Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

Kelet-Magyarország 1986. november 22. GYÜJTÁSELOSZTÓK A LADA SZAMARÁBA. A Veszprémi Bakony Művek Keszthelyi Gyárában augusztusban kezdték meg a Lada Szamara személygépkocsik elektronikus gyújtáselosztóinak gyártását. Az új gyújtáselosztó nem tartalmaz mechanikus megszakí­tót, a gyújtáshoz szükséges nagyfeszültséget elektronikus úton állítja elő. Még ebben az évben több mint 23 300-at gyártanak szovjet megrendelésre. (MTI fotó) Január 1-től: llj méretrendszer a ruhaiparban Ki nem bosszankodott már olyankor, amikor a boltban felpróbált egy ne­ki tetsző ruhát, és az vagy rövid, vagy hosszú, vagy szűk, vagy bő volt rá, és nem talált belőle a test­alkatára valót. E téren ja­nuár elsejétől várhatóan nagy változás lesz. Ugyan­is a ruhák készítésénél életbe lép egy új méret­táblázat alkalmazását elő­író szabvány. — Hazánkban több évig az úgynevezett 6-szor 6-os mé­retrendszert alkalmazták, ami aat jelenti, hogy a test- magasság hat centiméteren­kénti változása hat centimé­teres bőségváltozással jár együtt — mondja Krammer Gyula, a Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat áruforgalmi osztályának vezetője. — Ez, csakúgy, mint a korábbi mé­retrendszer, nem vált be, a vevők gyakran panaszkod­tak például arra, hogy a szá­mukra amelyik konfekcióru­hának megfelelő a hossza, annak túl bő a dereka, vagy fordítva. „Hatszor négyes" — Ezért — folytatja —, a szakemberek a méretrend­szeren változtatni, javítani Iában a testmagasság, vala­mint mellkerületre alapozott szám alkotja. — A szabvány a férfiak esetében négy: normál, telt, erős, vékony; a nőknél pe­dig: normál, telt és erős test­alkattípust különböztet meg (többet, mint korábban) — folytatja Krammer Gyula. — Az új méretjelölési előíráso­kat 1987. január 1. után a külföldről beérkező ruházati áruk esetében is alkalmazni kell. azaz a vevőket tájékoz­tatni arról, hogy az adott ru­ha a mi szabványuk Szerint milyen testalkatú emberre való. Azonban hangsúlyozom: a kis- és nagykereskedelmi vállalatok raktárában lévő, a régi méretezés szerint gyár­tott termékek továbbra is forgalmazhatók. Előnyösebb Az új méretrendszer beve­zetésével várhatóan sokkal többen tudnak magukra az üzletekben ruhákat venni, vagyis azokat a vevőnek a megvásárlás után nem kell a testalkatához alakíttatni. Az iparcikk kiskereskedelmi vállalat információi szerint a ruhagyártók egy része már ez év második felétől az új méretrendszer szerint szab­ja, varrja termékeit. Cselényi György Csak exportra Az év hátralévő részében már csak exportra termel a gávavencsellői Viktória Szö­vetkezet. Szocialista orszá- gokba küldenek 40 ezer pár női csizmát. HELYREIGAZÍTÁS A Kelet-Magyarország na­pilap 1986. február 8-i szá­mában „Elnök bizalom nél­kül” címmel megjelent köz­lemény valótlan állítást kö­zöl arról, hogy Nyíri Kálmán — a Nagyecsedi Áfész elnö- ke — megverte az szb-titkárt, valótlan az az állítás is, hogy az elnök nem jár munkába, gyakran részeg, barátait jogtalan előnyökhöz juttatja. Nem felel meg a valóságnak, hogy Nyiri Kálmán önkénye­sen és hamis érvekkel meg­emelte saját alapbérét; va­lótlan, hogy rászedett négy munkatársát; a küldöttérte­kezleten ne engedjék őt le­váltani és ismét válasszák meg elnöknek. Egy munkáscBalád házat épít (8.) •- ' , - #V . . ; >. -.¥­Hatvan napon belül... Tavasszal kerestem föl először azt a fiatal nyíregy­házi házaspárt, akik a megyeszékhely egyik kertvárosi ré­szén családi ház építésébe fogtak. A kétgyerekes család háza immár tető alatt van, be is költöztek, ha kényszerű­ségből is — sok még ugyanis a tennivaló a házon, nem egészen úgy haladt az építés, mint szerették volna. Balázs a kis szoba ablaká­ban guggol. A novemberi ve­rőfénynek nincs már ereje, ő is meg-megdörzsöli hát a kezét időnként festés köz­ben. — Xyladecorral festem az ablakokat-ajtókat, ez van most soron —- mondja a jambósapkát igazgatva a fe­jén. — Hideg van már mos­tanában, kint nem sokat le­het csinálni. — De úgy látom, mégis csinálják — mutatok a friss szürke betonlépcsőre, mely műanyaggal letakarva ma- gasodik. Hajnalonta f°gv — Félve kezdtünk hozzá, hiszen hajnalonta már fagy... De remélem, nem lesz vele baj. Azt mondta a hozzáér­tő, akivel készítettük: any­nyira hideg még nemigen van, hogy szétfagyna. Éjjel­re letakarjuk. Hátulról, a konyha felől van most a közlekedés, ott egyelőre csak falazóelemek­ből felrakott ideiglenes lép­cső szolgál. Barna üvegezett ajtó nyílik az udvar felől a konyhába. — Nem lesz ez kevés tél­re? — kérdem az ajtót vizs- gálgatva. — Dupla ajtó ké­ne ide, nem? Marika az immár szépen berendezett és a vasárnapi ebédtől jó illatú konyhában serénykedik, s kérdésemre kicsit aggódva nézi az ajtót. — Hát, lehet, hogy gond­Kártya S okakkal ellentétben nem hiszem, hogy a kártya az emberi elme egyik legnagyszerűbb talál­mánya. De azt hajlandó vagyok elhinni persze, hogy feledtet, szórakoztat, agysejteket moz­gat, szóval kikapcsol, pihen­tet. S az ember egyebek mel­lett attól is ember, hogy sze­ret játszani, szereti összemér­ni tudását, ügyességét a má­sikkal: gondolom, egy-egy ne­héz nap után jólesik kézbe­venni a lapokat, s mennyei örömet jelent túljárni a társak eszén. Semmi kifogásom tehát az ász, meg a filkó ellen, hi­szen kinek a pap, kinek a papné, ám van ami kimondot­tan zavar, a kártyában: ha a fiatalok kezében látom. Nézi az ember a tévében az edzőtáborozó futballistáinkat, bokszolóinkat — mindetry, hogy melyik sportágat említjük, mert kivétel alig akad — akik a két edzés közötti hosszú idő­szakokat természetesen a pak­kok forgatásával töltik ki. El­megy az osztály kirándulni, a buszban, a vonaton természe­tesen az az első, hogy meg­alakítsák a kártyacsata csa­patait. S csattognak a lapok és az az igazi menő, aki „tönk­reveri” társait. Tudom, nem forgathat az ember állandóan csak köny­veket a kezében, s néha ráun a legklasszikusabb zenére, a még oly tanulságos beszélge­tésekre is. De félek, hogy sokaknak hovatovább egyedül a kártya lesz a pihenés, a fel- töltődés kizárólagos formája. Ez pedig — a kártyások ki­fejezésével élve — betű lenne a javából, (bg) bari leszünk . . . De itt hátul egy teraszt tervezünk, addig az ajtónak így kell marad­nia. — S a terasz idén már nem készül el — teszi hozzá Balázs a lakás belseje felől belépve. — Egyrészt pénz, másrészt idő kérdése. — Mennyi van még az OTP-ben a számlájukon? — ötvenezernél egy kicsit több. De ezt már nem vehet­jük fel csak úgy egyszerűen. Azt mondták: a tanácstól meg kell kapnunk a lakhatá­si éhgédélyt, s akkor lehet fölvenni a maradék pénzt. Viszont az engedély egyelőre nincs meg. Tulajdonképpen szabálytalanul lakunk bent — de hát hová mehetnénk? A nyáron nagyon jól szolgált a kis faépület itt az udvaron, de az már nincs meg — s nem is használhatnánk ilyen időben a két gyerekkel... Beköltöztünk hát, s lesz, ami lesz. Előírások — Látta valaki a házat a tanácstól? — Persze: járt itt egy fér­fi, felmérte, hogy állunk. Ak­kor azt mondta: legalább a két lépcső legyen kész, anél­kül semmiképp se kapunk papírt. Aztán most jött egy írás: a lépcsőn kívül a kőpo­rozást, a lábazat befejezését is előírták, mégpedig hatvan napon belül. Most, novem­berben . . . Keserűen mondják mind­ezt, hiszen nem így számítot­tak az év tavaszán, amikor hozzáfogtak a nagy munká­hoz. — Meg azt is írják; leg­alább az egyik szobát le kell parkettázni. De hát könyör- gök, most dupla munkát vé­gezzünk?! Itt a példa a kö­zelben. Lerakták az idei be­tonra a parkettát, s az úgy néz ki, hogy fel kell szedni... Nem szeretnénk mi is így járni. Szőnyegek vannak leterítve, egyelőre be kell érnünk ennyivel. A konyhát már említet­tem — hasonlóan szép az előszoba is: az új lambéria igen jól sikerült, melegebbé, otthonosabbá teszi a tágas előszobát. Igaz, nem volt ol­csó mulatság, közel húszezer forintba került. De praktikus, mert nincs vele gond hosz- szú évekig. Van viszont gondjuk a für­dőszobával — egyelőre ugyanis nincs benne víz, pe­dig minden készen áll arra, hogy megnyissák a csapokat. Szép mohazöld kád, mosdó, praktikus zuhanyozósarok, polc, tükör . . . — A víz tulajdonképpen itt van: az utcán végigvezették az elmúlt hetekben, örültünk is, mert gyorsan ment. De aztán nem lett semmi a no­vember 6-i műszaki átadás­ból. Most azt ígérik, hogy 15-re átadják. A baj ott van, hogy átadás nélkül a Szavi- csav nem kötheti be a há­zakhoz a vezetéket. Pedig kész az akna mindenhol. Még ez se lenne nagy baj — a gond ott van, hogy itt a hi­deg. Márpedig, ha öt fok alatt van a napi hőmérsék­let, nem kötik be . . . Nem tudom, mi lesz. Lehet, hogy csak tavasszal fürödhetünk a kádunkban?! Sok még a tennivaló Balázs máris mozdul: foly­tatni kell a festést, mert so­se lesz készen. Marika a gáz­tűzhelyhez lép: készül az ebéd. A nagyobb szobában néma csend — alszik a pici lány (nővére a nagymamánál van). Csend ül a házon, kel­lemes meleget árasztanak' a fűtőtestek — ha a házigaz­dának nem ablakot kellene festenie, ha az ajtón kilépve nem látná az ember, hogy mennyi még a tennivaló, s nem csípte volna már dér az udvar közepén árválkodó kis facsemete egyetlen leve­lét, jelezvén a tél közeledtét... Akkor békés vasárnapi han­gulatról írhatnék. De bízzunk az időben — és Balázsékban. Ilyenről is fogok még írni. Legalábbis megpróbálom, mégpedig ka­rácsonyra — akkor szeretném ugyanis „föllebbenteni a fátylat”, s bemutatni a szim­patikus fiatal házaspárt, akik házat építettek . . . Tarnavölgyi György szeretnének. Arra a követ­keztetésre jutottak, hogy ha a ruhákat úgynevezett 6X4- es (hat centiméter magasság- változásnál 4 centiméter a bőségmódosulás) méretrend­szer szerint készítik, akkor 15—20 százalékkal bővül a méretsor, vagyis gyakorlati­lag csaknem mindenki talál magára megfelelő méretű al­só- és felsőruházati cikke­ket. Egyébként a KGST, va­lamint a nyugati országok is a 6X4-es mérettáblázatot használják. Normál, telt, erős A bevezetendő új szab­vány nem vonatkozik a harisnyákra, kesztyűkre, sap­kákra, fűzőkre, melltartókra. A ruhákon módosítják a méretjelölést is: a három­szög helyébe emberi alakot ábrázoló piktogram kerül, melyen a testméreteket cen­timéterben fogják feltüntet­ni. A méretjelzőszámot álta­Színjáték léccel, baltával A markecolás klasszikus forgatókönyve szerint indul­tak az események, amikor a negyvenéves, gemzsei Hor­váth Lajos (még tavaly ősz­szel) egy este találkozott M. G.-vel. A helyszín a gemzsei kocsma, estefelé. Együtt sö­röztek kis ideig, aztán Hor­váth felfedezte, hogy ismerő­sénél nagyobb összegű pénz van. Az úton, hazafelé menet ezért azt ajánlotta az elvált férfinek, hogy menjenek együtt Horváthékhoz, van sör, és szerez neki nőt is. M. nem sokáig kérette magát. Otthon tartózkodott Hor­váth felesége és fiatal sógor­nője. M. kapott sört és ká­vét, aztán Horváth bemutat­ta neki a kislányt. M. meg is jegyezte, hogy ez még gye­rek, de aztán a szeszgőz el­törölte az aggályait. Horváth közben megbeszélte a hadi­tervet a két növel, s később így is zajlottak az esemé­nyek. M.-et felszólította a házi­gazda, hogy vetkőzzön le, maradjon náluk éjszakára. Amikor a vendég megfogad­ta a tanácsot, kettesben hagy­ták a kislánnyal. M. ingben- glóriában volt, s ekkor — a megbeszélés szerint — a lány kiabálni kezdett, mintha erő­szakoskodna vele az idegen. A színjáték következő jele­netében Horváth volt a fő­szereplő, aki sógornője vé­delmére kelt egy lécdarabbal a kezében. Megfenyegette a férfit, hogy akár húsz évet is kaphat, mert kiskorúval erőszakoskodott. Horváth ütött, M. védekezett, aztán bejött Horváthné, s elvitte a kedves vendég nadrágját, magához vett belőle több ezer forintot. Később vissza­tért, ekkor egy baltát is ho­zott a férjének, a lécet pedig ő kezdte használni a gaz csá­bító ellen. M. csak úgy sza­badulhatott meg tőlük, hogy megígérte, ad még pénzt ké­sőbb. Másodfokon a megyei bíró­ság hozott — jogerős — íté­letet a Horváth házaspár bűnperében. Rablás és súlyos testi sértés miatt Horváth Lajos három év és négy hó­nap, Horváthné pedig egy év és négy hónap szabadság- vesztés büntetést kapott. ORSZÁGOS NÉPIBÜTOR-PÁLYAZAT. Hét intézmény és vállalat támogatásával hirdették meg Debrecenben az első országos népibútor-pályázatot. A zsűri a beérkezett mű­vek közül 32 alkotó 101 munkáját tartotta kiállításra érde­mesnek. Az első díjat Császi Ferenc fafaragó nyerte. Ké­pünkön a hajdúszoboszlói művész alkotásaival. (MTI fotó: Oláh Tibor, felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents