Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

2 KeIet-!VÍagyarország — Nyíregyházi Élet 1986. október 23. Értés és szeretet Thália temploma Rendszeres színházi előadásokról a múlt század harmincas éveiiből maradtak fenn adatok. Debreceni, ungvári és más vándor- társulatokon kívül a negyvenes évektől he­lyi amatőrcsoport is színre lépett. A profik kezdetben a Nagyvendéglőben, a mostani megyeháza mellett, majd a Hársfában, (a mai Dózsa György út Véső utca sarka) a műkedvelők az úgynevezett csizmadia színben szerepelitek (ez utóbbi a mostani könyvtár környékén volt). A Hársfa aréná­ja inkább afféle cirkuszi alkalmatosság le­hetett, szétszáradt deszkázata miatt 'kibír­hatatlanul járt benne a huzat, a korabeli -sajtó szerint „nátha és reumatenyésző in­tézet" vblt a 'beceneve. Jöttek a társulatok ■későlbb Miskolcról^ Kassáról, Pozsonyból, Aradról. A krónikákban a kor legkitűnőbb neveit is megtaláljuk, 1880-ban Blaha Luj­zának „sikerült lázba hoznia a nyíregyházi­akat’'. (A művésznő imádta a Sóstót, ked­v-elit szórakozása volt kikocsikázmi és hall­gatni, amit Benczi Gyula muzsikált.) 1883-bain Prielle Kornélia, egy évvel később Üjházy Ede, 1890-t>en Jászai Mari vendég­szerepelt városunkban. Jászai Mari négy estén lépett a színpadra. A közönség az 'igazán nagy nevekre 'tódult az arénába, egyébként i-gen csdkély volt a színház láto­gatottsága. A korabeli -kritika állandóan panasszal volt tele, csepüLték kegyetlenül a részvétl-en és közömbös városi polgáro­kat. A közép, iparos és birtokos osztályt nálunk semmi áron nem lehet színházba csalogatni. A honorácior osztály válogat a színészekben. A harmadik osztály csak az operetteket szereti. Oly osztály, amely a színészetet hazaszeretetből s a nemzeti nyelv fejlesztése és terjesztése végett sze­resse: Nyíregyházán ma nincs, hacsak a karzat nem!" (Mily sértés volna manapság hasonló Ikifakadás, -mondjuk egy tél házzal menő darabnál.) A kőszínház felépítésének ötlete Somogyi Gyulától származik, aki a város közjegyző­je volt és maga ds műkedvelő színjátszó. A részvénytársaság döntése nyomán ma el­képzelhetetlen gyorsasággal -készült el az épület: '1893 tavaszán született meg a dön­tés, a szímházavatás pedig 1894. február 6«án volt. Imponáló névsor kerekedik, ki mindenki fordult meg a színház falai között a követ­kező évtizedekben: Rózsahegyi, Üjházy, Ba­jor Gizi, Fedák Sári, Somogyi Nusi, Kiss Ferenc, Lehotay, Mezey Mária, Honthy Hanna, Salamon Béla, Jávor Pál, Törzs Je­nő, Latabár Kálmán . . . -Egy -időben Miskolc 'és -még inkább Debrecen tájolt itt rendsze­resen, azután a Déryné Színház vette hosz- szú időn át birtokába £ színházat. A színé­szek jöttek, és alhoigy jöttek, ugyanúgy el is -mentek... Ez a -gondolat kezdte foglalkoztatni a vá­ros -és a megy-e vezetőit, amikor vizsgáló­dásba fogtak, vajon mikor, hogyan, milyen módon lehetne létrehozni egy önálló társu­latot? Hogy a művészek az előadás után is itt maradjanak, részt vegyenek a város, a -megy-e szellemi, 'kulturális arculatának for­málásában, jelenlétükkel .járuljanak hozzá a megyeszékhely és Szabol-cs-Szatm-á-r mű­vészeti életének gazdagításához. És ami ezután 'következett, az -már egy másféle fe­jezete a ihelyii színháztörténetnek, mint. a korább iák. Hat évvel ezelőtt, 1980-iban kezdte szer­vezni a színház önálló társulatát az igazga­tóvá kinevezett Bozóki István. Járta az or­szágot, verbuválta a társulatot és közel egy esztendős -előkészítő -munka után sikerült megbirkóznia az eleinte lehetetlennek lát­szó feladattal. 1981. augusztus 26-án meg­alakult a Móricz Zsi-gmomd Színház első önálló társulata. Az igazgatóval lapunk ak­kori, augusztus 20-i ünnepi számában jelent meg az első terjedelmesebb beszélgetés. Ebben fogalmazta meg a nagy nyilvánosság számára az önálló társulat céljait: olyan színházat teremteni, amely kaput nyit a világra. öt évad telt el azóta, és a mostani hato­dikban már megvolt három bemutató, öt esztendő, ha szerény jubileum is, alkalmat ad egy rövid áttekintésre, mi történt azóta? Büszkék vagyunk az öt évre, mondta a mostani évadot megnyitó beszédében Léner Péter, színházunk Jászai-díjas igazgatója. Ügy értékelte; az -elmúlt két esztendőben az új vezetés megtartotta azokat a szellemi és személyi értékeket, amelyek a Móricz Zsi-gmond Színház társulatának az ország­ban elismerést -és rangot jelentenek. Erős a társulat, a „tartó pillérek” „viszik” a pro­dukciókat, a jelentős fiatalítás jókedvet, hangulatot hozott. A műsorterv igényességét' a felettes szervek is nagyra -értékelik, to­vábbra is fontos feladatnak tekintik a kor- itárs magyar dráma szímrevitelét. Ami pedig a technikai-működési feltételeket illeti, a két ütemben tervezett rekonstrukció révén a próbák és előadások .^hátországa” egyre megnyugtatóbban működik, elkészültek a különféle műhelyek, fokozatosan gazdagod­nak a 'tárak. Igaz, a távolság azóta sem csökkent Nyíregyháza és a főváros között, amely a művészék ideszerződésónek talán legnagyobb akadálya, de ma már nem csak munkát kínál a színház a színésznek, ha­nem a kezdetekhez viszonyítva kitűnő 'la­káskörülményeket, önálló műsor esetén megszervezhető fellépési lehetőségekét, te­hát egzisztenciális és művészi biztonságot. Hogyan alakult az évek folyamán a szín­ház látogatottsága? Az első évadban több minit 116 ezer néző volt a színházban, a leg­nagyobb sikerrel az Űri murit és a Csongor . és Tündét játszották. A következő három szezonban a nézőszám valamelyest fokoza­tosan csökkent, a negyedik szezon végén tízezerrel -kevesebb, mint az elsőben, de az ötödikben több minden addiginál: 117 ezer ötszáz. A bérlők száma közel van a tízezer­hez. A -közönség szeretettel fogadta a szín­házat, és minden olyan produkciót érdeklő­déssel kísért, amely nem „vadhajtás” Thá­1-ia templomában. Kialakult az a törzskö­zönség, amelyik a produkciókat nyitottan, ihletettem várja és -maga Is részt vesz az előadás megszületésében. Ha van is példa még arra, 'hogy egyesek csak az új nagy­estélyi megsétáltatására használják a szín­házi nézőteret, ma már egy-re kevesebb az ilyen „divatbemutató”. A kezdeti .'kíváncsi­ság helyét fokozatosan átvette, -átveszi az érdeklődés, az értés és a szeretet. Emlékezetes élményeket idéz egy röpke felsorolás az elmúlt esztendők itt bemuta­tott darabjaiból, amelyek -közül -többet .a főváros-bán is nagy sikerrel játszottak. Pyg­malion, Rezeda Kázmér, A két Bolyai, A bátor-i advent, Segítsd a királyt!, Doktor úr, A hazug, Galilei, iNem félünk a farkas­tól stb. Évente 270—280 előadást tartottak, kétszáz, -körül a -megyeszékhelyen, a többi-t tájon. Évről -évre nő a bemutatók száma. Amellett a színészek a színházi -elfoglaltsá­gon túl is szívesen vállalnak pluszfelada­tokat: rendhagyó irodalomórák, közreműkö­dés ünnepségeken, rádióban, -városi tévében, irésztvétel üzemi művész-közönség találko­zókon stb. Ehhez az ad -erőt, hogy egyrészt maga a társulat is -erős, másrészt sikerült a szakmában olyan elismerést kivívni, ami fiatalsága -ellenére a legrangosabbak közé emeli az országban a Móricz Zsigmomd Színházat. Az ország egyik legfiatalabb színházát, amelyet egyebek 'között az is jel­lemez, hogy a színházakban szokásos évi jövés-menés, szerződésmegújítás ellenére is iedd-ig megtartotta tíz alapító tagját. Álljon itt az ő nevük a majdani 'krónikás számára, aki talán százötven év -múlva fellapozza majd ez „ősi” nyomtatványt, hogy színhá- • zunk múltjában kutasson: Bárány Frigyes Jászai-díjas, Csorba Ilona, Fábián József, Horváth István, Katona Zoltán, Máté Eta, Stettner Ottó, Szabó Tünde, Szigeti András Jászai-díjas és Vennes Emmy. Baraksó Erzsébet Vállalkozást sürget az idő Drága vizek Természetes mozdulat: megcsavarjuk a csapot, s jön a víz. Olyannyira természetes, hogy néha elfeledjük elzárni. És ilyenkor vajon ki gondol arra, hogy természeti kincs, és sok-sok forint úszik, folyik el, a szó szo­ros értelmében. Nyíregyházán évente 11—12 millió köbméter vizet használunk. Ennek a felét az üzemek, a másik felét a lakosság. A gyárak a vízért annak tényleges árát, köbméterenként 13—14 forintot, a lakosok az ár töredékét, 2—3 forintot fizetnek. Ebből aztán egyenest következik, hogy míg a vál­lalatok egyre jobban takarékoskodnak, a la­kosság nem érdekelt az ésszerű vízfogyasz­tásban. Pedig érdemes gondolkodni, hiszen a ma elfolyó, elpazarolt H20 valamikor hiá­nyozni fog. És ami legalább olyan fontos: a későbbi víznyerés egyre drágább lesz, mind mélyebbről, mind bonyolultabban, mind hosszabb vezetéken át lesz elérhető. A megyeszékhely közműveinek fejlődése látványos volt. 1964-ben, amikor a kótaji víz­szolgáltatás megindult, csupán évi 464 ezer köbmétert fogyasztott a város. 1974-ben is csupán 10 ezer 334 lakást kötöttek be a ve­zetékbe, az idén már több mint 31 ezer 507- et tartanak nyilván. Huszonkét esztendővel ezelőtt a konzervgyár jelentette a nagy víz­felvevő ipart, mára már van gumigyár és táv­fűtés —, hogy csak a két határt említsem. A vízmű kapacitása 1964-ben napi nyolcezer köbméter körül mozgott, mára elérte a 43 ezret. A hálózat hossza a korábbi 7,4 kilo­méterről 255-re nőtt. Vegyük ehhez hozzá, hogy a vízről szólva a szennyvízről is beszélni kell, melyből ma napi 30 ezer köbmétert emelnek át és tisztítanak, több mint 20 ezer lakást kötöttek rá a 127 kilométeres hálózat­ra. Igaz, ez mutatja: van még közműolló, mintegy 11 ezer nyíregyházi lakást nem tud­tak a szennyvízrendszerbe bekötni. Ez is elég azonban annak érzékeltetésére: a szabolcsi víz- és csatornamű feladatai tetemesen meg­nőttek, s a megyeszékhelyen dolgozó 200—250 ember napi feladatai nem irigylésre mél- tóak. Hol ran a logika ? Jó pár éve látjuk: legyen hőség, legyen aszály, a városlakó ebből alig vesz észre va­lamit. A vízkorlátozás ritka, mint a fehér holló. Az évi 1000 csőtörést és hibát is gyor­san javítják. Igaz, ezek főleg téli, tavaszi gondok. De ma már rádiókapcsolat, roham­kocsi, készenlét vigyázza a város vezetékeit, s így minden hiba tempósan kiküszöbölhe­tő. Itt azonban kell a gondolatmenetbe egy vargabetűt tenni. Amiről szóltunk — viz és ivóvíz, szennyvíz és csatorna — azt sugallja, hogy minden egy kézben van. Vagyis a SZAVICSAV kezében. Ez azonban, tűnjék bármennyire is logikusnak, nem így van. A vizet, tudj’ isten miért, a tiszai regionális vízmű vállalat termeli ki. Más szóval, a kó­taji, a nyírteleki, a tiszaberceli kutak, víz­kivételi művek az ő kezükben vannak. Ma­gyarázatot erre nem kaptam, bár ami a fo­gyasztót illeti, ez mellékes is. A SZAVICSAV felelős a víz értékesítéséért, a szállítás za­vartalanságáért, a tározókért, a vezetéke­kért, a szennyvízelvezetésért, tisztításért. Az utcai esővízcsatornák ugyanakkor már nem hozzájuk tartoznak. Ezek a tanács csa­tornái. Ha tehát az utcán nem folyik le. a víz, s piszkos csatornák nem tudják elszállí­tani egy-egy zápor után a vizet, akkor ezért a tanács a hibás. A tévétől sok függ A vízzel bánni nem könnyű. Ügy vélnénk, hogy az jön a kútból, s usgyi, bele a csapba. A helyzet nem ilyen egyszerű. A kutakból érkező víz szűrőkön át egy gyűjtőbe érke­zik, innen szivattyúk nyomják tovább a fo­gyasztóhoz. De nem mindegy, hogyan, s mi­kor mennyit. Ma a szivattyúházban munka­eszköz a televízió és a tévéújság. Az ugyanis kiderült, hogy a fogyasztás nem egyenletes. Egy-egy nagyobb bérházban délelőtt alig éri el a 3—4 köbmétert. Aztán délután kez­denek hazajönni az emberek. Szinte egy­szerre kezdődik el a mosás, a mosogatás, később a fürdetés. A vízfelhasználás ugrik. Elérheti ebben a házban a 30 köbmétert is. Aztán fél nyolckor elcsendesedik a város. Függően a televízió műsorától aztán nyuga­lom van. A szivattyúsok is nézik a tévét. Vé­ge a kriminek, a jó műsornak, akkor egy­szerre indul a roham. Megtelnek a lakások mellékhelyiségei, egyszerre zubog a víz, ilyenkor kezdődik a fürdés is. Ha a szi­vattyúkezelők nem vigyáznak, a hirtelen fel­szökő fogyasztás miatt leesne a nyomás, s Nyitva felejtett vízcsap. Pazaroljuk a vizet, amely nekünk ma még nem drága. a berendezések olyan jelet adnának, "mintha csőrepedés lenne. így aztán a műsorvégek előtt 10 perccel plusz nyomást adnak, hogy ne legyen ijedelem. A víz- és csatornamű furcsa érdekeltsé­gű vállalat. Terve van, de tulajdonképpen akkor van rendben a dolog, ha a fogyasztó takarékos. Miután a takarékosság rontja a vállalati bevételt, úgy tűnhet, hogy a fogyasz­tás növelésében érdekeltek. Ez azonban nem így van. Az itt dolgozók tudják: minden megtakarított köbméter víz haszon, s sze­rencsére szabályozási rendjük nem is viszi őket csődbe, ha spórolunk. Hogy ez mennyi­re így van, azt bizonyítja az is: a televízió reklámfilmjeit, a takarékosságot sürgető plakátok az ország vízmüvei finanszírozzák. Egy biztos, hogy a nagyon alacsony árak, amiket fizetünk a vízért, nem ösztönöznek eléggé az ésszerű gazdálkodásra. Nem lenne meglepő, ha a víz ára feljebb menne, hiszen aligha képzelhető el, hogy a köbméteren­kénti 10 forintos állami dotáció jó szolgála­tot tenne. A víz- és csatornamű megrendelésre dol­gozik. Vállalat, mely ha fizetnek, épít veze­téket, fejleszt szennyvíztelepet, létesít köz­kifolyót. Ebből az is látszik, hogy a tanács mindenkori pénze határozza meg, milyen munkája van, s mennyi. Gyakorta látni, hogy a városban rosszul tervezett vízrend­szereket nyomatnak ki, tisztítanak. Ezek is bérmunkák. Ök szerelik fel a vízórákat is. Felelősek azért is, hogy élővizeinkbe meg­felelő tisztított víz kerüljön vissza a szenny­víztelepekről. Tévékamerákkal ellenőrzik a vezetékeket, garantálják az üzembiztonsá­got. Mindez azt kívánja meg, hogy jól kép­zett, gazdálkodni tudó, felelős emberek állan­dó együttműködése jellemezze tevékenysé­güket. Tisztaság, íz, küllem ... Nyíregyháza szerencsés helyzetben van. Az előrejelzések szerint sok évre biztosított a vízkészlet. Mélységi vizeket kapunk, így a minőség is kifogástalan. Lényegesen keve­sebb vegyi anyag kell ahhoz, hogy a víz jó legyen, mint bármely más nagyváros­ban. Olyannyira jó az itteni víz, hogy azt mások is dicsérik, a szakemberek pedig úgy vélik, messze a szabványt meghaladó a tisz­taság, az íz, a küllem. Itt kell eloszlatni egy tévhitet: az a víz, amit úgy említenek, hogy Tisza-víz, az is mélységi víz, hiszen a tisza­berceli vízkivételi mű nem a folyóból nyeri az utánpótlást. Ugyanakkor a helyi szakem­berek is latolgatják: mikor érkezik el az az idő, amikor Nyíregyházán is elkezdik a pa­lackozott víz árusítását. Ennek elsődleges oka a takarékosság lenne. Ismert tény, hogy egy pohár vízért általában 6—10 deci vizet csorgat el az ember. Lehet, hogy a vízkész­letek indokolttá teszik, hogy gyengébb mi­nőségű vizet adjanak, s az ivás céljára üveg­ben adják a nedűt. Fontos téma az is, hogy átszerelést javasoljanak lakásunk legkisebb helyiségében is. A jelenlegi W. C.-tartályok pazarlóak, a szabályozhatóval felére csök­kenne az öblítésre használt víz mennyisége. Megfontolandó, hogy a házi autómosásokhoz használt vizet is a bekerülési árért adják, mert valóban luxus bagóért nyert vízzel jár­műveket tisztítani. Sürgető feladat lenne a gazdaságosabb csaptelepek, hőtárolós csa­pok felszerelése Is, de ami legfontosabb: sür­gős és alapos változás kell a fogyasztó szem­léletben. Mert hiába tesz meg mindent víz­kitermelő és forgalmazó, ha a vagyont a la­kosság herdálja. A vízellátási helyzet tehát ma Nyíregyhá­zán jónak mondható. A szennyvíz terén mi­nőségi és mennyiségi javulást hoz a felső­simái telep belépése. Megoldásra vár ugyan­akkor a lakossági szennyvíz elvezetése, a kommunális szennyvezeték kiépítése. Mert az belátható: a növekvő vízfelhasználás és a változatlan szennyvízhálózat okozta fe­szültség környezetünket is veszélyezteti, drá­ga, rossz megoldás. Ehhez viszont pénz és igényesebb lakossági viszonyulás szükséges. Bürget Lajos A színház ősbemutatója. Szigethy András és Bárány Frigyes Jászai-díjasok a Bolond c. színműben.

Next

/
Thumbnails
Contents