Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

A váltás életkérdés R eykjavik^ tárgyalásairól szóló, a Szovjetunió népeinek sugárzott televíziós nyilatkozatát Mihail Szergejevics Gorbacsov a következő sza­vakkal kezdte: „Jó estét kedves elvtár­sak! Tudják, hogy tegnapelőtt befejező­dött Izlandon tartott találkozóm ... az Amerikai Egyesült Államok vezetőjével. Hazatérve kötelességemnek tartom, hogy beszámoljak a történtekről...” A hangütés póztalan egyszerűsége és komolysága, a gondolatok és gondok megosztásának nyilvánvaló szándéka személyes, egyben jelképes kifejezése annak a politikai programnak, amelyet az SZKP XXVII. kongresszusa határo­zott meg. Ennek lényege abban a célki­tűzésben foglalható össze, hogy át kell alakítani a társadalmat és hogy az ál­lampolgároknak is át kell alakulniok. E summázat jelszószerűségét'tarthat­nánk közhelyesnek is, ha nem hitelesíte­nék a mindennapok eseményei. Hogy a széles közvélemény nyilvánosan vita*’«, a Szovjetunió fejlődésének, a szovjet társadalomnak legégetőbb problémáit. Ez teljesen új atmoszférát teremtett: heves véleménycserék, a nézetek és szempontok ütköztetése, együttes töp­rengés mutatja az emberek magatartá­sának változását. Napirenden van a gyorsítás és a re­formra vonatkozó kongresszusi fel­adatmegjelölés, az általános célok konk­retizálása is. Ez érinti a társadalmi be­rendezkedés különböző terepeit: gazda­ságot, politikát, erkölcsöt és gondolko­dásmódot egyaránt. Az SZKP főtitkárának idézett televí­ziós nyilatkozata is elválaszthatatlan a nyilvánosság szerepének növelésére irá­nyuló akarattól, a társadalom gondjai­nak közös együttes megvitatását igény­lő vezetési szándéktól. „Az embereknek tudniuk kell mi történik a munkáskol- lekitívákban, járásban, városban, megyé­ben, az egyes köztársaságokban, az or­szágokban" — mondotta a krasznodari terület lakói előtt mondott beszédében Gorbacsov elvtárs. Itt beszélt az újfaj­ta politikai gondolkodásmódot meghatá­rozó elméleti alapokról is. Közvetlen személyességgel idézte Lenint: „Aki az általános kérdések előzetes megoldása nélkül nyúl részletkérdésekhez, az lép- ten-nyoman, akarva nem akarva bele­botlik ezekbe az általános kérdésekbe. Ha viszont minden egyes esetben vakon beléjük botlunk, akkor politikánkat szá­nalmas botorkálásra és elvtelenségre kárhoztatjuk.” Emlékeztetett Leninnek egy málsik tanácsára is: „ne fogjatok hozzá új feladatok megoldásához régi módon, ebből semmi jó sem szárma­zik.” Az általános elveknek az új kérdé­seik újszerű megközelítésén alapuló elő­zetes átgondolása és kijelölése tudato­san vállalt módszere a társadalmi fej­lődés meggyorsítására, a társadalom megújítására irányuló kongresszusi programinak. A Nagy Októberi Szocialista Forrada- Jk»m évfordulóján éppen arra kell em­lékeztetnünk, ami a jelenben szerves folytatása az elődök munkájának. A szovjet tánsadaiomépítés kongresz- szusi programjáról szólva Gorbacsov elvtárs többször is érintette ezt az ösz- szefüggést. Nem egyszer szólít a szovjet nép előtt álló feladat rendkívüli nehéz­ségéről: kiemelve egyfelől a tervbe vett változtatás — a társadalom minőségi megújítása — lényegét tekintve forra­dalmi jellegét; másfelől azt, hogy az ilyen fordulat, ilyesfajta változások érintik az egyes munkáskollektívák, családok, gazdasági szervezetek, helyi párt-, állami és társadalmi szervek sor­sát, érdekeit, helyzetét, pozícióját. Emellett — mint ahogyan krasznodari beszédében kifejtette — a hirtelen tör­ténelmi fordulatok időszakában még a szocializmus ügye iránt elkötelezett em­berek sem értik meg azonnal az új fel­tételek diktálta feladatok újszerű meg­közelítésének szükségességét. A NEP- korszakot hozta példának, Leninnek sok erőfeszítésébe került, — mondta —, hogy bebizonyítsa az új gazdaságpoliti­ka szükségességét. Azt, hogy ez nem je­lenti a kapitalizmushoz való visszaté­rést — ellenkezőleg: a fejlett szocialis­ta építésre való átmenet módját. O któberre gondolva a jelenhez va­ló viszonyunkat kell vizsgálat 'tárgyává tennünk: hogyan néz­zünk szembe a bonyolulttal, a sohasem volt ismeretlennel, a mindenkori cse­lekvési szituáció igazában nem váratlan, de mindig próbára tevő nehézségeivel. A mindennapi gondolkodás számára, amely szeretné az egyszerű cselekvéssel egyszer s mindenkorra „letudottnak” hinni az elvégzettet, éppenséggel nem magától értetődő az újrakezdés kény- szerűsége. Hosszabb konszolidációs kor­szak nyugalma, biztonsága és kényelme erősítheti az értetlenséget: különöskép­pen akkor, ha végleges és (tökéletes megoldások illúziójával hitegetitek. Nem véletlenül figyelmeztetett, óvott Lenin: „Rettenetesek az illúziók és ön­ámítások, pusztító erejű az igazságból való félelem.” Előadódhat ezért, hogy sajátos érzék­csalódással: új itörténeimi helyzet új körülményei között — 'hacsak a hason­lóság okéin — ugyanazt érzékeli a köz­vélemény, amit egyszer már meghala­dottnak gondolt. (Nem ítész például különbséget a származáshoz és vagyon- hoiz kötött egyenlőtlenségek rendszere és újabb keletű jövedelmi vagy esély­egyenlőtlenségek között.) Sajnos azon­ban arra is van példa, hogy egy sor, szőnyeg alá dugott gondunkkal — ép­pen megoldatlanságuk miatt — kell késve birkóznunk. Elbizonytalanodik ilyenkor az állampolgár, s erőt vehet rajta a bizalmatlanság, elerőtlenedés, a (közöny és a harcról való lemondás hangulata. S ez kétségessé teheti, de legalábbis lassíthatja az új típusú prob­lémák megoldásált. A szociális fáradtság tünetegyüttese, ez a baj. A nyilvánosság hiányának hosszú időn át tartó körül­ményei képezik a fertőzöttség fő okát és ez „nem küzdhető le csupán azzal, hogy felhívjuk az embereket: mostantól kezdve gondolkodjanak másképpen.” A közöny veszélyes betegség: mert, ahogyan a problémát, ismétlődőnek tartja a megoldás javasolt módjait is. És egy „eszményi” változathoz képest hatástalannak, vagy keveset ígérőnek. Nem számol azokkal az új tényezőkkel, amelyek a múlt bölcsességét „bolond­sággá változtatják és -nem hagyják meg a jeden bölcsességének.” Az ilyen absztrakt ideálképzésből súlyos veszé­lyek származhatnak: a mértékvesztés — a tökéleteshez 'képest minden meg­valósuló viszonylagos, perspektíva­vesztés: „ugyanazzal” találkozva az a tévképzet ejthet rabságába, hogy vissza­felé haladunk, valóságtévesztés, és eb­ből következően rossz cél- és feladat­megjelölés, r É rdekesen regisztrálja, egyszer­smind cáfolja és bírálja is ezt a jelenséget A. Gelman, — akit az olvasó (is ismerhet Prémium című sikerdarabjára emlékezve — egy cikké­ben: „Nem kell nagyképűen kérdezget­ni: ugyan mi változott, hol az az átala­kulás, én valahogy nem látom ezeket a változásokat? E fcényelmeskedő két­kedéssel — ha nem ellendrukkal — szemben az író a cselekvés elsődleges­ségét hangsúlyozza: Dolgozni kell, azon kell munkálkodnunk, hogy a vál­tozás visszafordíthatatlan legyen.” És más helyüitt figyelmezbertésképpen, jó­zan valóságérzékkel a hétköznapiság- ban máris végbement változásokra téve a hangsúlyt, más megközelítést javasol: „Mindössze agy év telit el ’85 áprilisa óta és olykor már magunkra se 'isme­rünk. Tényleg mi lennénk ezek? Igen mi, akik tegnap megbékéltünk azzal, amivel ma nemi 'béküfünk meg... Akkor hát bolmaip esetleg újból megfoé- külhietünk azzal, amivel ma nem békü- lünlk? ... És ezek újra mi leszünk? Igen, ezek is csak mi. Nem valamiféle absztrakt, elvont emberek, mi magunk, író és olvasója.” Az összehangolt mun­ka azért szükséges, mert a társadalom radikális megújítási programjának a dolgok természetéből következően mindig vannak ellenzői, késleltetői. Sokszor éppen azok a — Satrov dráma­író szemléletes kifejezésével — ^truba­dúrok”, „akik bármikor elsőnek ragad­ják meg az új lobogók rúd jót.” Ezért is figyelmeztetett a krasznodari beszéd az átalakítási folyamatra vonatkozó tar­talmatlan fecsegés veszélyeire — „ne beszéljük túl, ne fecsegjük agyon.” A kívánt változásokat a megfontolt cselekvés szavatolhatja — ennek kell tárgyi formát öllteinie gazdaságban és közéletben, a személyes emberi vi­szonylatokban, erkölcsben — gondolko­dásban. Ezt, mint az emberi történelem belső szükségszerűségét fogalmazta ímeg Marx híres Feuerbach-téziseiben az ön- megváltoztatás és a körülmények meg­változtatásának egybeeséséről szólva. Ez a forradalmi gyakorlat lényege, ezt tette kiinduló 'elvévé a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, ez valósul meg a szocializmus minden következetes társadalomépítő programjában. Ezért fo'gjia át a XXVII. kongresszus határo­zatainak rendszere az öss ztársadal m i - ságot, minden szintjének egyidejű átfor­málását tervezve. A gazdaságot — erősítve a központi tervezés szerepét £ fejlesztési irányok kijelölésében, a gazdaság egyes egységei önállóságának és felelősségének egyide­jű fokozásával, a közgazdasági szabá­lyozás eszközeinek előtérbe állításával. A tudományt, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak gyorsabb be­vitelét a (termelésbe, az új típusú tudás eredményeinek egyidejű elterjesztésére törekedve, ahogy azok mielőbb a ter­melés emberi tényezőjének képességei­vé válhassanak. 'E feladatok megvalósításába kell be­kapcsolni a népet, mégpedig a demok­rácia szélesítésével. Ez mindenekelőtt a ipártbizottságok és vezető szervek fel­adata, nelkiik kell megteremteni a fel­tételeket, hogy az egyszerű emberek magukénak érezzék az országot. Be kell kapcsolni a dolgozókat a politikai dön­téshozatal folyamataiba — azaz az emberek közelében kell maradni. Ez a célkitűzés Leniin útmutatásával egybe­hangzó, ne a nép számára, hanem a nép álltai llegyen demokrácia. Ez meg­szünteti vezetők és vezetettek merev munkamegosztását: amazoktól a (közvé­lemény kikérését, emezektől a beleszó­lás felelősségét és fegyelmét követeli meg. „A nyíltsággal, demokratizmussal mindannyiunknak az ügyet kell szol­gálni — mondatta M. Gorbacsov — az egyszerű párttagtól a főtitkárig.” A feladatok 'megoldása megköveteli az emberek 'gondolkodásmódjá­nak és 'magatartásának átformá­láséit. „Naivitás volna feltételezni — ahogyan erről írókongresszusi felszóla­lásában beszélt N. Bekman —, hogy a társadalom pangásának azok a jelensé­gei, amelyekről a XXVII. kogresszuson szó esett, ne hatottak volna a pszichi­kumra. A szavak és tettek szétválása ... az, hogy hosszú időn keresztül megszo- kásszámba ment a hanyag, alacsony termelékenységű, rossz minőségű mun­ka, tápláló közege volt az erősödő kö­zönynek — kétkedésnek.” A váltás te­hát életkérdés, hiszen a munkafegye­lem a termelés növelésének legközvet­lenebb tartaléka, aminthogy a fokozott felelősségtudat elengedhetetlenül szük­séges a csúcstechnika megbízható mű­ködtetéséhez. Üj történelmi feltételek között soká­ig érvényes az emberiség legfőbb fela­datainak lenini meghatározása. Ez ab­ban áll, hogy „képesek vagyunk megra­gadni a gazdasági evolúció objektív lo­gikáját azzal, hogy hozzáigazítjuk a társadalmi tudatot és a néptömegek gyakorlati cselekvését.” Ezt példázza az októberi forradalom és ennek kell a jelen időben is cselekvésre szólító új értelmiét adnunk. Mindenütt, ahol a szocializmus dolgairól gondolkodnak, jövőjéért dolgoznak. KISS GABOR Mi lesz veled, emberke? Nemzedéki álmok Királyéknál — Nézd az utcán a baba­kocsikat! Mindegyikben egy-egy orvos, híres mű­vész, mérnök, tanár, neves ügyvéd, de legalábbis egy jól kereső kisiparos utazik. Ezt egy kollégám mondta arra célozva, hogy vala­mennyi szülő a legjobb, a legszebb jövőt képzeli cse­metéjének. Király Sándor és felesége kicsit eljátszanak a gondo­lattal, hogy mit is szeretné­nek gyermekeikből, ma még csak azt tudják, hogy ők is a legjobbat akarják a két ki­csinek. Zenész vcgy táncos legyen ? —- Sanyika másfél éves, ő még teljesen kialakulatlan. Amit mondunk, érti, viszont egy szót sem beszél. Általá­ban a nővérét utánozza. Mó­nika hároméves, öt minden érdekli. Ahol csak lehet se­gítene: mosni, főzni, vasalni. Takarítás után ha leülök egy kicsit pihenni, sokszor azon kapom a lányomat, hogy hoz­za a felmosórongyot és sú­rolja a linóleumot..: Beszéd des, szeret énekelni, a nagy­apja szerint zenész lesz be­lőle. Én meg annak örülök, sem volt elég kitartáson Ügy 2—3 évig jártam, aztá abbahagytam — még mielő* egyáltalán elkezdtük volna zenetanulást... Hiába, az ember sok min denbe belefog, amíg megtr lálja mihez is van igazé kedve, tehetsége. Sokan mé felnőtt fejjel sem tudják bií tosan, hogy jól választottak-i Mindegy, csak szeresse — Engem úgy nevelte! hogy megkedveltették veler a természetet — folytatja K, rály Sándor. — Édesapám é én együtt gondoztuk éveki a kertet. Szinte természete volt, hogy mezőgazdasáí szakközépiskolába jelentkei tem. Agráregyetemre készü: tem, évekig jártam a felvé teli előkészítő táborozásr; Egészen negyedikig. Az utol só évben repülőműszaki fc iskolások jártak nálunk. . velük való találkozás mindé addigi tervet felborított. * főiskolára jelentkeztem, még hozzá sikerrel. Aztán néhán hónap múlva kiderült, hog az sem az igazi. Abbahagy tam a főiskolát, amit így úté lag már sajnálok. Az egyen ruha tetszett, de a tant lás . . . Végül mégis mundé Az édesanya szemeiben büszkeség csillog. Talán, ha nagyobb lesz a kislány érde­kelni fogja a népi tánc, s ez­zel édesanyja útjára lép. Ki­rályné, Marika — aki férjé­vel együtt Sátoraljaújhelyre való — évekig táncolt a Hegyalja népi együttesben. Ezt az időtöltést ő választot­ta magának. Pontosan tud­ja, mennyi öröm, szépség for­rása a tánc — ezt szeretné átadni a gyermekeinek. Talán majd Sanyika... A családfő helyesel: — Igen, mozgásra feltétlen szükség van! Magam atleti- záltam. Édesapám fiatal ko­rában ejtőernyős volt, nekem is kedvet adott ehhez a sport­hoz. Sajnos Sátoraljaújhelyen nem nyílt rá lehetőségem. Nem bánnám, ha Sanyika megpróbálkozna ezzel. Per­sze erőltetni az ilyesmit nem lehet! Király Sándor ezt az igaz­ságot a maga bőrén tapasz­talta.. — Még egészen kicsi vol­tam, mikor beírattak szol­fézsre a szüleim. Nem érde­kelt. Folyton izegtem-mozog- tam a foglalkozásokon, nem figyeltem. így utólag nem csodálkozom, hogy tapintato­san elutasítottak... A fiatalasszony szintén megpróbálkozott a zenetanu­lással — kevés sikerrel. — Egy nagynéném — aki velünk lakott — szerettette meg velem a hegedülést.. Bor­zasztóan tetszett ez a hang­szer, nagy kedvem volt hoz­zá. Mikor elkezdtem a zene­iskolát, azt hittem pár hónap alatt mindent tudni fogok. Sajnos a szolfézshoz nekem öltöttem: továbbszolgáló le tem . . . — Teljesen mindegy, m lyen pályát választ a gye mek, csak szeresse! — sz közbe a feleség. — A dönté be engem sem korlátozta de úgy irányítottak a szül im, hogy jól határozzak. Ti kárnőnek készültem, ezért közgazdasági szakközépisko gyors- és gépíró tagozaté jelentkeztem. Véleménye szerint az ilyen iskolám van jövője. Hiszen a szakk zépben érettségit, meg sza! mát is szerez az ember. Vág is ha akar, továbbtanulh; ha nem, akkor pedig bizt szakma van a kezében. T ketten nagyon fiatalon k rülitünk össze. A férjem mint hivatásos katona Nyíregyházára kérte magi Nekem is sikerült elhelye kednem: a városi tanács^ lettem gyors- és gépíró. T hát a szakközépiskolai vé zettségemmel jól jártam. I azért nem bánnám, ha a gye metkek a tanulás mellett h (taráznának. Az ifjú édesapa úgy mon ja, hogy okos szülői iránj tásra feltétlenül szükség va A döntésig még hosszú idő. Királyék szerint mag szerű dolog, hogy Nyíregyh zán bőséges a választék. So féle iskola található a várc ban, sőt válogatni lehet szabadidős programok közö a balettól a nyelvtanulás át a különböző sportágak A két gyermek sok mindé megpróbálhat, ha ked’ szorgalma lesz hozzá. Ebb számíthatnak a szüleik seg ségére. Hiszen a cél közi ők ketten sikerrel boldog' janak majd az életben. Házi Zsuz KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1986. november 7. ^ hogy kitűnő érzéke van a Apu, anyu és ők ketten tánchoz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents