Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-24 / 251. szám

1986. október 24. Kelet-Magyarország 3 Váci brigádok találkozója Házigazda: a szülőföld Program­vezérléssel Programvezéreit fröccs­öntőgépet helyeztek üzembe a közelmúltban a Tiszalöki Áfész műanyag­feldolgozó üzemében. Se­gítségével különböző fla­konokat gyártanak. (Elek Emil felvétele) Országos kezdeményezés nyomán alakult ki egy ha­gyományossá vált rendez­vény: a Váci Mihály nevét viselő szocialista brigádok találkozója. A kulturális programokkal dúsított „ran­devúnak” éveken át a veszp­rémi szakszervezeti művelő­dési ház adott otthont. Az évek során egyre népszerűb­bé váló eseményeken az utóbbi esztendőkben Sza- bolcs-SZatmárból is szép számmal vettek részt a köl­tőről elnevezett közösségek képviselői, és ők szorgal­mazták, hogy a találkozó há­zigazdája a szülőföld legyen. A nyíregyházi Váci Mi­hály Megyei és Városi Mű­velődési Központ a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak támogatásával méltó kö­rülmények között fogadta a brigádokat az első itt rende­zett találkozón. Főként me­gyei brigádokat hívtak meg, de a hír hallatán távolabbi településekről is eljöttek a korábbi Váci-találkozók rész­vevői. A jól sikerült kezdet után most következik a foly­tatás: a Váci Mihály műve­lődési ház, illetve az SZMT Móricz Zsigmond Művelődé­si Háza október 25-én fo­gadja a Váci-brigádok tag­jait. Ez alkalommal is lesz le­hetőség a brigádok tapasz­talatcseréjére: beszámolók hangzanak el a brigádélet eseményeiről, különös hang­súlyt kap a brigádok közös művelődése, a gazdaság — munka-művelődés-életmód összefüggései. A vendégek tájékoztatót hallgathatnak meg megyénk gazdaságának helyzetéről és legfontosabb feladatainkról. A közös ebéd Amál a volánnál A málka beült a vo­lán mellé. Életében | i először. Megragad­I ja a kormánykereket. Oly \ erővel, hogy abból kiser- j ] ked a víz. Előredől. Lá- I bával matat maga alatt, l hiszen tudja, ott pedálok 1 vannak. Az oktató türel- I mes. Magyaráz. De Amál- I kának úgy tűnik, a hang I valahonnan a túlvilágról I érkezik. Izgul. Kapcsol. / indul. Nyomja a gázt, a \ kocsi megugrik. Amálka I megrémül. Lekapja lábát. I A kocsi leáll. Homlokán \ elindul egy verítékcsepp. ] Nyugtatgatja magát. A I sok kísérlet végre ered- l ményt hoz. Egyenes, for- I dulat, nyolcas, kisebb kör, I nagyobb. Amálka nem I tudja, mi van vele. Mint­ha nem is a földön járna. Hja, más utasnak lenni. Más úgy látni a volánt, hogy csak mellette ül az ember, s más vezet. Igen, itt van valahol a lényeg. I Más csinálni, más nézni. Nézni ugyanis könnyebb. Kritizálni is. Valahonnan messziről hallja az oktató hangját. Könnyedebben, lazábban, üljön kényelme­sen, ne szorítsa, finoman, érzéssel... Amálka pró­bálja csinálni. De kormá­nyozni nem könnyű. Ha \ nincs fék, gáz van. Kap- Jcsolni is kell. Sebességet I váltani. És figyelni. Jobb- \ ra, balra. Főleg előre. Hej, I a sok szabály, ami elmé- I leiben oly egyszerű, a V kormány mellett milyen Imás/ Amálka összetörtén I kászálódik ki a kocsiból. I Taxival megy haza. Köz­iben azon morfondíroz: I hogyan fogja ez a kor- (mányt?! Majd én. Majd \megmutatom. (b) f-----------------------------------------------------------------> Egy család —kérdőjelekkel A MINAP EGY TIZEN­NYOLC ÉVES FIATAL­EMBER történetét hallot­tam. Ifit él Nyíregyházán. Dolgozik, mégpedig mint szakmunkás. Fizetése annyi, amennyi, egy biztos, nem túl sok. Ez azért lényeges, mert ez az ember béréből, s most már a családi pót­lékból négy testvérét tartja — tisztességgel. A lakás, ami a családi viszályok után maradt, aligha mond­ható emberinek. A fiatal­ember azonban nem kilá- tástalanságról panaszkodik, hanem csak azon izgul: ne­hogy állami gondozásba ve­gyék testvéreit. Mert ő tud, akar is gondoskodni róluk, még olyan áron is, hogy a maga fiatal életét áldozza a kisebbekért. A történet részleteivel adós maradok, italán majd egyszer azt is érdemes lesz kifejteni. Amiért mégis em­lítem e vázlatos helyzetet, az azért van, mert éppen az új családjogi törvény előestéjén vagyunk. Ügy érzem, hogy szót érdemel a testvéri szeretet, a felelős­ség, a gondoskodás szép példája, s főleg a belőle születő dilemma. Mert le­gyen bár bármennyire is megkapó ennek az ember­nek a magatartása, én még­is aggódom, hogy eljuthat-e a jó végkifejletig. Éppen azért, mert annyira tisztá­zatlan, hogy egy 18 éves ember lehet-e felelős csa­ládfő. Azért, mert meg­annyi törvény és jogszabály szól bele abba, hogy ilyen esetben hol a segítség hatá­ra, mi is a módja. De kér­dés az is. hogy vajon egy ma fiatal ember hogyan ké­szül holnap saját jövője formálásához, ha legalább egy évtizedre mindennap­jait meghatározza a testvé­rek élete. De az is elgon­dolkodtató: vajon valóban az állami gondozás ilyen­kor a megoldás, vagy van más, jobb, emberibb? Tudom, a törvény sosem egyénre készül. Nem is ké­szülhet. De csak akkor em­berséges, ha ad módot ar­ra is, hogy az egyéni, csa­ládi sorsok ne valamiféle sablon szerint lehessenek megoldhatók. Ha módot nyújt az egyéni elbírálásra, az emberi tulajdonságok mérlegelésére. A mi fiatal­emberünknek kellene segít­ség, hogy lakásukat elfo­gadhatóvá tegye. Kellene tá­mogatás, amely éppen a nem mindennapi helyzet szerve­zését, egy különleges vi­szony rendezését teszi egy­szerűbbé. Mindenképpen jó volna, ha társadalmi szer­veink valamelyike tudna olyan patrónust kínálni, aki átsegít a mindennapok egyedi és általános gond­jain. NEM TAGADOM, ilyen­kor sajnálom, hogy a me­gyében értetlenség miatt nem valósult meg az SOS faluhoz hasonló megoldás, amelyhez pedig hely és pénz is kínáltatott. Mert vallom, hogy a család min­dig a legjobb közeg a fel­növekvőinek. Ha lenne ilyen, akkor a mi 18 éves fiatalemberünk nem kény­szerülne bizonytalanságra. A „mi lenne ha” — tör­ténelmietlen. Az viszont, hogy mi lesz, az rajtunk múlik. (bürget) Húsipar tröszt nélkül Á minőség jegyében — Mint ténnyel, számol­tunk a tröszt megszűnésével, de csak évekkel később — említi Tamás Imre igazgató. — fgy a mostani időpont vá­ratlan volt, nincs más, mint alkalmazkodni hozzá. Átfogó rendezés Talán kedvesebbek voltak, talán közelebb álltak a központi húsosfazékhoz, tény, hogy a Húsipari Tröszt más megyékben működő tagvállalatai közül nem egy jóval többet kapott az utóbbi években, mint amennyit adott. Joggal várta a Szabolcs-Szatmár megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat is, hogy egyszer rá kerül a sor. Már-már azt hihette, hogy ha nehezen is, de most ő következik, amikor kimondták a verdiktet: megszűnik a tröszt, mindenki gazdálkodjon, ahogyan tud. A folyamatot az állatte­nyésztés és a feldolgozó hús­ipar válsághelyzete gyorsí­totta meg. A világpiacon zu­hantak az árak, néhány vál­lalatnál látványosan rossz beruházások sikeredtek, tar­tósan veszteségessé váltak, mindezt a közös kalapból már nem lehetett tovább fi­nanszírozni. Az átfogó ren­dezés célja, hogy a gazdál­kodás mindenütt eredmé­nyessé váljon. — Talán nem leszünk olyan kiszolgáltatott helyzet­ben, nagyobb lesz a hatásunk — vélekedik Hegedűs Béla, a vállalat pártvezetőségének titkára. — A pártszervezet így jobban elemezheti a gaz­dálkodást, a maga eszközei­vel, például pártmegbizatá- sokkal segítheti azt. Kiegyenlítő szerep Bár a tröszt csak január elsejétől szűnik meg, mégis már most több olyan nehéz­ség adódik, amelyik a jövőt is meghatározza. Folynak a tárgyalások, az egyeztetések, hiszen ahhoz, hogy tiszta lappal induljon egy vállalat, most kell sok mindenben dönteni. — Bennünket három kér­dés érint erősen — folytatja az igazgató. — Belekezdtünk egy nagy beruházásba, jövő­re már termel az új, magas minőségi követelményeket kielégítő feldolgozóüzem. Azonban ennek pénzügyi for­rásaiból hiányoznak a tröszti ígérvények. Másik gondunk a nyírmadai hizlaldái leány- vállalat, amelyik kiegyenlítő szerepet tölt be a felvásár­lásban, a feldolgozásban, s éppen ezért óhatatlanul veszteségesen működik. En­nek fedezésére kell megte­remteni a megfelelő érdekelt­séget. Végül említenem kell azt az aránytalanságot, amely a termeltetésben található. Az átlagostól eltérő feltéte­knek mellett dolgozunk, az or­szágnak szükség lenne a több húsra, ennek feltételei megteremthetők a partner­gazdaságokban, miközben ná­lunk kicsi és elavult a vá­góhíd, nincs elég feldolgozó­kapacitás. A termeltetés és feldolgozás költségeit kellene megtéríteniük a társvállala­toknak. Sok függ attól, a jövőben hogyan alakulnak az árak. Nem közömbös az új beru­házás mielőbbi indítása sem (most késésben vannak), hi­szen már megkötötték jövőre a szállítási szerződések egy részét, a partnerek várják á jó minőségű hentesárut, az új fajta száraz kolbászokat, amit Nyíregyházán is gyárt­hatnak. Külön meditációt igényel a budapesti ellátás, mert a szabolcsi vállalat azt szeretné, ha egy adott kerü­let, városrész felelőse lenne. Az exportárak megszabásá­tól függ, milyen piaci maga­tartást alakítanak ki, a Szov­jetunió közelsége ezt az irányt erősíthetné. — Az önállósággal felsza­badul az egyéni kezdeménye­zőképesség, ami eredményt hozhat — bizakodik az igaz­gató. — Ezért véljük úgy, hogy a tröszt megszűnése után jobb lesz a vállalatnak. Természetesen ide tartoz­nak azok az intézkedési ter­vek is, amelyeket az ágazat helyzetének rendezése érde­kében készítettek. Számítógé­pes és szervezési programok készültek, amelyek alkalma­sak a feldolgozás, a gyártási folyamat optimalizálására. Újfajta magatartás — Végig kell gondolnunk, mi az, amit a kollektívától elvárhatunk — magyarázza Hegedűs Béla. — A minőség­ben ugrásszerű változást vá­runk. Az új termékeket pe­dig a gazdaságosság alapján kell felülvizsgálnunk, erre már létrehoztunk egy team­et. A központi intézkedések, a mezőgazdaság jövő évi sza­bályozása lehetővé teszi, hogy erősödjön az állatte­nyésztés szerepe. Mindez új fajta magatartást követel meg a feldolgozóktól is. A minőség jegyében, a partner- kapcsolatok szorosabbra fű­zésével kívánják megnyerni mind a szakosított telepeket üzemeltető gazdaságokat, mind a kistermelőket. A kö­zel kétmilliárd forintos ár­bevétellel dolgozó megyei vállalat a helyi lehetőségek­hez való alkalmazkodással — s megannyi, a múltból örökölt nehézséggel — kíván az önállósággal élni. Energia. (Császár Csaba felvétele) Lányi Bolond ugyanúgy hozzátartozik a programhoz, mint a művelő­dési ház falán elhelyezett Váci-emléktábla megkoszorú­zása. A rendezők minden alka­lommal gondoskodtak arról, hogy a résztvevők színvona­las művészeti élménnyel is gazdagodjanak egy-egy ilyen találkozón. Ezúttal Bodor Ti­bor SZOT-díjas színművész Váci-emlékműsora hangzik el Mindenütt otthon címmel. A programot a Dongó együt­tes műsora zárja, amelyben egyebek között megzenésített Váci-versek is szerepelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents