Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

,ati Kunaipari azuvcme- ^.etben tanulták a szakma alapjait. Az építősök saját buszukkal szállították a jö­vendő varrónőket a betanu­lási helyre és vissza. Az ország különböző he­lyeiről szedték össze a varró­gépeket, amelyen a csecsemő- és gyerekfehérnemű készül. A szövetkezeti ház joggal vívta ki külső képével is a szatmárcsekeiek, az ide ér­kezők elismerését. Korszerű üzemcsarnok: készáru- és al­katrészraktár, szociális léte­sítmények, széntároló-kazán- ház; s természetesen minden­hol központi fűtés teszi kul­turálttá a reggel fél nyolctól fél négyig itt dolgozók min­dennapjait. Amennyiben az új gépek megérkeznek, két műszakban félszáznyi leányt és asszonyt tudnak majd foglalkoztatni a szatmárcsekei varroda csar­nokában. Szatmárcseké. hOfcF “ üresen állt az e,. ^0 vetkezeti épület. A da a Fehérgyarmati j­és Szolgáltatóipari Szó ike- zet vezetősége gondolt egy merészet, s kellő puhatolózás után varroda létesítésére szánták el magukat. Mint Kovács Gusztáv — a szövetkezet elnöke — el­mondta, a Budapesti Csecse­mőruházati Ipari Szövetkezet örömmel adott munkát. A megyei tanács, a KFA-köl- csön, s a banki fejlesztési hi­tel, valamint jelentős saját erő elegendő volt az 5 mil­liós építési munkához. Az elmúlt év tavaszán láthattak hozzá a komolyabb tervezés­hez, májusra a beruházási program is elkészült; s egy év alig telt el, működőképes épülettel várták a dolgozni akaró szatmárcsekei, túrist- vándi és tiszakóródi lányo­kat, asszonyokat. A Szamos , • -K5 ^ ,‘>1 'V1 \ ',Kan emlékezhetnek \ '*’y/a dél-alföldi tollas - rügyekre, ahol milliós be­vételeik szerepeltek a per tárgyaként. Nyíregyházán több átvevőhelyen lehet tol­lat értékesíteni, ezek közül a Dimitrov utcait kerestük fel, amely a kecskeméti baromfi- feldolgozó tulajdona. Ciklikus ingadozás — Mostanában ént véget a szezon, egyre kevesebb a be­hozott áru — tájékoztat Bé­res Antal telepvezető. — A tavalyit meg sem közelíti, mert estek az árak, lanyhult az ajánlat is. Az ingadozás egyébként ciklikus. Négy-öt évenként van egy hullám­völgy, utána ismét erősödik a piac. A telepvezető egyébként sokáig maga is munkaköny­ves gyűjtő volt, ahogy a hi­vatásos kereskedőket nevezi a szakzsargon. Jobban lehet keresni — mondja, de össze­hasonlíthatatlanul többet kell énte hajtani. Ami pedig e so­rok írójában megfogalmazó­dik: ha ismeri a forgalmi in­gadozást, talán nem véletlen, hogy erre az időre abbahagy­ta. Milliomos lett-e, kérdez­tük ... — Nem — hangzik a hatá­rozott válasz. — Nem tagad­ható viszont, hogy tényleg lehet sokat keresni. Az iga­zán sokat viszont azok teszik zsebre, akik lerabolják a pia­cot. Akik úgy mennek ki egy- egy faluba, hogy eleve elha­tározzák: néhány évig tájá­ra se mennek annak a vidék­nek. Akkor lehet arcátlan módon becsapni a gyanútlan termelőket. Ismerek ilyene­ket, ezek az emberek a be­csületes kereskedők renomé­ját is nagyon megrontják. A nagy üzlet különben magá­ban a tartásban van. Együtt a nagy bukás lehetőségével. Oltás, 60 ezerért A sokezres állomány tartá­sa megfelelő szakértelemmel és lelkiismeretességgel egy év alatt gazdaggá teheti az em­bert. A tiszta haszon tulaj­donképpen a liba húsa, amely darabonként 200 forintot je­lent. A toll tartja el a sze­zonban a libát és a gazdáját. Hatalmas összegekről van' szó. Egy tisztességes libanyáj beoltása belekerül 60 ezer forintba. A tépés is tízezrek­kel méretik, és akkor még nem volt takarmány és ma­ga a beruházás. Egy kis bal- szerencsével az illetőnek az alsóneműje rámehet — hogy Béres Antalt szó szerint idéz­zük. Beszélgetésünk alatt né­hány üzletfél türelmesen vá­rakozott a raktárban. Türel­mük végtelen, mert ezután következik a toll minősítése, vagyis pénzről lesz szó. Pu- kolci Béla és Gyöngyösi Elek a messzi Beregböszörmény- ből érkezett árujával. Rajtuk és a két feleségen elegáns ir­habunda feszül, toalettjük ki-’ fogástalan, talán csak fé­nyes, kékesfekete hajukban éktelenkedik néhány tollpi­he, de ez itt elkerülhetetlen. — Hogy mi milliomosok? Ugyan uram, azokat ne itt keresse. Mi kérem alig szed­jük össze a benzinre valót. A toll már lefutott. Annyian járunk utána, hogy sokszor egymásba botlunk egy-egy faluban. Meg aztán kiokosod­tak már a tízlibások is. Be­B aszélgatümk. Egy eké­be való csavar ürü­gyén, amelynek az ára 600 forint. Említette a gazdálkodó a Falurádió műsorában, hogy ez elké­pesztő. Másfél mázsa búza árát egy csavarért! Emlékezik az eszmefut­tatásunk soros szóvivője az egykor volt parasztpárt választási plakátjára: azon egyfelől egy zsák búza, másfelől egy pár csizma vodt egyenlőségi jellel ösz- szekötve. Ha így volt, jó volt, de ki érti azt, ami ma a kereskedelemben, az árakban és árarányokban végbemegy? Magyarázzam meg. Adjak választ például arra a kérdésre, hogy ha a paraszt embernek csak hat forintot adnak az al­májáért, három forintot a káposztájáért, négy forin­tot a burgonyájáért, akkor a miskolci, avagy a pesti nép -miért fizeti dupláját a felvásárlási árnak. Mond­jam meg továbbá, hogy miit forgalmaz a forgalma­zó, -mit bonyolít a bonyolí- fó? Nem arról van-e szó, hogy a bonyolítóktól csak bonyolultabb lesz minden? Régen ez másképpen volt. J .. i CU\.iu val. „Nagyon ráfizettünk...” Mező Jánosné az előbbiek kíséretében, de inkább csak kirándulóként: — Csináltam én is, de job­ban járok, ha otthon ülök és tartok disznót, meg más ál­latot. Szoboszlón vágtunk be­le egyszer, nemrég, 4000 li­bába, de nagyon ráfizettünk. Ezekbe a szavakba azon­ban bele kell kalkulálni — okoskodok most magamban, miközben e cikket írom —, hogy az okos ember azt is el­titkolja, amije van, a bolond pedig azzal is dicsekszik, amije nincs. Hol tart tehát a toliüzlet? Annyi bizonyos, hogy az egyik kereskedő ki- fakadása őszintének látszott: — Nyomnak a sávos adó­val, drága a benzin meg a kocsifutás, a toll ára pedig csak megy lefelé... Az lesz a vége, hogy elmegyek dol­gozni. Esik Sándor Egyszerűbbek, áttekinthe­tőbbek voltak a termelési és kereskedélmi viszonyok. Ekkor ezek után már úgy éreztem miagamat, mint a buta tanító. Jobb érvek híján idéztem egy falusi kisgazda levelének néhány mondatát. íme: „Az első népművelési elő­adáson a falu népe szép számmal jelent meg ... Az új tanító a falu Intel i- gens vezetőivel megálla­podva — ... a korszerű gyümölcsfa kezeléséről -tartott előadást. Az isko-la- táblán rajzokkal -bemutatta a közönségnek a termő és 1-evélr-ügy közötti különb­séget ... előadás végeztével féltette a kérdésit: „Nincs-e valakinek kér-d-eznivalója?” Egy idősebb asszony arról kért felvilágosítást, miként lehetne megakadályozná az egyhúron pendülő kofák­nak azon kizsákmányolá­sát, -hogy a pesti ár feléért SzaLK.«... csaknem 200 • ^_ vállalattal, szövetkezettel vannak partneri kapcso­latban. Ennek révén nem egy olyan vállalat van, mint a Felső-tiszai Víz­ügyi Igazgatóság, a FE- FAG, a HAFE, a Nyíregy­házi Dohányfermentáló Vállalat, a Fémmunkás stb., amelyek felajánlják elfekvő készletüket felvá­sárlásra ... Csernyus Attila, a ki- rendeltség vezetője el­mondta: negyedévenként árulistákat készítenek, amelyeket megküldenek partnereiknek. Ha azon­ban úgy látják: vannak fontos áruk, gépek, anya­gok, akkor nem várnak a vásárlók jelentkezésére. Levélben, telex útján ér­tesítenek. (Ezt diktálja a vállalati érdek is.) Nem egyszer megtörtént már, hogy ilyen sürgős segít­ség révén sikerült lendí­teni egy-egy vállalat ter­melésén, exportjának tel­jesítésén. F. K. N _____________ kelljen eladni a drága ten­gerivel hizlalt rucáit, libát. Mi is így vagyunk a ter­mékeinkkel — mondták a beszélgető partnerek, de ón befejeztem, az egykori gaz­da levelének felidézését: „Akkor döbbent rá (már­mint a tanító) hogy nem tud ilyen kérdésekre vála­szolná. Csak a rügyeket is­merte, az ügyeket nem — írta Pethő Sándor.” Egy­szóval úgy-ahogy az ügye­ket ismerem, de néhány kérdésre én sem tudok vá­laszolni. Arra meg végképp nem, hogy a közvetítő ke­reskedelem révén miként ugrik az ár, dagad a név­leges érték Szabolcstól Bu­dapestig. E gy valamire azért pontos és hiteles vá­laszt adtam. Rákér­dezték, közöltem hált Pe­thő Sándor falusi kisgazda levele 1940. március én jelent meg a Móricz Zsig- mond által szerkesztett Ke­let Népében. A partne"- reagálása ennyi volt. már ákkor is, 56 évvei eze- lőtt is voltak a maihoz ha sotnló gondok.”... Bizoa; akkor is. Seres Ernő .Ó1 ^tíkén "*+ iJtr . ... * 4?* ' • vjllkerta­v • -ncgtollasodott a iibaboi.---------------------------------------\ Bonyolítunk.. V _____________/

Next

/
Thumbnails
Contents