Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. október 11. 0 H a jobbra néztem, tinitakéfcet láttam, ha balra, hajnalhas adtát. A Moszkva—Taskent éjszakai repülőjárat egyik gépén éltem át ezt az élményt Az úticéfll Üzbegisztán, Szovjet Közép-Ázsia turista szempontból talán legérdekesebb országa. Szem berepüli ümk a Nappal, szokatlanul rövid idő alatt megvirradt. Többezer méter imaiga síből erre az egzotikus vidékre tekintve az embernek oilyan képzete támad, mintha valaki egy irgalmatlan nagy, cserzett szairvas- íbőrtt ejtett volna a tájra. Sárgásbarna, szürkés, hanyag redőzetű vidék. Ilyennek mutatja magiát fenitről a homoksivatag. A magasságban közel va- igyuink a térképláptékhez. Innen Ikis lyulkaknalk, 'hibáknak látszanak a képzeletbeli cserzett bőrben a ritka települések, sivatagi oázisok. Taskent nagyváros, az Üzbég SZSZK fővárosa. Itt található Barak kán medreszéimohamedán vidéket. A nagy tudásról, tudástól, semmit sem találtam. Ráakadtam viszont egy onosznyélvű (vaskos könyvre: Kun Béla életéről szolt. A fiatalabb nemzedékeik egyébként már kétember — a ház mögött kialakított szőlőiugasban egy iskolai katedraáZerű, 'szőnyegekkel leterített alkalmatosságod üldögélt, természetesen mindenki törökülésben. Mieglepetésszerű jöttünkre va guggolt, es onnan tett fel kérdéseket, minthogy tökéletesen beszélt oroszul. Válaszaikkal viszont hozzám, fordulták a házigazdák, pedig én aiig-aiig konyítok a nyelvhez. Üzbegisztán meg voltam fázva. Az idegenvezetők szerint ez gyakran megesik a magyarokkal. Aztán a természetes tények! Erősebbek, szemet bántáb- bak a mienkénél. Hogy a levegőnek kék színe van, az litt nagyion is bizonyított. Egyszer sem vált ekhás idő a kint töltött szűk két hét alatt, de még egy árva felhő- foszlányt sem láttám. Ha ehhez hozzágondolom, hogy telente viszont gyakran mínusz húsz fokot is mérnék errefelé, akkor csak annyit mondhatok: iez a kemény emberek országa. Na és a bazár! „Például Buharában. Fantasztikus mennyiségű édesség, aszalt lés szárított gyümölcs. És kínálják a vevőnek, tukmáiFéríitánc. Az ember akármennyit mesél egy különös útról, mindig marad benne mondanivaló. De mert a végtelenségig nem beszélhet, csak néhány emlékezetes dolog felvillantására érdemes szorítkoznia. nyelvűek. Anyanyelvükön kívül jól beszélik az oroszt lis. Az iizbégék 'szentnek és sérthetetlennek tartják a 'magánéletet, szeretik a nagycsaládot. „Sok gyerek, sok 'boldogság” — tártja egy mondásük. Az asszonyok nem nagyon mennek él dolgozni, a férfiak zöme rossz szemmel nézi az ilyesmit. Nie feledjük el, hetven-nyolc- vam évvel ezelőtt még a feleség szinte a férj rabszolgájának számított. ★ Sahrizabzéba is repülővel érkeztünk. A gépen egyik .magyar útiitánsnőmmel együtt helybeliekkel — egy népies, nőkből és gyerekekből álló társasággal — ismerkedtünk össze. Meghívás a pazar gyümölcsöket, il- letve amikor búcsúzkodtunk. A család többi nőtogja egy sem jelent meg, még csak nem is kukucskáltak. A sok gyereknek — akik minit az orgonasíp beálltak az ajtóba — láthatóan máskor Ss meg volt engedve, hogy belehallgassanak a felnőttek beszélgetéseibe. Viszont egy pisszenéssel, ami nem sok, annyival sem zavarták a társalgást. Ez a család egyébként pedagógus família volt, bevallottan muzulmánok. jáfc az idegenre. Aztán a híres sárgadinnyék. Olyan nagyméretűek, azt hihetnénk fújtatják őket. A sárgiadiny- ínye üzbég nyelven: dinnye. Az eladók, miként az üzbé- gdk általában, kedvesek, és nagyvonalúak. Nem egy útaatársamnak nyomtak a Nehéz visszaadni azt az .'érzést, amikor a szemlélődő ráeszmél: itt keleten valahogy lomhábban telik az idő. Közlekedhet bár az ember repülővel, az idő szamárhá- ton jár. Hogy miért gondoljuk ezt? Közbelyes ugyan, de talán azért, mért nagyobb nyugodtságot, lelki békét vélünk felfedezni a keleti népeknél. De menjünk tovább! A méltóságnak és lenyűgözós- nek soha nagyobb egymás- lértvalóságát, egymás erejének fokozását nem tapasztaltam, mint amilyenre Sza- markadban, a Regisztán téren találtam ahol egyszerre három ősi medresze keríti be az embert. Ezen a téren a halandó két dolgot tehet: vagy kicsinységére rádöbbenve megsemmisül, vagy a mesék világába képzeli magát. ★ Bármennyire furcsa, a hő- gutás üzbég nyáriban végig Séta a parkban, plusz 45 fokban. kezébe valamilyen gyümölcsöt — csak úgy, ajándékba. De nincs nagyobb ajándék, mint mindezt látni”. Sztancs János szétrebbenték. A -gyerekek és nők hátra futottak, eltűntek. Csák a férfiak maradtak helyben. És bár rendkívül szívélyesen fogadtak, illendő volt hivatkozni a meghívásra. Beless,étkeitek a házba. Európai mércével mérve a ház két, viszonylag tágas szobájának nem vdit berendezése. A falat és a padlót borító szőnyegeket ugyanis .mii aligha tekintenénk berendezésnek. Szekrény, asztal, szék, sehol. Illetve behoztak egy széket (valószínűleg az egyetlent), és a férfiak, nekem mint férfinak felajánlották, üljek rá. Nem fogadhattam el, csaik úgy kívánhattam helyet foglalni ahogyan őlk. .Erre a széket fci- vitték, engem pedig a padlón egy selyemcsíkkal jelzett főhelyre ültettek. ŰitltáhS- mőminék — mert nő — nem Azt, aki meghívott minket, imég a repülőn, aki mellesleg, a gazda felesége lehetett, 'csak kétszer láttuk. Egyszer, amikor behozta a zöld teát Sok száz éves mauzóleum együttes. je, papneveldéje, amely épületkomplexum az ázsiai „Vatikán”, a közép-ázsiai és kazahsztáni mohamedánok legfőbb egyházi vezetőjének, • a muftinak székhelye. ★ Az ősi Tasfcenitet 1966-ban egy földrengés csaknem teljesen romba döntötte. Szinte csák mutatóban maradt néhány döngölt sárfal — ösisze-visszasághoz 'hasonlatos öreg épületcsoport. Ezekben a zárt, ablaktalan házacskákban viszont még ma lis laknak. Az üzbég metropolisba a világ minden tájáról .érkeznek turisták. Bizony ismerős helyzetekkel is italállkozhat- itunk. Az angol fonttal, francia frankkal, nyugat-német márkáival, amerikai dollárral fizetőknek jobban kijárt a respekt mint nekünk, magyaroknak. Az óriás szálloda alkalmazottaméi például süket fülekre talált á kérdés: „Merre van a hotel uszodája?”, vendéglátóink hasztalannak tartották a válaszadásit, lévén az uszodai belépő úgyis csák konvertibilis valutával váltható meg. Pedig a július végi 40 fokos hőmérsékletet jóval meghaladó száraz forr óságban, jól esett volna egy kis ihűtőzés. A mi 'kánikuláink egyébként ösz- sze sem hasonlíthatók az ottamli nyári melegséggel. Ha az ember szabadba vágyva kinyitoitta a légkondicionált szálloda ajtaját, némi túlzással szólva olyan forrón csapta meg a kinti levegő, mintha egy Ikazánajtót nyitott- volma ki. Buharai teázó. Csak férfiaknak. kedés, sorbanállás. Forgalmasabb helyeken saslikot — nyársonsiüit birkahúst — kínálnak. Benéztem egy könyvesboltba is, amiből nem lehet sok a városkában. A nem itúl tömött polcokon üzbég, illetve orosz nyelvű gyenmefckönyvek, szovjet írók művei, póMtikai dolgozatok, klasszikus orosz regények sorakoztak. Kíváncsi voltaim, találok-e valamit Vámbéry Árminról, a világhírű magyar kelet-kutatóról, aki itöbb mint 420 évvel ezelőtt kolduló dervisként járt ezen a tájon. Ö volt az 'első európai, áki fondorlattal ugyan, de megismerhette e Énekelnek a kiránduló kolhoztagok egy mecset udvarán. itak vendégségbe minket egy a városhoz közeli faluba. Nem minden bonyodalmak nélkül de még aznap ki- itaxliztunk oda. A maszek program nagy élményeket tartogatott. Sötétedő este volt, mire ■megtaláltuk a megadott cím szerinti házat. A 'család — becslésem szerint vagy húsz járt ki a székfcínálás alighanem mindnyájunk számára szokatlan tisztessége. ■Furcsán folyt a társalgás is az időközben dúsan megpakolt tíz-húsz centis lábakon álló asztal fölött. A bokamagas terítéket csak férfiak ülték köriül. A magyar hölgy kissé g sarokba húzódSahrizabze. Korábban sosem halíloittem erről a nagymúltú kisvárosról. Történelme izgalmas ugyan, de számomra érdektelen. Az utcán tübetejkás — jellegzetes üzbég fejfedőt viselő — férfiBarcmgoiás ák. Turbánt kevesen, csak az idősebbek hordanak. A nők, fiatal lányok legtöbbje népviseletben jár — meglehetősen rikító, leginkább rózsaszín, halványpiros allapú, ítérden itúl érő ruháiban látni őket. Az arcúkat ma már az öregasszonyok sem fedik el. Az üzletekben nincs tüle
