Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

1986. október 23. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET „Örök időkre -város” Népi erények „A népes község, kiemelkedvén lélekszá­múval a Nyírség községei közöl joggal kí­vánhatja már, hogy gazdáinak terményeit, iparosainak készítményeit saját piacon cse­rélhesse ki. Ezt az óhajtást végre II. Jászef császárinak Becsben, 1786. november 23-án kelt szabadalomlevele teljesíti, amely Nyír­egyházát örök időkre várossá, (oppidium) decralálja és érVi 4 vásár tartáséra (január 10., május 26., szeptember 8. és december 13. napján) felhatalmazza, a rendes heti vá­sár napjául pedig a szombatot .jelöli ki. A szabadalomlevél lehetővé tette, hogy a fia­tal város most már szabadon kifejthesse természetes vonzó erejét a .távolabbi kor­nyék falvaira is és erőteljes fejlődéshez ezzel újabb indítékot nyerjen.” Hi is hát a titok ? Pontosan mához egy hónapra lesz kétszáz esztendeje a bécsi császári szabadalomlevél aláírásának. Hogy iroilyen rendkívüli utat tett meg ez alatt 'Nyíregyháza, ahhoz újra és újra el kell mondani: ez a korábban összesen 50 családot számlátó, majd a Bé­késből ide szekerező szlovákokat is .magá­hoz ölelő város az újratelepítés után mind­össze 33 esztendő alatt érte el, vívta ki ma­gáraik a városi rangot. 1768-bam 3804 lakosa van Nyíregyházának, 21 évvel később már 6923, 1876-ban — a vármegye ideköditözésé- nek évében — 22 ezer Iákosával Nyíregyhá­za már Szabolcs megye legnagyobb községe. Hatfelé ágazó vasútvonalai által is nagy te­rület közlekedési központja. Van 6 osztályú gimnáziuma, 32 elemi iskolája, három heti­lapja, színháza, kórháza, árvaiháza, sóstói fürdője., Iparát és kereskedelmét három pénzintézet támogatja. Áruforgalma jelen­tékeny méretet ölt. S ez a város — nagyívű útja fölött sokan ma .is értetlenül állnak — soha nem töri fejlődését különböző szaka­szokra, nagyjából egyformán nő, gazdago­dik létesítményiben, s tartatomban, akkor is, amikor nehéz helyzeteket él át az ország. Létrehozza 'takarékpénztárát, közraktárát, a törvényházait, színházat, Nyírvíz-palotát és a szép iskolákat, bevezeti a villanyvilágítást. Utakat épít, közintézmény,éket alapít, repü­lőterével bekapcsolódik a nemzetközi légi- forgalomba is. Mi is hát a titok? Hogy a nyíregyháziak ennyire kihasználták a kedvező gazdasági feltételeket és ilyen eredménnyel fogtak hozzá az építő munkához? Földszeretet, szorgalom és társai... A Magyar városok monográfiája sorozat 1931-ben kiadott 8. kötete .Nyíregyházáról szólva így ír a városépítőkről: „Többségük szegény jobbágy földmíves volt, paraszt, vagy mint .saját nyelvükön mondták: ;trpák. tirpák, azaz szenvedő, tűrő. Iparos csak né­hány lehetett köztük. Népi tulajdonságaik között, faji erényük sorában első helyen kell megemlékeznünk a magyar paraszténál nem kisebb földszeretetükről. Az a föld, ameliyen lábukat egyszer meg­vetették, többé nem siklik iki a 'talpuk alól, verejtékükkel szentelt röggé, elválaszthatat­lanul magukhoz ölellt hazájukká válik. „A drága földet. .. példátlan szorgalmukkal vi­rágzóvá tették. íme, második népi erényük, amelynek szimbóluma, a fcapavas nemso­kára városuk címerébe kerül... Ho-zzáérté- sük nemzedékéken át, apáról fiúra szálló tajasztalatailk mellett az újítások elől sem zárkóznak el, szívesen vállalkoznak új gaz­dasági növények itermelésére, új eszközök és eljárások alkalmazására is, ha azok célsze­rűségéről meggyőződtek . .. Munkájuk ered­ményét újabb erényük, nagy takarékossá­guk teszi állandóvá ... Kollektív érzékük élesen ímegkülönbözteti őket az inkább el­különülő magyar parasztoktól. Letelepedé­sük módja a várost körülvevő csoportos, úgynevezett bokortanyák keletkezése és a megváltást sikerre vivő nagy kollektív erő­feszítésük ... az egész népi 'közösség össze­A Kéz utca egy háza. A városnak többnyire ilyen házai voltak 1960-ig. tartását feltételezi... A közösségért vég­zett munkájuk ... eredménye maga a virág­zó város Nyíregyháza is ... ” Tanulságos családfák Itt érdemes Idézni a Tirpákok címet vise­lő Életkép egy város hőskorából alcímű munkát, amely 1939-ben látott napvilágot, s amely Vietórisz István nyugalmazott vá­rosi tiszti főügyész munkája. Imigyen szed­te szerbe-,számiba a nyíregyházi itirpák neve­ket Hirenkój Fábry, Kazár, Szmdljár, Tomis, Liskány, iMarkó, Bukovenszki, Sú­lyán, Hornyák, Tresztyániszlky, Garaj, Már­kus, Gráf, Bosnyák, Finanlkó, Fedor, Cseh, Bogár, Petri'kovics, Bencsik, Palicz, Zelle- nyánszky, Móniik, Tomasovszki, Bánsáki> Durjánszlki, Gatyán, Adatni, Polkareczki, Pá'lnydiczk'i, Koska, Satupjár, VerhovensZki, Chalupka, Greksza, Mazor, Duszka, Polák, Andrej, Szivák, Kresztyamkó, Bellus, Cser­nyik, Czinkovszki, Gyúrj,ám, Skolnyik, Ste- vanyifcí Sim'kó, Karasz, Ambrusz, Kecákó, Sebők, Vaskó, Mibolecz, ‘Bantos, Vamcsó, Rakitóczki, Gunyecz, Petrus'ka, Soltész, Raoskó, Szuhánsziki, Barzó, Siska, Pazar, Gabulya, Marcsek, Zomborszki, Szikora, Hankóczki, SUhajda, Gyúrásán, Lipták, Túr­osán, Csesznék, Kurhely, Repka, Gálát, Ba- bicz, iPrávicáki, Kiszély,' Sztankó, Pmtyók, Leczkovánszki, Zajácz, Figeczki. Gyureskó, Htidák, iHowán, Valent, Lácz, Holecskó, Ora- vecz, Ferkó, Magéra, Lukácskó, Veczán, Jánkó, Mihallkó, Prékopa, HusZka, Podrecz- ki, Kuikuoska, Pövázsanyecz, Vidovácz, Czirják, Ocsenáns, Huraj, Gyekis, Sajben, Sp.ísák, Pilcsik, Szokol, Gerliczíki----” E nevükből is világos, hogy Nyíregyházát a különböző vidékekről betelepített szláv lakosság lakta, s tette virágzóvá. Történelem rigmusban Kétszáz éve tehát, hagy Nyíregyháza né­pének állhatatos szorgalmát, kitartó ós tu­datos munkáját honorálta a kalapos király. Erről az eseményről így ír rigmusba szed-' ve az egykori tiszti főügyész: „ ... A falu 'gazdaságához tértek, hogy az egyszerű népnek Választóival költsék 'öl a .rangos ebédet... Itt az alispán asztal közepén felemelvén Űri személyét és hangját s mindenki előtt még — Szót kért és okosan, szelíden fűzögette a szókat Már a tekintély is csendet követelt, de amit mond, Erre a hajdú is úgy megijedt, az edény a kezéből Majd kiesett. Az volt a beszédnek a magja különben, Hogy privilégiumot kap a község, városi rangot! litt van az értesítés, a diploma sem , marad el hét, Néhány hét, — de az év elején feltétlenül itt lesz. Én magam itt állók fejemet •meghajtva e népnek, ös nagysága előtt s első leszek, aki köszöntőm. Adjon az ég, sók ilyen fiút ad jön az árva hazának...” Nyíregyháza mai tanácsa e jeles évfordu­lót is jó alkalomnak tekinti ahhoz, hogy fejet hajtson a város múltbéli és jelenlegi építői előtt. Gyűrű a mag körül Manda-bokor Váci Mihály megénekelte vidéket idézhet, aki Manda-bokorban jár. Ápolják az egykori tanyasi tanító emlékét, a hajdanvolt iskola ma emlékszobának ad helyet, az idelátogató megismerkedhet a költő életével, itteni fo­gantatásé verseivel. Első ránézésre az ellentétek jellemzik Manda-bokort. Az, aki ismeretlenül közelít az alsóbaduri elágazástól, egyszerre csak az út féloldalán rendezett községhez illő képet kap, csupa új házzal szegélyezetten. Az el­ágazó út mellett hasonló kép, az idegen csak azt hiányolja, nincs egy tábla, amely jelez­né, hová érkezett. (Pedig kezdetnek, bemu­tatkozásnak legalább ennyit megérne Man­da-bokor.) A Nyíregyháza környéki tanyavilág egyik jellegzetes szeglete a város határának déli felén telterülő rész. A központtól nyolc kilo­méterre fekszik, utcákká rendeződött tanyák sorából állt össze. Közülük kiemelkedik Manda I., amelyiknek megkülönböztetett sze­rep jutott: nem külterület, nem tanya a be­sorolása, hanem „egyéb belterület” megne­vezés áll a neve mellett, vagyis olyan rész, amely távlatokban is fejlesztésre kijelölt, ahová építési engedélyt adnak, ahol feltehe­tően érdemes megtelepedni. Ez utóbbin vi­tatkoztunk, győzködtük magunkat beszélge­tő partnereinkkel, Szurovcsák Pál tanácstag­gal, a másik őslakosnak számító Szurovcsák Andrással, valamint a nemrég ideköltözött tanítóházaspárral, Benczúr Sándorral és fe­leségével. Mint említettük, Manda II-ben, Váci Mi­hály iskolájában emlékszoba van, már ré­gen megszűnt a tanítás. Az alsótagozatos gyerekek, az I—IV. osztály Manda I-ben "ta­nulhatja a betűvetés, tudományát, ismerked­het meg a tudás alapjaival. — Vannak új házak, fiatalok, akik épít­keznek. s ott két-három gyerek is felnő, aki itt kezdi az iskolát — szól a magyarázat. Mindez a kezdeteket jelenti, hiszen bár­mely település életképessége attól függ, kik laknak ott, milyen lehetőségeik vannak. Manda-bokorban pedig örvendetes ahogy cseperedik a felnökvekvő nemzedék, miköz­ben megtalálni azokat az idős embereket is — különösen a kintebb eső tanyákon — akik magukra maradtak, ahová nem szíve­sen telepedik meg az ifjúság. Mi akkor a magyarázata annak, hogy a ta­nya egyik fele virágzik, a másik rész pedig pusztulásra ítéltetett? Visszatérhetünk a bevezetőben melített út­ra, amely mellé szívesen húzódtak azok, aki­ket korábban — esős időben — alig lehetett megközelíteni. S feltétlenül említést érde­mel a megváltozott élet, a megszűnt egyéni gazdálkodás, amikor jó volt a föld mellett tudni a lakást. Most a Ságvári Termelőszö­vetkezet ad a szomszédságban munkát,, de a munkaképes emberek (javarészt férfiak) lega­lább fele kerékpáron, motoron, autóval vagy autóbuszon a városba igyekszik, a különbö­ző vállalatoknál talál kenyérkeresetet. Eh­hez is kellett, hogy az út mellé kerüljön, a közlekedés alapvető feltételei meglegyenek. • A belterületnek nyilvánított részen építési engedélyt adnak, parcelláztak, vannak tel­kek, amelyeket olcsón kínálnak. Sőt a ter­melőszövetkezettel megegyezve újabb har­minc telek kialakítását kezdték meg (így na­gyobb a kínálat, mint a kereslet) csak azért, hogy a családi házas építési kedvet fenn­tartsák. Árgus szemekkel figyelik az itt la­kók azt is, hogy a Simái útig már eljutott a vezetékes víz, rövidesen Maridéig húzódik a vezeték. Mintegy száz családot, az itt talál­ható közintézményeket érinti a vezetékes víz, s máris nehezményezik az itt lakók, hogy kimarad másik 27 család, a Rozsrét- szőlő felé eső részen, pedig egy újabb kilo­méteres vezetékkel ők se maradhatnának ki az áldásból. Mert" bárhogy fogalmazunk, a vezetékes víz igazi áldás lesz Manda-bokor­ban. Most ugyanis a többnyire ásott kutak vizére a védőnő azt mondja, nemhogy in­ni, de még füröszteni sem lehet benne a csecsemőket. Hiába fúrtak az iskola udva­rán is két kutat, mert a közegészségügyi vizsgálat alkalmatlannak tartotta fogyasz­tásra. A mandai gyerekek — vannak vagy negy­venen — két tanteremben tanulnak az isko­lában. Egy éve pedig nagyot léptek előre, napközi otthont is nyithattak. Augusztus kö­zepén szóltak nekik és másfél hét alatt tár­sadalmi munkában átalakították, kicsempéz- ték a tálalókonyhának alkalmas helyiséget. Mindez magyarázat arra is, hogy nemcsak a gyerekek kedvéért, de más fontosabb célok érdekében is szívesen vállalnának társadal­mi munkát. A legfontosabb az út lenne, hi­szen mihelyst megkezdődik az esős idő, máris veszélyessé válik a közlekedés, nem maradhat el a gumicsizma a vendégmarasz­taló sár miatt. A kicsinyek iskolába járása megoldott, a nagyobbak pedig válaszút elé kerülnek. Vagy mennek a jól felszerelt tanyai kollégiumba — s akkor öt napig távol vannak a családtól — vagy választják a napi bejárást, aminek fáradtsága, időrabló hatása kedvezőtlen a fiatal szervezetre. A még nagyobbak — akik helyben laknak — a tanácsi kirendeltségnek is helyet adó épületben egy ifjúsági klubban összejöhetnek és össze is jönnek találkozni, szórakozni. Aztán mintha megszűnt volna a közösségi élet kínálata. Ugyanis hiába a szinte hatal­mas művelődési ház, ha lakatok fityegnek az ajtaján, raktárnak használják, s bizony a figyelmetlenség nagy kárt okozhat, ha a lyu­kas palát nem pótolják időben. — Pedig ezzel a hárommal, az iskolával, a tanácsi kirendeltséggel és a művelődési- házzal sokkal többre juthatnánk — állítják beszélgető partnereink. — Akár 8 tantermes iskoláig is eljuthatnánk, de egy óvodát fel­tétlenül be lehetne rendezni, hiszen van annyi gyerek, amennyi kell egy csoport in­dításához. S mindez könnyebbség lenne a mandai asz- szonyoknak ts, akik óvoda híján vagy ott­hon maradnak a kisebb gyerekkel, vagy ha szerencséjük van, akkor rábízhatják a nagymamára a velük való bajlódást. Ám az infrastruktúra hiánya a város rák­fenéje, ezen kell változtatni minden helyen — vázolják a tanács műszaki osztályán. Ez vonatkozik a mandai kereskedelemre is. A távolabb eső részekről is az itteni magán- kereskedőhöz jönnek a napi cikkekért, de más bevásárlásokhoz már a városba kell utaZni. A tanács annyit tehet, hogy kedvez­ményesen adja a telket annak, aki úgy akar építkezni, hogy valamilyen üzletet is nyit. A tirpák ősök szorgalmát nem kell külön magyarázni annak, aki itt széjjelnéz. Ugyan­is a szép porták, az állattartás, a kertek művelése arra utal, igyekeznek megfogni minden fillért. S a szlovák szó sem isme­retlen a legkisebbek körében, mert az isko­lában tanítják velük. Csak az a gond, hogy a negyedik osztály után nincs hol folytatni a nyelv gyakorlását, pedig az itt lakók is úgy tartják, annyival többet ér egy ember, amennyivel többet tud. Manda-bokor egyike a város magját kö­rülölelő gyűrűnek. A legutóbbi népszámlá­lás adatai szerint ötszázon felül volt a la­kosság száma, de azóta újabb házak épül­tek, gyerekek születtek. A belső mag egy­fajta közponja is a körötte fekvő tanyák­nak. Ha ott kedvezőbbek a feltételek, akkor Bálint-bokorig. Aisóbadur és Lóci-bokor egy részéből inkább ide jönnének, ahol is­merőst. rokont lelnek, ahol lehet tehenet tartani, háztáji gazdálkodást folytatni, mi­közben a lakásokban már központi fűtést szereltek, a fürdőszoba a vezetékes vízre vár, s a garázsban álló autó a távolt is közelebb hozza. Lányi Botond Délután a Manda-bokori iskolában, amelyben az első négy osztályt szlovák nyelvre is ta­nítják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents