Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám
Liszt Ferenc emlékezete-ben Liszt elhagyta Weimart. Hosszabb ' római tartózkodás ett. Befejezte a Szent legendája című, még an megkezdett orató- negírta a Krisztus-t ), s misét komponált ózsef magyar királlyá sára. E mű azonban kzsebet királyné köz- ira hangozhatott el Magyarországra látogatott, nemcsak számos városunkban ik, lß65-ben Rómában . Az évtized végétől ndszeresen visszatért a. n Liszt Ferenc Jó- rályi tanácsosi címet dékot kapott. Meg- í a csatározások a Ze- tia megteremtéséért, nény 1875-ben nyílt apest belvárosában, a nem létező Hal téren. ; az intézet vezetését :osan nem kívánta, s érezte, végül elvállal- •■öki posztot. Gyakori Ll idején az ügyek in- kel Ferenc volt. Liszt tartózkodott Buda- lómában és Weimar- denütt nagyszámú ta- körében. Leveleit oldható, mily nagy fe- érzett a magyar ze- fejlödésében meg- szerepet játszó Zeneért. Ha éppen nem is , tömérdek levelében tt, döntött el nagy és írdéseket, mélyen átintézet fontosságát. n készült el a Zeneúj épülete Budapest útvonalán, a Sugár- Népköztársaság út- e Liszt pompás új t, amelyet hívei fény- ideztek be a számá- pület 1986 őszétől ismeművészeti Főisko- 2 gazdag Liszt-múze- A tisztelet és megbe- gannyi külső jele sem tte azonban az idős bszerzői elfeledettsé- Ateltségét. Kései művei visszhangtalanok egész Európában. Ezek az alkotásai szépszerével gl sem hangzottak, a 20. század zenéjét előlegező újításait kora nem ismerte, s valószínűleg nem is értékelte volna. Mennyire jellemző cím: Hangnem nélküli baga- tell. Ám az utolsó esztendők zongoradarabjainak egész formálása, előremutató hangzása- dallamvilága még Liszt utókorára sem volt hatással. Ügy látszik, Liszt művészete legkivált pianista tanítványaiban él tovább, Európában és a tengerentúl is. Századunk hangversenyéletében döntő szerepet játszanak olyan művészek, mint Eugen d’Albert, Conrad Ansorge, Ferruccio Busoni, Frederic Lamond, Emil ■ Sauer, a magyar zenekultúrában pedig Freund Róbert, Tho- mán István. Kedvelt tanítványa, August Göllerich gyorsírással feljegyezte Liszt tanítását, az óráin mondottakat. Kiolvasható e jegyzetekből, hogy a pedagógus Liszt is messze megelőzte korát. Az elmagányosodáshoz hozzájárult megromlott kapcsolata | egykori pártfogoltjához, Richard Wagnerhez. Emberileg I romlott meg e viszony, amikor Liszt leánya, Cosima Wag- | nerért elhagyta első férjét, a | Liszt-tanítvány Bülow-t. De fc művészileg is eltávolodtak, hi- s szén a mind nagyobb csúcsokra törő Wagner egyre kevésbé j becsülte apósa zenéjét. Liszt j ugyan ismételten elzarándokolt I Bayreuthba, miután jótékony jj célú szerepléseivel maga is hozzájárult a Wagner-színház 1 felépítéséhez. S ott van 1882- | ben a Parsifal bemutatóján. jj Wagnert az év végén látja utoljára, s 1883-ban, halálhírét | véve, több zongoradarabban is j emléket állít fiatalsága harcos- | társának. Liszt nemcsak Wagnert pártfogolta nehéz napjaiban, hanem számos kortársát is. Tar ] Ián nincs e korban még egy muzsikus, aki annyi zeneszer- j zőtársat segít, s tisztel meg a barátságával, mint Liszt Ferenc. Chopin és Berlioz, Meyerbeer és Halévy, majd Smetana, az orosz Ötök, s a kor magyar muzsikusai, Erkel Ferenc, Mosonyi Mihály és társai, mind-mind kapcsolatban voltak Liszttel. Kései éveiben Saint Saens is ismerte, s Liszt Rómában még Claude Debussy zongorajátékát is hallotta élete végén. Szinte jelképes, hogy a Wagner emlékének hódoló Liszt Ferencet Bayreuthban, az ünnepi játékokon éri 1886. július 31-én a halál. Sok méltatlan mellőzés után immár emlékének hódol London, Milánó, Párizs s egykori viharos sikereinek sok más színtere. alán sohasem volt olyan nagy és szakadatlan a forgatom a Nyíregyhá- agyhalász, Rakamaz és i közötti utakon, mint őszén. A közelgő front éjjel-nappal hömpöly- a menekülők tömege, ány felől, mint rémült rcsapat, húzott a tanya zgy csapat gyerek. Miniéi kiáltozások hang- k: Már a faluban vannak a n katonák! hír villám-gyorsan elter- a tanyán. Az emberek jtak az istállókból, bankból és kíváncsian vár- z idegen hadsereg érke- Legtöbbje csak hallo- ól tudta, hogy beszélem • mán nyelvet. Mindenein kérdő, bizonytalan tetek röppentek felém: fi a teendő Illés úr?” román katonákat egy agy vezette. Stellán U, aki civilben tanár Azonnal sorakoztatta >sait rajokban, s megpa- olta, hogy szigorúan ti- az emberek lakásaihoz edni. Nekünk, akik be- ttuk a tanyát: én, :onyi, Hegedűs, paran- adott, hogy bocsássunk ilkezésére egy istállót ram tágas szobát az úri m. Szemmel láthatóan a hadnagy, hogy tolnáikul értekezhetünk, kiderült, meggyőzödé- szocialista volt, még a svári Korunkban is kö- k írásait. „oszolj" után a kato- hozzáláttak a hátizsá- epakolásához, mások a :at fogták ki a székeli. Párát pipált ember, mint föld a tavaszi zártán. Néhány perc múl- katonák elhúzódtak a ilt helyekre, s én meg- yebbültem. Biztosra m ugyanis, hogy senki sem fogja áthágni a századparancsnok utasításait. A helybelieknek/mégis lehetőségük nyílt arra, hogy megismerjék közelebbről az idegen katonákat. Megfigyeltem, hogy a két tábor közeledését a fiatalok kezdték. Először csak távolról nézték a búbos sapkájú, fütyörésző, éneklő bakákat a szállásul szolgáló istálló előtt. Estére aztán közelebb merészkedtek. Integetésekkel egészen jól megértették egymást, barátkoztak. — Látja uram, ez a nép politikája! — szólt hozzám a hadnagy. — Az egyszerű emberek hamarabb barátkoznak, mint a „műveltek". Számomra ez az igazi magyar nép, nem pedig a grófi réteg. A földbirtokosok, ha veszélyt szimatolnak, elhagyják a hazájukat. A csapatok érkezését követő harmadik napon riadóra ébredtünk. Barbu hadnagy százada sietve készülődött az indulásra Balsa felé. Később tudtuk meg, hogy a hitleristák azon az éjszakán átkeltek a Tiszán Dombrád térségében. A bekerítés veszélye miatt vonták vissza sietve a patkóformában felállt szovjet és román csapatokat Dombrád és Balsa környékéről. Két napig tartottak a kemény összecsapások. Hajnalban ismét rémisztő csend borult a tanyára. Felöltözve nyúltam végig az ágyon, de nem jött álom a szememre. Valaki dörömbölni kezdett az ajtómon; az elhagyott kastély tompán visszhangzott bele. Gosztonyi és Hegedűs volt. Megkönnyebbülésem csak egy pillanatig tartott: rossz híreket hoztak. Hogy, hogy nem, három román katona — akiket előőrsbe küldött ki a hadnagy a tanyán kívülre — lemaradtak a századtól. Nem hallhatták a riadót. Most bőrig ázva, kékre fázva ücsörgött mind a három a fáradtságtól, és a félelemtől elborult arccal. Az egyik magyar szavakat tördelt. — No, most mit tegyünk, Illés úr? Hova rejtsük el ezeket? — kérdezte Hegedűs. — Én azt mondanám, hogy dugjuk el őket a dohányos- csűrben! — vélekedett Gosztonyi. A három katona tekintete rám tapadt. Tőlem várták a döntést. A tanya fölött kísértetiesen süvített a metsző pusztai szél. A bénító szürkülethez és a tomboló szélhez kapcsolódott a lelket szorongató helyzet komolyságának .felismerése. Bármely percben megérkezhetnek a német egységek, s ha megtalálják a román katonákat, a tanya népén is bosz- szút állnak. Így jártak a dombrádiak is, akikről kiderült, hogy idegen katonákat szállásoltak a házban. — Elrejtjük őket. A régi istálló padlásán, a tanya szélére. Ott elbújhatnak, a padlás hosszú, mint egy alagút, mindkét végén ajtó van. Veszély esetén innen a szabadba kerülhetnek. Beleáshatják magukat a napraforgóba, s ha német szót hallanák, áthúzódhatnak a padlás túlsó végébe is. Mire teljesen megvilágosodott, a nagyerdei tanyát teljesen elözönlötték a németek. Érkezésük után mindenkit a „kastély” elé parancsoltak. Egy kövér, vörös képű, szemüveges tiszt ecsetelte, mi vár ránk, ha nem adjuk át azonnal az elbújtatott idegen katonákat. Egy szálasista hadnagy fordította buzgón az őrnagy rikácsolását. Hárman, akik tudtunk a három román katonáról, dermedten vártuk a fejleményeket. Ha valaki beárul, elkerülhetetlen a vég. A csend egyre nyomasztóbbá vált. Az első sorokban álló férfiak, a német tiszt képére meredtek hidegen, elszántan. Mit fog tenni? Beváltja fenyegetőzéseit? Megsemmisíti a tanyát? A szegénységnek ezt a fészkét, ahol születtek, szolgáltak apáról fiúra? A német a tolmács felé hajolt, súgott neki valamit. A hadnagy szolgálatkészen jelentkezett: — A kimért idő letelti Hogy ne büntessük az ártatlan állatokat is, nekik megkegyelmezünk; elvisszük a tanyáról. Amíg a katonák összeterelik 'őket, mindenki a helyén marad. Csattant az őrnagy rövid parancsa, s a katonák megrohanták az istállókat, raktárokat, csűröket. Rakodni kezdték a teherkocsikra a sertéseket, borjúkat, lisztet zsákszámra, dohányt fűzve. Az emberek elszörnyülködve néztek. Néhány asszony ki- kerekedett szemmel sikoltott. Ivanus Illés: Októberi emlék Amatőr fotósok tárlata Tíz évvel ezelőtt alakultelveti a klasszikus tájkép meg a Nyíregyházi Fotóklub. A társulás célja az volt, hogy a korábban kü,lön dolgozó amatőröknek „lehetőséget biztosítsanak a szakmai továbbfejlődésre, véleménycserére”. Az elmúlt évben szerencsére ennél lényegesen több is történt. Egy olyan eredményesen alkotó műhely jött létre, amelyre országszerte is odafigyelnek. Ezt bizonyítják többek között a fotóklubok országos szalonjából elhozott rangos helyezések, a Népművelési Intézet nívódíja és a múlt évben szerzett Kiváló Együttes cím. A tízéves jubileum alkalmából a művelődési központ Lenin téri kiállítótermében rendezett kiállításon most ismét megbizonyosodott a látogató a műhelyben folyó színvonalas munkáról. A tizennégy fotós mintegy nyolcvan képén a művészi érzékenység, a mesterségbeli tudás magas foka mellett észrevehető az együvétartozás is, a tudatosság, az úgynevezett új tárgyi- asság megfogalmazása, amely megörökítését. Képeiken egy bokor, egy elhagyott ház, vagy egy árnyék is izgalmassá válik. A tűzfal tövében egy szemeteszsák, egy villanyvezeték része, egy karám szöglete, vagy a letaposott hó látványa is lehet érdekes, ha újszerű látásmódban örökítik meg. Susán Sontág megfogalmazásában „a fénykép — azáltal, hogy új vizuális ábécére tanít — átformálja és kiszélesíti fogalmainkat arról, mit érdemes megnézni, mit van jogunk megfigyelni.” A csoport több tagjára a szociális témák iránti érzékenység is jellemző. Elgondolkodásra ad alkalmat a már- már idillbe hajló vurstli sorozat, a nagyvárosi magányról árulkodó Underground, vagy a két „Környezet” című kép is. Jó ötletnek tartjuk, hogy a „diások” is bemutatkoztak néhány képpel, többet is szívesen látnánk tőlük, mert alkotásaik színesebbé teszik a kiállítást. (b) Vészi Endre:* Hazám az anyanyelyem Olyan puhán leomló a sűrű ösztönélet, ámde a tudatosság világosabb, keményebb, amaz felszabadít, ez pedig kötelez, hát együtt mindaikettőt, a lélek nem felez. fis soha mines nyugalmam, és nincs jól ahogyan van, ág hegyén az esőcsepp ezer kristályba robban, esők lüstfellegében narancs köpenyek égnek. Kinek viszem a fáklyát? magamnak? a sötétnek? De nem vagyok próf éta, sem igéket suhintó, hisz magamat se tudtam megváltani a kíntól, nem prédikálok üdvöt, nincsen szíjOstorom sem, a győzelmet, s a bukást megérteni igyekszem. Nincs ősöm, aki büszke, sem gyökerem, mely ágas, hazáim az anyanyelviem, nem is oly szűk világ az, s bármilyen is magányom, az emberség a létem, a hárommilliiárdnak pár mondatát megértem. * A többszörös József Attila-díjasi a SZOT- és Kossuth-díjjal kitüntetett költő, író, drámaíró október 19-én tölti be hetvenedik esztendejét.---------------------------------------------------\ — Éhen halunk gyerekestül, ha mindent elvisznek! Vagy egy óráig dúlták már a tanyát, amikor a különböző pontokra fölszerelt telefonok zörögni kezdtek. „Kellemetlen" hírek érkezhettek, mert a németek igen sürgősnek tartották fölszedni a sátorfájukat. Néhány perc múlva elindultak, mint ahogyan már megtörtént egy párszor ezekben a hetekben, a tokaji dombok felé. Lóhalálában ledobálták a halom húsneműt, a terményt és egyebet a teherkocsikról, s kapaszkodtak föl a jármüvekre. Dübörgőit a tanya a több tucat gép zúgásától. Néhányon csak éppen elérték a mozgó kocsikat. Nemsokára megtudtuk a váratlan visszavonulás okát. Erőteljes szovjet és román csapatok támadtak, s a bekerítés veszélye fenyegette az e térségbe nyomult német alakulatokat. g^eggeltől estig harsogott az ég, rengett a föld * az aknavetők, a híres katyusák fülsiketítő dörejétől, a bombázások robajától. Mindkét oldal bevetette a légierejét a pokoli küzdelembe. Ibrány légterében fejlődött ki az élethalál-küz- delem a Messerschmitt és a Rata gépek között. Valamennyiünk szeme láttára húzott sűrű füstcsíkot egy német vadászgép, majd eltűnt az erdősáv mögött. Száz meg száz katona esett el azon a napon Balsa határában, közel a Tiszához. Ott lelte halálát a filozófia- tanár, Stelian Barbu is. Délfelé elkísértük a három románt Tiszabercelig, ahonnan tovább mehettek Balsá- ra, hogy megkereshessék az egységüket. Mi pedig visszatértünk a tanyára. ________ J \ Érdeklődés I nkább érdektelenség, illetve annak okai... lehetne e rövid írás címe. Ugyanis azon szeretnénk meditálni, miért kevés az érdeklődő egy-egy kulturális rendezvényen, mint volt legutóbb a „Szolnok megye bemutatkozik” című nép- művészeti eseményen, ahol ha leszámítottuk a hivatalból ott lévőket, a művelődési központ munkatársait, siralmasan gyér közönségsikert könyvelhettünk volna el. Volt hasonló példa- máskor is ... Valóban ennyire hullámzó az érdeklődés? Vagy egyszerűen átrendeződött a szabad idő — ahogy szaknyelven mondják — belső szerkezete és a programoknál ezt nem mindig veszik figyelembe? Meggondolandó, hogy szombaton délután, este mire hívjuk a közönséget. Az érdeklődésvizsgálatok szerint szombaton, vasárnap este nem szívesen mozdulnak ki az emberek. S bár a szolnokiak kérték szombatra a fellépést, nem érdemes még ilyen okból sem figyelmen kívül hagyni a közönséget, különben alibi — vagy vattaközönség előtt — önmagunknak játszunk. De erre vajon mi szükség? (P) fc. ... ■■ — 1986. október 18. 0 0 Liszt tanítványával, Zichy Géza gróffal III. Büdapesi—Bima—Weimar
