Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-17 / 245. szám
1986. október 17. Kelet-Magyarország 3 Agrártörténeti konferencia Nyíregyházán Agrártörténeti konferenciát rendez október 17-én és 18-án a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola nagyelőadójában a Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti Bizottsága, a tanárképző főiskola történettudományi tanszéke, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola, a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete, a TIT megyei szervezete, a Magyar Történelmi Társulat megyei tagozata, a megyei levéltár, a megyei múzeumok igazgatósága és a megyei pedagógiai intézet. A kétnapos konferencia témája: agrárnépesség, agrártársadalom Magyarországon a Mária Terézia-kori úrbérrendezés és 1945 között. A pénteken délelőtt 10 órakor kezdődő konferencián Románt/ Pál kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti Bizottságának elnöke mond bevezetőt, majd kilenc előadás következik. Másnap folytatódik a konferencia, kilenc előadás hangzik el az agrártörténetről. A résztvevők az ország több egyeteméről, főiskolájáról érkeznek Nyíregyházára. Bánszki Mihály Keserű szájízzel szedik a cukorrépát Nagycserkeszen, hiszen a kieső termés nagy érvágás. Ha azonban jobban utánaszámolunk, a tagság eddig megtalálta a számítását, és a tsz sem fizetett rá. A több évtizedes tapasztalat pedig azzal biztat, hogy a jó évek sűrvebben jönnek. Ésik Sándor Mlho került, mennyit hozott 7 Az üzlet lehetiséoe BUDEPESTEN SÁTORT BONTOTT a vásár és azóta már elkészültek az első statisztikák. Tudjuk, hogy majd’ egymillióan látták, tudjuk, hogy kik a nagydíjasok, azt is, hogy a kiállítók száma csökkent. Különös módon most, amikor minden vállalatnál elkészültek, vagy készülőben vannak a vásári mérlegek, a Budapesten kiállító vállalatok dolgozói nem tudják, legfeljebb találgatják, hogy mibe került és mit hozott a részvétel. Útikalauzul ehhez a jegyzethez Szabó Ferencet, a Szatmár Bútorgyár értékesítési osztályvezetőjét kértem. Elmondta, hogy a területbérlés, az egyes kiállított prototípusok elkészítése, a kiállítási személyzet utaztatása és a különféle költségek az előzetes számításoknak megfelelően két és fél—hárommillió forintra rúgnak. Nagy pénz ez manapság, még egy üzemnek is. A bútorgyár nem panaszkodhat. A kiállítását tetszéssel és szívesen fogadták, voltam ott magam is, a közönség véleményét például tudom. Mégis: ha nem számolhatunk be előnyös, nagy üzletkötésekről, akkor hol térül meg ez a két és fél—hárommillió forint? Vajon nincs-e igaza annak a bútorgyári munkásnak, aki azon háborog, hogy kár volt kidobni ennyi pénzt. No, közvetlen a BNV után Füzesabonyban és Debrecenben is rendez más bútorgyárakkal közös kiállítást a Szatmár. A megjelenés ezeken a vásárokon erkölcsi kötelesség, de ugyanakkora megméretés lehetősége is. A piac hihetetlenül érzékeny lett, tudni kell tehát, hogy mit csinálnak máshol, és állandóan tudni kell, hogy mi tetszik a potenciális vásárlónak. Erre minden bemutatkozás alkalom. MENNYIT ÉK adott esetben ez a bizonyos hárommillió? Szolgál a belső piacnak. Igényeket mér fel, tehát útmutatást kap a gyártás, a tervezés. Nemcsak a közönségtől, bár ez is nagyon fontos, hanem a szakmától és a kereskedelemtől is. Talán még fontosabb hogy egy ilyen vásár kilépés, az adott gyár esetében talponmaradás a tőkés és a szocialista exportpiacon. Egy gyár ahonnét szállítottak Svédországba, Ausztriába és az NSZK-ba, Csehszlovákiába és Lengyelországba „köteles” bemutatni, hogy mit tud most kínálni és mire készül. Nem az üzletkötések száma és összege hozza hát vissza a milliókat, hanem az érdeklődés felkeltése. Mondhatjuk úgy is: a reklám. Természetes, hogy üzletet is kötnek ilyenkor. Rendelt a Szatmártól kétszázmillió forint értékű árut a nagykereskedelem, 50 millió forint értékű árut a Domus, de ennél izgalmasabb, hogy tárgyalások kezdődtek arab üzletemberekkel, hogy érdeklődtek japán kereskedők is. Legyen akármelyikből üzlet, megtérülnek a kiadások. És nemcsak közérzet dolga, hogy tetszett odafönt az Antónia Lux, a vele rokon Brigitta kárpitozott garnitúra, pontosabban garnitúracsalád. És tetszettek a Brigitta szekrények, a Gabi I., változatlanul a Máté... Ez a felsorolás lehetett volna hosszabb, de csak annyit akartam érzékeltetni, hogy szakmai körökben, kereskedők között ezekről beszélnek. Ez pedig az üzletkötések lehetősége. EGY GYÄE PÉLDÁJÁT írtam, de ugyanígy nyilvánvalóan örülhetnek megyénk többi kiállítói is, a fehér- gyarmatiak, nyíregyháziak, akikről a közönség is beszélt. Aligha érdemes hát a költségekért zúgolódni, aligha lehet azt gondolni, hogy egy ilyen vásár kellemes kirándulás. A munka része. Mindenkinek. Bartha Gábor Cukorrépa keserű szájizzei Húrom a kapálás A nagycserkeszi Kossuth Termelőszövetkezetben a kapálás gyorsaságára és hatékonyságára kidolgozott rendszer logikája és hatékonysága vetélkedik a már említett gépével. Szankció, de rugalmasan Bánszki Mihály brigádvezetővel a répaföld közepén fedezünk csak fel némi gur- dalyt, egyébként nagyon tiszta a tábla, gyomot nem látni. A kezében lévő füzetből azonnal meg tudja mondani, kinek a parcelláját „dicséri” a derékig érő. már millió magot érlelő laboda. Az idén hatan voltak olyanok, akiknek kifogás érte a kimért répáját, ennél többen nem is szoktak lenni. Akikkel azonban többször is előfordul, annak a következő esztendőben nem jut. Márpedig itt Nagycserkeszen nagy becsülete van á cukorrépa kapálásának. Több mint kétszáz embernek mérik ki minden tavasszal a maga 1,7 hektárját. A szisztéma részleteit To- masovszki János elnökkel ismertetik. Elég bonyolult, de azért nagyon is érthető. Három a kapálás. Májusban, júniusban és júliusban kell elvégezni a sorközművelést, ezért hektáronként 3000 forint jár, és 30 munkanapot A hatalmas gép, amely a répát egymenetben megszabadítja a leveleitől és a fejétől, majd felszedi, és csíkban maga mögé rakja, otromba és semmi másra nem hasonlító szerkezet, viszont nagyon célszerű és gyors a munkája. Forradalmasította a cukorrépa-termesztést, mert nem kell kézzel kiásni. így is maradt még kézi munka azonban, a kapálás. írnak jóvá. Ez viszont csak az előleg, mert a végelszámolásnál 11 forint jár mázsánként. Aki elmulasztja, mondjuk az utolsó kapálást, annak az utolsó kapálásra jutó pénzt és munkanapot nem írják jóvá, de ez még semmi. Nem kapja meg a termésért kiszámolt — az idén 400 mázsa szorozva 11 forinttal — összegig terjedő kiegészítő részesedést sem, sőt, mint már említették, a következő esztendőben kimarad teljesen a répából. Korszerű gép segíti a nagy munkát. Tomasovszki János A Herriau nyergéből Czuczor György, a Herriau AM—16 univerzális répaművelő gép vezetője lenne talán a legalkalmasabb személy arra, hogy a kapálás eredményét minősítse, mert a terület nagy részét méterről méterre bejárja. Most azonban nem a gyomot szidja, hanem az aszályt.-- Látják ezt a tárcsát? — a kezében egy kettétört, fényesre kopott, és erős acél mivoltában összegyűrve meggyalázott alkatrész. — Ogy pattant el, mint egy rossz zsilettpenge. Ami rajta van, az is olyan, mintha prés alatt fogazták volna. Kőkemény a föld. fgy aztán beletört a répa sok helyen. Az elnök bizonyságképpen megpróbál egy A terméskilátásokról már egész pontos becslések vannak, ami el is várható, hiszen a feléhez közelednek a felszedendő területtel. — Olyan 400 mázsa körül lesz hektáronként, ami jó ötvennel marad el a tervezettől és százzal az eddigi saját rekordunktól — száCzuczor György molgat Tomasovszki János. — A szívünk attól keseredik meg. hogy minden eddigi rekordunknál többel biztatott, és ha nincs az aszály, alckor meg is lett volna. A cukorszázalék jó közepes, így ha valami közbe nem jön, akkor kétmillió forint nyereséget várunk összesen, de lehetett volna öt is. Valami kiegészítés még, hogy a biztosító a jég után fizet, körülbelül másfél milliót. A múlt faggatója A gazda elszunyókált délfelé. A csengetésre harsány ugatással vágtatott a kertajtóhoz az apró kutya. Mire gazdája szemügyre vehette az idegent, az állat is megcsendesedett. — Ejnye, no, elszundíthattam egy kicsit — kergette el a hirtelen jött álom képeit Nagy Miklós. Pedig nincs mit restelkednie, a pirkadat már talpon találja. így aztán azon sincs mit csodálkozni, ha a még verőfényes őszi dél álommal kopogtat a pirospozsgás, jókedélyű gazdánál. Hány éve is már, hogy Nagy Miklóssal találkoztunk? Hivatásom legelső éveiben kísért el hozzá idősebb kollégám. Ha szép mesét és igaz történetet akarsz hallani, kopogj bátran a faluszéli ház kapuján! Valóban, tíz év távlatából is emlékszem Miklós bácsi ízes beszédére, öt már akkor tudós embernek tartották a faluban. Mert mit is mondhattak volna arról, aki éjt nappallá téve bújta a megsárgult lapu könyveket, okiratokat és a faluja múltját kutatta? Végül elkészült a munka, Kántorjártosi monográfiája. A múzeumi pályázaton a legjobbaknak kijáró tisztelettel értékelték a művet. — Sok víz lefolyt azóta a Tiszán, csináltam ám én is egyet-mást! — büszkeség cseng Miklós bácsi szavaiból. — A kihalt mesterségeket is csokorba kötöttem és leírtam. Hátha nem lesz utánam senki, akit még lázba hoznak az egykori foglalkozásnevek. Rég elmúlt az a világ, amelyben ezek a szakmák születtek és virágoztak, de egy letűnt idő örök emlékeiként őrizzük meg legalább a nevüket és a mesterség leírását... Miklós bácsi azóta sem tette le a tollat. Most a Kán- torjánosi környékén lévő határrészek neveit gyűjti. Hogy lesz-e ebből is valamilyen mű? Egyelőre rejtély. De ismerve Nagy Miklós fáradhatatlan szenvedélyét, ha egyszer valaminek nekifog, nem hagyja félbe. — Igen érdekes dolgokra bukkantam kutatás közben — meséli az idős ember. — Lus- kod például egy vezér neve a honfoglalás táján. A Temetőhát név nem szorul magyarázatra, de a Pénzveremről ki hinné, hogy a falu legsoványabb részét csúfolta így a népnyelv? Ahová csak (töltötték be a teméntelen pénzt, de mint a veremből, soha egy krajcárt nem láttak belőle ... A Farkasverem magyarázata ismét csak egyszerű. Hajdanában farkas tanyázhatott ezen a vidéken és az emberek csapdát állítottak a vadnak. Kokastag pedig egy rég levitézlett uraság nevét őrzi. Miklós bácsi igazán nem panaszkodhat, hogy rosszul osztaná be az idejét. Még áfész-elnök korából emlékszik rá, hogy nemcsak az óráknak, hanem a perceknek is megvan a maguk dolga. Azóta, bár már nyugdíjas, még jobban betartja ezt az elvet. Az első napsugár kicsalogatja az ágyból. Hatalmas kertjében 28 féle (!) szőlő zamata dicséri a gazda keze munkáját. Kapál, virágot nevel, rendben tartja a házát. S ha mindennel végzett, nekiül kincseinek és fáradhatatlanul gyűjti az adatokat éppen készülő munkájához. A múltat faggatja, hogy a jövőnek mondjon el valami lényegeset róla. fgy jutott ereje és ideje az áfész történetének megírására. Nem húzta ki magát a közéleti tennivalók alól sem. Még akkor tették meg tanácstagnak a falubeliek, amikor 1950-ben Magyarországon megalakították az államigazgatás új rendszerét. 'Megszakítás nélkül, 35 esztendőn át szolgálta választóit Nagy Miklós. Ma már nehezen bírná a körzetét járni. inkább szobája mélyén kutatja á környék történetét. Hiszi és vallja, hogy ezzel is tehet annyit, mint tanácstagként. öt is megpróbálta az élet. A bajok, a fájdalmak elől nem menekülhetett, de igyekezett tudomást sem venni a lelki bajokról, testi fájdalmakról. Ha a keze dolgozott, a fejében már nem zakatoltak olyan lázasan a töprengő miértek. — Csak az idővel tudjak jól gazdálkodni — fohászkodik a hatvanas évei derekán járó ember. — Mért az szűkre szabott, ha hagyni akarunk magunk után valamit ... Ezt a bölcsességet igyekeznek gyermekei, unokái is elsajátítani. Megpihenni, erőt gyűjteni térnek haza a faluszéli kis házba. Ahogy az ősz hajú, fürge mozgású Miklós bácsi a kapuig kísér, belátom, inkább ő ad még ma is hitet, energiát családja ifjabb tagjainak. — Ha erre vezet az útja, tessék bejönni legközelebb! Addig újból kész leszek valamivel ... Hószínhaján megcsillan a déli nap, búcsúra lendülő karját már nem látni, csak sejteni a felikavart homoktól. Tóth Kornélia termetes, kettétört darabot összeilleszteni. Ami a földben maradt, nem mozdul. A kísérlet hiábavaló marad. így is jövedelmez A gép is törik minden por- cikájában. Még szerencse, hogy alkatrésszel megfelelően eUátja őket a nádudvari Kukorica és Ipaninövény Termesztési Együttműködés, amelynek szervezetében a répát termelik.
