Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-27 / 279. szám
1986. november 27. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET 200 éve szombat Piacok, vásárok A titkosság okai Tűzbiztos sorsok Tűzbiztos helyen őrzik a város anyakönyveit. A házasságokat, születéseket és halálokat rögzítő, alapvető személyi nyilvántartásnak számító matrikulák 1895. október 1- itől sorakoznak a város polcain. Addig az egyházi anyakönyvekbe írták az ember sorsfordulóira vonatkozó adatokat, csupám a múlt század végén született meg a polgári anyiaikönyv is. Ezek a könyvek mind hitelesítettek, - titkosak. Azok, hiszen számos olyan információt hordoztak — és hordoznak részben ma is — melyek az egyénre vonatkoznak, amelyeket illetéktelen nem tekinthet meg. Régen a foglalkozás, a vallás, a lakáscím is szerepelt, de az itt tárolt iratokból kiderülhet örökbefogadás, nyomon követhető a válás, az’ új házasság, egy-egy gyermek eredetének útja is. A személyiség jogvédelme ma is titkosítja az anyakönyvet, melyet az anyakönyvi hivatal őriz, s ahol különös szaktudással rendelkező hölgyek dolgoznak. Házasságkötés tolmács segítségével A titkosságnak jó okai vannak ma is. Nyilván nem örvendezne a nyilvánosságnak az a 80 éves bácsi, aki 18 éves arát vezetett az anyakönyvvezető elé, hogy aztán nem hosz- szú idő múltán váljék. De az is furcsa dolog, amikor az idős ara alig 20 éves ifjú fejét köti be. És sok-sok más érdekességet is tartalmaznak az itteni okmányok. Van, aki gyakorta bejelentkezik házasságkötési céllal, de mindannyiszor visszalép. Lehet, hogy fél, lehet, nem találja az igazit. Az anyaikönyvvezető esket a börtönben is, de adott már össze halálán lévő embert párjával, akivel addig csak együttélt. Eskettek az alkoholbetegségből gyógyultak klubjában, mozgássérültet a lakásán. Mindezek természetesen rendkívüli dolgok, esetek, a szabály. és a szokás: a házasulandók az anyakönywezető előtt a házasságkötő teremben mondják ki az igent. (Vagy nem mondják ki, mert az is előfordult már.) A kimondott szó lehet magyar, de igen gyakori, hogy külföldi állampolgár az egyik fél. Ebben a hónapban is hat vegyes pár jelent meg. Svéd, belga, orosz, nyugatnémet, libanoni — bő a választék. Ilyenkor ott a tolmács, aki az igent is fordítja, meg a köszöntő beszédet is. Igen sokan vidéki településekről is a megyeszékhelyre jönnek, az itteni lagzinak presztízse van. Ma már reprezentatív házasságkötő tereim létezik, méltóak a külsőségek, jók a beszédek, s kívánságra még egy pohár pezsgővel is koccinthat az ifjú pár és a násznép. Az idén eddig 790 pár kötött házasságot, de most, a családjogi törvény után megszaporodtak a kérelmek, a majdani három hónapot sokan akarják lerövidíteni. Az anyakönyvi hivatalról sokan csak keveset tudnak. Pedig az anyakönyvi hivatal igen sok mindennel foglalkozik. így rendszeresen fordulnak hozzájuk külföldön élők. okmányokat kérve. Mások családjuk régebbi . tagjai után tudakozódnak, vagy éppen őst kutatnak. Fordulnak hozzájuk hagyatéki ügyek esetében. Állampolgársági kérdésék esetén is nélkülözhetetlen a közreműködésük. Miután az anyakönyv megbízható, pontos, naprakész, hosszú időre visszakereshető — így a nyújtott szolgáltatás kifogástalan. Különleges tollal írják Az anyakönyveket — születésit, házasságit, halottit egyaránt — különleges tollal írják. Ezt is elzárva tárolják, s csak az aktusok és bejegyzések idejére veszik elő. A bejegyzések alapja mindig a személyi igazolvány. Ebből nem ritkán bonyodalom is származik. Van, aki nevét minden áron ssy- nal, vagy th-val, vagy ts-sel, thy-nal akarja íratni, így is ír alá. A bejegyzés azonban csak úgy történhet, amint azt a személyi igazolvány rögzíti. Főleg korábban volt névelírás, főleg a tirpák neveket írták hallomás után. Nem ritka így a különbözőképpen írott családnév. Ha valaki az eredetit keresi, úgy az anyakönyvi hivatal segít, s ha bizonyítható a korábbi elírás, minden formaság nélkül lehetséges a helyesbítés. Ilyen kérelem is gyakori. Ebbe a hivatalba sok más információ is befut. Ha valaki Nyíregyházán született, akKülönleges tollal írják az anyakönyvet. kor halála után az itteni anyakönyvbe is bekerül ez a tény. De befut a házasságkötés, a válás, a gyermekszületés is. Az itteni hivatal viszont jelenti azok eseményeit, akik másutt születtek. Ez a rendkívüli pontosság most kiegészül a személyi számok használatával, valamint a gépi adatfeldolgozással, amit a népesség-nyilvántartás követel. Az anyaikönyvi munka nem gépesített, s nem is tervezik. Nyíregyházán az idén 3133 születést, 1823 halálesetet rögzítettek. A születéseknél tudni kell, hogy ebben a számban nemcsak a városiak vannak, hanem mindenki, aki itt szül. Jóllehet a közhitelű személyi nyilvántartás állami feladat, az egyházaknak is vannak anyakönyvei, az anyakönyvi hivatal velük is korrekten mű- iködiik együtt. (Az 1895-ös idő előtti adatok csak egyházi matrikulákban találhatóak.) Volt egy külön lista... Az anyakönyvi hivatalban nagy gondot fordítanak arra, hogy az ügyfelekkel is a titkosság jegyében foglalkozzanak. Halálesetnél, házasságkötésnél a jelentkezés, bejelentés külön helyiségben zajlik, az itteni közlésekre is vonatkozik a hivatali titok. Külön jelentősége van ennek, hiszen hagyatéki ügyeknél — de házasságkötésnél, örökbefogadásnál is — bizalmas dolgokat mondhatnak a felek. Az anyakényvvezetőmek sajátos felszerelése van. Ezek: a hivatalos bélyegző, a nemzetiszínű vállszalag, a rendszeresített íróeszköz. A nyíregyházi anya- könywezetőlk — kedves hölgyek — kéthetente váltják egymást. Az előttük eszközölt bejegyzés — ahogy a jog mondja — deklaratív, jogot bizonyító. Az anyakönyvek minden . időben nagy becsben álltak. A háború alatt is épségben maradtak, mi több, az akkori anyakönyvvezető vezette is a változásokat. Igaz, előfordult, hogy születést vagy halált későn jelentettek be, így aztán az akkori bejegyzések közt lehet olyan, mely nem pontos. Nyíregyházán volt egy külön lista, amely az itt elesett katonák névsorát tartalmazta. Ezt nem anyakönyvezték, de alapnak számított akkor, amikor hozzátartozókat kutattak. Minden vészt megúsztak a matrikulák, ami abból is ered, hogy minden nemzedék fontosnak tartotta azok létét. 1980-ig másolat is készült belőlük, amely a levéltárba került. Az anyakönyvi hivatal a mai országhatáron kívül születettek okmányait a megfelelő szolgálati út betartásával kéri meg, szerzi be. A külföldiekkel kötendő házasságnak is megvannak a maga formalitásai. Hasonló módon lépniük kell akkor, ha valaki a határokon kívül akar házasságot kötni. Mindebből következik, hogy igen nagy az ügyfélforgalmuk. Kapcsolattartásukra nagy gondot fordítanak, hiszen a boldog házasság reményében megjelenő és a halálhírt hozó mentalitása egészen más. Itt is, mint másutt, vannak türelmetlenek, sértettek, különleges kívánságokat előterjesztők. Gyakorta kell szép szóval magyarázni, mi lehetséges és mi nem. A sok éves tapasztalat segít abban, hogy megfelelő tapintattal intézkedjenek. Különösebben már semmin nem lepődnek mag, hiszen a legkülönbözőbb esetekkel találkoznak, jól ismerik mind a házasulandó, mind a halált bejelentő lélektanát. Nekünk azonban tudnunk keli: az itt dolgozók se születésünkről, se halálunkról, se házasságunkról nem tehetnek. B. L. Ha a Nyíregyházi Városi Tanács legutóbbi, november 20-i ülésén ez nem is hangzott el, mégiscsak históriás tény: most, 1986-ban kétszáz esztendeje gnnak, hogy a városi privilégium okirata megteremtette Nyíregyháza első „szervezett kereskedelmi központját” — a piacot. (Az teljesen véletlen, tehát a jubileumtól független, hogy ezen a mostani tanácsülésen is piaci szabályozás, újraszabályozás került a napirendre.) A nyíregyházi piacok (mert nem egy, hanem néha hét is volt belőlük egyszerre!) régi és közelmúlt történetének rendkívül színes, gazdag eseményeit, helyszíneinek át- és visszaalakulását Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák című könyvéből ismerhetjük meg hitelesen, hiszen e műnek két fejezete (A piac és A vásár) úgyszólván minden ismert dolgot elmond arról a két évszázadról, melynek során alig volt városunknak olyan ismert, frekventált tere, ahol valamikor valamiféle piac vagy vásár ne bonyolódott volna. Hinnénk-e például, s van-e még e hazának ilyen hagyomány,tisztelő települése, ahol is a fő hetipiaci nap — szombat — immáron 200 éve tartja magát, s a második — a szerda — sem kevesebb, mint jó 130 esztendeje áll ebben a szerepkörben. Régi helytörténeti források arra utalnak, hogy ezek az első hetipiacok a mai Tanács- köztársaság tér helyén lehettek, ugyanakkor a napipiac vagy százötven évvel ezelőtt a mai katolikus templom előtti és mögötti térségben kapott helyet. Éppen ez idő tájt, tehát úgy 1848 körül volt az a bizonyos hét — mondhatni „szakosított” piaca Nyíregyházának: „... belső, élet, barom,,-sertés, széna, fa és nád piacok." Ugyancsak á Margó- csy-könyvből ismert, hogy mai piacunk — mi több piaccsarnokunk — elődje, tehát az életpiac a múlt század negyvenes éveitől a Búza téren (akkor is, ma is ez az elnevezése) volt. Az idézett könyv a többi nyíregyházi piaci helyszínen is eligazít, mintegy történelmi idegenvezetést tart az utókor számára: „A barom- .és a sertéspiac a Tokaji (Rá- íkóczi) út külső részén volt, valamivel beljebb, mint manapság... A szénapiac a szabadságharc körüli időkben a mai Lenin tér neve, a múlt század vége felé, amikor a vasúttól bevezető utca rendezését is elhatározták (hogy ne legyen rossz benyomása az ide érkező utasnak), a szénapiac a mai Bessenyei tér északi résVére került — akkor a tér is viselte ezt a nevet. Innen azonban a színház felépítése, megnyitása (1894-ben) űzte el a piacot a Szegényház térre, hogy aztán meg is kapja ez a terület a Széna tér nevet. Egyébként később ugyanitt (a hajdani Kórház téren) volt az említett fapiac: s ennek „tárgyi” emlékeire már a középkorú nyíregyháziak is emlékezhetnek, hiszen még az ötvenes években is árultak itt „taligafát”, azaz dücskőt, felvágott — többnyire akácfát — a megrakott taligán, amelynek kialkudott árában a hazaszállítás is benne foglaltatott. A szabadságharc idején, majd a megyeháza megépítéséig azonban a mai Tanácsköztársaság tér a fapiac. Végül: a nádpiac a mai Szabadság téren volt, hívták ezt nádtérnek is, mielőtt Zöldség tér lett a hivatalos neve.” Mit mutat napjaink piaci képe Nyíregyházán? A földrajzi elhelyezkedést, helyszíneket illetően három szűk körzetre korlátozódnak a mai piacok, vásárok: a Búza térre, a Hat- zel térre és a. Tokaji út mentén lévő vásártérre. Igaz persze az is, hogy új lakónegyedeinkben egy-egy ABC-áruház vagy szolgál- tatóház tövében szaporodnak az ún. „járdapiacok” — s nincs is ebben semmi rossz! Ezen a három helyszínen azonban — hinnénk-e?! — kilencfajta piac és vásár bonyolódik rendeletekkel szabályozott — sű- rűift) vagy ritkább periódusokkal. Vegyük sorba ezeket az adásvételi alkalmakat: országos állatvásár március, június, szeptember és december első szombatján van a Tokaji úton. Ugyanitt van minden egyes szombaton a heti állaitvásár, az alkalmi állatfelvásárlás (előre meghirdetett időpontban). A Hatzel téren — alig több, mint fél évszázada, a két világháború közötti évektől van piacozás. Az országos kirakodóvásárt ugyanazokban a napokban — évente négyszer — tartják ma itt, amikor a Tokaji úton állatvásár Van. Itt tartják a szerdai, szombati heti kirakodóvásárt, ugyanezeken a napokon a heti élelmiszer- és virágpiacot, és ebben a térségben, a Rózsa és a Csillag utcában rakodhatnak ki a használt cikket árusítók. (Ez utóbbi önálló fejezetet érdemfel. . .) Az ócskapiac — hatósági néven: használt- cikkpiac — népszerű nevén: bolhapiac — eseményszámba megy a mai Nyíregyházán. Szerdán is van, de a szombati az igazi, különösen azóta, hogy — szerencsére — kezdi elveszíteni megalázó, kasztosító jellegét az- itteni árusítás. Több ezren adnak-vesznek itt szombatonként, itt találják meg a gyűjtők kollekciójuk hiányzó darabját, itt vehető meg az a rézfejű, szögletes micsoda, ami nélkül az a bizonyos valami nem működik, kapható könyv és millpengő — s tetszik, nem tetszik — árulnak itt idegen nyelven is egyet s mást, miként a mi polgártársaink más országok hasonló zsibogóin, bolhapiacain, perzsavásárain teszik.) A nyíregyházi „Ócska” történetéről talán annyit a már idézett forrásműből, hogy már a 20-as, 30-as években is a városnak ezen a részén volt, majda második világháború után hu- zámos ideig a Búza téren helyezték el, s most az utóbbi húsz évben megint itt lelt otthonra. (Az újabb áthelyezésen már gondolkodnak a városatyák: van olyan elképzelés, hogy már 1987-ben kiviszik az ócskapiacot a vásártérre...) A heti élelmiszer- és virágpiac szerdán és «zombaton a Búza téri piaccsarnokban és a hozzá tartozó szabad területen van. E területtel szemben, tehát a Búza tér északi részén kedden és pénteken tartják az élelmiszer nagypiacot, közismertebb nevén a „nagybanit”. Vasárnap pedig ugyanitt, a parkolóban és a hozzá csatlakozó közutak mentért cserélhetnek gazdát az autók. Ezen a járművásáron azonban motorkerékpár és kerékpár nem adható-vehető, hiszen az ilyen járművek vásárának helyszíne a Hatzel tér nyugati része, éspedig szombaton. Egyetlen város piaci életének szabályozása ha nem is bonyolult, de sokrétű feladat. Mert hiszen nem csupán helyszínek, időpontok, hanem a forgalomba hozható termékek .köre, a helyfoglalás, a, helypénz szabályozása, az állatforgalmi és egészségügyi rendelkezéseik kérdései törődést, az élet változó követelményeihez való alkalmazást igényli. A legutóbbi — pár nappal ezelőtti — rendeletmódosítás az 1981. évi 3. sz. tanácsrendelettel tette ezt. Ugyanis — ha szükséges, mert a szakigazgatási szerv tapasztalatai, a lakosság véleményének összegzése ezt sugallja — alig öt év távlatéiban is sor kerülhet egy új piaci szabályozásra. A november 20-i tanácsülésen tanácstagi kérdésként hangzott el: „Végleges-e az ócskapiac mai helye?” — Az elnökhelyettes válasza — amelynek lényegét fentebb magam is idéztem — máris azt sejteti, hogy ha a jövő évben újabb, talán végleges helyére kerül majd ez a piaci forma is, akkor újra alakítani kell a rendelet egy vagy két mondatán. Nem újkeletű a vásárok, piacok szabályozásának aktusa. Régi okiratok, egykori rendelkezések dokumentumai bizonyítják: a vásározás éppen az a téma, ami régen is Igen gyakran napirendre került. Lássunk egy ilyen, kimondottan rokonszenves, 102 esztendővel ezelőtti megyei intézkedést: hatóságaink 1884-ben tiszta erkölcsöket (nem erkölcsi bizonyítványt) és tisztességet követeltek a hivatásos módon kalmárkodó nyíregyházi zsiibárustól — az ócskástól. Szilágyi Szabolcs Nyíregyházi boihapiae. Már kél utca és a Hatzel tér van tele áruval —
