Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-23 / 250. szám
1986. október 23. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Pontos diagnózisok Vigyázat, járvány! Lapozgatván egy forrásértékű leírásban (dr. Márton Mihály: Szabolcs-Szatmár megye egészségügyének 50 éve) rögvest kitűnik, hogy a felszabadulás előtt rendkívül szomorú állapotok, a felszabadulást követően sem változtak meg egyik napról a másikra. A háborút megelőző és az azt követő esztendőkben az egyik legnagyobb közegészségügyi feladat a járványok leküzdése volt Nyíregyházán. Megyénkben — és székhelyén — még az ötvenes évek elején is szedte áldozatait a malária, a vérhas, a kiütéses tífusz. "Bizonyára ennek is köze volt ahhoz, hogy elsőként az országban 1954-ben itt Nyíregyházán alakult meg a közegészségügyi-járványügyi állomás. A KÖJÁL létrejötte óta, munkája eredményeként — és a társadalmi-gazdasági háttér változásával — óriási a változás. A veszély azonban állandóan leselkedik ránk. Elég arra gondolni: ha élelmiszer, ivóvíz fertőződik, nagy tömegeket érintő járványok alakulhatnak ki, méghozzá robbanásszerűen. Sokan emlékeznek még rá: 1976. október 10. és november 5. között tömegméretű dy- sentéria (vérhas) járvány zajlott le Nyíregyházán. (Kevés híján 3 ezer megbetegedést észleltek, és a megbetegedések kb. 10 százaléka igen súlyosnak bizonyult.) A robbanásszerű járvány szinte az egész várost érintette, jobbára a sűrűn lakott területeket. Gyors és körültekintő felderítő munka során tisztázódott, hogy a megbetegedettek a megelőző napokban forralatlan tejet fogyasztottak, s a járvány kórokozója Shigella sonnei volt. Akkor a tejiparnál végzett alapos higiénés ellenőrzés több hiányosságot tárt fel. Nem volt kellő tisztaság, fertőtlenítés, a vizsgált termékek évtizede bakteriológiai szempontból szennyezett volt, néhány dolgozó az esetet megelőző napokban hasmenéssel táppénzen volt, idő előtt kiírta őket körzeti orvosuk . . . Szerencsére nagyobb tragédia nem következett be, de az eset azóta is nagyfokú óvatosságra int. Ahol százezernél több ember él szoros közelségben, ott a közegészség- ügyi előírások megtartása a szó szoros értelmében életbevágóan fontos. Jelenleg — az egészségügyi integráción belül — igen nagy figyelmet és áldozatot fordít a város vezetése Nyíregyháza és a városkörnyék közegészségügyi - járványügyi feladatainak teljesítésére. A Városi Közegészségügyi-Járványügyi Szolgálat (rövidítve.; KJSZ) létszáma jelenleg megközelítően negyven fő. Ebből 14 fő egészségőr, a közegészségügyi-járványügyi ellenőrök száma 16, ők végzik az érdemi szakmai munkát a megyényi területen. (Tudott tény, hogy Nyíregyháza, és a régi nyíregyházi járás vonzáskörzetében kevés híján 300 ezer ember él! Átlós irányban a terület 100 kilométernyi!) Mérhető tehát a javulás a járványügy terén, — ám maradtak, vagy születtek új problémák. Például: A mezőgazdaságban alkalmazott nagymérvű kemizáció, valamint a szennyvízelhelyezés hiánya miatt az utóbibi másfél évtizedben Nyíregyházán és környékén az első rétegből nyerhető vizek emberi fogyasztásra alkalmatlanokká váltak. Napi feladattá vált itt is a veszélyes hulladék megnyugtató elhelyezése ... Egy korábbi értékelés szerint romlott Sóstófürdő köztisztasági helyzete, gond a tóparti területek rendezetlensége ... A meglévő űrgödrös árnyékszékek műszaki állapota nem kielégítő a külterületi iskoláknál ... Nincs jóminőségű ivóvíz a peremvidéki italboltokban, romlott a cukrászterme- lő-üzemek műszaki állapota, gyakoriak a higiénés problémák. Munka- és üzemegészségügy: a csökkenő anyagi lehetőségeket a szociális és higiénés ellátás szenvedi meg elsőként. . . Csupán egy személykocsival rendelkezik a KJSZ (pontosabban nem egészen eggyel, mert a gépkocsit minden héten egy napra Nyírbátor rendelkezésére kell bocsájtani). Lehetne még bővebben sorolni a gondokat, melyek azért nem homályosíthatják el a szép eredményeket. Például azt, hogy immáron negyedszázada nincs a megyében, Nyíregyházán kiütéses tífusz; hogy amíg tíz évvel ezelőtt is tucatnyi hastífuszt észleltek Szabolcs-Szatmárban, addig mostanság az évenkénti egy is szenzációszámba megy. A járványos megbetegedések elleni küzdelem máig fontos része a KÖJÁL tevékenységének, de napjainkban már nem ez a döntő munkája. Hasonlóan fontos — ha nem fontosabb — a lakosság egészségügyi állapota és a környezeti tényezők öszefüggésé- nek feltárása; a kóros tényezők kiszűrése, visszaszorítása. Hol történik mindez?" Például a munkahelyeken. A mezőgazdaság gépesítése, a ke- mizálás miatt megnőtt az itt dolgozó, veszélyeztetett emberek száma, — őket egy szezonban háromszor szűrik, kötelezően. Találkozni ellenállással, értetlenséggel is, de a KÖJÁL szigorúan vigyázza az emberek egészségét. Ennek is köszönhető, hogy évek óta egyetlen komolyabb mérgezést sem kellett bejegyezni. Toxikológus gyógyszerészek menet közben segítik az új ismereteket eljuttatni a növényvédelemben dolgozóknak. Ami az ipari üzemeket illeti: a kétségtelen előrelépés ellenére olykor aggasztóan növekednek a veszélyek a korszerűsödő technológiák miatt. A cipőiparban például a „ragasztókorszak” belépése miatt rendszeresen mérik, mennyi az oldószer az üzem levegőjében, működnek-e megfelelően az elszívóberendezések stb. Bizony, gyakran „birkózni” kell a gazdasági vezetőkkel, akik pénzszűkében vannak gyakorta, de eredményt szeretnének produkálni. Csakhogy nem mindegy, milyen áron gyűlnek azok a bizonyos milliók! j Ha már itt tartunk: a megyében 38 kijelölt ponton (Nyíregyházán nyolc helyen) mérik, vizsgálják a levegőszennyezettséget. Kiterjed a figyelmük a talajvizsgálatra (veszélyes és kommunális hulladékok sorsa, szemétszállítás). Az ivóvízbázis teljes sprek- tumát rendszeresen ellenőrzik. (Évenként nyolcezer ivóvízmintát vesznek, elemeznek a laboratóriumban. Tüzetesen elemzik a felszíni vízfolyások bakteriológiai helyzetét, e téren példás a kapcsolatuk a Vízügyi Igazgatósággal, a SZAVICSAV-val.) Kiterjed a figyelmük az élelmiszertermelésen kívül a forgalmazás higiénés követelményeire. Summa summárum: évenként 20 ezer helyszíni ellenőrzést végeznek a KÖJÁL szakemberei, és 1 millió laboratóriumi vizsgálat eredményét rögzítik. Vigyáznak» az iskolásokra (védőoltások) csakúgy, mint az operáló orvosra a kórházban. (Közbevetőleg: az AIDS — az új félelmetes betegség is fertőző megbetegedés, s mint ilyen a KÖJÁL-hoz tartozna. Szerencsére Szabolcs-Szatmárban és Nyíregyházán még az írmagja sem vetődött fel eddig ... A holnap? Még pontosabb ellenőrzés, precízebb „diagnózis” és széles körű megelőzés. A technika ehhez nagyrészt adott: az országban lévő 4 darab „Hawlet Pacaro” gáz- kromatográf egyike Nyíregyházán található. Ez a masina csúcstechnológiát jelent — sokat áldozott rá a megye néhány éve. Segítségével „beleszagolnak” a levegőbe és az eredmény a szennyezettségről tökéletesen objektív. Aztán: a ’magyar közegészségügy számítástechnikai rendszerének kifejlesztése Nyíregyházán folyik: ez többszörösére növeli az információmennyiséget és meggyorsítja az értékelést, megadja a szükséges cselekvés irányát. (Először Magyarországon tavaly a Tiszavasvári strandon történt fertőzést értékelték számítógéppel. Következő lépés a védőoltások menetrendjét is betáplálni a gépbe... Premierjét tavaszra tervezik. Angyal Sándor „Copyright by Nyíregyháza” Helyi kiadás Teljességre törekedni e téma — a nyíregyházi könyvkiadás — kapcsán csak a régmúltban lehet: nem túlzottan nagyléptékű vállalkozás összefoglalni, felsorolni azokat a műveket, amelyek a múlt századokban (egy- kétszáz éve) városunkról vagy városunkban megjelentek. Sürgősen idekívánkozik: micsoda értékes, hasznos munkák ezek a mai helytörténetkutató nemzedékek számára! Álljon itt ízelítőül néhány ilyen munka. Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben (1896); Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság századik évében (1924); Vieto- risz István: Tirpákok — Életkép egy város hőskoráról (1939). A régmúlt nyíregyházi irodalma egy kisebb könyvespolc legkisebb szegmentjében elférne, s ha a legrégebbi kötetek mellé odatesszük a felszabadulást követő egy-két évtized helyi kiadványait, akkor sem igényel nagy helyet ez a gyűjtemény. Mégis nagy becsben kell tartanunk az olyan munkákat is, mint a „Szabolcsi Nevelők Könyvtára” sorozatban kiadott tanulmányokat (pl. „Mesél a Nyírség földje" — 1956) és azt a könyvecskét is, amit szűkebb hazájában jelentetett meg fiatalon elhunyt kollégánk, a későbbi József Attila- és SZOT- díjas Sipkay Barna. Kettős indítékú akarat Terjedelmes tanulmány tárgya lehetne ugyanakkor az a kiadói ténykedés, ami az utóbbi évtizedben került ki Nyíregyházán. Ennek nyomán manapság már a kiadásra vállalkozó intézmények, testületek száma is több, mint a háború előtti sok évtizedben összesen megjelentetett művek mennyisége. Szerzők és kiadók (intézmények, szervezetek) kettős indítékú akarata — tudniillik az, hogy a szerző munkája révén beépüljön a maradandóságba, a kiadó pedig gondoskodjék jelennek és utókornak hasznára való értékek összegyűjtéséről — az utóbbi egy-más- fél évtizedben, bármily hihetetlennek tűnik is legalább négyszáz könyvet, brosúrát, katalógust, füzetet jelentetett meg. S ami Gutenberg régesrégi találmánya jóvoltából a Nyíregyházán fogant és erről a városról, megyéről szóló szellemi értékek tárházát illeti, bárki meggyőződhet tekintélyes nagyságáról, ha beül a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár olvasótermébe és ott elmélyed a helytörténeti gyűjtemény köteteiben, vagy akárcsak katalógusában. KSH: 200 kiadvány ! De maradjunk is mindjárt itt, a könyvtárban, amely nemcsak gyűjtője, tehát információs forrása a városról, megyéről szóló irodalomnak, hanem az egyik — ha nem a legtekintélyesebb — kiadója a városnak. Ebben az intézményben is igaz az egész helyi kiadói tevékenységre jellemző megállapítás: az Utóbbi tíz esztendőben megpezsdült a kiadási kedv. Itt ennek sajátos oka az, hogy a 76-ban átadott új épületben új alapokra helyeződött a könyvtári-szakmai műhelymunka, szakképzett gárda, önálló kiadványozási munkára kiválóan képzett szakemberek láttak munkához. Amire ez a kiadói műhely jól összekovácsolódott, s tegyük ezt az időpontot 1980-ra, azóta nyolcvan kiadvány jelenhetett meg gondozásukban. (Ebből 17 a hely- ismereti tárgyú munkák száma, a többi pedig jobbára a könyvtárügy, a szépirodalom tárgyköréhez kapcsolódik: szakbibliográfiák, ajánló jegyzékek, repertórumok ...) A megyei könyvtár ma már önálló sorozatok gazdája: „Módszertani levelek, útmutatók” — „Tájékoztató jegyzék vezetők számára” „Bibliográfiai Füzetek” — „Gyermekkönyvtári Füzetek” — „Tiszta szívvel” füzetek — „Szabolcsi Téka” — „Könyvország játékai”. S hogy egy-egy önálló sorozaton belül is érzékelhető legyen az utóbbi időszak kiadói dinamizmusa, álljon itt jellemzésül egyetlen részadat: a Bibliográfiai Füzetek sorozatában 1977 óta 25 munka jelent meg, köztük nem is egy még az országos könyvtár- hálózat hasznára is hiánypótló jellegű lett, s elismerést szerzett a nyíregyházi könyvtárosoknak fővárosi szakműhelyekben is. Itt kell megemlíteni a megye munkás- és parasztmozgalma történetét feldolgozó sorozatot. Ebből eddig négy kötet jelent meg, mindegyik rendkívül fontos dokumentumokat közlő, hézagpótló mű. Hosszú időn át úgyszólván csak belső, szakmai tájékoztatást szolgáltak a Központi Egy könyv fedőlapja. Számtalan hasonló látott a felszabadulás óta napvilágot. Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatóságának kiadványai, újabban mind több kötetük válik az érdeklődők szélesebb körének is hozzáférhetővé. Csupán az elmúlt 5 év során mintegy 200 kiadványt jelentettek meg. A vezetés, a kutatás, a helytörténet és egyszerűen a. korszerű tájékozottság kincsestára ez a statisztikai „könyvtár”. ízelítőül néhány cím: Szabolcs-Szatmár megye négy évtizede — Helyzetkép a megye városairól — A két kongresszus között — A naponta ingázók adatai — A lakosság jövedelmi rétegződése — A környezetvédelem helyzete — A terület- és településfejlesztés eredményei a VI. ötéves terv időszakában. A KSH Megyei Igazgatósága mindemellett az élet, a gazdasági és társadalmi jelenségek csaknem minden területéről gyűjti az adatokat és segíti tanulmányaival a tájékoztatást; a skála rendkívül széles: magánkisipar, fogászati ellátottság, közlekedési balesetek, a határ menti települések helyzete, a nyelvoktatás ügye... Mi sem természetesebb, mindkét főiskolánk foglalkozik kiadással, s az általuk megjelentetett munkák zömmel oktatási segédanyagok. (Példaként álljon itt a tanárképző főiskola egy 1978-as munkája: Bessenyei György: Tolerantia 1778). A megye, a város története, a muzeológia, néprajz és a múlttal foglalkozó segédtudományok művelői kapnak publicitást a nyíregyházi Jósa András Múzeum ugyancsak megélénkült kiadói tevékenysége jóvoltából. A Jósa András Múzeum kiadványai sorozatban 1958 óta ez ideig 23 kötet jelent meg. A kiadványok sorát gazdagítják az évkönyvek, a Múzeumi Füzetek és a katalógusok iS. Kötetek Nyíregyházáról Nincs még tíz éve annak, hogy a Megyei Levéltár első nagyobb, önálló munkája megjelent („A termelőszövetkezeti mozgalom kutatásának módszertani kérdései”.) Ezt néhány kisebb-nagyobb terjedelmű könyv követte, mígnem 1979-ben napvilágot látott egy rendkívül értékes sorozat, a „Szabolcs- Szatmár megyei helytörténetírás" egybekötött I. és II. kötete. Az ötszáz példány igen hamar elfogyott, s ebből okulva 1982-ben már 700 példányban adták ki a III. és IV. kötetet, majd 1000 példányban a múlt évben az V. és VI. kötetet. Tizennégy eddig megjelent kötetet foglal magába a Nyíregyházi Városi Tanács V. B. művelődési osztálya által gondozott „Nyíregyházi Kiskönyvtár” sorozat. íme a legutolsó három kötet címei: „Nyíregyháza előbbre lép” — „Nyíregyházi útikalauz" — Nyíregyháza-képeskönyv, a város felszabadulásának 40. évfordulójára. Ezzel a sorozattal azonban nem merült ki a városi tanácsnak kiadói tevékenysége, hiszen az elmúlt egy évtizedben ettől függetlenül is jelentek meg úgymond „eseti” kiadványok. A Nyíregyháza címet viselő minikönyv Andruskó Károly grafikáival 1976-ban látott napvilágot, 1984-ben „A jövő irgalmáért” címmel Váci Mihály születésének 60. évfordulójára adott ki illusztrált versválogatást tanácsunk. Az idén magyar és finn költők kétnyelvű antológiája jelent meg „Üzenetváltás” címmel a nyíregyházi és a finn testvérváros, Kajaani tanácsának közös kiadásában, Be- recz András grafikáival, Katona Béla szerkesztésében. Itt kell szólni Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák című könyvéről, amelyet Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában ugyancsak a városi tanács vb. jelentetett meg, s amelynek második kötete még az idén elhagyja a nyomdát. A helyi kiadványok, a kiadói tevékenység fejlődésének sajátos gyermekbetegsége — nemcsak nálunk — az országos terjesztés megoldatlan volta. A helyi kiadók a megmondhatói, hogy egy-egy sikeres nyíregyházi mű iránt érdeklődők hány meg hány levelet írnak könyvvásárlási szándékukról. S legszűkebb házunk tájáról, lapunk szerkesztőségéről, kiadónkról is épp ehelyütt szólhatunk: a múlt évben általunk kiadott Szülőhelyük: Szabolcs-Szatmár című könyv beszerzésének szándékával fogalmazott levelek szerzőinek rokonszenves ostromát álljuk ki magunk is. Szilágyi Szabolcs Kiválóan felszerelt KÖJÄL-labor védi egészségünket a veszélytől.
