Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

CNC. Vajon milyen titkokat talkair e há­rom betű a köznapi ember számára? C= komputer, N= numeric (számjegy), C = contrail (vezérlés). Mikroszáimítógépes számjegy vezérlés, mely áll egy központi mikroprocesszorból, ,egy memóriaterüiletből és solk-solk be- és kimeneti egységből. Ilyen vezérlőmű kerül a korszerűsítő felújítással létreiho.zoitt esztergagépbe. Tóth János, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat 32 éves okleveles villa­mosmérnöke kísérletezte 'ki egy esztendő alatt, hogyan lehetne egy régi, „leírt” szerszámgépet a kor 'követélményeinek meg­felelően felújítani és ellátni CNC vezérlés­sel. — Ezt az egész eljárást találmányként bejelentették az Országos Találmányi Hiva­talnak — mondja. Eredményes kísérleteiket siker koronázta. A közelmúltban megtartott megyei újítási ■és találmányi kiállításán adta át a taláJmá- ■nyi hivatal elnöke a III. díjat Tóth János­nak. A CNC vezérléssel .ellátott, korszerű .módszerekké! felújított esztergagépet kiállí­totta a vállalat a idei tavaszi .Budapesti Nemzetközi Vásáron, ahol szintén sikert aratott, hiszen ez az esztergagép a jelébe (1,5 mlilMó forint) kerül, mint a hasonló műszaki paraméterékkel rendelkező új CNC gép. Nem 'titok, hogy a meglévő hazai géppark 80 százalékát képező idős, de még hasz­nálhatóivá tehető gépeket nem szükséges selejtezni, ha az említett találmányt aikal- imazzák a felújításnál. — Szerencse, hogy ez főleg rajtunk múlik, hiszen a mi vállalatunk az ország egyik legnagyobb szerszámgép felújító bázisa. I'tt évente 500—600 esztergagép felújítását végezzük el, melyből 10—20 CNC vezérlésű — tájékoztat. Tóth János 1978-ban végzett a Budapesti Műszaki Egyetem vüJamosmémöfci 'karán. Friss diplomásként került a mély vízbe a Tisza vasvári Alkaloidában. Itt tanulta a szakmát, s i'tt lett a műsaerészüzam vezető­je, soha nem felejtve, honnan indult, s mindig becsülve a szakmuníkások értel­mét, találékonyságát. — Egész pályámra kiható, meghatározó iskola volt az Alkaloida, ahol „élesben” ta­nultam a szakmát, hiszen nem volt szabad tervezéskor tévedni, mert annak súlyos ■következményei tettek volna. Természetes, ez nem zárta ki, 'hogy a vezetők ne adtak volna meg minden segítséget és támogatást a kísérletezéshez — emlékezik a pályakez­désre. A fiatalember kísérletezett mérlegelő be­rendezésekkel, foglalkoztatta az ipari 'gáz­elemzés, az ipari folyamatok műszerezésé­nek kérdései. — Rengeteget köszönhetek az Alkaloida Az alkotó «énük felkészült szakmunkásainak, akik a kísérle­teim sikereinek kovácsai voltak — vallja. Ottani munkásságát a Kiváló Üjító kitün­tetés bronz fokozatával ismerték el. Három éve került a Nyíregyházi MEZŐGÉP Válla­lathoz gyárfejlesztési és fenntartási osztály­vezető-helyettesnek. Hivatalból közvetlen ■felügyelete alá tartozott a nagy értékű számítógép-vezérléssel ellátott szerszám­gépek javítása,' karbantartása. Egy eszten­deiig 'tanulmányozta e gépék lelkét, s arra döbbent rá, hogy a vállalat által felújított gépeket el tehetne látni olyan pótlólagos automatizálási eleméklkel, amelyek nagy mértékben növelnék termelékenységüket és tőkés importot válthatnának ki. Nagy Sándor igazgató felismerte Tóth Jánosban a kutató-kísérletező elmét, s ami­kor a mérnök azt kérte, szeretne mélyebbre ásni e .gbnd megoldásában, akkor nem csupán ablakot nyitott, levegőt ‘biztositoitt számára, de létrehozta az NC elnevezésű automatizálási csoportot is az irányításával. — Valójában ez adta meg a lehetőséget ■és a lökést ahhoz, hogy megszülessen a ta­lálmány 1985-ben, amelyet csak mi alkal­mazunk — mondja. Egy esztendő kitartó munkája révén ért célba a 'találmány. Valójában az eredménye hosszabb távon mérhető, de már sejthető. — ö.t olyan új ■eljárással készülő eszterga­gép nullszéria-gyártását kezdtük meg, mely­nek jelentős hasznát reméljük. Számításaink szerint az idén több millió forinttal járul hozzá a vállalati nyereséghez. A sikert azonban nem szeretném kisajátítani, mert e találmányhoz hozzájárult Deák László, Tomasovszki Tamás, Veres Elemér gépész­mérnökök, Papp László villamos üzemmér­nök, Kovács Sándor és Halász Sándor gépész- technikusok. Éjszakákat áldoztak rá ‘a ki­váló esztergályosok, imarósok, lakatosok, villanyszerelők, a kísérleti műhely és a törzsgyár szakmunkásai. Láitni kellett volna az arcukat, a szemüket, azt az örömet, amit tanúsítottak, amikor végre sikerült az első esztergálási program megvalósítása a kísér­leti géppel — újságolja örömmel. A Tóth Jánois-féle CNC-sítési taiáilfmámyt a vállalat 100 ezer forinttal ismerte el. Országosan is jelentős műszaki alkotás született, melynek szellemi atyját, Tóth Jánost több új, jelentős műszaki megoldás foglalkoztatja. Ezekkel később bizonyára találkoznak majd az üzemekben. Már nem csak a fejében elképzelt átam, hanem ké­szülő termék a CNC iklisesztertgagép, amely ■első ilyen lesz a .hazai gyártásban. Feladata a hazai szakoktatás gondjainak megoldása ■és tőkés import kiváltása. Farkas Kálmán r--------------------------------------------------------------------------------------------­Finn testvérvárosunk nevének eredete Nem is olyan sok ideje létesült testvérvárosi kap­csolat Nyíregyháza és az észak-finnországi Kajaani között. Mi, magyarok, sze­rencsésebb helyzetben va­gyunk, mint a finnek, hi­szen nálunk Jsokkal több a nyelvemlék, mint a finnek­nél. így pl. városunk neve 1215-ben fordul elő először (Nyr alakban), 1326-ban a mai alakjában. Kajaani épp a svéd király és a novgoro- di fejedelem ütközőpontján volt. Magnus (finnül: Mau- nu) svéd király és Jurij novgorodi fejedelem között a Ladoga-tó (Laatokka) dél­l _______ nyugati csücskében egy sok­nevű helyen 1323-ban meg­állapodás jött létre. Azért soknevű, mivel oroszul Ore- hovnak, svédül Nöteborg- nak, finnül Pähkinäsaarnak, németül Schlüsselburgnak nevezték (ez utóbbi az orosz és az észt regényekből is­meretes, hiszen itt volt a cári idők egyik leghírhed- tebb börtöne). Ez a megál­lapodás azt is eredményez­te, hogy létrejött egy „vég­leges határvonal a svéd, il­letve az orosz birodalom között. Ez annyit is jelen­tett, hogy Karjalát (Karéli­át) végérvényesen kettésza­kította. E békeszerződés szövegé­ben fordul elő először test­vérvárosunk neve. Hogy pontosabb legyek, nem a helység, hanem egy víznek a neve, így: Kajan-tenger. Mivel a határ egészen a Botteni-öbölig terjed, a szovjet történészek közül többen azt feltételezik, hogy a Kajan-tenger a Botteni- öbölre vonatkozik. Valószí­nűbbnek látszik, hogy az Oulu-järvi tóról van szó, elvégre annak a partján van Kajaani. Másfél évszázad­dal később, 1496-ban III. Iván moszkvai fejedelem indít hadjáratot e részek ellen. Ebben a leírásban már nemcsak Kajan-tenger- ről van említés, hanem Kajan-földröl is. Mizser Lajos _______________y Nosztalgiamozi Mindazoknak, akik a fel- szabadulás utáni időkben váltak rendszeres moziláto­gatóvá, sokáig isten bizony !- ra vagy becs’szóra adott nyi­latkozatokból kellett elfogad­niuk, hogy a magyar han­gosfilm korai szakaszában kevés maradandó mű, való­di művészi érték született. Magukkal az alkotásokkal azonban egyáltalán nem nyílt mód a találkozásra, követke­zésképp a közvetlen tapaszta­latokból kialakítható véle­mény megformálására sem. pedig az ellenforradalom utá­ni első lehetőségek (például a Hyppolit. a lakáj vagy a Dankó Pista felújítása) jelez­ték, milyen hatalmas közön­ségigény mutatkozik irántuk. Az érdeklődést természete­sen nem az a szándék vezé­relte, hogy a néző szembesít­hesse véleményét a filmtörté­nészekével; nem az volt a meghatározó a jegyvásárlás­ban, "hogy eldönthetővé vál­jék, mennyi az esztétikum az egy-két évtizeddel koráb­ban forgatott filmekben. Hi­ába lett volna egyébként az idősebbek szíves ajánlása is, ha az újabb nemzedékek nem találtak volna az apáink, nagyapáink ifjúkorát idéző művekben számukra is érde­kesnek, szórakoztatónak ítél­hető hatáselemeket. De ta­láltak, s ez meghatározta a később mozikba kerülő fel­újítások sorsát is, meg a te­levízió azon sorozataiét is, amelyek a régi idők mozijá­val kedveskedtek a nézőknek. Hogy ezek a sikerek mi­lyen mértékben fejezik ki a magyar mozinézők filmkul­túráját, azt nehéz lenne itt kimutatni, filmszociológiai segédlet nélkül nem is lenna ildomos. Bár kétségkívül el­marasztalható az a szemlélet, amely fenntartások nélküli lelkesedéssel fogadta a Mese­autót, a Kölcsönkért kastélyt és más hasonló filmeket, és amely szemlélet táptalajává vált a mai magyar filmművé­szet merev elutasításának, kiinduló pontjává igaztalan összehasonlításoknak. Ugyan­akkor .aligha ítélhetők el mindazok, akik örömmel ke­resték a találkozást az egy­kori sztárokkal a moziban, ám meg tudták teremteni magukban azt a szükséges kritikai szemléletet, amely­nek segítségével a dolgok a helyükre tehetők. Mert mai, személyes tapasztalataink alapján vitán felül igaznak tekinthetjük Nemeskiirty Ist­vánnak és másoknak azon véleményét, hogy a 30-as, 40-es évek filmtermése dön­tően tucatáruk sokaságából áll, de az is tagadhatatlan, hogy még ezekben a mun­kákban is találhatunk figye­lemre méltó rés2letértékeket (elég, ha csak a színészi tel­jesítményekre utalunk), és az sem utolsó szempont, hogy a korszellem még a primitív mese mögött is fölfedezhető bennük. Minden olyan törekvés, amely múltunkat segít meg­ismerni, örömmel üdvözölhe­tő. Ehhez a múlthoz nemcsak a kiemelkedő alkotások tar­toznak hozzá, hanem azek is, amelyek mellettük megszü­lettek. Éppen ezért a korra vonatkozó ismereteinket nemcsak a Tavaszi zápor vagy a Földindulás gyarapít­hatja, hanem például A fa­lurossza vagy a Pepita kabát is. Helyes kultúrpolitikai tö­rekvés az, hogy a régi ma­gyar filmeket részben a mo­zikban, részben a klubháló­zatban, továbbá videoszala­gon hozzáférhetővé teszik. (Egyébként ebben a hozzá­férhetővé tételben gyakorta erőteljes szerepet kapnak az üzleti-anyagi szempontok. Abban, hogy az egykori filmélmények az öregek szá­mára újra átélhetők legye­nek, s hogy a fiatalabb nem­zedék is közvetlen részese le­hessen nemzeti kultúránk eme szeletének, a Magyar Filmintézeté a döntő szerep. Mozijában, a budapesti Film­múzeumban immár évek óta sorozatban újítják fel az 50 évvel ezelőtt bemutatott fil­meket, így az idén az 1936- os alkotások kerülnek sorra. Nyilvánvaló azonban, hogy itt nagyon sokak számára nem elérhető a kínálat. Ezért dicséretes, hogy Nyír­egyházán a Váci Mihály MVMK — döntően az idő­sebbekre gondolva — évek óta helybe hozza a régi idők moziját. Kenyeres Imre — a nosktalgiamozi gazdája — értő válogatásában október közepétől 15 olyan film vá­lik az érdeklődők számára elérhetővé, amelyekkel ko­rábban a tévében sem, a mo­zifelújítások között sem ta­lálkozhattunk. Az első öt alkotás tisztel­gés a magyar filmművészet idén elhunyt nagyasszonyá­nak, Dajka Margitnak az em­léke előtt. A Rákóczi induló vagy a Háry János igazi cse­megének ígérkezik, s bizo­nyára sokakat csábít a műve­lődési központ hangverseny- termébe, ahol a vetítések sorra kerülnek. A második harmadban an­nak a páratlan színésznek a korai filmjeivel találkozha­tunk (többek között a Sze­rencsés f látással), akivel a szakma oly mostohán bánt élete utolsó szakaszában. La- tabár Kálmánról van szó, aki 1962-től 1970-ben bekö­vetkezett haláláig nem hogy színészi rangjához méltó sze­repet, hanem egyáltalán sem­milyen szerepet sem kapott magyar játékfilmben. Az utolsó harmad Szelecz- ky Zita szerepeiből nyújt vá­logatást, többek között a Sok hűhó Emmiért, az Egy éjszaka Erdélyben szerepel a programban. Egyszer majd jó lenne sort keríteni arra is, hogy 1945 előtti filmjeinkből a művé­szileg legrangosabbak is so­rozatban kerüljenek a nagy­nyilvánosság elé. Ez persze nem a megyei művelődési központ feladata. Hanem például a Magyar Televízióé. Nem a nosztalgiamozik he­lyett. Azok mellett. Hamar Péter Negyedszázad félezer ol­dalon — távirati tömörség­gel első pillantásra ez mond­ható el a Debrecen története most megjelent negyedik kötetéről. A sorozat előző két darabjaiból megismerhette az érdeklődő olvasó a szomszé­dos megyeszékhely múltját 1849-i'g, és hét évtizedet át­ugorva az új vaskos könyv segítségével egy drámai kor­szakban mélyedhet el. A Ta­nácsköztársaság bukásától a felszabadulásig eltelt hu­szonöt év más magyar váro­sok történelméhez Viszonyít­va szembetűnő eltéréseket mutat Debrecenben — hang­súlyozza többek között elő­szavában a kötet szerkesz­tője, Tokody Gyula. A sajátosságok részben a történelmi hagyományok­nak, az örököl t gazdasági- ■társadalmi szervezetnek és a debreceni szellemi ar­culatnak köszönhetők. Az egy hónapig tartó proletár- diktatúrát a sok pusztulást okozó román megszállás kö­vette, a magyar ellenforra­dalmi rendszer az ország többi területénél később rendezkedhetett be ebben a nagy tiszántúli városban. A Trianonban megvont hatá­rok igen érzékenyen érintet­ték Debrecent. Elvesztette közvetítő-összekötő szere­pét Erdély és Kelet-Magyar- ország között, mely veszte­ség növelte gazdasági életé­nek feszültségeit. A debre­ceni ipar az első világhábo­rút, a forradalmakat majd Debrecen története az intervenciót követően erősen leromlott. Üres rak­tárak, esetenként teljes gép­hiány árulkodik erről. A megváltozott gazdaság- földrajzi helyzet még az élelmiszeripart is meggyen­gítette, pedig ennek az ága­zatnak maradt meg legin­kább a nyersanyag-ellátási körzete. Az egész monarchia ellátására berendezkedett malomiparnak azonban a leromlott magyar mezőgaz­daság képtelen elegendő ga­bonát szállítani. Ezért a 20- as években a debreceni Ist- ván-malom kényszerűségből gyakran leállt, üzemszüne­tekkel küszködött. A két vi­lágháború közötti időszak­ban tovább élt a kisipar. Árubeszerzésre és értékesí­tésre a kisiparosok szövet­kezeteket, társulásokat hoz­tak létre, de ezek nem segí­tették elő rövid fennállásuk­kal a közép- vagy nagyüze­mek kialakulását. A gazda­sági világválság időpontja Debrecen esetében évekkel kitolódott. A válságot meg­előző esztendőben, 1928-ban aszály volt, fagykárokat ho­zott 1929, majd a világválsá­got követően 1934-35-ben aszály sújtott^. ismét Hajdú vármegyét. A terményárak zuhanása, a rendkívüli termószeiti csa­pások elsősorban a mezőgaz­daságból élőket sodorta ki­látástalan helyzetbe. A tö­meges eladósodás, az általá­nos szegénység társadalmi feszültségeket szült. Kibon­takozott a kisgazdamozga­lom, és a debreceni Függet­len Polgári Párt is több fi­gyelmet szentel a paraszt­ság törekvéseire. Debrecen társadalmának viszonylagos fejletlenségét mutatja a két világháború között, hogy bár Szeged mellett a második legnagyobb vidéki város, addig a gyáripari dolgozók létszáma szerint az 55 ma­gyar város közül csak a 21. helyet foglalja el. Minden negyedik debreceni lakos mezőgazdasággal foglalko­zik, az agrárproletárok és cselédek egészségtelen há­zakban, földkunyhókban, kalyibákban laknak. „A vá­lyogból, sárból készült, rossz állapotú, patkány és egér járta cselédlakások ablakai még májusban is be voltak tapasztva. A rosszul szellő­zött, dohos levegőjű szobák­ban való tartózkodás is a hozzá nem szokott ember­nek valóságos rosszullétet okoz” — olvashatjuk az 1925- ös polgármesteri jelentésből idézett sorokat. Ebben a rövid ismertetés­ben nem szólhattunk bő­vebben a Debrecen története azon fejezeteiről, melyek a. két világháború közötti po­litikai küzdelmeket, politi­kai irányzatokat elemzik. Befejezésül azokra a haladó történelmi hagyományokra emlékeztetünk, melyek a szélsőségesen konzervatív légkörben is hatottak, és amelyekre jogos büszkeség­gel gondolhatnak a mai deb­receniek is. Haladó törekvé­sek menedékhelye volt az Ady Társaság, és Debrecen lett az egyik alapító városa 1937 tavaszán a Márciusi Front néven ismert demok­ratikus politikai tömörülés­nek. Ezeknek a baloldali irányzatoknak az ismereté­ben érthető igazán, hogyan válhatott 1944 telén Debre­cen ismét hazánk fővárosá­vá. (Debrecen története 4. kötet. Debrecen, 1986) Reszler Gábor KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. október 18. rfíih Mohácsi Regős Ferenc: Linómetszet Á régi Kajaani

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents