Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-07 / 236. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. október 7. Hagymás vér, csülökpörkolf, babgulyás •• Dzletház Fehérgyarmaton Blapteriilete: 220 négyzetméter, s ennek fele eladétér Nyitásra készen. Hétfőn délután adták át Fehérgyarmaton a „Hús, cse­mege — ételbár” kereskedel­mi egységet. A KEMEV épí­tőit dicséri a külső munka; a belső építészeti munkákat a Szamos menti Állami Tan­gazdaság (mint beruházó) munkásai, s néhány külső szakember végezte alkalmi munkában. A tucatnyi dolgozóból né­gyen a hús-csemege részlegen dolgoznak; a többiek a saját konyhával működő ételbár­ban. Reggel 7 órától a har­madosztályú — nemdohány­zó — reprezentatív üzletben például hagymás vért, csülök­pörköltet, körömpörköltet fo­gyaszthat a vevő — mind 10 —20 forint közötti áron. Kimondottan gyors étkezést terveznek, hogy aránylag kis helyen és sokari megfordul­hassanak. (25 ülőhely van a bárpultoknál.) A 17,30 óra­kor történő zárásig máj ga­luskaleves, pacalpörkölt, bab­gulyás illetve vesevelő — ál­landóan kapható lesz. Bizo­nyára sikere lesz a francia- salátának és a csokoládépu­dingnak. Újdonságnak számít a hi­degtálból összeállított „álló­fogadás” a vevő által meg­szabott összeghatárig s ősz* szetételben; amit talán lako­dalmas csoportok indításá­nál (vacsora előtt) és turista­csoportoknál lehet majd hasznosítani; közben sztereó- muzsikát hallgatva. (m. k.) Világ és nyelv Nyomdai okok miatt kés­ve, de rövid időközzel egy­más után jelent meg a Világ és Nyelv 3. és 4. száma. Sok érdekes cikke közül kieme­lést érdemel Győr Miklós tu­dományos kutató másfél éves amerikai tanulmányútjáról szóló most kezdődő riportso­rozata; az első két rész cí­me: „A .Polimer Völgy’ és importált kastélya", illetve „A .campus’ — és a fejek­ben lévő energia”. Nálunk eddig még alig ismert té­nyekről számol be Shi Yu- zu kínai történész „Kulturá­lis kölcsönhatás Kína és Ja­pán között” és Nikola Rasi- csa jugoszláv szerző „Fejlő­dő országok soknyelvűsége és kulturális hiányai, lehetősé­gei” témájú cikke. Százmilliók által gyakran tapasztalt problémáról szól „A turizmus nyelvi nehézsé- gei”-t boncolgató írás. Da­vid Curtis angol szerző: „A kölcsönös megértéshez veze­tő út” című, hazájában is publikált cikke a brit kö­zépiskolák nyelvoktatási gondjaiba és az általa java­solt megoldási lehetőségekbe nyújt bepillantást. Közli Hu­ang Hua kínai államférfinek a lap részére adott interjú­ját „A nemzetközi nyelv- használat egyenjogúságának feltételeiről” címmel. ‘ Igen szórakoztató mindkét szám Bábeli humor rovata. Zsákbamacskán Miamiba? M int magyar ember, mindig egyenes de­rékkal jártam. Mond­hatta bárki, hogy kis or­szág fia vagyok, hogy ha­zám gazdasági bajok gar­madájával küszködik, hogy pénz beszél, de nem nálam, mert bizony nekem kevés van belőle — sértetlen volt nemzeti büszkeségen^. Egé­szen péntek estig. Tíz nap telt el azóta, a dolog mégsem hagy nyugodni. Akkor ugyanis Speter Er­zsébet csevegett tévékészülé­kem képernyőjén Vitray Ta­mással — a népszerű ripor­ter Telefere műsorában — és közben, csak úgy mellé­kesen, tudtára adta az or­szágnak: ugyan már nem­zeti büszkeség, bankszámlá­jával zsebrevágja valameny- nyiünket — ő egyedül. A húszezer dollárért, amit adott az új Nemzeti Színház építésére és a hatvanezer dollárért, amit adni fog (ha „kipurcan”), végig kellett hallgatnunk közlékenységé- nek már-már útszéli fordu­latokban bővelkedő szipor­káit (például, hogy csak ágy­ban tegeződik, vagy ha ér­dekei úgy kívánják, „bárki­nek hajlandó odatartani...) És feltételeit, hogy Thália felépítendő új templomának leendő igazgatója csárdást kell, hogy járjon vele, hogy igényt tart egy állandó pá­holyra, valamint alakítsanak ki a majdani színházban egy róla elnevezett büfét. Mind­ez azonban nem volt elég: mikor már — szerintem — a fél ország az asztal alatt volt dühtől vegyes megalá- zottságában, pátosztól reme­gő hangon előrukkolt új öt­letével: játékot hirdetett az országnak — ő, Speter Er­zsébet, Magyarország népé­nek. Csak így egyszerűen . . . A játék lényege az, hogy a zsákbamacska örök szabá­lyai szerint — sorsjegyeket vesznek a játékosok, mivel nyerni lehet: esetünkben egy­két hetes üdülést Miamiban, aminek a költségeit a nem­zet színházának „anyja” fe­dezi. Mert — majd elfelej­tettem — erre a címre is igényt tart honi színjátszá­sunk jótevője. A fantázia- dús össznépi szerencsehajhá- szás előkészületei már foly­nak is: egy szervezőtől meg­tudhattuk, hogy a tervek szerint potom száz forintért vehető „téglajegyekkel” pá­lyázhatunk Fortuna kegyeire Már látom is lelki szeme­im előtt a reklámszöveget: „Nem járt még Miamiban? Vegyen tégla jegyet!” De ki az a Speter Erzsébet. — kérdezhetik most azok, akik nem látták a szóban forgó tévéadást. Egy — első adománya átadásakor készült — interjú szerint, üzletasz- szony. Volt hercegfeleség, mixernő, neves közéleti sze­mélyiségünk „protezsáltja”, és ki tudja, mi még. Czine Gáspár Portánként húszezerért Vezetékes víz a tanyákra Legszebb arcát mutatja az átutazó idegeneknek Nagy- cserkesz. A községen átívelő út mentén szinte egymás sar­kát érik a szép, új emeletes családi otthonok. Aki nem ismeri a települést, valószí­nűleg fel sem tételezi, hogy a manzárdszobás házakban ásott kutak vizét használják az emberek. Ha valaki veszi a fárad­ságot, és lekanyarodik a kö­veséiről — például Belfi- bokor, Táncsics-bokor irá­nyába — hirtelen megválto­zik a kép. A gidres-gödrös földutak helyenként dülede- ző, elhanyagolt porták előtt vezetnek el. A faluhoz tarto­zó tanyavilágria ez épp úgy jellemző, minit Cigánybokor ápolt, szépen rendbentartott házai. Egész Közép-Európában egyedülállónak számít az a településszerkezet, mely a Nagycserkesz környéki ta­nyákra jellemző. Hivatalosan tanyabokomak nevezik az épülétek e sajátos, kör alakú elrendeződését. Igaz, e kü­lönleges településszerkezet ma már csak néhány telepü­lésen — elsősorban Tamás- bokorban — maradt fenn. A község 75 négyzetkilométe­Csavargók, munkakerülők Azok a munkaképes szemé­lyek, akik munkakerülő életmó­dot folytatnak, a közbiztonságot veszélyeztetik. Ezt a magatartást a hatályos jogszabály a közve­szélyes jelzővel húzza alá. Az elemi életszükségletek kielégíté­se iránti igény (táplálkozás, a legszükségesebb ruházat stb.) kényszerítő erővel jelentkezik, és a munkakerülőt a java& bűnös megszerzésére ösztönzi. Helyzete a vagyon elleni erőszakos cselek­mények, a lopás és a munka nél­küli keresetszerzés különféle más formáinak a veszélyével fenye­geti a társadalmat. A munkake­rülőket szabálysértési és büntető eljárással lehet felelősségre von­ni, sőt, mellékbüntetésként a törvény lehetővé teszi a kitiltást is. (Több mint száz éve sem ked­velte a társadalom a munkake­rülőket, az 1879-es törvény pél­dául így rendelkezik felőlük: ,,Az akinek bizonyos lakhelye nincs, vagy azt elhagyja, és fog­lalkozás, vagy munka nélkül csa­varog, ha a hatóság által kitű­zött határidő alatt sem a fenn­tartására szolgáló eszközöket, sem azt, hogy azok tisztességes megszérzésére törekszik, kimu­tatni nem képes: mint csavar­gó, elzárással büntetendő.”) L. Andrásné, huszonnégy éves újdombrádi lakost először har­mincnapi elzárással sújtotta a szabálysértési hatóság közveszé­lyes munkakerülés miatt. Az el­múlt év novemberétől sem ál­landó, sem alkalmi munkát nem végzett. Gyermekét szüleinél he­lyezte el, ő pedig az ország kü­lönböző részein csavargott. A bíróság njegállapította, hogy el­követte a közveszélyes munka­kerülés vétségét, s ezért úgy in­tézkedett, hogy egyévi időre pró­bára bocsátja. Elrendelte párt­fogó felügyeletét, s előírta, hogy hatvan napon belül állandó mun­kaviszonyt létesítsen. Ágoston Ferenc 34 éves nyír- bogdányi lakos utoljára az el­múlt év nyarán dolgozott. Ettől kezdve édesapja pénzéből élt, ideje nagy részét pedig az ital­boltban töltötte. A kapott össze­get azonban keveselte, ezért test­vérétől ellopott ezer forintot, s azt mind elitta egy este. Ezután újabb háromezer forintot vett magához, amivel Nyíregyházára utazott, s addig járta a szórako­zóhelyeket, míg az utolsó fillér is el nem fogyott. A bíróság tíz hónap fogházra ítélte, s elrendel­te, hogy vesse alá magát az al­koholisták kényszergyógyításá­nak. Az ítéletek jogerősek, (m. f.) ren nyújtózik. Évtizedek óta alig több, mint 2 ezren lalk- ják — pedig kényelmesen el­férnének 5-6 ezren is. Nagy gond ez — a szét- szórtsággal együtt —, hiszen ekkora területen sokkal több munkába és pénzbe kerül a közművesítés, mint a sűrűn lakott helyeken. Pedig egész­séges ivóvízre az itt lakók­nak is szükségük van. Az ásott kutak magas nitrit és nitrát tartalma miatt a gye­rekeknek a fúrott kutakból hordják a vizet — a legki­sebbeknek még a fürdetés­hez is. Mindez bizonyítja, hogy a közművesítés nem várhat. Igaz, nem lesz könnyű elő­teremteni a szükséges pénzt, hiszen a vezeték egyelőre 1500 lakoshoz juttatja el a vizet. Jelentős összeggel: portánként 20 ezer forinttal szükséges hozzájárulniuk az építéshez a családoknak. EZt a pénzt tíz év alatt kell kifizetni. A lakosság vélemé­nye szerint még így is meg­éri. Az előzetes tájékozódás szerint már mintegy hetven százalékban támogatják a vállalkozást, szép számmal alá is írták a belépési nyi­latkozatot. Nagy segítséget jelent, hogy a megyei tanács 10 mil­lió forint céltámogatást ad Nagycserkesznek erre a cél­ra. Részt vállal a költségek­ből a községi tanács, a ter­melőszövetkezet és több helyben dolgozó cég is. A kiviteli terv szerint egyelőre 24 kilométer hosz- szon szeretnék megépíteni a hálózatot, mely a varjúlapo- si vízműre csatlakozik. Nagy- cserkeszen létesül egy vízto­rony, a vezeték pedig a falu központján kívül eljut Laka­tos-, Bánfi-, Tamás-, Markó-, Halmos és Ferenc-bokorba is. A hálózattal párhuzamosan összekötő út is készül az érintett tanyák és a falu kö­zött. Még az idén novemberben megalakul -a vízműtárisulat. Az építést jövőre kezdik, s ’88 november végére fejezik be. Remény van rá, hogy a közművesítés után nem csök­ken az érintett települések lélekszáma. (h. zs.) Keres ködeim i szolgáltatások Mátészalkán Versenyben az igényekkel Nincs vita arról, hogy a szolgáltatások rendszere, ezen belül a vásárlók el­látási szintje közérzet. Naponta hazavitt öröm vagy bosszúság. Hogy érzi magát, hogyan érezheti magát Mátészalkán 1986- ban a városlakó polgár- Kérdésünkre, a városi ta­nács képviseletében Viz­ier Emil válaszolt. — Vannak hagyományos szolgáltatások, az ABC-áru- házakban a darálás, másutt a méretre igazítás. Ezek or­szágosak, és ez mindenütt így van. Más dolog, hogy vannak és voltak a szolgál­tatásnak fehér foltjai is. Meg­oldatlan volt például nálunk a kölcsönző szolgálat. Igaz, az egyetlen kis boltunk adott kölcsön lakodalmas edénye­ket, de jószerével ennél sok­kalta többet nem. Tudomá­sul kellett vennünk, hogy az igények változnak. Ma már gépet kér az állampolgár. A hagyományos szolgáltató­rendszerünk nem más, mint a többi városé. Más dolog. Létre kellett hozni, ez az ÁFÉSZ-hez kötődik, egy olyan kölcsönzőboltot, ahol mondjuk egykor majd pad­lócsiszoló gépet is kölcsönöz­het az állampolgár. — Megoldott városunkban a házhoz szállítás. Építés-, tüzelőanyag esetében min­denképpen. Van házhoz szál­lítási lehetőség a bútorbolt­ból is. Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy lévén magán- vállalkozó konkurensek is, az állami áraktól lefelé térnek el az árak. Feltétlenül az ellátáshoz tartozik az idegenforgalom. Tény és ez évről évre így i°az, hogy egyre több a ven­dég Mátészalkán. Van szál­lodánk, és 13 fizető-vendég­szobánk. Ez nem sok, de a vendéget pillanatnyilag fo­gadni tudjuk. Nagy az ide­genforgalmunk a szomszédos Romániával. Az áruházaink ellátása olyan, hogy jelenleg még ezt a forgalmat bírja a város. Az igények persze, ez a városi lét velejárója, nivel- lálódnak. Ezért fontos a VA- GÉP órajavítója, az ékszer­javítás, a tört arany felhasz­nálása. A barkácsbolt kíná­lat, de van már magán bar- kácskereskedő is. Azt szok­ták mondani, hogy az ország szélén vagyunk. Ez igaz, de hogy ha valaki bemegy egy mátészalkai virágboltba, ak­kor akár külföldre is küldet­het csokrot. Egyre bővül, és ez egy ideig így lesz a tele­fonmegrendelések rendszere. — Nem pontos a kérdés, mert nem arról van szó, hogy a város az utóbbi néhány évben, vagy hónapban látvá­nyosan előrébb lépett volna. Ami a kereskedelmi szolgál­tatásokban új, az egész egy­szerűen a város nagyság­rendjéhez mért követelmény- rendszer. Ha kereskedő be­állítottságú emberként mond­hatok valamit, akkor az egyetlen mondat: pillanat­nyilag Mátészalkán még kul­logunk a városlakók igényei után. Egy kicsit versenye­zünk az igényekkel, de amíg tart ez a verseny, addig a fogyasztó, a mindenkori fo­gyasztó jól érezheti magát. Tudomásul kell vennünk, hogy sem kereskedelemben, sem szolgáltatásban nem va­gyunk és nem lehetünk csak városiak. Körülöttünk a kör­nyék, a vonzáskör, szomszé­dunk a sok vásárlót küldő államhatár. Ennek kell meg­felelnünk. És ha korábban azt mondtam, hogy verseny­ben vagyunk az igényekkel, akkor az ellátás se lehet rossz. Bartha Gábor Szabolcsi előadókkal Névtudományi konferencia A Magyar Nyelvtudomá­nyi Társaság, Zalaegeszeg város tanácsa, Zala megye tanácsa, az MTA nyelv- és irodalomtudományi osztá­lyának közreműködésével Pais Dezső születésének 100. évfordulójának tiszteletére rendezik meg Zalaegersze­gen a IV. magyar névtudo­mányi konferenciát. Az elő­zetes tervek szerint 99 elő­adás hangzik majd el októ­ber 8—9—10-én a következő szekciókban: helynevek, sze­mélynevek, a névtudomány egyéb kérdései. Lesznek ún. plenáris ülések is, amelye­ken a névtudomány utóbbi 6 évének az eredményeit is­mertetik. Kerekasztal-beszél- getés is lesz a megyékben folyó földrajzinév-gyűjtések- ről. A Bessenyei György Ta­nárképző Főiskolát a követ­kezők képviselik: Mező And­rás, Bachát László, Orosz Bé­la, Ádám Imre, Mizser Lajos, Szabó Ferenc, Németh Zol­tán, Csige Katalin. Előadást tart: Mező András: Típusvál­tás (Egy fejezet helységne­veink élettanából), Ádám Imre: Földrajzi nevekre uta­ló vezetéknevek Szabolcs me­gyében a XVI. században, Mizser Lajos: Női keresztne­veink típusai, Bachát László: Keresztnévadás az NDK-ban és nálunk. Csige Katalin: Tu­lajdonnevek a kétnyelvű szó­tárakban. Szabolcs-Szatmár megyei vonatkozása van a debreceni Kálnási Árpád elő­adásának (A fehérgyarmati járás földrajzi nevei c. kötet művelődéstörténeti vonatko­zásai). KÖDfSZEK A PARLAMENTNEK. A Debreceni Üvegipart Szövetkezet kőfaragó szakemberei is dolgoznak az Ország­házat díszítő kövek felújításán. (MTI fotó: Oláh Tibor fel­vétele)

Next

/
Thumbnails
Contents