Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-18 / 271. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. november 18. MAGYAR KÖNYVSIKER PÁRIZSBAN. A párizsi székhelyű Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szövetség Pap Miklós „A tokaji” című könyvét irodalmi és művészeti díjjal tűntette ki. A szerző, szépen illusztrált könyvében több évtizedes kutatómunkájának eredményeit összegezte. A képen: Pap Miklós dolgozószobájában a nyertes könyvvel. (MTI Fotó) Pályáznak-e Szabolcs-Szatmárból? II legbiztonságosabb közlekedési) város A DAB ÜLÉSE UTÁN Távlatok - napi gondokkal A kontinens városai közötti közlekedésbiztonsági versenyre tett közzé felhívást a Nemzetközi Közlekedésbiztonsági Szervezet és az Európai Városok Tanácsa. A nemzetek vetélkedésében részt vevő magyar város kiválasztása érdekében az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács kezdeményezésére pályázatot hirdettek, amelynek védnökségét az említett szervezet mellett a Közlekedési Minisztérium, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, a Hazafias Népfront és az Állami Biztosító vállalta. A pályázati kiírás bevezetőjében a felhívást közzé tevők megállapítják, hogy a Am ékka báré A humor legnagyobb csapdája talán az, ha hiányzik belőle a humor. Ezt mérték patikamérlegen az Atléta trió című műsor szereplői — Boncz Géza, Lehr Ferenc — és a zenét szolgáltató Fogarassy János — pénteken este a nyíregyházi Megyei és Városi Művelődési Központ nagytermében tartott fellépésükön. Az első poénjuk az volt, hogy késtek egy fél órát. Később unalomig ismert, elcsépelt számok következtek, az alig egyórás műsor kilencven százalékában Lehr Ferenc énekparódiája igyekezett szórakoztatni a közönséget, olcsó eszközökkel. A rádiókabarék szereplőitől ettől többet várt az érdeklődő közönség, még ha ezt a keveset is hálásan, tapssal fogadta. De legközelebb meggondolja, feláldozza-e az estéjét-----s megváltja-e jegyét —, mert egyszer-egyszer bedől a hangzatos műsorcímnek, az ismert névnek, de másodszor máé nem biztos. S az árnyékkabaré — árnyékbokszolássá válik ... (P. g.) gépjárműforgalom növekedésével együtt a közlekedésben részt vevők veszélyeztetettsége fokozódik. Ebből következően általánosan megfogalmazható cél a gépjárművezetők, a kerékpárosok, valamint a gyalogosok — körükön belül kiemelten a gyermekek, az idős korúak és a mozgássérültek — közlekedésbiztonságának növelése, valamint a környezeti ártalmak csökkentése. A pályázat sajátos célja, hogy az egyes magyar városok és a városi jogú települések bemutassák a közlekedésbiztonság növelésének azon város- és közlekedés- építési, valamint közlekedés- fejlesztési eszközeit, amelyekkel a balesetek száma és súlyossága, ezen kívül a környezeti ártalmak csökkenthetők. A megméretés közvetett haszna lehet, hogy ráirányítja ia figyelmet a közlekedésfejlesztésben szerepet vállalók — tervezők, tanácsok, egyéb hatóságok — kezében meglévő, a közlekedésbiztonságot hatékonyan segítő eszközökre. A versenyen részt vehet minden város, városi jogú nagyközség és budapesti kerület. A nevezőket a szervezők a lakosság lélekszá- mának megfelelően öt kategóriába sorolják. A pályázat két ütemben zajlik, ezek a VII. ötéves ■ tervciklushoz kapcsolódnak. Az első ütem eredményének beküldési határideje: 1988. december 31., a második ütem eredményének beküldési határideje: 1990. december 31. Az eredményhirdetésre a határidők lejártát követő öt hónapon belül kerül sor, s a védnökséget vállaló szervezetek képviselőiből álló bírálóbizottság 10 millió forintot használ fel díjazásra ütemenként. Mind az öt kategória első három helyezettje díjazásban részesül, az első helyezettek egymillió forintot kapnak, a második és harmadik helyezett között ugyanekkora összeget osztanak el arányosan. A pályázati díj kizárólag az adott település közlekedésbiztonsági céljaira fordítható, természetesen a pályázati ahyag összeállítói a helyi közlekedési hatóság javaslata alapján, a díj összegéből jutalmazhatók. A megyei közlekedésbiztonsági tanács titkársága felkérte Szabolcs-Szatmár valamennyi városát a pályázatban való részvételre. A Debreceni Akadémiai Bizottság plenáris ülést tartott a múlt héten, s ezen az infrastruktúra helyzete, fejlődési iránya állt a középpontban. A bevezető előadás után két nagy tekintélyű tudós szólt hozzá: Pungor Ernő a hazai tudományos műszerpark állapotáról beszélt (sok bíráló szót ejtve), Huszár Ti- tfor pedig arról- a társadalmi környezetről, mely erősen hat az infrastruktúra fejlődésére — előreviszi vagy éppen hátráltatja azt. Elmélettől valóságig Szó esett a vitában sok olyan dologról, melyek a hétköznapi ember számára tá- voliak és meglehetősen idegenek: hiszen például az, hogy két tudós egy megfelelően kiépített rendszer útján elküldheti egymásnak kutatási eredményeit kép, hang vagy nyomtatott szöveg formájában — ez bizony ma a hazai honpolgárok többségének teljesen közömbös. ö az infrasruktúrából (persze nem ilyen fedőnév alatt) azt érzi magához közel állónak, amivel naponta találkozik — az utakat, a vízvezetéket, a telefont, a közlekedést és így tovább. Ez a sajátos kontraszt kiütközött a DAB-ülésen is, amikor három megye, közöttük Szabolcs-Szatmár képviselői arról számoltak be, hogy területükön milyen az a bizonyos infrastruktúra. László András megyei taMatyi György nyírkarászi lakos bűnügye országhatárainkon túl is ismertté vált, ugyanis a bűncselekménye elkövetése után sárga színű Mercedes gépkocsiján Ausztriába távozott. A szerencse azonban forgandó, és csakhamar Matyi mellől is elfordult, mivel az osztrák rendőrség elfogta és visszaadta a Mercedessel együtt. Matyi György 1984. március 31-ig mint juhfelvásár- ló dolgozott a debreceni áfész alkalmazásában. Munkaviszonya megszűnését követően munkáltatója nem számoltatta el a részére kiadott bizonylatokkal, sőt a személyi igazolványába sem vezették be a változást. A bizonylatok adta lehetőséget Matyi fondorlatos módon és a legkisebb nehézség nélkül saját hasznára fordította. A szomszéd községben lévő ismerőseit azzal kereste meg, hogy eladta a saját ju- hait, de a pénzt nem szeretné a nagy adókötelezettség miatt egymaga felvenni és ezért kéri segítségüket. Az ismerősök közül hárman vállalták a segítséget, így Ma- tyinak már csak az volt a dolga, hogy a nála lévő lepecsételt bizonylatokat, fel- vásárlási jegyet, főösszesítőt, nevére kiállítsa. Ha már így összejött a dolog, gondolt egyet, egy kitalált névre is kiállított, és a pénzfelvétellel saját magát bízta meg. nácselnök-helyettes például az utóbbi 15—20 esztendő jelentős fejlődése mellett azt is elmondta, hogy megyénkben bizony igen sok ellentmondás tapasztalható e téren. Szólt a már-már katasztrofális telefonhiányról, a közlekedés nehézségeiről, arról, hogy csak most került belátható közelségbe az ösz- szes település vezetékes vízellátása, hogy Szabolcs-Szat- márban az utóbbi években újra gondot jelent az elvándorlás. Egyszóval: meglehetős űr tátongott az elmélet, az elképzelések, vágyak, tervek — éé a valóság között. Azt is mondhatná bárki: „beszélünk az ultramodern techni-' . ka vívmányairól — és közben térdig sárban járnak igen sok településen az em- ' berek . . Veszélyes egyoldalúság Mindez .lényegében jogos ellenvetés, ha csak a gyakorlati oldalt nézzük — hiszen az is elképzelhető lenne, hogy a jövőbe néző kutatásokat, a legkorszerűbb technika fejlesztését-megvásárlá- sát leállítanánk, s az így felszabaduló pénzt a hiányzó utakra, egyebekre fordítanánk. Milliárdokról van szó, tehát nem is lenne kis dolog. De... Ha most hirtelenjében ezt az utat választanánk, és a sok-sok meglévő hiányosság pótlására fordítanánk minden pénzt, elhanyagolva a Négyesben keresték fel a mándoki takarékszövetkezetet a pénzfelvétel céljából. A takarékszövetkezet dolgozói Matyit még mindig az áfész megbízottjának tekintették, és az általuk ellenőrzött bizonylatokat a formai kellékeknek megfelelőnek találták. Azt azonban már nem vizsgálták, hogy a raktárbevételi jegyeken feltüntetett személyek jogosultak a pénzfelvételre. Ezután simán ment minden, a takarékszövetkezet Matyinak és három társának összesen 2 512 000 forintot kifizetett. A takarékszövetkezettől való távozás után társaitól Matyi a pénzt átvette. Az így megszerzett pénzből . 650 000 forintért egy Mercedes személygépkocsit vásárolt, és azzal külföldre távozott. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a bűncselekmény elkövetését a debreceni áfész és a mándoki takarékszövetkezet többszörös mulasztása is elősegítette. Matyi Györgyöt négy évi börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, és 4 évre a közügyektől eltiltotta. Mercedes személygépkocsiját elkobozta, és kötelezte, hogy a takarékszövetkezet részére okozott 2 512 000 forint kárt fizesse meg. Az ítélet jogerős. (tn. r.) tudományos fejlesztést, kutatást, korszerűsítést — akkor bizony nem is túl hosszú idő múltán újra ott találnánk magunkat, ahol a part szakad. Azaz: lemaradásunk a fejlettebb országoktól növekedne, újabb és újabb hiányok bukkannának elő. Egyetlen példa: ha most hirtelenjében egy csomó autóbuszt állítanának munkába, hogy tökéletessé tegyék a tömegközlekedést, akkor egy idő után már azon törhetnénk a fejünket: miből telik korszerű, környezetkímélő járműparkra a meglévők helyett. Merthogy a világ halad, s addigra másutt elektromos vagy más meghajtású, „tiszta” járművek közlekednének mindenhol. .. Arányosan Lehet, hogy a példa sutának tűnik — de arra talán jó, hogy eltöprengjünk: hol az ésszerű arány a napi élet javítása, fokozatos fejlesztése és a jövőnket alakító, ma még távolinak tűnő (ám nem kevés pénzt igénylő) tudományos kutatások támogatása között. Erre pontos választ igen nehéz adni — de az tény, hogy semmiképp se lehet kiút a „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” szemlélet végletes alkalmazása. Ezt tette világossá az akadémiai bizottság ülése — anyagi lehetőségeinkhez mérten éppúgy jutnia kell pénznek a mai kátyus utak kijavítására, mint a jövő útjainak megalapozására... Kutatók kincsesbányája. Így foglalhatnék össze azt a gazdag okmány-, okirat-, jegyzőkönyv-, dokumentum-, térkép-, naplógyűjteményt, melyeknek katalogizálásán most dolgoznak a vásárosnaményi Bereg Múzeumban. A sok év munkájával összegyűjtött anyag nemcsak a helytörténetet kutatóknak, hanem a komoly tudományos munkát végzőknek is hasznos segítője lehet. A lehetőségek egyelőre csak kézi feldolgozást tesznek lehetővé, már hat vastag katalógusban sorakoznak az iratok. A gazdag anyag láttán el kell gondolkodni azon: vajon nem lehetséges-e a múzeumok, kutatóhelyek anyagának számítógépes feldolA tévében láttuk ICIRIPtCIRI B ár híve vagyok a magyar—ausztrál barátságnak, nem hiszem, hogy az ilyen filmek lennének a kapcsolatok alapjai. A Pici Taylor (A pici Szabó!) című mű, amit vasárnap este etettek meg velünk, inkább riasztott, semmint rokonszenvet ébresztett. A krimiféleségben volt egy piti bűnöző, egy még pitibb újságíró, két rendőr és sok-sok nő, többségűk a „Pici” nyilvános házaiban. A több mint másfél óra alatt átláthatatlan sűrűségben, mellékutcákban és raktárakban bandák ölték egymást. Volt itt brutalitás, nemi erőszak, ivás fúlásig, korrupció, szex. Vagyis minden, ami nem éppen a jóra nevel, ami funkció nélkül, csak és csupán önmagáért került a filmbe. Megvettünk megint valamit, ami nem kimondottan épületes. Még korhatárt se jelöltek a tévések, csupán a bemondó jó szándéka orientált. Aki megnézte, főleg, ha fiatal volt, sok mindent tanulhatott. Egyre érthetetlenebb, hogy a Magyar Televízió műsorátvétele miként funkcionál. Azt sem hiszem, hogy ezt is áru- kapcsolásként vettük meg, hiszen még ilyen esetben is lehet válogatni. De ha mégis ránk sózták, ez még nem jelenti, hogy vetíteni is kell. A Pici Taylor iciri-piciri fércmű- vecske volt, majdnem olyan kicsi, mint azok felelőssége, akik műsorra tűzték. (bürget) gozása ? Lényegesen gyorsabban menne, s a visszakeresés is egészen egyszerű műveletté válna. Fel kellene kutatni olyan szabad számító- gépes kapacitást, amely Hasznosítható lenne ilyen munkára. Talán még a középiskolák gépei is számításba jöhetnének, s egy jó program kidolgozása, megfelelő tudományos segítséggel akár tananyag is lehetne. A Bereg Múzeum anyagát átnézve az is elgondolkodtató: miért nem nyílik lehetőség arra, hogy fcönyv alakjában is napvilágot lásson a gyűjtemény, sok segítséget nyújtva a kutatónak. A megyei helytörténeti bizottság bizonyára jó gazdája lenne eev ilyen kezdeményezésnek. (b. 1.) Tudományos ülésszakot rendeztek tegnap Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen. Hatvani István, a kollégium egykori professzora tiszteletére, halálának 200. évfordulója alkalmából. A rendezvény során avatták fel Hatvani István reliefjét a természettudományi kar tanácstermében. Az 53X38-as méretű bronz domborművet Tóth Sándor Munkácsy-dí- jas szobrászművész készítette. Képünkön a mívesen megmunkált alkotás látható. Matyit négy évre ítélték Tarnavölgyi György Gazdag okmánytár Vásárosnaményban Katalogizálnak a múzeumban Egyes fejlett országokban már a jövő századra készülnek — mondta Vámos Tibor akadémikus —, átalakítják információs hálózatukat, a legkorszerűbb követelményeknek is eleget tevő rendszereket építenek ki. Meg is említett néhányat e rendszerekből, hozzáfűzve: hazánkban és a KGST más országaiban is az a jövő útja, ha eiőbb-utóbb csatlakozunk a már létező szabványokhoz, hálózatokhoz — mert csak így tudunk érdemben bekapcsolódni a világon ma oly fontos információáramlásba.
