Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-05 / 261. szám
1986. november 5. Kelet-Magyarország 3 Próbatétel és felkészSlés irta: Magyar Gáber, a MÉM miniszterhelyettese NEGYEDIK ÉVE StJTJA már az aszályos időjárás a növénytermelést. Míg a korábbi években elsősorban a Nagy-Alföld középső részét érintette leginkább a szárazság, most — bár eltérő mér- tékben — kiterjedt az ország dunántúli és északi területeire is. így a Kisalföld és a Mezőföld területének nagy részén — az Alföldhöz hasonlóan — a csapadék mennyisége a sokéves átlagnak csupán 60—70 százaléka volt. Az idén a szokásosnál 2—3 héttel későbben tavaszodott ki — gyakorlatilag azonban tavasz nem is volt, mert hirtelen meleg, sőt hőség köszöntött az országra. Az április 1. és augusztus 31. között mért csapadék mennyisége mintegy 60 milliméterrel volt kevesebb, mint a 30 éves átlag. sülyos aszálykárok. A ma már közel öt hónapja tartó aszályos időjárás minden szántóföldi növénykultúrát károsított. A kalászos gabonafélék nem tudtak bok- rosodni, így kevesebb volt a területegységenkénti kalászszám, a meleg hatására gyorsan szárba szöktek, rövid kalászokat neveltek, s a kalászok alsó és felső végei hiányosan termékenyültek meg. Ezért lett a tervezettnél kevesebb a termés. A szárazság csak a betakarításnak kedvezett. Korábban kezdődött az aratás, az üzemek jól felkészültek, a felvásárlás folyamatos volt, így az aratás gyorsan befejeződött. A kukorica terméskilátásai gyengébbek a tervezettnél. A vetésterületnek 3—4 százalékát — főleg a rossz vízgazdálkodású, homokos területeken — le kellett silózni, mivel érdemleges szemtermést nem adott volna. A kukoricaföldek rendkívül váltakozó képet mutatnak, az egyes üzemek termésátlaga között 3 és 10 tonna hektáronkénti szóródással lehet számolni. A napraforgó betakarítása gyakorlatilag befejeződött. Ez a növény vészelte át az aszályos időjárást a legkisebb károsodással, s a tervezett körüli jó termés várható. A cukorrépa az aszály következtében kevesebb gyökértermést ad, de az átlagosnál magasabb a cukortartalom. Az ország cukorszükséglete azonban megtermett. A burgonyánál hasonló a helyzet, kevesebb termett az előirányzottnál. Az átlagosnál apróbbak ugyan a gumók, viszont jó a burgonya minősége. Lesz annyi burgonya, amennyire szükségünk van, a központi készleteket jól szervezett felvásárlási munkával biztosítani lehet. NEM LESZ HIÁNY AZ EL- LÄTÄSBAN. a friss zöldség termelésében — és az ellátásban mind ez ideig különösebb gondot nem jelentett az aszály. Bár az egyes zöldségeket — paradicsom, zöldpaprika, vöröshagyma, fű- szerpaprika — sújtotta a csapadékhiány, azonban a múlt évinél mintegy 10 ezer hektárral nagyobb volt a vetésterület, így a lakosság téli ellátása is biztosított. Az egyszerre beérett növények nehezítették a folyamatos feldolgozást és átvételt a konzervgyárakban. Almából és szőlőből a múlt évinél nagyobb termést várunk. összességében úgy ítéljük meg, hogy növényi termékekből a lakosság- zavartalan ellátása biztosítható, a hazai igényeket kielégíthetjük, exportra is jut, ha nem is a tervezettnek megfelelő mennyiségben. az Állattenyésztés szempontjából nagyon fontos a takarmánytermelés és -ellátás. Abraktakarmányokból lesz elegendő, de nem egyformán bőségesen az ország minden területén. Az ország teljes ellátásáról a felvásárolt állami készletekből a gabonaiparnak gondoskodnia kell. Gyakorlatilag nincs hiány a szénafélékből, a pillangósok és gyepek első-, második növedékét jó minőségben takarították be az üzemek. Készletezték a takarmányszalmákat. Kisebb gondot jelent azonban az erjesztett és lédús takarmányellátás, amelyből mintegy 0,5 millió tonnával kevesebb lesz a szükségesnél. Intézkedtünk, hogy a takarmányhiánnyal küzdő gazdaságok a cukorgyárak járandóságon felüli répaszeletéből folyamatosan részesüljenek. Így a kukoricaszár és a .répaszelet silózásával pótolhatják a tömegtakarmány- hiányukat. Mindezek mellett szükség van a legnagyobb takarékosságra, a takarmányok minőségének javítására, megóvására. A minőség javítását szolgálja a megjelent új Ipari takarmányrendelet is. A rendelet növeli a gyártók felelősségét, és jogot ad az ellenőrző hatóságnak a szabványnak nem megfelelő gyártmányok leértékelésére, a hibás termékek forgalmazási tilalmára. A JÖVÖ ÉVI TERMÉS MEGALAPOZÁSÁÉRT. Az állattenyésztésben nem az aszályos időjárás, hanem az időközben kialakult, a termelésire negatívan ható közgazdasági környezet eredményezett átmeneti visszaesést. A visszaesés megállítására, a tenyésztés és termelés fokozására egy sor kormányzati és ágazati szakmai intézkedés történt. Az intézkedések pozitív hatása már az 1986. első félévi állatlétszám-ada- toknál mérhető volt, megállt az állománycsökkenés, de a fejlesztéshez kevésnek bizonyultak az intézkedések. Ezért további intézkedésekre került sor az első fél év végéig. Az újabb intézkedések kiterjednek a felvásárlási árakra, a beruházásokra, az állattenyésztésben dolgozók anyagi érdekeltségére, és a kistermelés adóztatására. Jelenleg a legnagyobb feladat az aszálykárok következtében pénzügyileg megrendült mezőgazdasági üzemek gazdasági stabilitásának helyreállítása. A KÖZPONTI INTÉZKEDÉSEK azonban az aszály sújtotta mezőgazdasági üzemek gazdasági talpraállásá- ban csak az egyik oldalt jelentik. Szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemek vállalaton belül is megtegyenek minden olyan gazdálkodási, szervezési, takarékossági intézkedést, amely biztosítja a termelés folyamatosságának fenntartását, a vállalat pénzügyi stabilitását. SZOVJET MEGRENDELÉSRE varrnak huszonötezer gyermeköltönyt a Kisvárdai Ruházati Szövetkezetben. Képeinken Vincze Béláné a zsebeket varrja fel, ... elemeiből állítják össze a zakókat, (császár) Nem nyelik a kormot Múlté lett egy nehéz mnnka A komor, fekete bikát már messziről látni. Tuzsér határában áll leszegett fejjel, mint ami öklelni készül. Szerencsére csak festmény az egész, a Taurus jelképe. A támadó szándék, ha a bikára nem is, magára a vállalatra viszont érvényes: a környezetvédelem, az emberibb munka és a veszteség csökkentése érdekében indították el offenzívájukat itt, az ország keleti kapujában, mely egy modern koromfejtő állomás létesítésében öltött testet. Az ország gumiipara évente több ezer tonna kormot igényel, a hazai kívánalmakat szinte teljes egészében a szovjet gyártók elégítik ki. Az alapanyag Záhonyban lép magyar területre, nem is olyan régen még kézzel rakták át a zsákokat széles nyomtávú vagonokból a hazai szállítójárművökre ... embertelenül nehéz munka volt, nem beszélve az átrakás és szállítás során keletkező veszteségről, a környezetszennyezésről. Írintés nélkül Mindezek együttes hatására döntött úgy a Taurus, — mint a legnagyobb felhasználó —, hogy Tuzsér alatt mintegy háromszázmillió forintért felépít egy korszerű, részben magyar, részben nyugatnémet technológia alapján egy koromfejtő állomást. Szinte emberi kéz érintése nélkül kerül át a vagonokból itt a korom a konténerekbe, a zsákokba. Okos berendezések csomagolnak, mérnek, s egyben ellenőrzik az embereket és önmagukat. Az állomás — Taurus Gar- bonpack Leányvállalat néven működik nyolcvanöt nyara óta — igazgatóját, Nagy Györgyöt is a műszerterem- ben találjuk, innen követi nyomon a korom útját. — Ezek a műszerek itt bal oldalt azt mutatják, hogy két széles vagon fejtése folyik, ezekből a számokból pedig megtudhatjuk, mennyire vannak tele a tárolósilók — magyarázza a villogó lámpák, rohanó számsorok mögötti lényeget. A terem ajtaja mellett őrült sebességgel kattog egy telex-szerű gép: mutatja az ellenőrző szakembernek, hogy az adott nap adott pillanatában az X. jelű zsákba hány kiló kormot adagolt a gép ..., mely legfeljebb két deka eltérést engedélyez. A műszerterem ügyeletes „parancsnoka” jelenleg Vir- ga Károly, egyben ő látja el a műszakvezető feladatait is. — Ne nagyon nézzenek körül, az elmúlt hetek hajtása után már nem sok időnk maradt a takarításra — mentegetőzik, pedig nemigen van oka: mert ha nem is patyolattiszta az üzem, de alig-alig következtetni arra, hogy itt a ragadós korommal dolgoznak. A gép is hibázhat A műszakvezető kötelességei közé tartozik a csomagolás ellenőrzése is. Bár gyakorlatilag emberi kéz érintése nélkül ömlik a korom a nejlonzsákba, tasakokba, de a gép is hibázhat. Rosszul ragasztja össze a zsák száját, a szállítószalagon megsérül a nejlon ... észnél kell lenni. A fejtőállomás egyik hatalmas, színszerű épületében A japán kristálynak nevezett gombán gyöngyözik a víz. Benne csendesen áznak a mazsolák. Aztán jön a szűrés. Szigorúan műanyagon. Amikor kész a nedű, mély lélegzetet veszek, s lehajtom a két decit. Kicsit fintorgok, kicsit utálkozok, de sebaj: A japán kristály élet, erő, egészség, vidámság, kondíció. Már egy hete iszom. Rendületlenül. Tegnaptól érzem a hatását. Ug- rálhatnékom van. És az arcom is lassan sárgul, szemem mandulavágásúvá alakul. Pezsdül a vérem. Jövőbe látó szemmel figyelem magam. A mostani pohár után. Dagadó kebellel akár kamikáze is tudnék Krístálysztori lenni. Szívem telve bátorsággal. Lehajtom a pohár kris- tálygomba-ázalékot. Érzem, mint árad szét ereimben, izmaimban. Szürke állományom frissebb, mint valaha. A gondolatok kergetik egy- bást. Chip, mikró, video, komputer, szilicium ... Találékony lettem, lassan igazi Nippon fia. Semmi fájdalmat nem érzek. A derekam egyenesebb, mint valaha. A reumám is elmúlt. A fejfájásom is. Ré- mítően erős vagyok. Csatakiáltást hallatok. Egy lépés és a kendó hőse leszek. Dánokra vágyok. És fiata- lodok. Mint a tréfabeli ember, aki lassan-lassan embrióvá fiatalodott. Fiatalabb vagyok! Hurrá! Felhajtok még egy pohárral. Szeretném működésre serkenteni a gombákat. Gyorsabban, gyorsabban, mert inni akarok. Az áza- lék lelkesít. Már azon gondolkodom, hogy megmásítom a nevem. Talán már holnaptól Magtushi Ogimu- ra leszek, s talán azt is elfeledem, hogy nevem egykor: bürget volt. két súlyos vagon vesztegel. Kihaltnak tűnik az egész környék, csak sokára vesz- szük észre Széles Károlyt, aki többek között azért felel, hogy az utolsó koromszem is a silókba vándoroljon át a vagonokból. — Premizálnak ezért bennünket — mondja. — Vagononként háromszáz forintot is kaphat az ember, ha nem marad vissza benne semmi. Kezdetben bizony volt olyan kocsi, hogy négy-öt tonna korommal küldtük vissza, de az már a múlté. A saját pénzének senki sem ellensége. Szélesék viszonylag jól keresnek, havonta hét-nyolc ezer forintot vihetnek haza. De itt nincs vasárnap, vagy ünnepnap, folyamatosan dolgozik az üzem. Embert alig látni az egész telepen, ám a tárolótornyok körül igencsak nagy a sürgés-forgás. Nyakunkat behúzva nézelődünk mi is, hiszen fent a magasban he- gesztenek, szikraeső hullik — Bővítjük az állomást — maprarázza az igazgató, Nagy György. — A már meglévő hat siló mellé újabb hatot helyezünk el, s a jövő év végére már tizennyolc, egyenként háromszázötven köbméter korom tárolására alkalmas silónk lesz. Ha a beruházás második üteme elkészül, mely egyébként ennek az esztendőnek a végére várható, egy nagy teljesítményű számítógépre kapcsoljuk az egész leányvállalatot. Óriási könnyebbséget jelent majd ez a munkánkban, hiszen a gép segítségével percnyi pontosságot tudunk majd mindenről. Hogy mást ne mondjak: minden emberünk kap majd egy kódszámot, s az alapján a gép tévedés nélkül megmondja, hogy például kit terhel a felelősség, ha valami hiba csúszik mondjuk a csomagolásért felelősök munkájába. I Kevesebb veszteséggel I A leányvállalat az idén mintegy 26 ezer tonna kormot fogad, csomagol és szál- | lit az ország különböző pontjaira. A nyíregyházi gumigyárba teherautón, a Taurus | központjába és a többi, kisebb felhasználójához vasúti kocsikban jutnak el a ko- I rommal tele konténerek. A korábbinál sokkal kulturáltabb, biztonságosabb körül- I mények között. Igaz, siókba ' került ez. Több mint három- százmillió forintba. De meg- I érte. összehasonlíthatatlanul | kisebb itt az átfejtési, a szállítási veszteség, kulturáltabbá váltak a munkafeltételek, I nem kell nyelni a kormot ' senkinek. Balogh Géza r ■ rr Szovivo K ormányszóvivő áll október elsejétől a Minisztertanács üléseit követően a sajtó képviselői elé, hogy válaszoljon kérdéseikre. Bár friss még a módszer, mégis örömmel üdvözölhetjük, hiszen közéletünk demokratizálásának egyik igen jelentős lépése ez. Találóan fogalmaznak sokan: miközben Bányász Rezső szóvivő, a Tájékoztatási Hivatal elnöke válaszol, úgy érzik, kitárul a Minisztertanács ülésterme és mind a 10 millió állampolgár hallhatja, tudhatja, miről tárgyalnak, döntenek a tárcák vezetői, mi foglalkoztatja az országos ügyek intézőit. Bizonyítván egyúttal azt is, hogy nálunk valóban nincsenek „kényes" kérdések. Legutóbb például a szóvivőnek szegezték a kérdéseket: tervezi-e a kormány az építőanyagok árának emelését; miért állami kiadó jelentette meg Végh Antal kétes sikerű könyvét; mi a véleménye a kormánynak arról a nyilatkozatról, amit a magyar katolikus püspöki kar tett közzé a katonai szolgálatról. Nyíltak a kérdések és hasonlóan őszinték a válaszok. A szóvivő a legproblematikusabb kérdéseket is szimpatikus eleganciával kezeli, nem rejti egyben véka alá magánvéleményét sem. Nekünk, szabolcsiaknak különösen jól estek azok a biztató szavak, ahogyan — kommentálva a kormány döntését — a gazdaságilag elmaradott területek fejlesztéséről szólt. Huszonhárom olyan térség élénkebb fejlesztéséről, ahol hiányzik, illetve korszerűtlen az ipari tevékenység, ahol a gazdálkodás feltételei rendkívül kedvezőtlenek, s ahonnan tízezrek kényszerülnek ingázásra. Itt egyben hangsúlyozta: a kormány arra is figyel, hogy ezek a térségek ne a fővárosban már lefutott, korszerűtlen technológiát kapják mentőövként. M ióta szóvivő tárja a széles nyilvánosság elé a kormány ülésén elhangzottakat, jobban odafigyelünk az ott hozott döntésekre. És okkal remélhetjük, hogy e nagyobb figyelem a határozatok jobb végrehajtását is segíti.
