Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

Kl HÉTVÉG MELUÉfCLE? FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK Kalandok, bulik, balhék FEMINA-anekdotagyűjtemény 1968-tól ismert a megyében a Femina zenekar. A nyírbogdányi fiúkból alakult együttes alapító tagjai azóta már igencsak felnőttkorba léptek, de a csapat — változó felállásban — azóta is hallatja hangját. Ifjú­sági oldalunk vendégszerzője tizenhét esztendeig mu­zsikált a Femina gitáros-énekeseként, s bár most a Vekker tagja, szívesen emlékszik vissza a korábbi évekre. Boros Ferenc nem volt rest, papírra vetette humoros emlékeinek egy részét. Pop-anekdotáiból köz­lünk most egy kis válogatást. Mi jól szórakoztunk raj­ta, reméljük olvasóink is élvezettel olvassák! P. D. A kezdeti időszak után, (amikor a kisbíró kiérdeme­sült dobja volt a ritmusszek­ció, az állványul szolgáló szék karfája a cintányéK), sikerült összeszedni a cucco­kat, s egy iidő után már mű­ködési engedéllyel is rendel­keztünk. Űj lehetőségek nyíl­tak: más helységekben is fel­léphettünk. Csak a szállítás­sal akadtak bajok... ★ A szerződés szerint a meg­rendelőnek kellett szállítás­ról gondoskodnia, de már besötétedett, és még sehol semmi. Végre motoros jő a hírrel: elindult a jármű a zenekarért. Rövid idő múl­tán tényleg bevágtatott egy pótkocsis traktor! Nem volt mit tenni, felkerült a platóra a szerelés, majd az akkori ■ --.oririt öltözött, fehér is hány kilométer után megma­kacsolta magát. A későbbi­ekben az autó javítása, tolá­sa és .egymás hülyeségei je­lentették a szórakozást. Ha néha véletlenül ment a kocsi, négy-öt kilométeres sebes­séggel, akkor előtte menetel­tünk, indulókat énekelve. Nyolc körül már egészen jól belejöttünk a tolás-javítás- menetelés szisztémába, bár a sötétség kissé zavarólag ha­tott. Kilenc óra tájban el­kezdtünk stopolni, és hírvi­vőket küldeni. Tíz 'körül vég­re megérkeztünk. Mindenki kinn állít a kultúrház előtt. Nem tudtuk, miért. Hogy móresre tanítsanak bennün­a jobb sorsra érdemes War- szawában. Hét fiú, négy lány és a .teljes szerelés.) A han­gulat remek volt, csak az ár­nyékolta be, hogy közben már jó másfél órás késésben voltunk, ráadásul a sofőr szivatóval közlekedett, s időnként majd megfullad­tunk a benzingőztől. Végre beértünk a teljesen nép télén községbe. Fény csak a kul- túrháznál volt, ahol viszont rengeteg ember várakozott, ki-ki vérmérséklete szerint. Közeledtünkre .megbolydult a tömeg, és elindult felénk. Pánik lett úrrá rajtunk, fel­készültünk egy kiadós verés­re. A legközelebb álló férfi egyszer csak feltépte az aj­tót . . . Lusta volt, a halálra keresett dobos! k A közkedvelt bálok gyako­ri kísérőjelensége volt annak idején egy-egy kiadós vere­kedés. Ugyanolyan jellemző­je volt ez a hőskornak, mint az, hogy a zenekarok tevé­kenysége vetekedett egy ma­nufaktúráéval. Mindenki fű­részelt, reszelt, forrasztott: terem közepén. A többiek .rendületlenül táncoltak to­vább, mi pedig bősz zenével próbáltuk elterelni a figyel­met. Amikor viszont a kö­zönségnek már a kilencven százaléka verekedett, mi is dalt cseréltünk. Ekkor töb­ben megrohanták a színpa­dot,. de csak, hogy minden faanyagot magúikhoz vegye­nek* és újult erővel vessék magukat a küzdelembe. Már vagy tíz perce zajlott az irtó­zatos adok-ka.pok, de mi an­nál nagyobb .átéléssel fújtuk a dalt: „Mikor elalszol, ál­modj velem . .. ” ! ★ A nyolcvanas évek elej>én a mi, szabadtéri bulijainkat •is diszkónak nevezték. Este héttől tízig játszottunk eze­ken az Igen kedvelt összejö­veteleken. (A népszerűség­hez hozzájárult, hogy a fü- ves-fés részeken, kellő vilá­gítás hiányában egyéb ro­mantikus szórakozással is összeköthették a „diszkót”.) Dgy kellemes, nyári estén történt, — amikor már elég­gé összemelegedtek a párok, s zenénkkel mi is igyekez­tünk segíteni őket —, hogy, mint egy szürrealista filmen, vagy egy rossz álamban, megjelent egy srác — lovon! Egyenest a táncolok közé! A tömeg sikongatva rohant ■egyik helyről a másikra J nyomában a muzikális pari­pával, és sajátosan diszkózó lovasával. Mindenre felké­szült, megedzett együttesünk nem állt .le. Játszottunk to­vább, igaz az ismerős dalla­mokra teljesen új verssorok ■megütközve hallgatták a ho­zsannát, merthogy még a színpad közelében sem .lát­tak nőt. Csak az tűnhetett fel nekik, amint az előbb még vadul integető énekes csendesen somfordái a szín­falak mögé ... ★ A zenekar egyik tartópil­lére, szólógi tarosunk 1976- ban éppen katonaidejét töl­tötte. Itthon volt, s az a ritka eset fordult elő vele, hogy a színpadon mások zenéltek, ő pedig lentről hallgatta őket. N.em is bírta sokáig; feléb­redt benne a zenászösztön. Az ismerős társaság bele­egyezett, hogy játsszon vettük néhány számot. Azt persze ■rögtön látták, hogy abban a pillanatban nagy technikai bravúrokat nem várhatnak tőle, ezért egy egyszerű, las­sú számat választottak. Az „Asszony feketében” címűt, a Uriah Heeptől. így sem volit minden zökkenőmentes, de a refrénig eljutottak va­lahogy. Ekkor aztán zené­szünk megint elkezdte a ref­rént, aztán megint — talán tízszer, talán hússzor, ki tudja .már, hányszor egymás uitán. A zenekar tagjai végül megelégelték a dolgot, és egyszerűen lementek a szín­edről. Hősünket azonban semmi nem zavarta. Egy szál gitárral, teli torokból, rendületlenül nyomta a dal­lamot. A közönség egy em­berként figyelte, meddig bír­ja még. Többen felhívták a csak az történt, hogy eg ismeretlen, megszállott zene barát könnygázzal segített elő, hogy 'igazán átérezzü ezt a szép muzsikát. ★ Játszottunk mi régi beat számot, popzenét, kémén rockot, countryt, rock an< rollt és mindenféle slágere két, de egyszer majdnem megoldhatatlan feladat el állítottak bennünket. Hé férfi jött fel a színpadra „Fogadtunk a barátommal hogy elhangzik-e ma ez é ez a dal. Nem szeretném, ht veszítenék, és Önök szégyen ben maradnának!” — mond ta egyikük. Mielőtt szólhat tam volna, már el is távoz talk, s a kezemből egy papír pénz esett ki. Mindent a kö zönségért’ jelszóval elvonul .bunk szünetben a vécére hogy megbeszéljük a kér számot. Végűi is úgy oMottul meg a dolgot, hogy eljátszot­tunk egy rock and rollt egy Mary nevezetű .hölgyről majd megszólaltam: „Hölgye­im és Uraim! (A közönséf már ekkor értetlenkedvt kapta fel a fejét.) Engedjél meg, hogy az előbb felidé­zett hölgyhöz egy szerenádot .intézzünk!” Meghajoltam, és a meglepett popperek, csöve­sek megkövültén hallgatták a .legújabb zenei törekvésit „Vágyom egy nö után, egy nő után ...” k Hosszas rábeszélés után (■egy barátunkról volt szó) kivételt tettünk, s életünk­ben egyetlen egyszer elvál­laltunk egy lakodalmat. Biz­tosítottak bennünket, hogy csupa fiatal lesz, és csak popzenét kell játszani. Ké­sőbb értem oda, a zenét már messziről hallottam, de csodálatos módon, a zenekart sehol sem láttam. Nem cso­da, mert egy tornác volt a ~Wqn másfél méter iHöö. iiove-r&es tó £.3

Next

/
Thumbnails
Contents