Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

1986. október 25. O O úból iiimban ezte. hanem maga A Szabolcsi Galéria iő darabja a „Szent gadja a jövevénye- 1938—40-ben szőtt melyet a város az alkalmából rendelt, meg díjnyertes it. Kompozíciójá- lelt harmóniájával, >tt, szelíd színeivel agy alkotások mél- tgározza. vészeti Gyűjtemé- számos külföldi z. mesterhez fűződő rzünk — ón-ötvös- t, porcelánokat, bú- -. melyek a környe- ;okhoz fűződő gaz- oreskedelmi és kul- sti kapcsolatainkról több száz esztendő- ekintve. Mindezek- jevetve a messzi földről származó :at, érthetővé válik, alkalommal ezt az művészi munkát ki a gyűjtemény 70 dei gyarapodásá­tárpit, a XVIII. szá- , s a XX. századi teremti meg Ipar- i Gyűjteményünk ómegáját. Muraközi Ágota S GYULA: ágát nem ntják szét tás terébe néha -agyogni kezd rétién ismerősök nessziröl kezed. •k már s ott mész velük, írettél volna járni, itt etlkély is ragyog, még messzebb lehet látni. a Nem-Tudom! .nem bontják szét formák; így a szép Egész ... írbe! Biztos visszaérsz . . . Liszt Ferenc emlékezete Liszt érdemjeleivel az 1867-es koronázási ünnepségen Stróbl Alajos: Liszt öregkori kéz« A közvetlen utókor első dolga volt, hogy Liszt re­mekműveit mennél gyorsab­ban elfeledje. Bartók 1911- ben, a 100. születésnapra írt „Liszt zenéje és a mai kö­zönség” című cikkében indu­latosan jegyzi meg: „Külö­nös, hogy a zenészek mekko­ra hányada, mondhatnám túlnyomó része, mennyire nem tud megbarátkozni Liszt zenéjével, dacára minden új­szerű- és nagyszerűségének." Így volt ez más országok­ban is, bár akadtak zeneszer­zők — mint a fiatal Anton Webern, vagy Arnold Scho­enberg —, akik nagy jelen­tőséget tulajdonítottak Liszt­nek. Azonban az utókor hosszú ideig sokmindennel nem tu­dott megbirkózni. Évtizede­ken át tartott az áldatlan vi­ta arról, magyar volt-e Liszt Ferenc, vagy német-osztrák. Az érvek és ellenérvek ten­gerében azután éppen a lé­nyeg sikkadt el, Liszt Ferenc európaisága, szellemének ha­tárokat nem ismerő szárnya­lása. Mennyit ártott Lisztnek mindaz, ami pályája ívét a 19. század első felében oly magasra emelte: a technikai lehetetlent Inem ismerő vir­tuozitás! Éppen ez vált gyanússá utóbb, félreismerték a zongo­rajáték megújítójának való­di szerepét, s lebecsülték az életmű egy roppant jelentős részét, éppen a zenehallga­tók által olyannyira szeretett bravúros darabokat. Pedig nincs semmi művészileg ala­csonyrendű abban, ha valaki úgy zongorázik, mint senki V. fiz unkst szó iS a világon, s ennek a képessé­gének műveiben is kifejezést ád. A nagyszabású alkotások meg javarészt szintén lebe- csültetvén, nem foglalták el helyüket a repertoárban. A magyar zenekultúra két óriása, Bartók Béla és Dohá- nyi Ernő a Liszt-tanítvány Thomán István osztályában érett nagy pianistává. Bartók, első budapesti nyilvános sze­repléseinek egyikén, 1901. október 21-én, Liszt szüle­tésnapjának előestéjén, mint növendék játszotta a h-moll szonátát a Zeneakadémián. Kodály első, nagyobb közön­ség elé került műve, a Nyári este, 1906. október 21-én szin­tén egy Liszt-születésnap előestéjén hangzott fel. A Zeneművészeti Főiskola félévszázados jubileumakor, 1925-ben veszi fel Liszt Fe­renc nevét. Az 1933-as buda­pesti Liszt-verseny — az első nemzetközi zenei vetélkedés Magyarországon — Fischer Annie világkarrierjének kez­dete. Űjabb ünnepségek 1936- ban, a félévszázados halálév­fordulón. Ebben az évben, Liszt-problémák-ról tartja Bartók Béla székfoglaló elő­adását a Magyar Tudomá­nyos Akadémián, s ekkor ír­ja meg Vörösmarty verse nyomán Liszt Ferenchez cí­mű nagyszabású vegyeskarát Kodály Zoltán. Az életmű újrafelfedezésé­ért roppant sokat tett a ma­gyar és a nemzetközi Liszt­i , ................... .I . i ■ — i Borsos Miklós könyvillusztrációi Borsos Miklós legkiválóbb szobrászaink egyike, rene­szánsz egyéniség. Nagyszerű és sokoldalú életmű sorako­zik mögötte. Kőbe. bronzba, márványba faragja figuráit, bronzból érmeket formáz, irodalmi igénnyel ír könyvet, naplót. Alkotótársként il­lusztrál. Az idén. augusztus­ban töltötte be nyolcvanadik életévét. Talárt ez adta az indítékot, hogy az Országos Széchenyi Könyvtárban kiállítást ren­dezzenek. Borsos Miklós könyvildusztrációi címmel. S ez örvendetes tény. a konkrét művészi élményen túl azért is. mert a könyvtár közmű­velődési feladatát széleskö­rűen értelmezve 'immár hato­dik bemutatóját rendezi a nem kimondottan e célra készült, de azért kiállításra alkalmas termeiben. (A Bor­sos-kiállítás november 16-ig látogatható.) „Az érzékletes formálás mestere” grafikai lapjain néhány vonallal, kevés laví- rozással teremti meg az írá­sok hangulatát. Egyaránt nagy beleérzéssel, akár an­tik poéta, akár kortárs költő világa, amit megelevenít. Homérosz, Ovidius, Szenczi Molnár Albert, Arany János, Petőfi Sándor, Babits Mihály, Ady Endre, Illyés Gyula, Si­mon István sorai kapnak értéktöbbletet a művészi illusztrálástól. Ahogy szobrai tömbszerű stilizáltságukkaL egyszerre archaikusak és modemek, rajzai realisták és légiesek, nagyvonalúak és könnyedek. A jelzésszerű emberi testek, aktók líraiak (Ady: őrizem a szemed), erotikusak (Ovi­dius: Nyári dél), vagy rae- lankólikusak (Juhász Gyula: Anna örök). Vonal-kör kom­pozíciói (Babits: Jónás imája, Simon István: Gyökerek) a szimbólumok erejével szól­nak. Ha kell, figurái vasko­sak, humorosak (Mikszáth: A Noszty fiú esete Tóth Ma­rival), máskor légiesek (Pe­tőfi: Füstbe ment terv, Szabó Magda: Danaidák). A táj mesébe illő (Arany János: Toldi szerelme), vonzóan tá­voli (Miladinov: Honvágy), vagy rideg (Petőfi: Téli vi­lág). Rajzai nemcsak illuszt­rálnak — többletélményt adnak, nézőnek, olvasónak egyaránt. A kiállított 240 rajz, s a könyvtár állományából mel­léhelyezett illusztrált köny­vek méltán reprezentálják a hatalmas életmű eme kicsi, de teljes értékű szeletét. Borsos Miklós, akinek mú­zeuma van Győrött, aki a legrangosabb közgyűjtemé­nyekben plasztikáival, rajza­ival, érmeivel van képvisel­ve, akinek megannyi szobrát állították fel köztereken, a kiállításon szereplő vala­mennyi rajzát az Országos Széchenyi Könyvtárnak aján­dékozta. Babits Mihály: Erato. Az erotikus világköltészet remekei. Ovidius: Nyári dél Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival kutatás. A mi legjelentősebb kutatóink mellett szovjet, an­gol, osztrák tudósok. Weimar- ban, amelynek Zeneakadémi­ája szintén Liszt Ferenc ne­vét viseli, jelentős Liszt-arc­hívum található. Liszt euró­paisága, egyetemes jelentősé­ge napjainkra mindinkább érvényesül. Sokat tesznek a zeneszer­ző emlékének ápolásáért a Liszt-társaságok. Közülük az első Pesten, 1870-ben, a mű­vész életében alakult. A je­lenlegi magyar Liszt Ferenc Társaság 1973-ban alakult meg, tagjainak száma közel ezer. A nemzetközi érdeklő­dés növekedésének jele, hogy az 50-es évek végétől külföl­dön is mind több Liszt-tár­saság tevékenykedik, számuk ma már tíznél is több. Az idei kettős emlékév nem egy megkésett Liszt-kultusz kezdetét jelzi, hanem a csúcs­pontját mindazon mozgal­maknak, amelyek az elmúlt 15—20 esztendőben célul tűz­ték ki, hogy felhívják a ze­nei közvélemény figyelmét Liszt Ferenc roppant művé­szi jelentőségére. Természe­tes, hogy a magyar zenekul­túra e feladatokból oroszlán- részt vállal. Előadóművésze­ink, nagy együtteseink idén a magyar géniusz zenéjével járják a világot, s a hazai hangversenytermeket. Ma­gyar gyártású hanglemezen az utóbbi időben mind több, korábban soha nem hallható Liszt-alkotás vált közkincs- csé, s a külföldi hanglemez­produkciók is növekvő szám­ban adják közre zenéjét, amit jelez az 1974 óta nálunk megrendezett nemzetközi Liszt hanglemezpályázaton való élénk részvétel. 1970 óta jelenteti meg Zeneműkiadónk Liszt összes műveinek pon­tos, kritikai kiadását. E so­rozatnak máris nagy hatása van a Liszt-játék fejlődésére. Breuer János Bodnár István: Már nem lángol Se nem ősz se nem nyár se nem böjt se nem bál Földre készül már a lomb de nem fütyül a szél Nem ragad el már a nász csak lassú táncra kél Hiába süt fel a hold ha köd mögött ragyog Hiába harsan a kürt ha nem hívnak dalok Bíbor sárga zöld virág már nem lángol a nap Már nem zajong a kék madár s a méz is elmarad A tó felett a hegy mögött már útra kész a tél helyet cserél csöndesen varjúhad s levél Bodrogköz Földre térni, visszajárni bátorságunkat megtalálni VarjútoU fekete égbolt áldozni abból, mi rég volt Keresztet vetni a gyászra pestisre, érvízdúilásra Fátylait levetni, hátrahagyni megcsonkítva is megmaradni

Next

/
Thumbnails
Contents