Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-16 / 244. szám
1986. október 16. Kelet-Magyarország 3 /---------------------------------------------------------------------------------------------------------------A „A gyöngyvirágról Sóstó jut eszembe...” A megelőzés mindennél fontosabb Dr. Antalóczy Zoltán neve nem csak a magyar orvostársadalom számára ismerős. A kardiológia professzora a világ számos pontján tekintélynek örvend. Nem is csoda. Szakkönyvei, cikkei, tanulmányai, tudományos tevékenysége immár örökérvényű elismerést szereztek számára. Egyetemi tanár, az orvostudományok doktora, az Orvostovábbképző Egyetem II. számú belgyógyászati klinikájának igazgatója. Dr. Antalóczy Zoltán először jár hivatalosan Nyíregyházán. Magánemberként persze jóval gyakrabban jön. Most azonban hívták. A művelődési központ igazgatója levélben kérte: tartana néhány előadást a megyeszékhely őszi rendezvényein. — Azt hiszem, azonnal válaszoltam. — mondja, hiszen nagyon megörültem a hívásnak. Számomra itt duplán öröm az öröm. A szülőföld megbecsülése kétszeresen jól esik. Tudja, nékem a gyöngyvirágról mindig a Sóstó jut eszembe. Bárhol járok a világon, az illatos hófehér virágok nekem mindenütt a sóstói erdőt idézik. A sóstói erdőről, a városban eltöltött évekről, a gyermekkorban szerzett élményekről ma sem tud elfogódottság nélkül beszélni. Hogyan is tudna? Életre szólnak a tanítások, a tapasztalatok, amelyeket azokban az években szerzett. Csoda-e hát, ha itt kétszeres az öröm? Pedig Antalóczy profesz- szor a világ sok-sok pontján ízlelte már a sikert, láthatta tudásának elismerését. Legutóbb épp Amerikában. — Washingtonban, a kardiológiai világkongresszuson jártam a közelmúltban, ahol egy este az EKG automatikus kiértékelését először publikáló Pipberger professzor villájában voltam vendég. Volt még ott vagy húsz szaktekintély a világ minden pontjáról — nem volt rossz érzés közöttük feszíteni. — mondja mosolyogva, természetes egyszerűséggel. Aki megismeri őt, rögtön belátja, a „feszítés” rá egyáltalán nem jellemző. Olyan egyszerű és közvetlen, amilyenek csak a legnagyobbak tudnak lenni. Külföldön sikert aratni, s utána hazajönni. Számára ez a mindennapok öröme. Hazajönni, s tovább dolgozni. Antalóczy Zoltán könyvein orvosok ezrei nőttek fel. A tőle átvett tudásra talán soha nem volt olyan égető szükség, mint mostanában. Hiszen az infarktus ma már Antalóczy Zoltán professzor az infarktusról és a szülőföldről Antalóczy Zoltán: — Divatot csináltak az egészséges életmódból... jószerivel népbetegség. Mind több embert támad, s mind fiatalabb korban. Nem oktalan hát a kérdés: miért van ennyi infarktus? — Nálunk esetenként a nincs, gazdagabb országokban a van a baj okozója. Persze a dolog mégsem ilyen egyszerű. A technikai forradalom felverte bolygónkon az élet csendjét. Minden azon múlik, képes-e az ember az alkalmazkodásra. Évezredek tanulsága: azok az egyedek maradnak fenn, amelyek alkalmazkodni tudnak. Az infarktus nem csak az életkor, hanem ember és társadalom díszharmóniája. Magyarországon ma évente 28 ezer ember kap infarktust. Mi más ez, ha nem a megváltozott világhoz való alkalmazkodás hiánya? — A hirtelen halált okozó infarktus napjainkban az egészségügy egyik legnagyobb gondja. Lehet-e egyáltalán védekezni ellene? Van-e mód a megelőzésre? — Ez a probléma a washingtoni kardiológiai kongresszus résztvevőit is erősen foglalkoztatta. Mondhatom úgy is, a kardiológusod örök problémája. Amerikában automata defibrillátor segítségével próbálták megoldani a kérdést. Sikere azonban több szakember szerint is kétségbe vonható. — Arról nem is beszélve, hogy csak igen gazdag országok engedhetik meg maguknak. Ilyen ország pedig kevés van. Milyen megoldás marad a többiek számára? — A megelőzés, amely sokszor fontosabb a gyógyításnál. Három dolgot kell hozzá elkerülni. A magas vérnyomást, a dohányzást és az elhízást. Finnországban, Kanadában és az USA- ban azon tört meg az infarktus ereje, hogy komolyén hittek a fentiekben. Ezekben az országokban nem csak beszéltek, hanem tettek is valamit. Ha kellett, példamutatással. Finnországban például száz orvosból 95 nem dohányzik. Amerikában divatot csináltak az egészséges életmódból, s lényegesen visszaesett az infarktusok száma. Dr. Kárpáti Pállal közösen szerkesztett Myocardiá- lis infaretus című könyvének előszavában Ön azt írja: „A myocardiális infarc- tus és a betegség gyengeség. A létért való küzdelemben a gyengék maradnak alul, vagy pusztulnak el. Az orvosok és az egészségügyi dolgozók a gyengéket védik.” — Professzor úr az Orvostovábbképző Egyetemen olyan orvosokat oktat, akik már ismerik a szakma fortélyait. Mi az, amire mindenképpen megtanítja őket? — Arra, hogy nem a tudás, hanem a törődés a fontosabb. Régen fordítva gondoltam. Mostmár évek óta hiszem: az orvos elsődleges kötelessége a beteggel való törődés. A betegszobában az orvos számára megszűnik a létért való küzdelem. Csak a gyógyítás számít. Minden betegnek azt kell éreznie, hogy az adott pillanatban minden őérte történik. És ez professzorra és nővérre egyaránt vonatkozik. Azt hiszem, a honvédségnél használatos „egészségügyi szolgálat” kifejezés a legjobb elnevezése a mi munkánknak. Az ismert mondás idézésével talán érthetőbb, amit mondani szeretnék. Navigare necesse est. Hajózni kell, de a mi életünk másodlagos. Ezért kell mindent megtennie az orvosnak, s ezért mondom én ha gyógyíthatatlan betegem felől érdeklődnek: Nagyon súlyos, de úgy kezelem, mintha örökké élne ... Orvosnak csak optimista beállítottságú ember való. Optimizmusának akár az irrealitás határáig is el kell mennie, néha a klinikai halálig. Megtanultuk gyógyítani a szív- és érrendszeri betegségeket, hát tanuljuk meg megelőzni is. — Tervekről, közeli feladatokról még nem is ejtettünk szót... — Mi a tervem? Azt csinálni, amit eddig, csak sokkal jobban. Kovács Éva v.-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------/ ÉVENTE 100 EZER tölcséres hangsugárzót gyártanak Kisvárdán, az Elektroakusztikai Gyárban. Képünk a szerelőcsarnokban készült: az egyes munkafázisokhoz görgőskocsin érkezik a munkadarab, a gyors összeszerelés érdekében. (Farkas Zoltán felvétele) A szakmában úgy fogalmaznak: országos túlkínálat van, több cipőt gyártanak, mint amennyit megvesznek. A vásárló pedig az árcédulák láttán sokszor megalkuszik önmagával, — még bírja néhány hónapig kitaposott lábbelije, esetleg kivárja a legközelebbi szezonvégi kiárusítást. Hasonló a helyzet az exportnál is. Erőfeszítések kellenek a meglévő piacok megtartásához, meg kell küzdeni az újabbakért. — Idei exportfeladatainknak eleget teszünk, a szovjet exportot december közepére teljesíteni szeretnénk — kezdi a megnyugtató ténnyel Zagyi Sándor, a Szabolcs Cipőgyár igazgatója. — Időarányosan 2,5 százalékkal jobban állunk a tervezettől. I váltás stratégiája Ám az igazgató mégsem nyugodt, a számok, a jövő ismeretében nem is lehet az. Mert a gyár egyáltalán nem úgy kezdte az évet, ahqgy azt korábban megszokták. Akadozott a munkaellátás, s ebben a külső nehézségek mellett bizony belső, szervezési okok is közrejátszottak. Márpedig az évi. közel egymillió párás cipőtermelés mellett az idei 541 ezer párás szovjet export meghatározó. A Szabolcs Cipőgyár tőkés exportra is szállít. Az NSZK- beli Marc-cégnek a tervezett 70 ezer pár utolsó tétele október 10-re készül el. Ám a részhatáridőket nehezen tudták tartani, előfordultak egy-két hetes csúszások, miközben minőségi problémák is adódtak. Márpedig ilyen helyzetben — amikor a tőkés partnernek is nehézségei vannak a piacon — a csökkenő megrendelés fejezi ki az elégedetlenséget. A vállalat stratégiája a váltásra alapoz. Ennek kell megmutatkoznia a cipők küllemén, erre alapoznak ^az irányításban, a szalagok mellett. Körvonalazódnak a következő kemény hetek, hónapok, amikor még rugalmasabban szükséges igazodni a piaci viszonyokhoz, amikor meg kell keresni az értékesítés újabb forrásait. Teljesen új kollekcióval — Rossz volt, a vevőnek nem tetsző a gyár által felvonultatott mintakollekció, ezért jóval kevesebb szovjet megrendelést kaptak jövőre — említi Balázs Péter, a Tannimpex Külkereskedelmi Vállalat eipőkereskedelmi igazgatója. — A változtatás elsősorban a gyáron múlik, mert vállalataink között jó a kapcsolat. Jövőre 145 ezer pár cipőit kötöttek le a szovjet megrendelők. Márpedig a gyártási kapacitás megvan, ezt mindenképpen — a gazdaságosság követelménye szerint — ki kell használni. Csakhogy a hazai nagykereskedelmi vállalatok sem mozdulnak köny- nyen (felhalmozódott készleteik miatt). Az őszi pécsi szakvásáron már teljesen új kollekcióval jelent meg a Szaoolcs Cipőgyár, ám hiába tetszettek a magasabb színvonalú cipők, ha az árban nem tudtak megegyezni. Ezért most a saját bolthálózatban, a közvetlen áruházi, szakbolti eladásban keresik az egyik kiutat, amire szintén fel kell készülni. Az új típus a Szabolcs Cipőgyár márkával a sportos Küzdelmes export Ebben az idényben 60 ezer pár fiú bokacipő készül belföldre a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyárban. Képünkön: Vary Ernő meós ellenőrzi a kész cipőket. (Farkas Zoltán felvétele) utcai cipők sora lesz, melyek jobb kényelmi tulajdonságokkal rendelkeznek. Hiánypótlásként pedig 31-es mérettől felfelé olcsó fiúcsizmák és szandálok gyártására állnak rá. A hazai ellátás és az export nem különíthető el egymástól, hiszen az egymillió párás kapacitás mindenképpen igényli a nagy arányú exportot. Erre biztató indulás, hogy a közelmúltban jutottak megállapodásra a nagyhírű Puma-céggel, miszerint a Szabolcs Cipőgyár és a Räkamazi Cipőipari Szövetkezet a City sportcipőcsaládból százezer párat készít. November közepén indulnak, márciusig tart a gyártás. Mindez előrevetíti, hogy hosszabb távon is szeretnének megmaradni — akár bérmunka formában — a tőkés szállításoknál, újabb megrendelőket felkutatva. „Saját magunknak dolgozunk...” — Az értékesítési tevékenységünket és szervezetünket szükséges erősíteni — vallja az igazgató. — Másrészt a jövedelmezőség javítására kell jobban odafigyelnünk. Ez az utolsó negyedévre is nagy feladat, mert a gyenge évkezdés miatt most éppen csak egyenesbe kerültünk, de legalább minimális nyereséget akarunk elérni, a jövő megalapozásához. Mint látszik, „fent”, az irányításban látják a feladatokat, de egy korábbi beszélgetéskor a szalag mellett lévők is megerősítették ezt: — Saját magunknak dolgozunk, a gyárból élünk meg — mondta Virág Miklósáé művezető. Lányi Botond Válság CJ MAét kutyáról írtam a H minap. Hektor vala az egyik, Hermina a másik. Adott volt az írás címe is: Hektor és Hermina. Gondoltam jó cím, archaizál, eléggé semmitmondó. Már kezdtem volna diktálni, de a feleségem rám- förmedt. Miért ez a cím. Magyaráztam, hogy Hektor az egyik, Hermina a másik. Erre felírta a fehér papírlapra, hogy Hermina és Hektor. Nem tetszett. Újra írattam. Hektor és Hermina. Ököllel rávágott a gépre, hogy ő ezt nem írja le, ■mert a nőnek kell előbb lennie. Próbáltam Kultúros, ’l reszkető módon érvelni. | hogy a világirodalom tanulsága szerint m,ég nem született meg az a mű, aminek Júlia es Rómeó lett votna a címe. Különben is, ez a történet kutyákról szól. Most tessenek figyelni. Nem szelíd megértés volt a válasz, miszerint egy atomle- szerelési tárgyalásokon a kölcsönös megértésre várunk, hanem speciálisan házassági. „Mi az, kutyának nézel engem?! Mindig is annak néztél..Hol voltunk már a vita kezdetétől. Magyaráztam, hogy Hermina egy gyönyörű pedigrés szuka, akit naponta fürdetnek, kefélnek, akire költenek . . . Kellett ez nekem! Fürdőszobánk ugyan van, de az asszony abban a pillanatban visszakérdezett, hogy mi van a többivel, hogy mennyit költők én rá, és naponta ... ? A tárca eredeti témáját már elfelejtettem. Szórakozottan figyeltem, hogy a mellettem elrepülő hamutányérok hová is esnek. Közben megtudtam, hogy az alattunk lakóknál a férfi takarít, hogy mellettünk a férj főz, és naponta hoz csokrot a feleségének, hogy a másik szomszédunk vett egy perzsabundát, hogy felettünk nem a férj veri a feleségét, hanem ott fordítva van. Hermina és Hektor. BAezdetben tanulmányt akartam, írni, de mert a különféle válságok egyre inkább egybe gyűrűznek, mellékállásban elszegődtem terelőkutyának. Most ebből veszem a virágot, a bundát, ezután takarítok. Főzök, mert időt akarok nyerni, hogy megírhassam, Hermina és Hektor, sajnos Hermina és Hektor igaz történetét. Bartha Gábor
