Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-06 / 262. szám

1986. november 6. Kelet-Magyarország 3 Értékek és műsorpolitika NEHÉZ LENNE IGAZSÁ­GOT TENNI, kinek mi jelent nagyobb értéket, miért megy el egy-egy rendezvényre, milyen könyvet olvas el, fil­met, tévéjátékot, műsort néz meg, milyen fajtájú szóra­koztató műsorok kötik le a figyelmét. A válasz sokféle, mint ahogyan sokféle a mű­veltség, érdeklődés, ízlés — melyet az életkor, a lakóhely, a családi helyzet is sokszor körülhatárol. De mit tudnak tenni e sokféle igény, érdek­lődés kielégítése és formálá­sa érdekében a művelődési intézmények, művelődési há­zak? Ez volt az egyik legfonto­sabb kérdés a közelmúltban tartott közművelődési évad­nyitó megbeszélésen, csak­úgy, mint a megyei közmű­velődési bizottság ülésén, ahol a művelődési házak mű­sorpolitikáját is megvitatták. Elhangzott a kiindulási ala­pot jelentő értékelés, amely szerint tudomásul kell venni, hogy a felgyorsult élettem­pó, a megélhetésért, ponto­sabban az elért életnívó megtartásáért vívott olykor önpusztító igyekezet nem kedvez az önművelődésnek, a kulturálódásnak. Felmérések bizonyítják, hogy mind többen a tévéből, rádióból, újságokból, folyó­iratokból — olykor a köny­vekből — merítik ismeretei­ket. S inkább a kikapcsoló­dást, a könnyed időtöltést jelentő formákat részesítik előnyben, sok a fáradt, pi­henni vágyó ember. Ügy tű­nik a szellemi izgalmat je­lentő, gondolati műsorok, produkciók, könyvek, filmek csak egy kisebb réteget ér­dekelnek. Ugyancsak meg­gondolja mindenki, milyen kulturális rendezvényre ér­demes elmenni, érdemes-e a szombat, vasárnap estét ezekre „feláldozni”. MINDEZEK A TAPASZ­TALATOK a közművelődési intézmények dolgozóit arra figyelmeztetik, minden eddi­ginél nagyobb szükség van a valós közönségigények megismerésére, a közvetíten­dő értékek gondosabb kivá­lasztására, az életritmusban, szabad idő eltöltésében ér­zékelhető váltás tanulmá­nyozásra. Ha nem ezt teszik a népművelők, vakvágányra futhatnak a legnemesebb tö­rekvések is, kongó művelő­dési termek, érdektelenség jelezhetik, hogy külön uta­kon jár a közönség és a köz- művelődési intézmény . . . Hogy ez mégse legyen így — vagy legalábbis ne vál­jék tartóssá — aligha mon­dunk újat, ha azt említjük: folyamatossá kell tenni a közművelődésben dolgozók vélemény- és tapasztalatcse­réjét, továbbképzését, műve­lődési és művészpolitikai tá­jékozottságát. Ezek nélkül nem lehetséges eredménye­sen kiválasztani a helyileg leginkább szükségesnek és eredményesnek vélt műsor­fajtákat, rendezvényeket, kö­zösségi formákat. Ez persze önmagában még kevés lenne. A sokat emle­getett szemléletváltozásra is nagy szükség lenne, amely végleg szakítana a produk­cióra, teljesítményre alapo­zott, „kipipálható’’ közműve­lődési tevékenységgel. A Mű­velődési Minisztérium főosz­tályvezetője is kifejtette vé­leményét az évadnyitó ta­nácskozáson ; hangoztatta, értékhordozó lehet akármi­lyen kis közösség — szakkör, klub stb. — amely nem tud és nem is akar felmutatni látványos szerepléseket, csu­pán összejönnek, beszélget­nek, véleményt c; éréinek, informálódnak, közösségi életet élnek az ebben közös érdeklődést és szimpátiát ér­ző emberek. Ezeket az erköl­csi értékeket is becsülni és támogatni kell. Ehhez azonban az is hoz­zákívánkozik, hogy nem csu­pán a szemlélettel van itt baj, hanem azzal is, amíg egy-egy szakkört, amatőr együttest, klubot, bármilyen kisebb közösséget a fenntar­tó, menedzselő gazdasági és más szeryek csak úgy tud­nak anyagilag támogatni, ha versenyeznek, teljesítménye­ket is felmutatnak, addig óhaj marad a már említett közösségi, emberi, erkölcsi értékek miatti életbentartás. A kulturális támogatási, sza­bályozási rendszeren úgy kellene finomítani, hogy ne kelljen szerepléshez kötni az adott anyagi és más termé­szetű támogatást. MAS GONDOK-BAJOK is Árnyékoljak a mi­nőségileg jobb, életformánk­nak, céljainknak megfelelő műsorpolitika hétköznapi gyakorlatát. A művelődési házak egy jó részében nincs szakképzett népművelő, aki elbírálhatná, milyen műso­rokat iktasson az éves mű­sortervébe. A legtöbb helyen továbbra is a nagy nevek vonzása érvényesül, amelyet nem mindig követnek az ér­tékek. Sok kis községből ér­keznek a különböző országos és megyei kulturális szer­vekhez panaszok, kérések, hogy egy-egy menő — tévé­ben látott — rockegyüttest szeretnének a községben lát­ni, de erre nincs pénzük, se­gítsen valaki. Ezek az igé­nyek, akárhogyan is jogos­nak érezzük megvalósításu­kat, nem reálisak, nem old­hatók meg. Segítséget kap­nak viszont a jövőben a köz­ségi művelődési házak a me­gyei művelődési központtól, amely a pódiumműsorok koordinálásában, bizonyos fokú közvetítésében területi szerepet is vállal, közremű­ködik az értékesebb produk­ciók kiválasztásában és aján­lásában. TEHÄT a FELADAT KET­TŐS, igyekezni kell olyan mindenkit érdeklő közéleti, politikai, kulturális, szóra­koztató rendezvényeket, al­kalmakat teremteni, amelyek széles érdeklődésre tarthat­nak számot, de a korszerű közművelődés megkívánja a rétegigények kielégítését is, amely egy szűkebb körnek szól, de nem az „elitkultú­ra” terjesztése, vagy a szno­bizmus jegyében, hanem a sajátos réteg-, életkori igé­nyek ismeretében formálja az ízlést. Páll Géza Tiszalöki vízierőmű Villamos áram fillérekből Kellemes munkahely — fogalmazódik meg a láto­gatóban. Mindenesetre a tiszalöki vízierőműben csend, rend, tisztaság, jó levegő. A Tisza karnyúj­tásnyira. Itt fogták 32 év­vel ezelőtt munkára a fo­lyót. — 1954-ben adták át az eL só létesítményt — mondja ötvös Pál telepvezető-helyet­tes, ami a duzzasztóműből és hajózsilipből, valamint az erőműegységből állt. Az el­ső turbinát 1956-ban indí­tották, aztán még kettőt. A teljes beruházás 1958-ra ké­szült el. Fel új írások A turbinák a generátorok­kal együtt összesen 12 mega­watt teljesítményre képesek, ez harmada annak, ameny- nyit Nyíregyházán csúcsidő­mén fogyasztanak. A vízi erőmű évente 55 ezer mega­wattóra villamos energiát termel. Ez viszont a TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatósá­ga évi villamosenergia-érté- kesítésének tizenketted ré­sze. A tiszalöki, a KGST-or- szágok egységes villamos- energia-ellátó rendszerének egyik alállomása, amely Ke­let-Magyarország villamos- energia-ellátását segíti. Ti- szalökön egy kilowattóra vil­lamos energiát 37 fillér költ­séggel állítanak elő. Ez jó­val kisebb a szenet, olajat, vagy atomenergiát hasznosí­tó erőművek fajlagos költsé­génél. A beruházási költsé­gek viszont magasak, ame­lyek az olcsó üzemeléssel té­rülnek meg. Az erőmű mű­ködtetéséhez mindössze 64 ember kell. — A tiszalöki erőművi be­rendezéseknél az üzembe he­lyezésük után több mint 10 évvel kellett nagyjavítást vé­gezni — mondja Ötvös Pál. — A tervezők az 50-es évek­ben sokkal nagyobb javítási igényre számítottak. Hasonló munkálatokra 1989-től ke­A tiszalöki vízerőmű egy részlete. Az erőmű villamos vezénylőterme. rítünk sort. A szakemberek jelenleg a turbinák szétsze­désénél használatos gépházi híddaruk felújításán dolgoz­nak. A tiszalöki vízi erőmű villamos alállomásai 220, 120, 35 és 20 ezer volt feszültség- szinten üzemelnek. A 220 és a 120 ezer volt feszültségű hálózat az országos alapel­osztó állomásokat, a 35 és 20 ezer voltos hálózat pedig a környék ipari üzemeit és a lakossági célú transzformá­torállomásokat látja el villa­mos energiával, öt éve az Veszteség után kibontakozás Üzemváltás Rozsályban Ha valaki, akár két év­vel ezelőtt is, a kenyérről kérdezősködött volna Ro­zsályban, akikor nagyon sok dühös emberrel találkozik. Megszűnt, pontosabban át­alakult a helyi kis sütőüzem, változott a kenyér megszo­kott minősége. Akkor még Fehérgyarmatról szállítottak. A Mátészalkai Sütőipari Vállalat számítása egyszerű. A sütőüzem veszteséges volt, fenntartani nem volt érde­mes. Ki kellett találni va­lami újat. Ma a kisüzem dia­betikus cukorkáikat gyárt, és S okévi vasúti őrkö­dés után Dupont rádöbbent, hogy borzasztó keveset keres. Elhatározta hát, hogy vál­tókezelő lesz. Ehhez, per­sze, különvizsgát kellett tennie, óriási önfeláldo­zással magolta hát fél éven át a szabályzatot. A vizsgabiztos a követ­kező kérdést tette fel ne­ki: — Két gyorsvonat ha­lad ugyanazon a sínpáron egymással szemben. Az ön állomása félúton van. Mit tesz ön ebben a hely­zetben? — Átállítom a váltót, s ezzel az egyik szerelvényt átirányítom egy másik vágányra. — De mi van, ha ez té­len történik, a váltó le­fagy, és nem lehet átállí­tani? — Jelzéseket adok a zászlóval. — Tegyük fel, hogy sö­tét éjszaka van. — Meggyújtom a vö­rös lámpát. — S ha se petróleuma, se gyufája? — Akkor a sínekre ra­kok mindent, ami csak a kezem ügyébe kerül: pa­pírt, rongyot, fát, és meg­gyújtom ... — De hát se gyufája, se öngyújtója! A delikvens gondolko­dott egy pillanatig, majd ezt mondta: — Kihívom az asszonyt. — Az asszonyt? Mi szükség ott az asszonyra? — Hadd lásson ő is egy tisztességes vasúti szeren­csétlenséget ... Antal Miklós fordítása a kenyeret a felújított csen­geri sütőüzem szállítja Ro- zsályba. Ma már, ha kérde­zem, akkor dicsérik az új csengeri üzem kenyerét. Mit tudhat egy kisüzem? A tanácsnak igaza volt, mert hiszen^ 19 asszonynak, lány­nak teremtődött itt munka­hely. A kisüzemben gyártott négyféle diabetikus cukorka viszont 1985 augusztusa óta márka lett. Négyfélét gyár­tanak belőle, négyféle ízben, naponta 550 kilót. A termé­kek 90—95 százaléKa Cseh­szlovákiában talál piacot. Érdemes összefoglalni, volt egy kisüzem, amit a Sütőipa­ri Vállalat megszüntetett. Lett egy a réginél nagyobb üzem, ahol 19 asszony mun­kát talál, ahol 3500—3800 forintot kereshet. Lett egy külföldi partner, aki nem bánná, ha gépesítenének, modernizálnának ebben a kisüzemben, ment a diabeti­kus cukorkának megbízható piaca van. Papp András üzemvezető erről a modernizálásról ál­modik. A közgazdasági igaz­ság pedig az, hogy nem pa­naszkodni kell a veszteségek miatt, hanem ki kell találni, hogy mi lehet a gazdaságo­san jó út. Párhuzamosan a vállalat csengeri felújításai­val Rozsályban ebben a pillanatban jó a kenyér. És jó az, amit abban a kisüzem­ben cseh megrendelésre ké­szítenek. (bartha) alállomási berendezéseket újították fel. A jövőben pe­dig az adatokat számítógép­pel dolgozzák fel és tartják nyilván. Többletáram Ha a Tisza vízhozama le­hetővé teszi, akkor a turbi­nákon másodpercenként 300 köbméter víz áramlik át. A jelenlegi vízhiányos időszak­ban a vízi erőművet nappal és éjszaka kis terheléssel működtetik, ekkor gyűlik a víz, mellyel az esti órákban, azaz a villamosenergia-fo- gyasztási csúcsidőszakban többletáram-termelést pro­dukálnak. így import áramot takaríthatnak meg, ami az említett csúcsfogyasztáskor a legdrágább. Az erőmű villamos vezény­lő termében Lakatos László szolgálatvezető kalauzol: — A műszerekről leolvas­ható, hogy az erőmű az adott pillanatban mennyi villamos energiát termel — magya­rázza. — Például most, ok­tóber 28-án, kedden 10 óra 3 perckor a villamos alállomás Nyíregyháza irányába 36 me­gawatt villamos teljesítményt szolgáltat. Csúcsidőszakban a mutató 60-ra is felszökik. A megyeszékhely villamosener- gia-szükségletének egy részét fedezzük. Automatikók védik A berendezéseket automa- tikák védik. Ha valami meg­hibásodik, hangjelzést ad­nak. Itt minden túlságosan modernnek tűnik. Partnere­im megnyugtatnak: e műsze­rek nem 32 évesek. Azokat 1981-ben, a régiek helyére telepítették ide. A gépház vezénylőfülkéjé­ben vagyunk. A turbinák moraja hallik. — Ebben a pillanatban víz­hiány miatt a három turbina közül csak kettő működik. Kicsi a Tisza vízhozama — jegyzi meg Ferencz László vezető gépész. — Az is baj, ha sok a víz. Áradáskor nincs vízlépcső, leállnak a turbinák. De most több víz kellene. Cselényi György Drága vetés A MEGYEI MEZOGAZ- DASÄGI KORKÉPEK­BEN a leggyakrabban úgy fogalmazunk, mintha Szabolcs-Szatmárbam — e nem túl nagy helyen — két távoli országrész len­ne. Most, november ele­jén — közel sem teljesen persze — minimálisra csökkent ez a különbség. Gondoljuk csak meg, a kisari Új Élet Termelőszö­vetkezet kombájnjai csak­nem tíz tonnát adó kuko­ricában járnak. Ilyen tel­jesítményeket csak a deb­receni löszhát nyúlvá­nyán, a tiszavasvári kör­nyéki gazdaságoktól szok­tunk még eddig. Néhol pedig éppen fordított a helyzet, hiszen az aszály igencsak meggyötörte a nyírségi földeket. A vetések képe is egyenletesebb, mint más években. Különösen Szat- már és Bereg várhatja nyugodtabban a hópap­lant téli nyugalomra térő őszi kalászos tábláira. A szem olyan magágyba ke­rült, amely nem járt messze attól, amire azt mondják: olyan, mint ahogyan a nagykönyvben megírták. Az aprómorzsás jó talajszerkezetnek azon­ban nagy ára van. Elége­detten fut ugyan végig a tekintet a csarodai, a tar- pai földek szép búzáin, azonban nem távoli még az emlék: nagyon sokba került mindez. A meg­duplázódott energiafel­használásba, a sok eltört gépbe és eszközbe. Mégis: végre mindenütt időben elvetettünk. Milyen az ember ... Semmi sem elég neki. Gazdászok, akik ilyentájt még javában küszködnek a sárral, ma elégedetlen­kednek. Ej, de jó lett vol­na, ha annyi gépünk lett volna, mint amennyi nem volt. Akkor nem kellett volna megkezdeni a vetést még szeptemberben, ha­nem elegendő lett volna csak októberben két hét. Mennyi feltételes mód. Igen, akkor nem kelt vol­na ki az első bőséges őszi harmattól a búzaszem, hogy a tartós szárazság meggyötörje, vagy akár el is pusztítsa. Mert bi­zony nagyon foltosak a vetések. SZERENCSÉRE NEM CSAK MORFONDÍRO- ZÁSSAL múlatják az időt akiknek az a feladatuk, hogy a jövő esztendei ke­nyerünkről gondoskodja­nak. A tudomány és tech­nika eszközeivel, melyek bevonultak a hétköznapok lehetőségei közé, még ja­vítható a helyzet. A kivé­telesen kedvező talajálla­pot alkalmat nyit a gyomirtás őszi elvégzésé­re, a bizonytalan télvégi helyett, a tavaszi fejtrá­gyázás szakaszossá téte­lének megtervezésére, amivel gyorsabb és egyen­letesebb lesz a bokrosodás és a szárbaszökkenés — végső soron magasabb a termés. Hogy a szép, és tegyük hozzá, nagyon fá­radságos munka elnyerje jutalmát, és az egész me­gye termőterülete bőséges terméssel fizessen a gon­doskodásért. ' Ésik Sándor ÜJ GÉPSOR A NYIRKÉ­mia vállalatnál. Nagy teljesítményű üdítőitalgyártó és -palackozó gépsort helyez­nek üzembe a Nyírkémia Vállalatnál. Az NSZK-ból vá­sárolt új berendezés közel tízmillió forintba kerül, vele az eddiginél gyorsabban, lé­nyegesen nagyobb mennyi­ségben gyártják majd az üdí­tőitalokat, s az sem utolsó szempont, hogy folyamatos, jó minőségben.

Next

/
Thumbnails
Contents