszabecsen Engi Zsigmond, a tsz elnöke. Az év elején rájöttek: a beígért segítség nem is olyan szép, mint amilyennek ígérték. Más nem maradt hátra: a vezetőség összeült, s olyan programot ajánlott a tagságnak, ami sikert ígért, s erőfeszítést követelt. Ez szépen hangzik. Tudni kell viszont azt is, hogy Szatmár legnehezebb területén a pluszerő több, mint másutt, a sikerhez vezető út kötött, kemény talajon vezet. Mégis, ezt az utat választották, s a jelek szerint nem is rosszul. Persze korai lenne még arról beszélni, hogy az idén „összeért” a számadás, de az mindenképpen tény: jutottak valamire. I A tartás Nem tagadom: ez a tartás tetszik nekem. Mert kétségtelen: jó, nagyon is jó, ha segítik a hátrányban lévőket. Talán még jobban is kellene, mint ahogy a tervek előirányozzák. De mit sem ér az állami pénz. kedvezmény, ha ehhez nem társul a helyi akarat, tudás, elszántság. Változtattak az állattenyésztés eddigi módszerén, hozzájárultak a meliorációhoz, erdősítenek a nem hasznosítható területen, segítik a háztáji termelést, studerálnak, mint lehet a sóderből többet kihozni, létrehozták ők is a „rongyos boltot”. Vagyis a várakozás helyett cselekedtek, léptek. Mindezt ott, ahol a föld. nyolc aranykoropás, ahol a természet az egyik akadályt a másik után állítja, mintegy próbára téve az itteni Erős Jánost. A tiszabecsi példa számomra azért rokonszenves, mert cselekvő. A siránko- zók, a mindig csak várók táborát nem szaporítják. összeszorított foggal küzdenek a jóért, a jobbért. ■ |gy vélem, hogy ak- || kor, amikor az elmaradott térségeknek juttatandó segítséget osztják, ezt is nézni kellene. A pénz ugyanis jobban kamatozik ott, ahol a szükségben is sikert kovácsolok dolgoznak. Végtére előbbre csak a tett visz. Az erősek tette. Bürget Lajos Hatodikén éjjel még eső öntözte a földeket szerte az országban. A kisari határ sem maradt ki a jóból, így aztán hajnalban még nem tudhatták biztosan, elindul-e a három kombájn, hogy befejezze azt a néhány tucat hektárt, levágja a valamivel több mint négyszáz hektár utóját. De aztán felsütött a nap, és szél támadt. Még delet sem harangoztak, amikor már kint dohogtak a gépmonstrumok a Tisza szegletében, amit errefelé Kiricének hívnak. A pecások körében országszerte ismert Igonyával átellenben. Az ötödik vasárnap Az E—512-es menet közben üríti magtartályát, de mivel a sor végére ér, mégiscsak megáll. A tetején tovább vil- lódzik a sárga fény. Vezetője Fekete László fáradtan ül ki a feljáró létra felső fokára. — Ez a péntek az ötödik vasárnap ezen az őszön, amikor megállás nélkül dolgozunk — mondja, és egy kissé viseltes noteszt vesz elő. — Nézzük csaík a nyilvántartást! Szeptember 8-án, 12-én, 22-én és október 6-án volt egy kis eső, akkor álltunk valamit. De különben vágtuk és vágtuk. Több mint 2000 tonnát egymagám eddig, de a másik kettő sem adta alább. A szombat és a vasárnap továbbra is kegyébe fogadta a kisariakat, így nem sok híja maradt a kiricei kukoricának. Nagy szerencse, mert ritka rekordtermést takarítanak be. Farkas Károly, a szemszállító gép vezetője, akinek ugyancsak munkával telt a háromnapos ünnep, megmondhatja, hogy alig győztek forgolódni. Fekete László — Ilyenkor nagyon hamar telik a magtartály — tolja hátra poros sapkáját az MTZ- ből kiszállva —, odaállok az egyik mellé, de már a másik tetején is elkezd villogni a sárga lámpa. Szerencsére jól megszáradt a napon, így gyorsabban tudja fogadni a szárító. Vizet szárítani? A főagronómus, Nagy Károly letép egy csövet a még aratatlan darab egyik tövéről, miután á gépek tovább haladnak. — Alig több, mint húsz százalék a víztartalma — próbálja belenyomni a körmét a szemek hátába. Nem megy. — Tavaly harminc fölött volt, de nem lehetett vele várni, mint ahogy most sem várnánk tovább, akármennyi lenne, hiszen jöhet a hó, és akkor nagyon hamar a földre szakad az egész. Isteni ajándék ez a jó idő, és vétek lenne ki nem használni. Száraz a tengeri, nem kell a vizet szárítani. Az a legdrágább. Egy mázsánál öt forintot jelent százalékonként. Persze csak a gabonánál. Mert elkészült a penyi- gei tsz-szel közösen az új Bábolna-szárítónk, amivel nagyon sokat takarítunk meg. Onnan úgy visszük Gyarmatra, hogy egyenesen a tárolóba mehet. Ahogy a nagykönyvben Az elnökkel, Baranyi Szilárddal a magas termésről elmélkedünk. — Ahol most járnak a gépek, ott tíz tonna felett ad a föld hektáronként. Nem kis dolog ez itt Szatmár és Be- reg vidékén. Csak úgy érhetjük el, ha a rákóczifalvi Gabona és Iparinövény-termesz- tési Rendszer technológiai utasításait szigorúan betartjuk. És persze a saját magunknak megszabott igényes- ségű szintet. Ekkora terméseknél már annyit terem a föld. amennyit beletáplálnak műtrágyából. Ahol hat tonnára adtunk hatóanyagot, ott jött a hat tonna, ahol tízre, ott tíz ... Ahogy a nagy- könyvben meg van írva. Per-, sze mindenhová nem lehet kiszórni a rengeteg drága műtrágyát, csák oda, ahol tudjuk, hogy be is takarítjuk időben. A kisari Új Élet Termelő- szövetkezetben a kukorica létkérdés. Az 1600 hektárból 420 kukorica, 140—150 búza, a többi gyep. A szakemberek visszaemlékeznek, hogy alig több, mint tíz esztendeje nem termett több 500 tonnánál az egész tsz-ben. Az idén eny- nyit egy tábla leadott. így aztán az ágazat már jó ötmillió nyereség körül tart. Eladják ugyanis a fontos szemes takarmány nagy részét. Az állatállománynak is inkább a szárából készítenek szilázst. A nagy termés árából pedig olyan fejlesztéseket terveznek, amelyek stabilizálják a kiemelkedő átlagokat. Esik Sándor — Szevasz!. — Szevasz.. . — Veled meg mi van? '— A, semmi... Tegnapelőtt megajándékoztam Ká-1 tyát egy öngyújtóval, és... — Miféle Ká- tyát? — Egyik ismerősömet a tervosztályról ... — És mi ebben a rossz? — Semmi. De ő továbbajándékozta Vaszilnak. Annak az új srácnak ... — Nem mondom, bosszantó dolog. Te figyelDIMITR PETROV mes vagy iránta, őt pedig, a jelek szerint, hidegen hagyja nemes gesztusod. — Ez még hagy- ján, de Vaszil odaajándékozta az öngyújtót valami Marijának. — Nocsak! Ez egyre érdekesebb! A vándorló öngyújtó. Kész de- tektívtörténet! — Várj, még nem mondtam el mindent... — Eszerint Marija is elajándékozta valakinek?! — El bizony, és éppen az a bökkenő, hogy nem tudom, kinek! — Hát fontos ez? — De még mennyire! Tegnap este azzal az öngyújtóval lepett meg a feleségem ... Antal Miklós fordítása SZERKESZTŐI Vándorból A vándorbot szinte hozzánőtt a hajdan volt céhlegényekhez, akik messzi országokat jártak sorra, hogy ellessék szakmájuk minden csínját-bínját. Aztán hazatérve olyan mestermunkát tettek az asztalra, hogy abban örömét lelte kuncsaft és céh egyaránt. Ma már más időket élünk. A szakmai tapasztalatok szerzésének és kicserélésének igénye azonban nem lett kisebb. Sőt. Feltehetően ez a felismerés ösztönözte a KISZ Élelmiszer-gazdaságban Dolgozó Fiatalok Tanácsát, hogy elindítsa a Vándorbotot. Vándorbot elnevezéssel ugyanis ifjúsági, szakmai tapasztó latcseréket szerveztek és szerveznek szerte az országban. Ennek az új akciónak november 3-án volt a nyitánya, amikor is a Fejér megyei Agárd mezőgazdasági kombinátja tárta ki kapuit a fiatal, érdeklődő szakemberek előtt. A szarvasmarha-tenyésztés, -hizlalás, -tartás, illetve értékesítés volt a legfőbb téma. Ezzel a kérdéskörrel foglalkoznak a továbbiakban is azon a húsz összejövetelen, amit még erre az évre terveztek. A tapasztalatcseréknek otthont adó üzemek között sajnos szabolcsit nem találni. Országosan ajánlanak viszont néhány Hajdú és Borsod megyei céget, ahol kiváló eredményeket mutat a szarvasmarha-ágazat, hús-, illetve tejfeldolgozás. A szomszédok igazán közel vannak, alicha jelenthet megterhelést bármelyik cégnek elküldeni oda egy-egy fiatalt. (Különben minden érdekelt mezőgazdasági egységnél lenni kell egy, a jelentkezés feltételeivel foglalkozó, időpontokat tartalmazó, valamint a vendéglátó céget megnevező brosúrának.) Ha egy ifjú szakmabeli végiglátogat három üzemet és az ott szerzett ötleteit, elképzeléseit, tapasztalatait pályázat formájában megírja a Vándorbot szervezőinek, köny- nyen lehet, hogy nemzetközi tapasztalatcserére idegen országba küldik. Érdemes figyelni erre a kezdeményezésre. Sztancs János
