Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-05 / 261. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. november 5. BereczJános: Harmincöt ország külügyminiszterei tanácskoznak Bécsben — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében köszöntöm az ünnepi ülés résztvevőit és önökön keresztül a szocializmust építő hazánk minden dolgozóját — kezdte beszédét Berecz János, majd így folytatta: — Mai ülésünk a tisztelet- adásé. Történelmi tény, hogy három évtizeddel ezelőtt, 1956. november 4-én ebben a városban, Szolnokon alakult meg, innen hirdetett programot a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Tisztelettel köszöntjük mindazokat, akik harminc évvel ezelőtt bátran kiálltak a haladásért, fegyvert fogtak a szocialista rendszer védelmében, tettekkel segítették a kibontakozást, a konszolidációt. Megbecsüléssel és hálával ápoljuk azoknak a magyar hazafiaknak és szovjet internacionalista harcosoknak az emlékét, akik három évtizeddel ezelőtt vérüket hullatták, életüket adták a magyar nép hatalmáért és szocialista jövőjéért. — A hősök és a mártírok előtt is tisztelgünk, de a következő nemzedékek tisztánlátását is erősítjük azzal, hogy ismételten kinyilvánítjuk álláspontunkat arról, ami hazánkban három évtizeddel ezelőtt és azóta történt. A megtett út a bizonysága, hogy nem voltak hiábavalók a szocializmus híveinek erőfeszítései és áldozatvállalásai. Helyrehoztuk a korábbi hibákat és tanultunk belőlük. — Értékeink megőrzésével megújultunk, a szocialista országok testvéri közösségében, a magunk választotta úton haladva dolgozunk hazánk felvirágoztatásáért, népünk boldogulásáért, az emberek gyarapodásáért. Ma sem kell másképpen megítélnünk 1956 történéseit és a hozzá vezető folyamatokat, mint tettük akkor, 1956 végén. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1956 decemberi határozatának, majd az 1957 júniusi országos pártértekezlet állásfoglalásának nagy érdeme, hogy maradandó érvénnyel minősítette az eseményeket és tárta fel az ellenforradalom okait. Ez a marxista elemzés kiállta az idő próbáját, s ma, történelmi távlatból visszatekintve sincs okunk arra, hogy igazát vitassuk. Pártunk ma is töretlenül vallja, hogy az események egésze — a fegyveres felkelés és az azt előkészítő ideológiai, szervező tevékenység — társadalmi tartalmát, politikai céljait tekintve, ellenforradalmi jellegű volt. Alapvető célja volt a munkáshatalom megdöntése, a társadalmi tulajdon- viszonyok megváltoztatása és a Magyar Népköztársaság kiszakítása a szocialista szövetségi rendszerből. E tervek valóra váltása állandó konfliktusforrássá, hidegháborús góccá változtatta volna Magyarországot Európa közepén. Az ellenforradalom nemzetünk tragédiája is. Sok család fiai haltak meg. hősként, a néphatalom védelmében, vagy értelmetlenül, egy rossz ügy félrevezetett képviselőjeként. Magyarok tízezrei szóródtak szét a világban, hazát veszítve, közöttük számosán olyanok, akik jobb sorsot érdemeltek volna. El- takarítanivaló romokat és nehezen helyrehozható gazdasági visszaesést hagyott maga után 1956 októbere. S legtragikusabb vonása, hogy szükségtelen volt. A megújulást nem az ellenforradalom hozta magával, hanem a tévedések _ korábban megkezdődött felismerése. Nem az ellenforradalmárok követelései valósultak meg az 1957-tel kezdődött szakaszban, hanem a dolgozó nép igazi érdekeinek megfelelő politika. S tragikus az is, hogy jó szándékú törekvések nyithattak utat, teremthettek mozgásteret minden ízükben visszahúzó, szocializmusellenes szándékoknak. Berecz János beszédét tartja Az ellenforradalom nem a tömegek müve volt. A nagy tömegek az országban, s itt Szolnok megyében is, döbbenten háttérbe húzódtak, tették a dolgukat, például elvégezték az őszi munkákat, mert tudták, hogy a nemzetnek élnie kell. Mégis, csak megerősíthetjük azt a mindig is félreérthetetlenül kinyilvánított meggyőződésünket, hogy a megmozdult emberek döntő többsége nem volt ellenforradalmár, őket nem a szocializmusellenes szándék vezette, éppen ellenkezőleg: Magyarország szocialista jövője érdekében léptek fel. A társadalmi mozgásban résztvevők egy részét tartósan megtévesztették, félrevezették a revizionista csoport jelszavai. Ezeknek az embereknek a jó szándékában nem kételkedünk, azonban nem, vagy nehezen ismerték fel az árulást, s némelyek még november 4-e után is szembenálltak a forradalmi erőkkel. Magatartásukkal eszmei zavarokat és politikai károkat okoztak. Nagy szükség van tehát arra — mint ahogy már 1956. november 4-től ezt megtette a Magyar Szocialista Munkáspárt —, hogy mindig különbséget tegyünk az ellenforradalomban tudatosan részt vett, az árulóvá vált erők — valamint azok között, akiket kihasználtak, megtévesztettek, félrevezettek. — Abban a helyzetben.— alig egy évtizeddel a felszabadulás után — természetes, hogy a megdöntött uralkodó osztályok itthoni maradványai is alkalmasnak látták az időt a színrelépésre. Előbb burkoltan, majd egyre nyíltabban a szocializmus megdöntésére uszítottak. A nemzetközi imperializmus fegyverekkel, politikai ígérettel, biztatással is támogatta őket. Ennek is része volt abban, hogy a fővárosban és vidéken is sok helyütt elszabadult a fehérterror. A Házi őrizetből kiszabadított Mindszenty József emlékezetes rádióbeszéde pedig nem hagyott kétséget az ellenforradalom valódi célja iránt, ő már temette „a bukott rendszert”, és követelte a korábbi tulajdonviszonyok visszaállítását. A szocialista ellentámadás létszükséggé vált. A magyar' nemzet sorsa szempontjából azonban nem volt közömbös, hogy a pártot, a szocializmust addig képviselők közül milyen erők állnak az ellen- támadás élére. Kibontakozhatott volna egy dogmatikus offenzíva is, amely megnehezítette volna a konszolidációt. Hazánk és szocializmust építő nemzetünk számára sorsdöntő volt az a tény, hogy — Kádár János elvtárssal'az élen — léteztek olyan valóban forradalmi erők, amelyek vállalták a szakítást az előző évek hibáival, bűneivel, a revizionista árulással, és egyúttal a folyamatosságot, a megújulást a szocializmusban. A szakítás november 1-én történt meg, és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1956. november 4-i itteni zászlóbontásában öltött testet. Kádár János és harcostársai — a politikát ékkor már meghatározó forradalmi központ tagjainak egy része — Szolnokon tartózkodtak, és részben a megyeházáról, részben pedig a Vörös Hadsereg úti laktanyából irányították az ellenforradalmi fegyveres felkelés leverését célzó politikai-katonai akciókat. November 4-én délután találkozott Kádár elvtárs a szolnoki kommunisták vezetőivel, ezzel a nyilvánosság előtt is megmutatva a forradalmi erők jelenlétét, fellépését. Az új forradalmi központ létrejöttének történelmi jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy világos választóvonalat húzott a forradalom és ellenforradalom között. Segítette a helyes út megtalálását, mindazok eligazodását, akik — egyéni szándékuk és meggyőződésük szerint — a szocializmus eredményeit féltették, értékeit védték, a hibák és törvénytelenségek ellen léptek fel. A forradalmi erők történelmi felelősséget vállaltak, nemzeti és internacionalista feladatot teljesítettek, amikor nyíltan és félreérthetetlenül kinyilvánították: gyökeresen szakítanak az MDP politikájának hibáival; ugyanakkor határozottan szembefordulnak az egymással szövetkezett revizionista és ellenforradalmi erőkkel. Kinyilvánították, hogy a párt és a munkás-paraszt kormány ilyen elvi alapokon ál, kétfrontos harcot indít, és elsőrendű kötelességének tekinti a népi hatalom, a szocializmus vívmányainak megvédését, a népköztársaság törvényes rendjének helyreállítását. Célja a szocializmus egészséges elveken- alapuló építésének folytatása, pozícióinak erősítése a szocialista országok közösségében. Történelmi tanulság, hogy a szocializmust felépíteni csak nemzeti összefogással lehet. A szocialista társadalom valamennyi becsületes és hazáját szerető ember számára épül és részvételét igényli. Ezért meg kellett békülnünk egymással és értenünk kellett egymást — becsületes magyaroknak — e hazában. Az egyik legnagyobb érték, amit népünk az elmúlt 30 év fejlődésében felmutathat, hogy megosztott nemzetből egységes nemzetté kovácsoló- dott. Harminc évvel ezelőtt érdekellentétektől szétzilált, tudatában megzavart, érzelmeiben felzaklatott és sérelmektől szenvedő nép voltunk. Ám a kishitűek ismét korán indultak temetni nemzetünket. Pártunknak, a magyar kommunistáknak újra volt erejük szembenézni a valósággal, tanulni a tapasztalatokból, és új politikájukat megvalósítva cselekvésre vezetni a dolgozókat. A helyes politika, a társadalmi aktivitás és a fellendülés alakította ki az újkori történelmünkben példa nélkül álló nemzeti közmegegyezést, a szocialista egyetértést hazánkban. A nemzeti összefogás társadalmi céljaink elfogadásával, az e célokhoz vezető utak közös keresésével, a nézeteltérések folyamatos tisztázásával, közös munkával valósult meg és erősödik. Erre az egységre vigyázunk a legjobban fejlődésünk minden időszakában. A KB titkára ezután az 50- es évek torzulásairól szólt, majd így folytatta: fiz európai biztonságért és együttműködésért Az osztrák fővárosban kedden ünnepélyes keretek között megnyílt az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó harmadik utótalálkozó. Belgrád és Madrid után ezúttal itt tárgyalnak 35 állam (Albánia kivételével valamennyi európai ország, az Egyesült Államok és Kanada) képviselői az 1975-ben Helsinkiben elfogadott ajánlások végrehajtásáról, illetve az együttműködés fejlesztéséről. A megnyitóhéten valamennyi résztvevő ország külügyminiszterével képviselteti magát, Magyarországot Vár- konyi Péter külügyminiszter képviseli. A Hofburg kongresszusi központjában Peter Jankowitsch, az osztrák diplomácia vezetője nyitotta meg az ülést, majd a vendéglátó ország nevében Franz Vranitzky kancellár mondott üdvözlő beszédet. Szólt arról, hogy éppen e térséget, amelyben Ausztria és szomszédai élnek, a történelemben visz- szatérő konfliktusok sújtották, s e tapasztalatok alapján is elsőrendű érdek az európai együttműködés. A helsinki folyamat • mit sem vesztett vonzerejéből — hangoztatta a kormányfő: maradandó alapelv, hogy a békét és a biztonságot csak hosszú távon kiépített, sokrétű együttműködés garantálhatja, amely kiterjed az államközi kapcsolatok minden területére. A biztonság nem csak katonai kérdés, mutatott rá a továbbiakban Vranitzky, s szólt arról, hogy az emberi jogok, az emberi kapcsolatok akadálytalan érvényesülése nélkül a tartós béke elképzelhetetlen. A helsinki folyamat történelmi érdeme, hogy az ideológiai különbözőségek, s a belőlük eredő gyakorlati következmények ellenére közös politikai akarattal, mindenki számára elfogadható megoldásokat lehet találni a valamennyiünket fenyegető veszélyek elhárítására. Különösen áll ez a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés sürgető feladatára — hangoztatta. Az osztrák kormányfő szerint Ausztria szempontjából — amely a semleges országok nézeteit tükrözi — különösen fontos a találkozó nyilvánossága, valamint az, hogy a helsinki folyamat tartós jellege Immár nem vitatott. E folyamat egyébként 1975 óta új távlatokat is kapott, a leszerelést célzó biztonságpolitikai területen csakúgy, mint a környezetvédelem, vagy a gazdasági együttműködés vonatkozásában. Vranitzky kifejtette véleményét, hogy emberiességi és emberi jogi vonatkozásban súlyos hiányosságok várnak még felszámolásra, de általában minden területen gyakorlati, kézzelfogható megoldásokra van szükség. Javier Pérez de. Cuellar ENSZ-főtitkár tanácskozáshoz intézett üzenetében rámutatott, hogy a helsinki folyamat „korunk legfontosabb és legígéretesebb politikai folyamatainak egyike”, és példát ad a világ más térségei számára is. A nemzet közi biztonságért, a gazdasági haladásért, az emberi jogokért, az érintkezés, a kölcsönös megértés fejlesztéséért párhuzamosan, egymást kölcsönösen segítve fáradozik az az ENSZ és a helsinki folyamat — mutatott rá az ENSZ- főtitkár üzenete. 1986. november 5., szerda Pártunk politikájában épít ezekre a drága áron szerzett, megszenvedett tapasztalatokra. Gyakorlatunk természetesen folyamatosan kiegészül a legutóbbi harminc év felismeréseivel. Ha indokolt, készek vagyunk meggondoltan és időben korrigálni azt is, ami korábban adott feltételek között egyébként helyes véleménynek vagy döntésnek bizonyult, ám közben az élet túlhaladta. A legutóbbi három évtized megmutatta, hogy a népi hatalom szilárd, ha olyan politikai gyakorlatra, vezetésre épül, amely a fejlődést szolgálja. Megtanultuk azonban, és számolunk vele, hogy a fejlődés nem egyenesvonalú és nem egyenletesen felfelé ívelő folyamat. Az előrehaladás az objektíve keletkező ellentmondások folytonos megoldásán keresztül megy végbe. Társadalmi-gazdasági fejlődésünkben lehetnek, vannak is nehezebb időszakok. Történelmi tapasztalatunk, hogy a nehézségekből való kijutás mindenekelőtt a párt erején és munkájának hatékonyságán múlik. Túl nagy árat fizettünk e tapasztalatért ahhoz, hogy elfeledjük. A pártnak most is van programja, amit a XIII. konqresz- szus határozatában és a VII. ötéves terv céljaiban fogalmazott meg. De napjainkban ennél konkrétabb cselekvési terveket várnak a dolgozók. Igazuk van. A Központi Bizottságnak az a törekvése, hogy a már elfogadott célok megvalósításában, számolva a konkrét körülményekkel, mindnyájunk összefogásával, érzékelhető előrehaladást érjünk el. Ennek érdekében minden szinten az eddiginél határozottabb vezetésre és hatásosabb pártmunkára van szükség. Az ellenforradalmi válság keletkezésének, az abból kivezető politikai küzdelemnek, a szocializmus megvédésének és megújulásának tanulságai nem évülnek el. Most és a jövőben is világosan kell látnunk, hogy a tragikus helyzetből való kibontakozás és a későbbi előrehaladás legfontosabb záloga az volt, hogy az MSZMP képesnek bizonyult szakítani a szocializmus ügyét végveszélybe sodró politikával, de megvédte a nép alkotó munkájával létrehozott értékeket. Vállalta a folytonosságot, valamint a szolidaritást a munkásmozgalom fő vonulatával, miközben a megújulásnak, amely népünk életében nemzetközileg is figyelemre méltó eredményeket hozott, alkalmas útját és megoldásait dolgozta ki. Nem gondoljuk, hogy a fejlődés során többé nem kell kritikus helyzetekkel szembenéznünk, de kötelességünk, hogy a tanulságokat megszívlelve, a kritikus helyzeteket időben, a szocialista nemzeti egységet folytonosan újrateremtve feloldjuk. Akik harminc évvel ezelőtt részesei voltak a szocializmus megvédéséért és megújulásáért folyó harcnak, ezért is küzdöttek. Az utódok nemzedékeinek ezzel az örökséggel kell híven sáfárkodniok — mondotta befejezésül Berecz János. A tanácsülést követően koszorúzási ünnepséget tartottak az épület előcsarnokában, a forradalmi munkásparaszt kormány megalakulásának emléket állító márványtáblánál. Elhangzott a Szózat, majd az MSZMP Központi Bizottsága és Szolnok megyei Bizottsága nevében Berecz János és Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára; a Minisztertanács képviseletében Czinege Lajos és Papp Lajos helyezett el koszorút. Elhozták virágaikat a megyei párt- és állami szervek, a helyi társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres erők és testületek küldöttei is. A megemlékezés az Inter- nacionáléval ért véget. KOSSUTH RADIO 8,20: Eco-mix. — 8,50: Kis magyar néprajz. 8,55: Francia muzsika. — 9,49: Dalposta. — 10,05: Az üzlettárs. Elbeszélés. — 10,56: Mi ez a gyönyörű? — 11,13: Járdányi Pál műveiből. — 12,45: Törvénykönyv. — 13,00: A zene is összeköt. — 14,09: A magyar széppróza századai. — 14,25: Operaslágerek. — 15,00: Népzenei Hangos Újság. — 15,44: Hetvenöt nyelven. — 16,05: MR 10—14. — 17,00: Hagyományok nélkül. — 17,25: Nóták. — 17,40: Hamarosan halljuk. — 18,02: Kritikusok fóruma. — 19,15: őszi kavargás. — 20,30 : Diszkotéka. — 21,30: Prizma. — 22,20: Tíz perc külpolitika. — 22,30: Az MRT énekkara énekel. — 22,45: Rákgyógyítás sebészkedés nélkül. — 23,00: Operaest. PETŐFI RADIO 8,05: Idősebbek hullámhosz- szán. — 12,10: Táncdalok. — 12,30: Népzene. — 13,10: A tegnap slágerei. — 14.00: Mi történt...? — 15,05: Könnyűzene. — 16,00: Népdalcsokor. — 16,48: Diákfoci. — 17,08: ötödik sebesség. — 18,00: Sport. — 18,50: A Zodiák együttes játszik. — 19,05: Nőtafelvételek. — 19,33: Lili bárónő. — 20,05: Rockföldről érkezett. — 20,50: A zajvédelemről. — 21,05: Pesti nőrabló. Regény. — 21,37: Közkívánatra ! NYÍREGYHÁZI RADIO 17,00: Hírek. — 17,05: Filmzenék. — 17.20: Mikrooblektív. A tartalomból: Veress József kritikája a Bocsáss meg, Madárijesztő című szovjet filmről. — Baromfitenyésztők lesznek (Bálint István) — A legbiztonságosabb város (Horvát Péter) — Több pénzből, többet? (Kolláth Adrienne). — 18.00—18,30: Északtiszántúli krónika. Lapszemle. Műsorelőzetes. (A nap szerkesztője: Horvát Péter) MAGYAR TV 9,00: Tévétorna. — 9,05: Bálnák a hálók labirintusában. Angol rövidfilm. — 9.35: Delta.— 10.00: Szia, mami! — 10,30: Vidéki asszonyság. Tévéjáték. — 15,50: Hírek. — 16.00: A nyelv világa. — 16,55: Rába ETO—Torino. UEFA Kupa labdarúgó-mérkőzés. A szünetben: Esti mese. — 18,55: Zenés ajándékkosár. Intervíziós átvétel az NDK-ból. 19,30: Híradó. 20,05: A velünk élő történelem. Hogyan fordulhatott elő ellen- forradalom — Magyarországon? — 21,10: Asszony férj nélkül. Amerikai film. — 23,10: Híradó 3. 2. MOSOK 17,20: Lányok—fiúk. — 18,00: Intőkönyvem története. — 19,05: Nasa Obrazovka. Szlovák nemzetiségi műsor. — 19,25: Vietnam ősi földjén. — 20,05: Hivatása rabja. NDK tévéfilm. — 21,10: Híradó 2. — 21,35: In- terpop Fesztivál ’86. Gálaműsor. SZOVJET'ÍV 12,50: Dokumentumfilmek. — 13,30: Tudósítóink jelentik. — 14.00: Hírek. — 14,05: Az élő szivárvány — film. — 15,10: . . . Tizenhat évig és azon túl. — 15,55: Dokumentumfilm. — 16,45: Világhíradó. — 17,00: Labdarúgó BEK: Dinamo Kijev— Celtic (Skócia). A szünetben: A józanság" az élet normája. — 19,00: Híradó. — 19,40: Labdarúgó UEFA Kupa: Szpartak Moszkva—Toulouse (Franciaország). Labdarúgó KEK: Stuttgart (NSZK)—Torpedo Moszkva. A szünetben: Világhíradó. Utána: Szerelem — saját elhatározásból — film. — Hírek. — Hangverseny. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: LENNI VAGY NEM LENNI. Béke mozi: de.: A ZSARU NEM TAGIT. Du.: AHOL A ZÖLD HANGYÁK ALMODNAK. Móricz mozi: TALPIG OLAJBAN. 5. szerda 19,00: BOMBATÖLCSÉR. Bérletszünet. Pártunk Ma és Ma a tiiténelmi tanulságokat
