Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. október 25. Egy ismeretlen arc a szabolcsi múltból Rimaszombat és Losonc között Osgyánon csak keresztülhajt a magyar turista, az északkeleti domboldalon a háztetők fölé magasodó várkastély tornyos tömbjére legfeljebb ha rápillant. Különös gondolat fordul meg fejemben, itt járva idegenben, de másutt is, össze lehetne állítani egy szabolcsi ak számára készült útikönyvet. íme, ezt a középkori eredetű várkastélyt is a kitűnő Szombathy Viktor-féle útikönyv Luzsénszky-kastély ■ ként ismeri, megemlítve, hogy a lőcsei fehérasszony egy ideig lakott benne. De a XVI—XVII. században az osgyáni Bakos-családé volt a falu s a várkastély, s közülük Bakos Gábor nevét (nagyon jóli -ismer,i minden Rákóczy György korával foglalkozó írás. Viszont el lehet azon gondolkozni, hogy senki, semmilyen emlékirat nem említi, hogy Bakos Gábor a káliói vár kapitánya is volt. Á füleki alkapitány 1607-ben született, Füleken alkapitány volt, másodszor 24 éves korában nősült, feleségül vette a kassai vicekapitány, Bornemissza János lányát, Annát. Élete legjelentősebb eseménye mégis az volt, hogy I. Rákóczy György feleségül vette Lórántffy Zsuzsannát. Bakos Gábor nagyanyja ugyanis Lórántffy Orsolya lévén, másodunokatestvére lett a fejedelemasszony, és tulajdonképpen Rákóczy György 1644—45-ös hadjárata jelentette neki a történelem által kínált nagy lehetőséget s ez vette fel szárnyára a nevét. A megelőző időkből fennmaradt azonban, hogy mikor Kemény János 1630-ban követségben Bécsben, illetve Esterházy Miklós nádornál és Pázmány Péternél járt, s Vay Péter is vele utazott, — akkor még nem bővítette ki a vajai várkastélyt, — útközben Osgyánban nála vendégeskedtek. Kemény egy paripáját neki is ajándékozta. Elkérte tőle? Amit a későbbi fejedelem az önéletírás egy mondatával bosszúit meg: „tudom Bakos Gábor uramot csak egy hertelen és kapzsi embernek lenni . ..” Mikor 1644-ben a 30 éves háborúban Rákóczy György is „megindult” az első „felmenetelkor”, Bornemissza Pállal a székelyek s fizetett gyalogok generálisa volt. Jelen lehetett a káliói vár átadásánál, majd Tokaj után ez a hadtest a „végekre" ment: Rimaszombat, — ekkor nyilván Osgyánban is szétnézett, — majd Fülek alatt elhaladva Szécsény, majd a bányavárosok következtek. Rákóczy csapatai azonban Götz, Puchheim és Esterházy Miklós nádor seregei elől — kisebb vereségek után megfordultak. Bakos Gábor ekkor utóvédként biztosította a visszavonulást. Következtek a Kassáért folyt harcok: a szerencsi és a regééi vár el- és visszafoglalása — ez utóbbi Esterházy birtoka volt,— Jeszenyő esete. Rákóczy György második „megindulásakor", — közben történt Murány közismert elfoglalása. — Bakos Gábor a Kemény által vezetett fősereg hátvédjeként a Tátra átjáróit vigyázta. Homonnai János országbíró, Csáky és Barkóczy László a minapi káliói főkapitány által fogadott könnyű lengyel lovasok betörése ellen. Ez a hadjárat Bajmóc körül akadt el. Visz- szavonulás után esett, hogy Tiszalucnál Ibrányi Mihály váradi vicekapitány hadát Puchheim, Zrínyi Miklós, Wesselényi, Barkóczy László csúfosan megverte. A harmadik, már 1645-ös hadjáratban sikerült a svédekkel csatlakozni, s Brnót a két sereg együtt, ostromolta. Ekkor a szinte gyermek Rákóczy Zsigmond volt ugyan a fővezér, de fiát Kemény és Bakos gondjaira bízta a fejedelem. A Bakos-ügy Kemény János meggyanúsította Bakost, mint ahogy Lónyay Zsigmondot is, hogy árulásra készül. Volt-e a vádnak valami alapja, vagy csak a sértett hiúság beszélt belőle? — nem tudni. Tény azonban, hogy az „öreg fejedelmet" kállói kapitányként is szolgálta. Kállói tartózkodásáról csak a nyíregyházi levéltár adatai tudósítanak. A legkorábbi az 1653-as évre vönat- kozik, egy dadai birtokügyben tiltják el a birtok megvételétől. 1655-ben már egy nehezebb ügye akad, Wesselényi Ferenc, Fülek várának a főkapitánya a szemben álló fél. Szendrőből még egy előző évben keltezett levélben kéri Szabolcs vármegyét, utasítsa követeit, hogy Bakos Gábor elleni igaz ügyében támogassa. Különös a dologban, hogy kevéssel utóbb egy másik hasonló levél is befutott a vármegyéhez, csak ellenkező előjellel. Most Bakos Gábor kérte, hogy a megyei követek támogassák ügyét. Ez az irat azonban konkrét dolgokat is tartalmaz. Hatalmaskodással vádolja Wesselényit, erőszakkal elfoglalta atyai, anyai javait, többek között kassai házát, és okiratait is elégette. A por kimenetele nem ismeretes, tudjuk azonban, hogy ez az országgyűlés választotta Wesselényit nádorrá. Bakos Gábor nem hagyta el Rákóczy Györgyöt, még a fiát is (elkísérte szerencsétlen és végzetes lengyel hadjáratába. Vele együtt is jött visz- sza. Még a következő 1658-as évben, első lemondását követő visszatértekor a lippai szorosban történt csatával a történelem egy utolsó nagy lehetőségei nyújtott II. Rákóczy Györgynek. Az exfeje- delern serege jórészt a parti- umból toborozódott, s a vezérek között is három káL lói kapitány jeleskedett, és a három ember élete az akkori magyar életnek akár jelképei is lehetnének. A megye élén A múltat, a Rákóczy-kor letűnt fényét Bakos Gábor jelentette. Ebben az ütközetben Szokott helyén a fizetett hadakkal az utóvédet vezette. Az adott pillanatban már Szuhay Mátyás viselte Kálló végvárának a kapitányi tisztét s most a balszárnyat vezetve ő érte el az első sikereket, mikor a törököket a Marosnak szorította. Később interesszátus, majd bujdosóként a kismagyar gondolatért harcolt tiszteletre méltó következetességgel s bátorsággal a tragikus végig. Barkóczy István a jobb szárny élvonalát vezette. Később részt vett a Wesseiényi-ösz- szeesküvésben, de pozsonyi tárgyalás után átállt a „római császár” pártjára, s mint 'kállói főkapitány s Szabolcs főispánja a kuruc-labanc világ legvéresebb időszakában állt a megye élén. Jolsva és Rozsnyó közt Csetneken a szebbnél-szebb rokokó palotácskákkal ékes főtér szélén áll egy kevéssé ismert műemlék-templom, a középkor művészetének ritka gazdag tárháza. Tudjuk, hogy itt temették el Bakos Gábor egyik feleségét és fiát és alighanem őt magát is, akkor már Szendrő „végházának” főkapitányát. Nem tudom sírkövp megvan-e még? Ottjártamkor nem figyeltem. Akkor még nem tudtam, hogy az ő neve is be van írva Szabolcs megíratlan történetének lapjaira. Koroknay Gyula Tanácskozás a barátságról Kimondhatatlanul jó érzés, ha azt mondom, hogy magyar vagyok és szeretnek. Hargitai Árpád, hazánk helsinki nagykövete mondta néhány napja ezeket a szavakat a Magyar—Finn Baráti Körök Miskolcon rendezett II. országos találkozóján. A szavait követő taps nemcsak az ország minden részéből összesereglett több mint kétszáz résztvevő hasonló véleményét tolmácsolta a jelenlévő finn vendégeknek, hanem mindazoknak az élményeit is kifejezte, akik már jártak Finnországban. Már-már legendás az a . vendégszeretet, amely az ezer tó országába érkező honfitársainkat fogadja. Ha egy finn meghallja, ölen unkarilainen, vagyis magyar vagyok, sehol másutt nem tapasztalható barátsággal és vendégszeretettel tünteti ki az illetőt. A távoli közös őshaza e rokonságérzet táplálója? Meglehet. A két kis nemzet szívesen vállalja és ápolja ezt az őst rokonságot. Évszázadok teltek el, amíg tif iba jöttünk közös eredetünkkel, amelyet elmúlt évtizedekben az eltérő társadalv u ndsze- rű nemzetek között példátlan és ; imuta- tó barátsággá fejlesztettük. S ez t , csupán a diplomácia, az országok vezi közötti élő kapcsolatokon mérhető. Talán ' ás nélkül mondható, hogy még ennél i: mtosabl — ahogy a találkozón is megfogalmazták — a két egymásnak kezet nyújtó kis ország állampolgárai között kibontakozó egyre színesebb és sokoldalúbb kapcsolatok sokasága. Ezt hivatottak segíteni a testvérvárosi kapcsolatok (amelyből már 21 van), és a baráti körök. A nyíregyháziak is ott voltak a találkozón, és egykettőre népszerűvé vált az itt végzett munka illusztrálására elvitt néhány finn—magyar Kyelvű antológia. A baráti körök találkozóján nemcsak az fogalmazódott meg, hogy a baráti érzelmek frissen tartása mennyire fontos. (Bár már ez is nagy dolog ebben a didergő világban.) A jelenlévők azt is elmondták, hogy a baráti körök szolgálni szeretnének. Szolgálni, hogy mi is megkeressük a Kalevala csodamalmának, a Sampónak minél több szilánkját, amely oly eredményesen termékenyítette meg Suomi szépséges földjét. Tanulni soha nem, szégyen. Északi rokonaink olyan gazdasági és kultúrális eredményekkel is büszkélkedhetnek — mint az építészet, iparművészet, formatervezés, munkaszervezettség — amelyből mi is tanulhatnánk. Persze nekünk sem kell szégyenkeznünk, hiszen ők is elvihettek tőlünk olyan tapasztalatokat, amelyek náluk is hasznosíthatók. (bodnár) LÁTOGATÓBAN HlR: Az idén a fegyveres erők napja alkalmából adományozták első ízben a Minisztertanács által alapított Stromfeld Aurél-díjat, a „honvédelemben, valamint az állam- és közbiztonság erősítésében végzett kiemelkedő tudományos, műszakifejlesztési, illetve szervezőtevékenység elismeréseként." A kitüntetettek között van Kalina Béla mérnök ezredes. Kalina Bélát régen ismerem, de munkájáról aligha váltottunk eddig tíz mondatnál többet. Azt mindenesetre tudtam, hogy él-hal a technikáért, a rádiózásért, lelkes híve a legkorszerűbb elektronikának. Ha a városért, a megyéért kell tenni, a jó céloknak mindig meg lehetett nyerni. S ha találkoztunk, abban is biztos wltam, perceken belül hallok egy humoros történetet. Most — a magas kitüntetés alkalmából — szokatlan volt a helyzet, hiszen éppen arról kérdeztem, amiről szerényen mindig hallgat — személyes dolgairól^ életéről. — Ha valaki 45-ben azt mondja nekem, hogy katona leszek, jót mosolyogtam volna rajta — fejtegeti derűsen, ezredesi egyenruhában, ízlésesen berendezett parancsnoki dolgozószobájában. — A Standardban (a későbbi Beloiannisz Híradástechnikai Gyár BHG) dolgoztam ifjonti hévvel betanított munkásként, s közben a gyár ösztöndíjasaként munka mellett tanultam a műszaki egyetemen. És persze, szerveztük az ifjúsági mozgalmat, a MADISZ-ban titkárhelyettesi posztig vittem — gyönyörű évek voltak . . . Természetesen abban az időben nemcsak az újjáépítés zajlott és nemcsak az ifjúsági mozgalmait szervezték, hanem — a Magyar Néphadsereget is. Kire is alapozott volna a vezetés, ha 'nem a feltörekvő szervezett ifjúmunkásokra? így aztán jónéhány tehetséges ifjú társával együtt Kalina Bélát is megbeszélésre hívták — diplomáját 1950-ben már a Haditechnikai Intézet mérnökeként vette át. Szakdolgozatának témája a korszerű elektronika volt. Érdemes még egy pillantást vetni a dátumra: 1950(!)-ben . . . — így utólag belegondolva több szempontból 'is nagy szerencsém volt — emlékezik. „Tojáshéjas" mérnökiként olyan nagy tudású egyéniségek munkacsapatába, divatos szóval team-be kerültem, ami igazán keveseknek adatik meg. A fejlesztői munkának éppen azokat a mesterfogásait tanulhattam meg a szakma legjobb egyéniségeitől, ami a legnagyobb érték. Mert mi most a gond' a fiatal műszaki értelmiség egy részével? Belép első munkahelyére azzal a szándékkal, hogy nagy dolgokat főig tervezni. Aztán jön a mindennapok aprómunkája, a sorozatgyártás, a nem látványos, bár fontos szakértői tevékenység — a nagy formátumú munka azonban csak kevés helyen jut a pályakezdők számára. Nos, nekem jutott, és éppen a hadsereg sajátosságaiból fakadóan . . . Kalina Béla magávalragadóan, meggyőzően beszélt saját pályakezdéséről, mégis meg kellett kérdeznem, vajon mai ifjú tiszttársai is lehetnék ilyen sajátosan jó helyzetben? A válasz tényszerű: az ő keze alatt most is dolgozik több fiatal mérnök, akik nemrégiben védték meg a doktori disszertációjukat, igazam szín vonalas önálló munkával. De büszke arra is, hogy mindegyik helyettese mérnök és közgazdász is egyiben, s utóbbi végzettségüket is a hadsereg kötelékében szerezték. Időben kissé előre is szaladtunk. De arról még nem esett szó, hogyan is lett szabolcs- szatmári... — A hadseregben nem ritka az otthon- váltás, kevés az olyan katona, aki egy helyen szolgál avatástól nyugállományig — mondja. Én is dolgoztam a minisztériumban, a tudományos osztályon, szolgáltam csapatnál, s az irányítás más területén, de — szerencsére — soha 'nem 'távolodtam el nagyon a műszaki élettől, ami katonaként is nagy szerelmem. Amikor lehetőség nyílt, hoigy a néphadsereg egyik üzemének irányítását átvegyem, örömmel vállalkoztam. S ez az elektronikai javítóüzem történetesen Szabolcs-Szaítmár megyében működik. A többi már ment magától... De a dolog mégsem ilyen egyszerű, mert ez a vidék nekem több lett, mint egyszerű szolgálati hely, hiszen időközben többször lett volna lehetőségem más feladat vállalására is, de maradtam, sőt, 55 éves koromban eszembe Á mérnök ezredesnél sem jutott a nyugállomány, mert — rengeteg tervünk van itt a munkatársaimmal . . Figyelem a fogalmazást, így mondja, munkatársaimmal. Rá is kérdezek, hiszen a hadseregben inkább parancsnok-beosztott viszony dukál. — Ugyanazt a célt többféleképpen lehel elérni. Lehet parancsba adni, ellenőrizni a végrehajtást és nem foglalkozni azzal, hogy közben mi történik. De — és ez is nagy szerencsém — én előbb voltam csapattiszt, és aztán kerültem önálló parancsnoki beosztásba. tehát álltam azon az oldalon is, attól többnyire én kaptam a parancsot. Ezért aztán a gyakorlatból tudom, hogy azt nem csak kiadni, hanem megértetni, emberi szóval elfogadtatni is tudni kell. Mi több, a kiemelkedő munkát meg is köszönni. A három nagyobb csillag birtokában kár volna elfelejteni, hogy olyanokkal dolgozunk, akikkel együtt húztunk csizmát, egyre vállalkoztunk. A sorkatona helytállása meghatározó abban, hogy sikerüljön a gyakorlat. — Éppen ezért mondom, egy vezető munkájának fokmérője, hogy munkaidejének hány .százalékában foglalkozik beosztottjainak személyes ügyeivel. Vallom, hogy ez nem holtidő. A vezető számára megtisztelő, ha fontos személyes ügyben munkatársai hozzá fordulnak. Tudom, a beosztottnak mindig elhatározás kell, hogy „bemenjen” az igazgatóhoz, a katonának, hogy meghallgatást kérjen a politikai ‘helyettestől, a parancsnoktól. Az a vezető, aki ezt nem méltányolja, sokat veszít. Mert többet, pluszt kérni csak annak van erkölcsi joga, aki maga is ad ... Pálya, hivatás, tanulás. Kalina Béla műszerésznek készült, mérnök ezredes, katonatiszt lett. Ellentmondások? — Azt hiszem, nem. Pályát nagyon hamar' kell választani az ifjú emberéknek és nagyon sóik minden befolyásolja azt. Egy pálya lehet vonzó, de hivatássá csak akkor válik, amikor már műveljük, megismerjük, tudjuk szépségeit, hátrányait, amikor hatással vagyunk rá. Én ennyi év után most örömmel mondhatom, nekem megadatott, hogy a munkám a hobbim, vagy fordítva: a hobbim a munkám. — De .túl egyszerű tenne ez így. Amikor az ember elvállal egy feladatot, még csak a közvetlen célokat látja. A horizont viszont egyre tágulj az újabb célokhoz újabb ismeretek kellenek. Az elektronika viharos gyorsasággal fejlődik — ebben lemaradni egyenlő a véggel. De a vezetés sem ugyanaz már, mint régen, külön szakma, speciális ismeretekkel — magam is ezért végeztem e! az Országos Vezetőképző Központ kétéves kurzusát. És vallom azt is, hogy minden hivatásos tisztnek a rendfokozatához megfelelő katonai műveltséggel is illik rendelkezni — magam éppen ezért az összfegyver- nemi tagozaton jártam a katonai akadémiára, Téved az, aki úgy gondolja: a hadsereg számára mindig korlátlanul van pénz. A gazdaságosság, a közgazdasági szemlélet egyre erősebb, minden fillérre vigyázni keli. Nem véletlen és nem csupán formai dolog, hogy a korszerűsítések folyamatában az ón beosztásom neve is változott. Korábban parancsnok voltam, ma a hivatalos megnevezés: A Magyar Néphadsereg Elektrotechnikai Javító Üzemének igazgatója. Nemrégiben elköltözött a megyéből — ingázik. Most pestinek, vagy szabolcsinak vallja magát? — Idős szülők mellett, akiknek nincs más támaszuk, nagyon nehéz az embernek távoliban álomra hajtani a fejét. így voltunk mi is a feleségemmel, mikor a költözés mellett döntöttünk. Én azonban még szeretnék néhány tervet megvalósítani itt, ahol két évtized munkájának gyümölcsei ezekben az években érnek be. Jó itt dolgozni, egy kiváló kollektívában, amely kiemelkedő teljesítményekre képes. Van állami-díjas brigádunk, a Népköztársaság Kiváló Brigádja, Szocialista iMunka Hőse címmel kitüntetett dolgozónk, az üzem többszörös (élenjáró, megkaptuk a KISZ KB Vörös Vándor zászlaját is, több alkalommal. Tréfásan azt is szoktam mondani: ez a törzs gárda szerezte nekem azokat az elismeréseket, amelyeket itt húsz év alatt kaptam. (A Szocialista Magyarországért, a Vörös Csillag, a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet, a Nyíregyháza Városért kitüntetést. A szerk.) — Jó itt végigmenni a város útjain, s rápillantani például a sétálóutca órájára, a csillagvizsgáló (kupolájára, a főiskola napórájára, a stadion eredményjelzőjére — mind-mind a kollektívánk egy-egy névjegye, amelyet csendben tettünk le „a város asztalára”. És folytatódnak a gondolatok — munka után jólesik az ezredesnek bemenni az MHSZ-be, ahol társadalmi munkában a rádióklub elnöke, vagy elővenni a horgász- engedélyt, amely a Nagy Vadasra szól. Bár Kalina Bélától az idén oitt nyugodtan úszkálhattak a halak — rájuk nem maradt idő. Ami más oldalról közelítve azt is jelenti a személyes mérlegben: kemény esztendő ez az idei. Marik Sándor
