Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-22 / 275. szám
1986. november 22. VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN Tudom, és már elöljáróban elismerem, hogy pocsék ez a cím. Erőltetett, de azért tudomásul kell venni, hogy amikor a valóságot keresi az ember, oda nem feltétlenül jól kitaposott ösvények vezetnek. Népfrontosok egy pályázati anyaga került a minap a kezembe. A pályázók egyike Seres Miklós. Egy kísérletbe kezdtek. 38 község tartozik a bizottsághoz, és bármennyire is kicsi ez a haza, ez az ország, kiderült, hogy a 38 község harminc- nyolcszorosan más és más. Igaz? Feltétlen az, hiszen ha jól meggondoljuk, a nagy országokban kirámdulásnyi távolságra lévő Zala és Zemplén más és más. Még egy megyén belül is különbségek vannak. Életvitelében is eltér egymástól Borsod-Aba- új és Zemplén, Bács és Kiskun, Szolnok környékén belül a Jászság és a Kunság, akár megyénkén belül is Szabolcs, Szatmár, és Bereg. Akár külön szigetnek is felfogható, értelmezhető, a Nyírség. Mindez azt jelzi, hogy még egy ilyen kicsi területen is lehetünk nagyon gazdagok. Minden ember otthon szeretne lenni valahol. Otthon az emberiségben, otthon a földrészekben, hazákban, de a hazákon belül is a szűkebb közösségben, tájban, faluban, városban, utcában, téren, és végső fokon a családban. Ha tisztességesek vagyunk magunkhoz, akkor le kell írni, hogy az otthonérzés kívánása az emberrel születik, de mégis tanítani, szervezni kell. Tanítani és szervezni csak úgy lehet, ha ismerjük azt a közeget, amiben élünk. Különös kísérletre szánta rá magát a Népfront,, Gyűjteni kezdte az egyes községekről való különös adatokat. Igaz, hogy manapság az ember szinte elveszni látszik az információk áradatában, hogy örömök és szorongások között él, mire akkor egy új adat, egy csak lokálisan igaz isme rét? Kérem, ha elvész az ember, ha belefárad az információkba, akkor elvész a család, kopik a táj, szegényesedé a haza, egyre kevésbé kínál otthont, egy világrész, egyre otthontalanabb lesz a világ. Ez eddig rendben van. De ha keveset tudunk a legszükségesebb részletekről, akkor nem leszünk otthon sehol. Ezért izgalmas a népfrontbizottság kísérlete. A Népfront egy olyan mozgalom, amely elkíséri az embert a születése pillanatától a temetésig. Azt az emberi kell elkísérnie, aki otthonosan él, születik, nevelkedik, dolgozik ebben a világban. A feladat adott, de ezek végrehajtásához megfelelő módszerek, kialakult, kellő gyorsasággal alkalmazkodni tudó mozgalmi gyakorlat kell, E2 egész egyszerűen a tájra, helyre, egy-egy közösségre, igaz ismeretrendszer dolga Ellentmondásos történelmünkből adódik, hogy alig kőhaj ításnyi távolságra lévő települések is lehetnek mások és mások. A történelem tudása kell ezek ismeretéhez, 1986-ban más az ember ott, ahol negyven evvel ezelőtt zsellérek éltek, és egészen más ott. ahol a terjeszkedő bárói birtokok ellen védekezni kényszerültek a kisbirtokosok. E másság igazolására egyfajta példa, hogy míg a nagybirtokon cseléd- kedők általában katolikusok maradtak, addig az úgynevezett birtokos községek reformátusok, kálvinisták, vagy ha fellázadtak a papjuk ellen, akkor éppen unitáriusok lettek, mint a kocsordiak. Lehetne hinni, hogy negyven évvel a felszabadulás után mindez már csak történelem. Nagyot hibáznánk, ha elhinnénk, ugyanis egy községre jellemző vallás még ma is meghatározó erő a közösségek életében. A reformáció és éppen ebben a szűk hazában nem egyszerűen vallási, hanem igenis politikai mozgalom volt. A presbiteri rendszer, a presbitérium, mert nem volt ennél jobb, alapszinten tanította, gyakoroltatta a demokráciát. Ezzel képessé tett valamire, olyanra, ami ahhoz a bizonyos otthonérzéshez kell. Legalább ennyire fontos a közelesebb történelem. Ha valaki most 1986-ban ellátogat két községi ABC-áruházba, rájön, hogy az a bizonyos áruház ugyanannyi luxuscikket, kávét, márkás italt fogyaszt, ad el, egy olyan községben, ahol jó a termelőszövetkezet, és egy olyanban, ahol évek óla veszteséges. Egyik községben sem költenek kevesebbet ilyesmire. Mégis: nyilvánvaló, hogy a két község gondolkozásmódja egészen más. Más ott, ahol egy rossz termelőszövetkezet mellett a háztájikból származnak a jövedelmek, és egészen más ott, ahol a termelőszövetkezettől becsületes munkával megszolgált jövedelem döntő az emberek életében. Egészen pontosan; másképp kell, lehet és szabad politizálni itt és ott. Ma divat, hogy a falu népességmegtartó képességéről beszéljünk. Sajnos, és ezt ie kell írni, a mögöttünk lévő életben, amikor kis vasúta- kat szüntettünk meg, (Nyir- béltek-Debrecen), amikor iskolák sokaságát körzetesítet- tük, amikor egy település- fejlesztési koncepció jegyében rossz házassággal kényszerítettünk falut faluhoz, akkor egy-egy minisztériumi íróasztalon híjával voltak minden helyi tudásnak. Évekig hittünk abban a frázisnak is gyenge állításban, hogy a szocializmus egyenlő a várossal. Hogy a városban élés az egyetlen modern életforma. Hittünk abban, hogy a mezőgazdasági nagyüzem, nemcsak a tanyákat, hanem az egészen kis településeket is szükségtelenné teszi. Elvittük a falukból a tanácsot, elvittük az iskolát, elvittünk minden értelmiségit. Ezzel elvittünk minden képzett fiatalt, de mert ugyanebben az időben a termelőszövetkezetek is áttértek az ágazati gazdálkodásra, elvittük a kisfalukból a tanulni is akaró brigádvezetőket, megbecsült gazdákat, közéleti rangú embereket. Természetesen ezt a módszeres kifosztást minden település, történelmétől függően másként és másként vészelte át. Itt Szabolcs-Szat- márban nem a kihaló községek gondja fáj, de a vegetáló településekről név szerint és adat szerint tudnunk kellene .. Számítások készültek arról, hogy egy család városba való telepítése, az összes kommunális vonzatával együtt, legalább egy, de több szakíró szerint kétmillió forintba is kerülhet. Ez eddig rendben van, de ehhez az összeghez hozzá kell számítani azt, hogy nemzetgazdasági szinten egy jászol, egy sarló, egy kapa, egy növendékbtkát megkötni képes lánc, egy házikertben elüLtetett gyümölcsfa is érték. Termelőeszköz. Lehet, és biztos hogy így van, hogy a faluról elvándorolt ember, vagy ezek egy része szakmunkás, betanított munkás. Ezzel nyerünk, de elveszítjük azt a szaktudást, azt az alkotóerőt, amit az új közegben ezek az emberek elf elej- tenek, de legalábbis nem használnak. Ki kell mondani. hogy egy vidékről a városba költözött, valamikor gazdálkodó nagyapa, föld- és természetismerete, ha nem kamatozhat már, akkor nemzet- gazdasági veszteség. És nem is akármilyen, hiszen a felhalmozott szakmai tudás legalább egy szakmunkás-bizonyítvánnyal ér fel. Mit érhet a Népfront kísérlete? A célja egyértelmű: olyan rövid mondatokban leírható „térképet" akarnak elkészíteni, adott esetben 38 településről, ami a történelemhez kötődően rögzíteni tudja a falu, a település mai állapotát. A hihetetlen szorgalmáról ismert Szamosszegen másként kell és lehet poliValahol a Túr partján. tizálni, mint a társközség Sza- moskéren. A társadalmi munka versenyében a szamossze- giek évről-évre nagyszerű eredményeket értek el. Itt, ha társadalmi munkában építenek utat, ott dolgozik a szomszéd utcák népe is. Sza- moskéren elidősödött a népesség, és jóllehet néhány kilométer van csak a két község között. Kéren már másként kell politizálni. Alig kezdték gyűjteni e falulapokhoz szükséges adatokat. a tájban ismerős ember is meglepődött. Egy nagyszerű hangulatú, Hodászon rendezett békegyűlés után valakinek eszébe jutott, hogy ezen a vidéken nem véletlen volt olyan sok cigányember. Innen a második világháborúban táborokban vittek el cigányokat, sokan haza se tértek. Az emlék a gyerekekben is él, de csak akkor él sokáig, ha tudjuk, hogy van ilyen. Maradva a példarendszernél, úgy mondják az autósok. hogy aki Szamosszegen. ez volt a kisbirtokos község, találkozik a csordával, az egy fél óra alatt ve- rekszi rajta át magát. Ugyanez az autós, ha balszerencséje van. találkozhat a nagydobosi csordával is. Ezen viszont átjut öt perc alatt. Nagydobos környékének jórésze a Perényi-bárók birtoka volt. Szamosszegen a kezdetben megalakult két termelőszövetkezetből megmaradt a jobb, amit a szegényebb emberek csináltak. Máig is taLponáll, a legrosz- saabb években is nyereséges. Nagydoboson, évtizedes veszteségsorozat után jutottak el oda, hogy nyereségesre váltott a szövetkezet. Szamosszegen az emberek megtanultak dolgozni, Nagydoboson az utóbbi években tanulják. Gyalog tíz perc alatt átérhetek az egyik faluból a másikba, de ugyanazt a beszédet a két községben már másképpen kellene, szabadna elmondanom. ősszel. (Elek Emil felvétele.) Mit szolgál a mátészalkai kísérlet? Azt a fajta tárgyi tudást, rendszerezési lehetőséget, amit a helyismeret se pótolhat. A tervezett falulapok, legfontosabb adatai, lakosság, épületszám, kommunális ellátás, útrendszer mellett feltüntetnék aat is, ahogyan és áhonnan a község, a település a máig elért. Igen, a vallást éppen úgy, mint az egykor volt birtokviszonyokat. A gazdálkodás legszükségesebb adatait, de úgy, hogy az néhány éven át nyomon követhető legyen. Feltüntetné az ingázók és a diákok számát, az ingázás körülményeit. Néhány falunkban most, a legutóbbi években csökkent a nyolc általánost, végzett gyerekek továbbtanulási kedve. Ezt a másságot, a mögötte lévő szociológiai jelzéseket is elhordja, megmutatni tudja egy ilyen falulap. Azt írtam, hogy otthon kell lenni valahol, de ezt csak így lehet, ha ismerjük is azt, ahol otthon kell lennünk. Ismerni pedig csak úgy lehet, ha rendszerezhető ez a tudás. B'entebb írtunk arról, hogy — sajnos — számos településünkről elmentek azok, akik a falu potencionális vezetőd voltak, vagy lehetnének. Ez nem mindig esik egybe a falusi protokollal. Nagyon jó lenne, de nem szabad elhin- nünk, hogy egy-egy település tekintélyben is legrangosabb embere a párbtittkár, vagy — ahol van — a tanácselnök. Nem feltétlenül legnépszerűbb fiatal a KISZ-szervezet titkára sem. Ugyanakkor akár egy békegyűlésen, akár egy falugyűlésen, akár egy- egy társadalmi munka szervezésekor kiderül, hogy vannak politikus, elkötelezett, és közmegbecsülésnek örvendő súlyos szavú emberek, minden településen. Csak példaként; papírgyűjtési akció közben derült ki, egy addig a közéletnek ismeretlen fiatal pedagógusról, hogy együtt gyűjtött, dolgozott a gyerekekkel. Nem írok nevet, mert •nyilvánvaló, hogy nagyszerű ember, akire egy másik feladatkor is számítani kell és lehet. Természetes hát, hogy ez a név is felkerülhet arra a bizonyos falulapra. És ezen kívül még számos más dolog is. Ott, ahol a cigánykérdés gond, Rozsályban, vagy Hodászon, Kocsordon, vagy Ópá- iyiban, jelezni kell, egész pontosan jelezni lehet a ci- gányság rétegezettségót, a legfontosabb adatokat. Ugyanez vonatkozik a fiatalokra is. A mi kimutatásainkban általában azt tartjuk számon, hogy egy településről hányán ingáznak. A Népfrontnak, éppen .mert a nép- front mozgalom éts nem hii- vatal, pontosan tudnia kell egy ifjúsági rendezvény előkés zítésekor, hogy az adott településtől egy óra", vagy tíz perc utazásnyira van-e a város? Olyan szükséges apró és talán kis tudások ezek. ame- lyek nélkül a mozgalom nem élhet meg. Ráadásul ez a fajta rendszer, ami sok adminisztrációt nem kíván, szol- gálhat például a kultúrának is. Fóruma lehet annak, hogy adott esetben az a papírgyűjtő ópályi tanítónő találkozzék azzal a győrteleki ember- rel, aki a szőni tudó asszonyokat szervezgeti. A papír és a kimutatás csak látszólag élettelen. Ha valamikor oda tudunk figyelni arra, amit egy név, egy adat a közösségről elmond, vagy elmondhat, akkor bizonyos, hogy egy-idő után több nevünk, sok fontos nevünk és sok, a tervezéshez szükséges adatunk lehet. Csak egy megjegyzés a fentiekhez: ez a bizonyos a másságokat számontartó falulap nem nyomtatvány. Olyasmivé kellene lennie, mint a falusi házakban található régi bibliáknak, a kalendáriumoknak, amelyeknek a lapszélein a múló időről feljegyeztek minden igazán fontosat. A múló idő mindig a jelennek szolgál, akkor is, ha csak egy tehén döglött meg. de akkor is, ha négy lány után egy fiúgyermek született. rnmgmsmmmmmtmimmm ■ Az embernek otbhon kell lennie valahol. Nem úgy, •mint egy kaszárnyában, ahol mindenki egyenruhája egyforma, hanem úgy, hogy elfogadja és megérti a mást is. Nemzedék nemzedéket, történelem a mát, és ami ennél fontosabb, a ma a közeli történelmet. Ez eszközök kérdése is, mert napjaink információáradatában valamire rácsodálkozni már nem elég. Bizonyos dolgokat tudni kell. Ez a másság. Még mielőtt valaki félreértené, hadd írom Le, hogy, mert hiszen szóltam róluk, koncepciók ellen vagyok. Természetes dolog az, hogy egy-egy határozat az egész országra szól. Ott és akkor országban kell gondolkozni mindenkinek. A feladat mindig az, hogy ezeket a határozatokat, állásfoglalásokat valamiképpen végrehajtsuk. A haza javára. És ez eddig természetesen rendben van, de végrehajtani csak akkor tudjuk, jól és igazán, ha naprakész kötődésünk van ahhoz a területhez, ahol dolgozunk, ahhoz a tájhoz, vagy tájrészlethez, amelyben élünk. Ha igaz, és e sorok írója úgy hiszi, hogy igaz a másság, akkor az is igaz, hogy a mozgalmak módszertanának keli a szükséges ismeretekkel sürgősen gazdagodniok. Lerágott csont lenne arról írni, hogy a községék egyesítésekor milyen módszerekkel értünk el eredményt, statisztikailag jókat, de mindenképpen politikai feszültségeket hátrahagy ókat. Csak példaként: sem Vaja, sem Nyír- parasznya, jóllehet megszavazták, nem akarta annak idején a „házasságot”. A felek együtt élnek, de Öpályi- ban éppen ügy, mint Parasz- nyáin, ma is arról beszélgetnek az emberek, hogy ez a két község tartozott, nemcsak határosán, hanem rokoni és baráti szálakkal is „egy bokorba”. Más a térképen a rajz, és más a valóság. A gazdaság vagy igazol, vagy nem igazol egy ilyesféle koncepciót. Arról a bizonyos kisvasúiról kiderült, hogy azóta drágábban szállítunk, hogy az a bizonyos intézkedés elkapkodott, de vasszigorral végrehajtott volt. Hulltak a jutalmak és kitüntetések, de máig se tudjuk, hogy mi történt volna, ha a végrehajtó, akár egy fentebb vázlatosan ismertetett falulap ismeretében bírtak volna. Ismerték volna Nyíracsádot, Nyír- lugost, Nyírbéltéket, ha tudták volna, hogy megközelítően hány kisárus, kofaasz- szony hordta a tojást, a tejfelt, a zöldséget a debreceni piacra, akkor nem szedték volna fel az utolsó menetrendszerinti vonat elhaladása után a vágány-óikat. Mi hiányzott egy intézkedésből? Az, hogy rossz vo-lt és pontatlan, az ma már biztos. A szükséges tudás, a szükséges helyismeret hibádzott. A teória nyilván jó volt, csakhogy minden elképzelés vizsgázik a gyakorlatban is. Nem egyetlen példa van rá, hogy rosszul. Ezért izgalmas a Népfront tervezett kísérlete. Az, hogy ebben a világban, a szűkebben, de a tágasabban is, együtt kell élnünk, természetes. Az viszont, ahogyan ebben a világban élni tudunk, emberiségben, földrészeken, politika szabta határok közt, hazákban, megyékben, tájakban, településben, vagy családban, rajtunk múlik. Az élet minősége ez" Elszegényedik az alapvetően szükséges tudások, a másság, a különf éleségek ismerete híján. Utóiratként csak annyit: amikor hozzákezdtem ehhez az íráshoz, magam sem hittem. hogy egy ilyen szűk közegben is mennyire mások és mások lehetünk. Szerencsétlenebb történelmi korszakban ez a különféleség ellenségeskedések forrása lehetertt volna. Ma egyféle út, ahová eligazító útjelzőkövek kellenek. Kitaszítani, ami taszított, befogadni, vagy -elfogadni mindent, ami • megemelni képes. A jót, a rosszat. Az azonos földön gazdálkodó, de -egymástól! évtizednyi távolságra lévő Penészleket és Encsencset, Szamosként, Sza- mosszeget, Nagydobost. . . Lesz-e ilyen nyilvántartás? Remélem lesz. A íelgyűjtheto tudásra ugyanis szüksége van ennek a világnak. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET ££ Másság
