Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-10 / 239. szám
1986. október 10. Kelet-Magyarország 3 Rászedett virágszedők A mórmályvát magról vetik, bokrai szinte ontják a virágot, aminek gyógyereje van, és színezőanyagnak is alkalmas. Ez az ártalmatlan gyógynövény alaposan felpaprikázta az érintettek kedélyeit. Túlteljesített terv Raklapok exportra A FEFAG üzemigazgatóságaként működő tiszalöki fa- feldolgozó üzem nem akármilyen teljesítménnyel büszkélkedhet. 1986-os eredmény- tervük ugyanis 15,4 millió forint, de már az év első háromnegyedében túljutottak a húszmilliós határon is. Legjelentősebb termékükből, a rakodólapokból — a hazai igények kielégítése mellett — tőkés exportra is jut. Legtöbbet az NSZK-ba "és Ausztriába szállítanak belőle, de indulnak innen kamionok Olaszországba és Svédországba is. Különleges raklapokat is gyártanak; az úgynevezett műanyag tőkés lapokat a Borsodi Sörgyár megrendelése alapján készítik —a Bőcsön kidolgozott eljárással, hulladék műanyag felhasználásával előállított raklapok tartósabbak a hagyományosnál. Másik igen jelentős terméke a tiszalöki üzemnek a láda, amire ilyenkor, az őszi betakarítási csúcs idején különösen nagy szükség van. Az akadozó ellátásért aligha tehetők felelőssé, hiszen a tervükben eredetileg egész évre nem egészen kétezer köbméternyi gyártása szerepelt, ezzel szemben szeptember végén már megközelítették a két és fél ezer köbméteres teljesítményt. Nem kis mértékben annak is köszönhetően, hogy egy hulladékvasként megvásárolt (korábban Szabolcs ládát gyártó) gépet átalakítással, felújítással alkalmassá tettek a tartósabb Szatmár típusú készítésére. SZAÉV: Iskolaépítések Üjfehértón nyolc tantermes általános iskola építését kezdte meg a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat 4. számú főépítésvezetősége. Jelenleg az építmény alapozása folyik. A kivitelező az 54 millió forint értékű beruházást 1988 őszén adja át rendeltetésének. Az épülettömbben a tantermeken kívül tornaterem, étterem és gazdasági szárny is lesz. Szintén a SZÁÉV ezen főépítésvezetősége a felvonulási létesítményeket, azaz utat, víz-, valamint a villamos- energia-ellátó vezetékeket építi Nyíregyházán a Körte utcán, ahol egy 16 tantermes általános iskolát fog építeni. Az alapozási munkák hamarosan megkezdődnek. Az építményben többek között nagyméretű öltözőkkel, lelátóval ellátott tornaterem is lesz. A csaknem 93 millió forint értékű munkát 1988 májusára fejezik be. Mórimályvát érdemes termeszteni: a száraz virág kilójáért 180 forintot is megadnak. Sóik vesződséggel járó elfoglaltság — egy ember legfeljebb 50 bokorral bír meg munkája mellett —, de nem nehéz. Érthető tehát, hogy solkan megpróbálkoztak vele a megyében. Termesztésre biztattak Annál nagyobb volt az emberek csalódása, amikor kiderült, felelőtlen ígérgetés áldozatai lettek. Szimcsák József és társai, Túristváindi: „A községben itöíbb termelőt a mórmályva termesztésére bíztattak, azzal, hogy a termést át is veszik. Sajnos nem így történt, ilyen becsapva még soha nem éreztük magunkat... Itt porosodik a padjainkon a megtermelt virágszirom, várja, mi lesz a sorsa, átveszik, nem veszik? Fáj nagyon a munkánk gyümölcsét így látni”. B.-né, Mátészalka: „Magot küldött és ígéretet tett, hogy iha már leszedtem a virágot, csak írják, és ;ő rögtön jön érte. Sehol nem nyaraltunk a nyáron, egy perc megállásunk nem volt, összegyűlt vagy 40—50 kg száraz virág. Kétszer írtam levelet a felvásárlónak, többször felkerestem személyesen . . . Elkeserítő, hogy semmi értelme sem volt a munkánknak”. Ajákról 70 i(!) kistermelő panaszkodott ugyanerre. Végül egy részlet Vas Gyu- láné kisvárdai lakos szerkesztőségünkhöz írt leveléből : „Mórmályvát vetettünk a kertünk egy részébe. A virágot ileszedtük, megs zári- tottuk. Jött a felvásárló. Azt mondta, szedjük meg a mályva magját, tisztítsuk ki, szárítsuk meg, és jön érte. Borzasztó nagy munka volt. De végül is nyertünk 11 kg szép, tiszta magot. Többektől, akik foglalkozták vele, a felvásárló elvitte a magot, és kifizette kilónként a 300 forintot érte. Én már 6 levelet írtam a felvásárlónak, válasz egyre sem jött. Hiszen Iha ő nem mondja, hagy szedjük meg a magot, az is jó pénzt hoz, akkor eszünk .ágában sincs ilyen borzasztó munkát csinálni!" Utóbb kiderült, hogy az ügyben érdekelt cég magot egyáltalán nem termeltet. Egyébként mindegyik kistermelő ugyanarra a felvásárlóra, Kató László nyíregyhá^ zi lakosra hivatkozott. A felvásárlóval nem sikerült kapcsolatot teremtenünk. Eredménnyel járt viszont másik próbálkozásunk. Feltételeztük, ihogy — mivel, mint megtudtuk, nem a Herbaria alkalmazottja — Kató László a Mátraaljai Állami Gazdaság Mátradrog Gazdasági Társaság megbízáséból dolgozik a megyében. A cégnek Budapesten van a székhelye, s ugyancsak gyógy- és fűszernövények felvásárlásával, feldolgozáséval foglalkozik. Feltételezésünk tulajdonképpen helytállónak bizonyult. Hogy miért csak „tulajdonképpen”, az akkor derült ki, amikor — a történtek tisztázása végett — Bak Pál megbízott igazgató és Makay Iván felvásárlási osztályvezető személyesen is felkereste szerkesztőségünket. Saját szakállára Tájékoztatásük szerint Kató László 1985-ben ugyan valóban a GT alkalmazásában állt, de mivel az év végén jelentős összegű felvásárlási ellátmánnyal nem tudott elszámolni, ezért 1986- ra nem kötöttek vele szerződést, a felvásárláshoz szükséges nyomtatványokat sem adták ki neki. Magyarán: amennyiben Kató László a kistermelőikkel szerződést kötött, azt kizárólag saját szakállára tehette, erre a gazdasági társaságtól semmi- féle megbízást nem kapott. Tavaly keletje volt A Mátradrog alkalmazásában áll viszont Kató László felesége, fivére és annak felesége ... A GT a felvásárlási szezon kezdetén szerzett tudomást arról, hogy a fivérek több községben nagyon sok egyéni termelőt érintő, kockázatos vállalkozásba kezdtek. Nyilván azzal a meggondolással, hogy mivel tavaly nagy keletje volt a mórmályvának, érdemes komoly pénzeket fektetni az üzletbe. Csakhogy az idén pang a piac. Katóék tehát vagy el sem szállítják a megtermeltetett mórmályvát, körömvirágot, vagy elszállítják ugyan, csak éppen az árát nem tudják kifizetni... Tartozásuk egyre nő. A gazdasági társaság többször is kérte őket, törlesszenek áruval. Ennek azonban részben nem tettek eleget, részben nem is tehettek, hiszen olyan növényeket is felvásároltak, amivel a GT egyáltalán nem foglalkozik, tehát át sem veheti. Mivel az eddigi kísérletek hiábavalónak bizonyultak, a Mátradrognak más eszközöket kell alkalmaznia, hogy behajtsa a tartozást (tetemes összegről van szó, az adat közlésére azonban nem kaptunk felhatalmazást). Egy részét felvásárolják S mi lesz a póruljárt kistermelőkkel ? Egyelőre azt sem lehet tudni, hányán lehetnek, mennyi a termés. Az viszont már bizonyos, hogy a Mátradrog — mivel lehetőségei korlátozottak, és e termelőkkel szemben egyébként sem terheli őket jogi kötelezettség — a termésnek csak egy részét tudja átvenni. Már eddig is próbáltak segíteni, hiszen a Kató Imrével és feleségével kötött megállapodásban szereplő mennyiségnél — tekintettel a kistermelőkre — 30—50 százalékkal több árut vettek át. A szerződésen kívül megtermelt mórmályva egy részét tehát felvásárolják, de kizárólag az elsőosztályú virágot, hiszen piaca csak ennek lehet. A feltételes mód nagyonis indokolt, mert még ezután kell vevőt keresni a terven felüli szállítmánynak. Ami pedig nem kevés — any- nyi, mint a gazdasági társaság által egy teljes év alatt felvásárolt mennyiség egynegyede. Ekkora kockázatot aligha vállalhatnak legközelebb. Bárcsak körültekintőbbek lettek volna Katóék is. Erre minden lehetőség megvolt, hiszen a GT februárban állapodott meg velük (Lászlót kivéve) abban, hogy milyen növényeket vásárolhatnak fel, milyen mennyiségben. A termelőkkel ennek az ún. bi- zományis szerződésnek a birtokában kellett megegyezniük. Felelőtlen spekulációjuk ékes bizonyítéka egyik nyírbátori láncemberük (mert ilyen is volt) akciója: vagy húsz holdon termeltetett körömvirágot és mórmályvát, -ami akkora mennyiség, hogy egész Európának évekre elég lett volna — képzelhető, mit szólt volna mindehhez a többi termelő... Ez egyszer jól jött az aszály, elejét vette egy kiadós botránynak. Érzésem szerint Katóék egy lapra tették fel a gazdaság pénzét és a termelők bizalmát. A játszma után egyikből sem maradt sok. Gönczi Mária Tengeriföidön Az országban egyedül Nyíregyházán a Tempó Szolgáltató- ipari Szövetkezet üzemében gyártanak cukrászati, élelmi- szeripari termékek csomagolására alkalmas papírtálcákat. A 44 fős kisüzem három műszakban évi 80 millió különböző méretű tálcát gyárt. Képünk: a svájci Gietz gépekkel középméretű tálcát préselnek. (Elek Emil felvétele) — Ismerjük egymást már vagy ötven éve, tudod, megiszom, ha kell, de most már elég lesz, mert a végén még kétlábbal fenyegetem az eget. — Eredj már, hát nem most ettünk...? Jó kis mezsgyét csináltunk a ben- dőben. Meg aztán, inkább a pálinka öljön meg, mint az ágyúgolyó. — Akkor egészségünkre! De csipkedjük csak magunkat, mert van még mit törni! Régen láttam ilyen szép tengerit. Micsoda csövek vannak itt! Hogy fognak ezek mosolyogni a szekéren! — Hálás föld ez. Olyan krumpli volt ebben tavaly, mint a lábam feje. Most meg milyen sífrűn van vetve a tengeri, mégis bírja. — Meg is ért rendesen, nem kell a csőről lerimán- kodni a csuhét. — Hiába. Most jött el a törés ideje, most már elég száraz a szem. Szegény szomszédéké jó két hete a góré- ban van. Hazahordták azt a zsenge tengerit. De nem ők tehetnek róla. Ök akkor csinálják a nagyobb munkát, amikor haza tud jönni a család. Azok meg csak két héttel ezelőtt tudtak. így aztán az öregek várhatják: vagy összepenészedik a termés, vagy nem. — Pedig de rossz, ha már megvan valami, és tönkremegy. Főleg, ha nem rajtunk múlik a dolog. Ismerem én azt az érzést. Sose felejtem el: hogy jártam a fináncokkal. Hiába dugtam előlük csutkába a bort, mire elővettem, megfagyott. Igaz, akkor nagy tél volt. — Na most, ha jön a tél, megkérdezhetik: kit szolgáltunk a nyáron? Nálunk hál’ istennek lesz takarmány bőven. (sztancs) A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet sertésvágóhíd és húsfeldolgozó üzemében egy év alatt 15 ezer sertést vágnak le, s negyven százalékát késztermékként dolgozzák fel. (Elek Emil felvétele) Szövetkezetek számvetése H a a gyors alkalmazkodásról, a rugalmas termelésről szólnak, akkor a példák között feltétlen szerepel néhány ipari szövetkezet is. A megújulásra képes mozgalom most számvetésre készül, ma kezdődik az országos kongresszus, melyen Szabolcs-Szatmárt 27 küldött képviseli a közel 13 ezer szövetkezeti dolgozó nevében. Túl vagyunk már a „hőskoron”!, amikor a városokban, nagyobb községekben az iparosok saját szerszámaikat vitték be, hozták létre a szövetkezeteket. A fejlődés hozta, hogy azóta a megyében is szinte mindenütt új központi telepek épültek ki, üzemcsarnokokat emeltek, ahol megteremtették a korszerű termelés alapjait. Hasonlóan az országos helyzethez nálunk is a fejlődés élvonalába tartoztak az ipari szövetkezetek. Az utóbbi időszakban viszont némi lassulás következett be, átré- tegződés is tapasztalható. A gépipar, az építőipar nehezebb helyzetének tudható be, hogy ezeknek az ágazatoknak a részesedése csökkeni, míg a könnyűipar majd a felét adja a teljes termelésnek. Az utóbbi öt év számvetése szerint a megyében — az árváltozások hatása nélkül — több. mint harmadával nőtt a szövetkezeti ipar termelési értéke. Ami kedvező: ezt jóval meghaladó, majd kétszeres arányban emelkedett az export, amely a teljes termelés harmadát teszi ki. Különösen a könnyűipar jeleskedett, a szabolcsi cipő- gyártók, a ruházati ipar szövetkezetei jó hírt szereztek keleten és nyugaton. Hiba lenne, ha a kongresszust köszöntve csupa jóról adnánk számot, hiszen jó néhány feszültség található. Egyik, igen fájó pont, hogy csökkent a jövedelem- termelő képesség, igen erős differenciálódás tapasztalható az egyes szövetkezetek között. A megyében különösen aggasztó, hogy kevesebb pénzt tudtak fordítani beruházásokra, így nőtt az elhasználódott gépek, berendezések aránya, márpedig megújulni, verseny- képes terméket gyártani csakis a műszaki színvonal emelésével lehet. Korábbi, rossz gyakorlat volt jó néhány szövetkezetnél, hogy az év végi nyereségrészesedésre koncentráltak, megfeledkeztek a bérek megfelelő szintű emeléséről. Ennek hátránya abban érződik, hogy átlagában álig haladja meg a havi négyezer forintot a szövetkezeti iparban dolgozók keresete, (a könnyűiparban ettől alacsonyabb értékek vannak), miközben másutt magasabb keresetek is vannak. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy öt év alatt közel két és félezerrel csökkent a létszám. A minőségi termeléshez, új termékek bevezetéséhez olyan felső vezetés szükséges, amely hamar befogadja az újat. Ehhez bizony szükség lenne a jóval nagyobb szakképzettség, hiszen nálunk a műszaki vezetők, a főkönyvelők többségének nincs felsőfokú végzettsége. A kongresszuson számba- veszik az ipari szövetkezetek eredményeit, meghatározzák a mozgalom legfontosabb feladatait. Szeretnék megőrizni azt az alkalmazkodó képességet, amely eddig is jellemző volt. A bátor kezdeményezés — legyen akár kisszövetkezet létrehozása, akár új piacok felkutatása — létérdeke ezeknek a szervezeteknek. A fejlődéshez az alapokat az elődök megteremtették, most a jelenlegi vezetőkön, tagságon múlik, hogy magukénak érezve a szövetkezetét magasabb szintű, hatékonyabb termelést valósítsanak meg. M egyénk küldöttei, az országos tanácsba választottak 36 hagyományos és 27 kisszövetkezet nevében tárgyalják meg a legfontosabb feladatokat, hasznosítják majd a tapasztalatokat hazatérve. A hétköznapokon szívós munkára van szükség a jobb eredmények megteremtéséhez, a szövetkezeti mozgalom erősítése, jó hírének fokozása érdekében. Lányi Botond
