Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-09 / 238. szám
1988. október 9. BCelet-Magyarország 3 Ü ltem a sajtótájékoztatón és csak néztem. Semmi körülményesség, egyenesen a tárgyra... És nem a mindenható direktor adta elő a tárgyat, hanem egyik ember felállt, a másik leült. Láthatólag mindenki csak arról beszélt, ami az ő feladatköre. A fülemhez hajolt az egyik újságíró kollega: „Na, mit szólsz hozzá? Ez a japán típusú sajtótájékoztató.” Alig mondta végig, már állt is fel mindenki, és mentünk a dolgunkra. Az elhangzottakból leírok egy példát. Japánban azért (is) kerül kevésbe az autógyártás, mert az összeszerelés előtt nincs raktározás. Egyenesen a vonatból, vagy a kamionból megy az alkatrész a szerelő- szalagra. Nemhogy heteket, napokat, de perceket sem késhet egyetlen beszállító sem, mert oda az üzlet és beáll a helyére valaki más. Mesélem mindezt ismerősömnek. Már majdnem ott tartottam, hogy hm-hm hol állunk mi még ettől, amikor félbeszakított. Képzeld el Módszer — mondta, tudok én ilyen cifrát közelebbről is. íme. Elviszem az árumat, amit magam termeltem, a felvásárló telephelyére. Az állt a papíron, hogy fél hétre legyek ott. Kaptam egy sorompót és tíz percet késtem. A bejáratnál sehol senki. Végre jön egy ember, mutatom neki a papírt, azt mondja: drága uram, hol él maga, hát már lassan háromnegyed hét. . . A barátomnak még azt is mondták, hogy felőlük akár fel is gyújthatja az áruját, meg a kocsiját. Nagyon haragudtak rá. Végül aztán csak megnézték mit hozott. Az aztán olyan szép volt, hogy csak ottmarasztalták Kapott egy papírt, amivel a másik bejáratnál a hűtőház előtt jelentkezett. Többen várakoztak már, de az én ismerősöm nem törődött velük, örült, hogy átveszik amit hozott. Figyelemre se méltatta az ipsét, aki sorbaállásakor rávezette a papírjára a pontos időt. Csak akkor lepődöt meg, amikor másfél óra múltán, amint sorra került, az ipse hozott neki kétszáznegyven forint álláspénzt és elnézést kért a megvárakoztatásért. A világért sem esnék abba a kópéságba, hogy ingyen reklám gyanánt ideírjam az egyik fővárosi szövetkezeti nagykereskedelmi vállalat nevét, amelynek vidéki telephelyén a történet lezajlott. Még nem állnám meg, hogy a japánokhoz hasonlítsam őket. Ugyan miért dicsérjem módszerüket? Dicséretből elég annyi, amennyi azoknak a gépkocsivezetőknek a száját elhagyja, akik e cikket most sokadjára olvassák valahol a megyében sokadikként a sorban ... Van rá idejük. Esik Sándor Nyíregyházáról Több ecet Már van elegendő ecet — kaptuk ia tájékoztatást a nyíregyházi ecetüzem illetékesétől —, igaz, ebben a tartósítási igények csökkenése is közrejátszik. Köztudott, hogy nyáron gond volt az ecetellátással, főként augusztus végén és szeptember elején hiányzott a legjobban. Ekkor az üzem által gyártható ecetmennyiség ötszöröse is elkelt volna. A jövőben e probléma úgy kerülhető el, ha a mezőgazdasági cikkek konzerválásával foglalkozó üzemek a tartósítási szezon kezdete előtt megpróbálnak bizonyos mennyiségű ecetet tárolni, illetve, ha a nyíregyházi ecetüzem kapacitását megnövelik. Ez utóbbi előkészítése megkezdődött. Az üzem jelenleg havonta 1200 hektoliter ecetet állít elő. A nyíregyházi ecetgyárban keményítőt is csomagolnak, havonta 150 ezer darab 250 grammos csomag hagyja el az üzemet. Azonban ez sem elegendő az igények teljes kielégítéséhez. E téren javulás 1987. első negyedében várható, amikor is új, automatikus csomagológépeket állítanak munkába. (cs. gy.) A TISZAVASVÄRI ÁFÉSZ tiszalöki műanyag üzemében ez évtől vezették be a jövedelemérdekeltségi rendszert. A kis üzemben azt tervezik, hogy az év végéig 1,5 millió forintos nyereséget termelnek. A korszerű fröccsöntő- és palackfúvó gépekkel különböző műanyag flakonokat gyártanak nagy tételben. Űj termékük a citromlé- és rostos üdítőital-flakon. (elek) Ladányi képek í. Számolgatják, kérésemre a helyiek, hány neves embert adott a falu a megyének, az országnak. Szép kis lista kerekedik ki a hevenyészet számvetésből. Született itt miniszterhelyettes, vezérigazgató, TOT főosztályvezető, főiskolai tanár nem is egy, megyei tanácselnök-helyettes, MÉSZÖV elnökhelyettes, több tanár, orvos, agrármérnök. Egy regiment értelmiségi ... S vajon kik és hányán vágyódnak vissza a faluba? — Nem mondhatom, hogy nagyon sokan visszajönnek a tanult fiaink, lányaink közül — mondja a tanács elnöke; Szilvácsku József. — Most is engedni kellett öt képesítés nélkülinek is a tanítást, mert nevelőhiánnyal indult volna a tanév. Így aztán, akárhogyan is kerülgetnénk, minden ötödik nevelő jelenleg képesítés nélkül dolgozik az iskolában... A könyörtelen adatok azt is érzékeltetik, nem csupán a „tanult” emberek nem jönnek vissza a szülőhelyre, a szak- vagy betanított, vagy éppen szakma nélküli, ingázó fiatalok közül is jócskán ei-elköltözgetnek A falu munkaképes lakosságának úgy 60—70 százaléka nem helyben keres és talál munkát, hanem Kisvárdán, Záhonyban, Tuzséron, Vásáros- naményban. — És sokan ott kapnak lakást, vagy építkeznek — fűzi tovább Szilvácsku József, aki jómaga is úgy tíz éve jött haza. Azelőtt a szomszéd községekben volt áfész-fő- könyvelő, majd MESZÖV- revizor. Tiszteletre méltó őszinteséggel avat családi természetű gondjaiba is, mondván, sajnos, a saját lányát sem tudta meggyőzni, hogy hazajöjjön, most végzett a közgazdaságtudományi egyetemen. Pesten maradt kevesebb fizetésért... 2. Vályogvető ladányi embereket nézegetünk. Nem a valóságban, fényképen — egy albumban. Negyedszázada is van, hogy a falu apraja-nagy- ja tüsténkedett a művelődési ház építésénél. Az erősebbek a vályogvetésnél, mert eredetileg ebből gondolták — olcsóbbsága miatt is talán — megépíteni a művelődés hajléké* — Aztán mégsem vályogból épült — veszi át a szót dr. Lajter Ferencné napközis tanító, a művelődési ház tiszteletdíjas vezetője. Téglából épült a ház. Szolgált is, amíg meg nem roggyant, ki tudja már mi okból, talán valami jégvermet emlegetnek, egyszercsak nem bírta tovább, életveszélyessé vált. — Debrecenből hívattunk egy statikust, megállapította, életveszélyes, be kellett zárni. Aztán nem is tudjuk mi lett volna a sorsa, ha nem szakad le időközben az újfehértói művelődési ház mennyezete. Talán annak is köszönhető, hogy a mi művelődési házunk is több figyelmet kapott. És kapott egy kis megyei támogatást is. Három éve teljesen újként felépült... 3. Megvan a ház, de mi és ki van benne. Ez itt a kérdés, csakúgy, mint más helyeken is. Van egy nagyterem, vagy j50 székkel, amit folyton ki Konzervgyár oz állami gazdaságban Igényes áruval, versenyben Ingyen dolgozik egy olasz —amerikai kooperációban készült gépsor Nyírlugoson, az állami gazdaság konzervüzemében. Egyelőre. Ha ugyanis beválik a kipróbálásra kapott szalagrendszer, a nyírségi cég lízingbe, bérbe veszi. Ez a példa is jelzi azt a csendes, de szisztematikus fejlődést, ami immár az üzem sajátjává vált. Különösen akkor tiszteletre méltó a gyarapodás, ha tudjuk; kevesebb mint három éve a „konzervgyár” területén még nyárfák magasodtak. — Eredményekről, növekedésről számolhatunk be. Ezt igazolja a főkönyv is, meg a saját szemünk is — mondja Csont Attila üzemvezető. — Két év tapasztalat után ma már a jövőre nézve is biztosra vehetjük, hogy az eredeti tervek szerinti 10 százalékos nyereség — mint ágazati eredmény — elérhető. Egyébként a mostani ötéves tervciklusban összesen mintegy 230 millió forint értékű áru előállítása várható a konzervüzemtől. Ami pedig a szemnek is beszél: a hatalmas csarnokba az idén beállítottuk a második gyártósort, de nem azért, hogy kitöltsük vele a teret, hanem, hogy lényegesen megnöveljük kapacitásainkat. Álmára épült A gazdaság az almára építette ezt az üzemét. Igazából ebben láthatta az üzletet a Külkereskedelmi Bank is, hiszen ez a jó sorsra érdemes szabolcsi gyümölcs megfelelőképpen feldolgozva, nyugati piacokon is könnyen értékesíthető. Érthető, hogy a pénzintézet támogatta, mégpedig hitellel támogatta a gyárteremtő 65 millió forintos beruházást. Ugyanakkor kikötötte, hogy a kon- zerveladások révén a lugosi- ak kötelesek bizonyos dollármennyiséget évente „ösz- szegyűjteni”, biztosítva ezzel a megfelelő ütemű törlesztést is. A szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíti az állami gazdaság, illetve az üzem. Almapudingjuk csaknem teljes egészében fejlett tőkés országok piacain talál gazdára. Főként amerikai és angol vásárlók kedvelték meg ezt a csemegét. Az üzem termelési értékének 45 székeli rakosgatni, ha másféle rendezvénynek kell a terem. Itt van a mozi is. No meg a tüdőszűrés és egyebek. S van egy KISZ klubhelyiség ... — Megfordult itt Hofi Géza is, talán két alkalommal, meg más neves művész, nem jut eszembe a neve — újságolja a művelődési ház vezetője, aki havi 800 forint tiszteletdíjat kap, s ez immár évtizede nem változott. Kevés a pénz'az évi 20—25 ezer forint, amit a községi tanácstól kapnak, alig egészül ki valamivel, alig telik belőle nívós műsorokra ... — Most a tévénk is rossz. De már elkelne egy színes készülék, de álmodozunk egy képmagnóról is. Ezekkel talán jobban be lehetne csalogatni az embereket, meg ha meleget is tudnánk csinálni a helyiségekben. Nem mondom, az idén a tanácstól kaptunk egy cserépkályhát, ezután ez melegít a klubhelyiségben. Csak jöjjenek. 4. Várni és elébük menni. Közösségi találkozási alkalmakat teremteni. egyben tisztelni az otthonok kényszerű, vagy vállalt magányát. Csak hibátlan almaszelétek kerülhetnek a dobozokba. üvegekbe. ✓ zalékát adja a nyugati export. Minthogy a belföldi eladások jelentéktelenek, az összes többi termék — vegyes-darabos savanyúság, csemegeuborka, cseresznye-, illetve meggybefőtt — majd csak teljes egészében szocialista országokba kerül, főképp a Szovjetunióba, NDK- ba, Csehszlovákiába. Alapanyaggal részben az állami gazdaság maga, részben pedig a környék falvaiban kiépített, úgynevezett külső felvásárlótelepek látják el az üzemet. Egyfajta termeltetés folyik a vidéken. A gazdaság szerződéseket köt mindenekelőtt a saját dolgozóival (de másokkal is, ha kellL, hogy az uborka-, paprika-, paradicsomtermést ezeknek a telepeknek, végső soron a saját konzervgyárnak adják el. Vetőmagról a cég gondoskodik. — Induláskor sok szabad női munkaerő volt a környéken — közli Lesku István műszaki csoportvezető. — De semmiképpen sem beletörődni Ladány fogyásába . . . — Érdemes megfigyelni, nem egészen tíz évvel ezelőtt több lakója volt a községnek, mint jelenleg. Sőt, 81-ig egy kicsit módjával, de még emelkedett is a létszám. Most az átbillenésben reménykedünk és ennek az útját egyengetjük, új házhelyekkel és más eszközökkel. — Van egy tanyai településünk, Endespuszta, ahol vagy hetven-nyolcvan ember él, s egyidős az anyaközséggel, az 1200-as években épp annyi lakója volt Endespusz- tának, mint Ladánynak. Nos, az odavezető úton is osztunk házhelyeket. És még valami: belátható időn belül meglesz a vezetékes ivóvíz is ... Évek óta erre spóroljuk a község pénzét. Ezerhatvankét ember él Mezőladányban és 1051 a közigazgatásilag hozzátartozó Újkenézben. Aprófalvak — így emlegetik az ilyen településeket. Apróbbak a lépések is, ahogyan élniakará- sukért haladni tudnak. Még saját erőből nagyon sokáig kell lépegetniük a nagyobbak után és szerbeszámba venni minden lelket, aki meghalt, elköltözik, vagy éppen születik. Ez sajnos a kevesebb ... Pá" Géza Nem csoda, hogy van elegendő munkáskéz az üzemben. De sajnos az asszonyok, lányok túlnyomó többsége szakképzetlen. Élelmiszer- ipari szakmunkásból hiány van. Jobb, mint a pult mögött? Picii Józsefné a szomszédos Nyírmihálydiból jár át dolgozni. — A mihálydi vegyesboltban volt nekem munkahelyem, de otthagytam, mert itt jobb dolgom van. A fizetésem is magasabb, havi 4300 forint, túlórával ötezerig is elmehet... Meg aztán a boltban a nyolc óra munkaidő a gyakorlatban 9—10—11 órát jelent. Csajkó Katalin, 17 éves. — Én meg éppen boltos, élelmiszer-eladó szerettem volna lenni. De az általános iskola elvégzése után csak felszolgálónak vettek fel. Oda nem akartam menni, úgy, hogy most itt vagyok. Nem érzem különösebben fárasztónak a szalag melletti munkát. Igaz, ilyenkor, csúcsidőben, a három műszak nem egy álom. Jó példa Aligha állunk messze az igazságtól, ha kifejezetten jó példának nevezzük a lugosit. Íme, egy mezőgazdasági nagyüzem, amelyik nem keresett a profiljától teljesen elütő melléktevékenységet, épp ellenkezőleg, mezőgazdasági termékek feldolgozásából csinál magának hasznot. Nem uraságoktól levetett, ócska termelőeszközökkel kíván nagy nyereséget termelni, hanem hosszú távra alapozva, modern gépek beszerzését forszírozza. Ezek ugyanis olyan konzervek előállítására alkalmasak, amelyek a legigényesebb piacokon is megállják a helyüket. Ezt bizonyítja egy friss hír: a napokban biztató jelzéseket kaptak az NSZK.-ból, kedvezően fogadják a vásárlók a próbaeladásra kiküldött nyírlugosi címkés árukat. Sziauca János
