Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-15 / 269. szám
ID HÉTVÉGI MELLÉKLET Dr. Pregun István a nyíregyházi Gö- ögkatolikus Hittudományi Főiskola rek- ora, országgyűlési képviselő. Fábiánházán zületett lelkész családban, tanulmányait *annonhálmán és Budapesten végezte. 43 vés, nős, két középiskolás fia van. 15 éve agja a katolikus békebizottságnak, városi anácstag, részt vesz a vatikáni családvé- ’édelmi tanács és a Hazafias Népfront csa- ádvédelmi bizottságának munkájában. t Mióta él az ember családban? — Logikusan következik ez emberi ter- nészetünkből, hiszen az ember férfi- és nőként él ezen a Földön. A férfi és a nő ön- nagában képtelen megvalósítani mindazt, unit az emberség jelent. Férfi és nő életszö- /etsége az emberi nem fennmaradásának eszköze: a család szinte egyidős intézmény íz emberiséggel. A Volt-e valaha ilyen válságban a család? — Biztos, hogy a nagy társadalmi átalakulások hatottak a család történetére, de pontosan nem tudom. Ma sajnos világjelenség a család válsága. Ezt tapasztaltam 1984- ben Rómában a vatikáni családvédelmi tanács ülésén, ahol a világ összes országából voltak jelen lelkipásztorok és házaspárok. Nemrégiben tértem haza Latin-Amerikából. Kubában, Nicaraguában és Kolumbiában voltam. Meglepett az a háborús feszültség, amiben az ottani emberek élnek. Nem csak a speciális kubai, vagy nicaraguai helyzet miatt, hanem azért, mert óriási a háborús pszichózis. Madridban is beszélgettünk erről. Nagyfokú a létbizonytalanság, az emberek félnek a termonukleáris világkatasztrófától és ez a kilátástalanság hat a családok életére. Nem magyar jelenség, hogy a kívántnál kevesebb gyermek születik. A családok szétválása, vagy a kevesebb gyermek vállalása okai között én reálisnak érzem ezt a félelmet. Egyébként optimista vagyok, s mindezek ellenére nem hiszek abban, hogy az emberiség józanabbik fele ne győzne. Az emberiség történelmében sohasem volt olyan szakasz, amikor az erkölcsi értékeket mindenestül sárba tiporták volna, és a legnagyobb erkölcsi érték napjainkban a béke, és a béke szolgálata. Hogyan látja ön a politikai döntések és a családok viszonyát? (Például: lakáshoz jutás, gyes, stb-re gondolok) — Nagyon nagy tévedés és alapvető hiba lenne a család mai válságát csak a házastársak nyakába -------' anyák munkába állása, a harc az anyagiakért mennyire hat a családok életére? — Minden családnak alapvetően kettős hivatása van, az életfakasztás és az életre nevelés. Akkor beszélhetünk jó családról, ha ezt a kettős hivatását maradéktalanul teljesíti. Ennek a kettős hivatásnak a teljesítéséből nem veszi ki egyformán a részét mind a két szülő. Aránytalanul nagy teher nehezedik az anyákra, a feleségekre. Közvéleményünk ma is úgy ítéli meg, hogy a gyermek- nevelés csak az anyának az ügye. Nézzük meg a mai életet! A magyar családok 90 százalékában dolgozó édesanyák vezetik a család életét. A férj, az édesapa szintén munkában van, jelentős számban többlet- munkát vállalnak — logikusan következik, hogy mindkettőjüknek rendkívül kevés idejük van a gyermekekkel való törődésre. Ezien kívül bizonyos értékeltolódással (is számolnunk kell. Nem tudatos a szülőben, hogy mi a legfontosabb, mi a legértékesebb saját számára, de a nép, a nemzet, a társadalom számára is. (Már szinte közhelyként emlegetjük a „kicsi vagy a kocsi” alternatíváját.) De a gyermekáldás vállalása esetén is gyakran a nevelés háttérbe szorul egy- egy konkrét anyagi értékkel szemben, vagyis: fontosabbnak tartanak megszerezni egy színes televíziót, hétvégi telket, vagy egy luxusdolgot, mint a gyermekkel foglalkozni. Űev vondolom. iyo-í- ir«T>cO-1986. november 15. e Hétvégi interjú Pregun István ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVEL A CSALÁDRÓL ____________________________________________ most érettségi találkozója, és ő azzal zárta a beszámolóját: megelégedettnek és boldognak érzi magát. Osztálytársainak zöme felkapta a fejét erre a szóra, mert ezt ma talán nem illik elmondani, de legalábbis szokatlan. Ma az emberek inkább „sikeresek”. — A következményeiről? Nem nagyon szeretem a számokat, de ezek az adatok beszédesek. Csak tavaly Szabolcs-Szatmárban 1043 felbomlott házasságról, 6171 veszélyeztetett sorsú, kiskorú gyermek megriadt tekintetéről beszélnek a számok. Évről évre egyre kevesebb keresztelőről és évről évre egyre több temetésről. A házasságra előkészítés, vagy nevelés során szívesen elvin- ném a házasságkötésre készülő fiatalokat gyermekvédő intézetekbe, ahol a „válási árvák” otthona van, hogy tapasztalatot szerezzenek, milyen ezeknek az anya, apa nélkül felnövő gyermekeknek a sorsa. A Ügy tudom, ön válásellenes. Jobb a „családi pokol”? — így igaz, de egy kicsit pontosítani kell. Mint katolikus pap, világnézetem alapján vallom, hogy egy érvényesen megkötött házasság sírig tartó és felbonthatatlan. A katolikus egyház kétezer év óta tanítja ezt. Azonban ismer a katolikus egyház ágytól és asztaltól való elválasztást, vagyis amikor tarthatatlanná, kibírhatatlanná, családi po- Irrdló V^lik n f--' az oktatását szeretném sürgetni, amelyet: világnézettől függetlenül érvényesek él igazak minden társadalomban. Nem lehel ateista vagy keresztény módom lopni, hazudni. A hazugság, a lopás mindig bűn marad, a szülők tisztelete, a házassági hűség, egymáa megbecsülése világnézetektől független. Ezért hangsúlyozom különös módon az iskolának, az oktatási intézményeknek a felelősségét, az egyetemig bezáróan, mert a mai fiatal szülőket erre az iskoláiban nem tanítják meg, az oktatási intézményekben a hangsúly a tanításra tevődött, nem pedig az ilyen jellegű erkölcsi nevelésre. Persze ez fölveti a kérdést: ezt csak olyan tanár taníthatná, akinek az életpéldája a garancia, hoigy joga van erről beszélni, vonzó élete!: él. Elvileg ugyan adottak erre bizonyos keretek: osztályfőnöki óra, KISZ, szülői munkaközösség — de ezeket nem feladatom minősíteni. A Mit tehetnénk a jövőért, mielőtí a>i utánunk következők végképp elveszítenék eszményeiket? Hogyan tudatosíthatnánk jobban a „család, mint érték” fogalmát? — Nem s zabad 'itt kozmetikázn i, mellébe- szélni. Rá kell döbbenteni minden becsületesen gondolkodó magyar embert arra, hölgy jelenleg milyen erkölcsi helyzetben él az ország népe — meggyőződésem, hogy sokan nem tudják ezt. Fel kell frissíteni éts el keli mélyíteni az erkölcsi értékeknek a tudatát és ismeretét. És ebben a munkában mérhetetlen felelőssége van minden vallási ídeke- zetnek és minden itömegszervezetnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a Hazafias Népfrontnak, a KISZ-inek, a szakszervezeteknek, minden munkahelyi vezetőnek és minden olyan közösségnek, amely emberekei tömörít. A Vannak, akik „kikérik maguknak” — w milyen jogon avatkoznak kívülállók a magánéletébe. — Valóban, gyakran hangoztatott nézet: milyen alapon szól bele az állam az én legintimebb dolgaimba? Az én egészségem az én privát ügyem, ha úgy tetszik, naponta leiszom magam. Erre egy könyv címével tudok válaszolni: Senki sem sziget — Thomas Merton műve. Senki sem él lakatlan szie*.*' kénit ebben a hazában, h — ~ közössé”1'“
