Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

4

Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet

1986. október 23.

A szemét nem mellékes

Mosógép a konténerben

Nemigen lehet pontosan kiszámítani, hogy egy ház lakói mennyi hulladékot „termelnek” naponta. Valamilyen számítást mégiscsak kellett azonban alkalmazni, hogy ehhez igazítsák a tárolóedények számát és a szállítás menetrendjét.' Ezért az 1981-ben született nyíregyházi tanácsrendelet, mely a köztisztaságról szól, szabályozta is a dolgot.' Ügy számolnak, hogy naponta és lakásonként körülbelül tíz kilogramm, azaz, -térfogatra számítva mintegy húsz liternyi hulladék keletkezik — egy kiadós vödörnyi vagy még több. Ez persze, kétségbevonható, ha belegondolunk, hogy valóban mindennap megtelne egy-két vödör minden lakásban — de átlagosan nézve talán igaz. Különösen, ha úgy vesszük, hogy vannak „szezonszemetek” — a dinnyehéjtól a nagytakarítási szemétig.

Ez viszont azt jelenti — mármint a számítási alap —, hogy igen sok, tárolóedényre van szükség egy-egy soklakásos épületnél. Ha szigorúan vesszük — márpedig egy tanácsrendeletet miért ne vennénk így? — akkor példának okáért egy 76 lakásos épületnek 14—15 kukára van szüksége naponta (mivel egy edény száz literes), és mivel három- yagy négynaponta szállítják el a szemetet, negyven-ötven edényt kellene tárolniuk. (A szállítási ütemről később szólunk még.)

Ezért kezdődött évekkel ezelőtt „kampány" a konténerek felállítása érdekében —-mára már eredménye is lett. Már említettem: a kukaedények 100' literesek. Egy kis konténerbe tizenegy kuka tartalma fér, egy nagyba pedig ötvené. Durván számítva tehát egy nagy konténer elég lenne egy 70—80 lakásos háznak, illetve: a kisebbek közül háromnégy. A nagyobb típust nemigen ajánlhatjuk, hiszen ormótlan jószág, nem festene valami szépen a házak előtt — a kisebbek ellenben már terjedőben vannak.

A gond viszont ott kezdődik: míg egy kukaedény ára 7—800 forint körüli — a kis konténer 15 ezer forint közelében van ... Az igaz, hogy a kukák „élettartama nem több négy-öt évnél (főképp a műanyagból készülteké), a konténer pedig megfelelő karbantartás mellett ennél jóval tovább bírja — ám a kukákat apránként is lehet cserélni, ami a kiadások szempontjából nem mindegy. Mégis: a konténereké a jövő. Márcsak azért is, mert a közterületfenntartó vállalat járművei között immár csak egyetlen olyan van, mely kifejezetten kukák ürítésére szolgál — a többi konténerekhez való. Az igaz, hogy ezekbe is, bele lehet önteni a kukák tartalmát — de ez nehéz és lassú.

(A karbantartásról még^pár szót: a megvett konténerek közül sok már egy év múlva elromlik — nem nyílik-záródik rendesen, nem gurul és így tovább. Ennek felelősei a. tulajdonosok — az IKVSZ, az OTP-lakások gazdái, a szövetkezeti házak lakói! Ha rendszeresen olajoznák, tisztítanák ezeket — kevesebb lenne a baj.)

Nem akarok a szemétben turkálni (ezt túlságosán is sokan teszik a városban nap mint nap...), de érdemes megjegyezni, hogy mennyire változó a háztartásokból kikerülő hulladék összetétel^. A maradék húslevestől a rossz biciklivázig mindent beleraknak néhol, sőt, találtak már elromlott mosógépet is a konténer mélyén. Ehhez annyit: a rendelet szerint nem odavaló hulladék elszállítását meg is tagadhatja a vállalat dolgozója... Ilyennek minősülnek az említettek, de nem idevalók a téglák, a deszkák és. hasonló anyagok se.

Sok a panasz — mondják a köztérnél — arra, hogy szennyes a szeméttároló helyiség, „illatozik" az egész ház. Arra már kevesebben veszik a fáradságot, hogy megtudják: a házfelügyelő vagy a lakók dolga ennek tisztítása. Rendelet írja elő — kevesen ismerik kellően —, hogy nyáron hetente egyszer mosni és fertőtleníteni kell az edényeket, a helyiséget, télen minimum havonta. A magasabb házakba épített szemétledobók állapotáról jobb nem beszélni — a fele rossz, a másik fele pedig soha nem volt tisztítva

Visszatérek a mi házunkhoz. Nemrég épült, s mint mondtam, hat-hét kuka fér el a szeméttárolóban. Kétszer ennyi kellene hivatalosan. De hová rakjuk? Konténer? Az nem férne be — csak a ház körül lehetne tárolni. Akkor pedig minek a külön helyiség? Valahogy nincs rendben ez a dolog a városban ... A megoldás az lehet — s ez most formálódik egy ideje —, ha a ház előtt e célra kialakított helyet teremtenek a konténereknek, és azt rendben is tartják, hogy ne csúfítsa a városképet a szeméttároló.

S ha már a csúfságot említettem: elképesztő állapotok uralkodnak némely tárolókban. Nem takarítják (a fertőtlenítésről már nem is szólva), s eszébe se jut a házfelügyelőnek vagy a lakóknak, hogy. az előírások szerint a szemétszállítási napokon elő kell készíteni szállításra a kukákat — tehát rendet kell tenni, mert a kocsival érkező szállítóknak egyáltalán nem kötelességük fellapátolni a félig telt kuka mellől az odaborított szemetet. Hogy mégis megteszik, az csak annak köszönhető, hogy igyekeznek megelőzni a felháborodott panaszokat — melyek egyébként nem is lennének jogosak. Inkább nem vitáznak ... (Mert azt is el kell mondani, hogy a szemétszállításban dolgozók az utóbbi időben előnyükre változtak — a vállalat hathatós intézkedései nyomán.)

A közterületfenntartó vállalat egyébként ' menetrendet dolgozott ki a háztartási szemétszállításra — heti két alkalommal kell eljutniuk járműveiknek a házakhoz — hétfőn és csütörtökön, illetve kedden és pénteken „jön a szemetes”. Hogy aztán ez időnként megdöccen, annak komoly okai vannak.

Nemrég tárgyalta a nyíregyházi tanács a vállalat fejlesztési elképzeléseit — és bizony távolról se elegendő az a pénz, amit ilyen célra fordíthatnak. Legalább 60—65 millióra lenne szükség ahhoz, hogy az igényeknek megfelelő gépparkot alakítsanak ki — és alig több, mint a fele pénz áll rendelkezésükre.

Tizenegy körzetre osztották a megyeszékhely területét — naponta tizenegy szállító jármű indul ki a telepről. Itt a kérdés: mi van, ha (mondjuk erős fagyban) egyszerre több járművük is elromlik? A válasz: akkor baj van. Tartalék ugyanis mindössze egy van. Most folynak a tárgyalások új gépek vásárlásáról: szó van felújított Mercedesek- ről és Kamaz alvázra szerelt magyar gyártmányú szállítóeszközökről ás. Mindez természetesen főképp pénz kérdése

Annyi tény: a háztartásokban keletkező hulladék rendszeres elszállítása és ártalmatlanítása úgyszólván létkérdés — fontossága a tiszta ivóvízzel vagy a közegészségüggyel egy sorba emelhető! Ma naponta több, mint kétszáz köbméter szemét kerül az Orosi úti telepre a nyíregyházi lakásokból, s ez úgy értendő, hogy ennek valójában többszöröse (hárornszor-négyszer ennyi) keletkezik, mi- ’vel a kocsik már tömörítve viszik. Gondoljuk csak el: napi 6—800 köbméter hulladék a kukákban, konténerekben — ez egy hét alatt már irdatlan ' mennyiségre növekszik, ha nem viszik el. Nagy erőfeszítéseket tesz a vállalat a rendszeres szállítás érdekében, és azt is tudni kell, hogy ezért mi, „termelők” nem fizetünk túl sokat. Lakószobánként tíz forint havonta a díj, átlagosan tehát 240— 300 forint egy évre. (Elgondolkodtató persze ez a számítási alap — hiszen talán észszerűbbnek tűnne a személyek számának figyelembevétele ...)

Mindenesetre bizonyos: korunkkal jár,

hogy napról napra növekszik a hulladék mennyisége, s eltüntetése kulturált, rendezett körülmények között rendkívül fontos feladat. S ebben nemcsak az elszállításra hivatottaknak kell közreműködniük — hanem nekünk, nyíregyháziaknak is.

Tamavölgyi György

Jósa András utódai

*

Séta

a raktárban

Kíváncsi az emberi természet. A Jósa András múzeumban is ahelyett, hogy beérné a nyolc-tíz kiállítással, azt szeretné tudni: mi mást.rejt még a nagy épület? Milyen régészeti leletek, iratok, tárgyak rejtőzhetnek a közönség előtt meg nem nyitott raktáraikban. Amikor erre vonatkozó kérésemet előadom dr. Nagy Ferenc igazgatóhelyettesnek, ő csalk annyit kérdez, van-e elegendő 'időm. Csodálkozó arcomat látva elmagyarázza, ihogy a raktárban a padláson több mint százezer régészeti lelet van — nem kis része éppen az alapító és névadó Jósa és unokájának Donéit Jenőnek a hagyatéka. A kiállításolkan ennek csak elenyészően kicsi része látható, alig egy-két százaléka. Valamennyi bemutatásra tényleg képtelenség lenne, de mégis meglep ez az arány. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan lehetne módot -találni rá, hogy éhből az anyagból minél több kerülhessen a nagy- közönség elé.

Űjkőkori falukép

Beszélgetés közben bekukkantunk a fotóműhelybe. Lám, ez sem jutott az eszembe, nem elég az anyagot begyűjteni, a lelet további megőrzése, és feldolgozása érdekében a kartonozás mellett a feltárás körülményeiről és a 'tárgyról rajzot vagy fotót kell mellékelni. Akad itt munka bőven a fényképészeknek is. A múzeumba került tárgyak a végső elhelyezés előtt a restaurátor műhelyébe vándorolnak.

Varga Ágnes éppen cserepeket sikál. Ezek a legfrissebb leletek. Nem olyan régen Tisza- lökön Hajnalos nevű részén egy újkőkori falu maradványaira bukkantak, és sikerült egy lakóház és a hozzá tartozó szemétgödör nyomait is feltárni. (A szemétgödörben találtakból a régészek a táplálkozástól az életmódig sokféle következtetésre jutnak). Az időszámítás előtti III—IV. évezredből származó tárgyak között igen gazdag kerámia anyagot találtak. Ez az ásatás egyébként azért is fontos volt a múzeum és a megye számára, mert újkőkori leletek után már vagy harminc éve nem kutattak. Pedig abban az időben igen gazdag kultúrájú — bár pontosan nem Ismert — népek éltek ezen a vidéken.

A törött cserépedények látványa és tisztogatása a kívülálló számára nem túl érdekes. Pepecselő, aprólékos munkát igényel. De annál izgatottabb ilyenkor a régész, hiszen ekkor derül ki, hogy tulajdonképpen milyen is a feltárt új anyag, sikerül-e a cserépdarabokat összeilleszteni.

Rómaiak tehenei

A restaurátorok műhelye után az előkészítő raktárakba megyünk át, amely szintén a második emeleten van. Dobozok töménytelen mennyiségben és cserepek. Böngésztem a tárgyak lelőhelyét: Tuzsér, Panyola, Oros, Tiszavasvári, Beszterec. Kísérőm, Istvánovits Eszter régész azonban leint. — Ezzel nem sokra megy —- mondja — hiszen itt az egész megye fel van sorolva lelőhelyként. Ehelyett inkább néhányat' mutat a legújabbakból, amit Ibrány határában találtak, ahol egy X—XI. századi temetőre bukkantak. Akadt azonban jó néhány érdekes dolog is. Női kar- perecek, gyűrűk, hajkarikák. A legérdekesebb egy trepanált koponyává fején egy jókora lyukkal.

Mint kiderült, sámán szokás szerint úgy gyógyították a fej tulajdonosát, hogy a feje tetején egy pecsét nagyságú lyukat ütöttek. De az igazi meglepetés az, hogy a beteg tíztizenöt évvel túlélte a radikális gyógymódot. Ezt onnan tudni, hogy a lyuk szélén új, vékonyabb csont nőtt. Erről az emberről igazán elmondható, hogy agyafúrt lett.

A múzeum már négy éve végez ásatásokat a tiszadobi szigeten, ahol az ötödik század első feléből származó hun kori temetőt tárnak fel. A Kárpát-medencében csak két hasonló temetőt találtak. Épp a nyáron bukkantak egy gazdag sírra, amelyet nem fosztották ki. Hatalmas pajzs és vaspallosnak is beillő kard tanúskodik arról, hogy a sírban fekvő férfi nem volt gyenge legény. Tarsolyából római érem és üvegedény került elő. (Lám, az itt .élők is kereskedtek a rómaiakkal!) A tiszadobi lelőhely egyébként afféle igazi kis történelmi múzeum. Évezredek óta szinte folyamatosan laktak ezen a helyen.

A padláson folytatjuk tovább a sétát. Itt van a régészeti edényraktár. Hatalmas agyagedények sokasága tűnik fel legelőször. A kívülálló számára talán meglepő, hogy milyen hasonló az urna és a gabonatároló edény. Hamarosan azért magam is kezdem felismerni, hogy mi mire szolgálhatott. Óriási zacskókban hatalmas csontok. Római kori emNem ritka látvány: kép az Epreskert utcából.

Régi korok terméke. Múzeumban restaurálják a leleteket.

berek és állatok csontjai. Megtudom, hogy másfél-kétezer éves szarvasmarhacsontok is vannak közöttük. Hogy ezekből mi mindenre lehet következtetni? Nos, például olyan tehenek csontjait is megtalálták itt, amilyeneket a rómaiak tenyésztettek. Tehát nemcsak az itteni állattartók vitték eladni innen a jószágokat, hanem ha megtetszett valami, hoztak is új. fajtát az eladottak helyett. Kutyacsontok is előkerülnek. Akkoriban két fajta kutya volt gyakori: egy ki- sebb, tömzsi fejű, ez lehetett a házőrző, és egy kecsesebb agár fajta, vadászkutya féle.

Az egri yitéz oklevele

A kissé nyomasztóan ható urnák és csőn- • tok után jól esik böngészni egy kicsit a néprajzi raktárban. Bár sok tárgy már kikerült a sóstói múzeumfaluba, azért akad itt is jócskán látnivaló. Legelöl a textilraktár van. A népi művészet valóságos kincsestára. Rengeteg beregi keresztszemes minta, de emellett gazdag szabolcsi anyag is található itt. Dísztörülközők, szakajtó kendők, gyúrókötények és egyéb kendők minden mennyiségben. Ahol csak hely van, mindenfelé felakasztva szűrök és gubák. Aztán az egyik szekrény tele ajaki viseletekkel. Óvatosan veszem kézbe némelyiket, tetszetős darabok. A kerámia gyűjtemény egy másik szobában található. Vizeskancsók, köcsögök, szilkék, lekváros bödönök és főzőedények, nemcsak a megye területéről, hanem Erdélyből és a Felvidékről is. Szépek a szatmári edények is. Meglep, hogy némelyiket még az ötvenes években is használták. Persze a népművészet élő művészet. És a falun élők régebben a használhatót nem dobták ki egy újért. A harmadik szobában • gazdálkodási eszközök vannak. A kapától a rokkáig rengeteg használati tárgyat őriznek itt.

A helytörténeti raktárban található a legtöbb olyan anyag, amely gyakran kiállításra kerül. A pecsétnyomók legszebb darabjai most éppen Kisvárdán láthatók, de mostanában sokan mások, még maguk a város tervezői is kölcsön kérik olykor például a régi Nyíregyházát megörökítő képeslapokat. A pillanatnyilag éppen itthon levő anyagok a zsibvásárt juttatják az ember eszébe: régi pénzek, makettek, a vármegye ezüst étkészlete. A kincseket szemlélve maga a látogató is szívesen lenne gyűjtő. A dokumentumtárból találomra kiveszünk egy oklevelet. A Balogh család igencsak boldog lehetett 1564-ben. A. szépen írt okmány ugyanis nem más, mint nemesi oklevél, melyet Balogh István egri vitéz kapott. Ilyenekből is akad jó néhány. De vannak itt régi hanglemezek, eredeti tárcsás gramofonnal, munkástörténeti dokumentumok, és iratok, iratok, iratok. Ennyi kincs láttán akaratlanul is az őrzésről fag- gatózom. Megtudom, hogy a múzeum korszerű riasztóberendezéssel van ellátva, és éjjeli őrök is vigyázzák.

A régi tárgyak között az ember észre sem veszi, milyen hamar telik az idő. Délfelé jár. Búcsúzóul beköszönök az igazgatóhelyetteshez. Ütravalóul elmondja még, hogy Sza- bolcs-Szatmár megye legnagyobb múzeuma közepes adottságú. Amikor közel 10 éve ideköltöztek a megyei tanács helyiségeinek albérletéből, sok minden előnyére változott meg. Tágasabbak lettek a kiállítóhelyek, és javultak a raktározási körülmények is. Jövőre újabb lépés következik. Növekszik a kiállítótér azzal, hogy a népművészeti anyag a múzeumfaluban felépített raktárba kerül át. A rrtúzeum nyitottabb lesz, s az- újonnan kialakítandó közművelődési teremben is jobban lehet majd különféle rendezvényeket szervezni. Főleg a fiatalokat szeretnék idecsábítani. Persze a raktárak mélyén álmukat alvó tárgyak is kinyújtózhatnak majd. Ha már évszázadok, évezredek pusztításait elkerülték, a múzeum azon igyekszik, hogy múltunk emlékeit méltán megőrizze.

Bodnár István