Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-16 / 244. szám

4 Kelet-Magyarország Költemény a IfSZ külügyminiszteri üléséről Korunk alapvető kérdése a béke megszilárdítása Korunk alapvető kérdése a béke megszilárdítása, a fegyverkezési verseny — el­sősorban a nukleáris fegyver­kezési verseny — beszünteté­se, a leszerelés, a nukleáris katasztrófa veszélyének el­hárítása — állapította meg a Varsó Szerződés tagálla­mainak külügyminiszteri bi­zottsága Bukarestben tartott október 14—15-i soros ülése. A miniszterek véleményt cseréltek és tájékoztatták egy­mást-az európai és a világ- helyzetről, a fő figyelmet a fegyverkezési hajsza beszün­tetése és a leszerelés, elsősor­ban a nukleáris leszerelés kérdéseire fordították. Átte­kintették a Varsói Szerződés tagállamainak az európai fegyveres erők és a hagyo­mányos fegyverzet csökken­tésének programjára vonat­kozó budapesti felhívásában foglalt javaslatok megvaló­sítását. Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió külügyminiszte­re tájékoztatta az ülés részt­vevőit Mihail Garbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ro­nald Reagan, az Egyesült Ál­lamok elnöke közötti, a Szov­jetunió kezdeményezésére Reykjavíkban megtartott ta­lálkozójának eredményeiről. Az ülésen képviselt államok teljes határozottsággal támo­gatják a Szovjetunió e talál­kozón képviselt álláspontját, a nagy horderejű és messze­menő szovjet javaslatokat a hadászati támadó fegyverek radikális csökkentéséről, az amerikai és a szovjet közép­hatótávolságú rakéták fel­számolásáról Európában és ezek számának egyidejű csök­kentéséről Ázsiában, az 1000 kilométeren belüli hatótá­volságú rakáték számának befagyasztásáról, a rakétael­hárító rendszerekről szóló szerződésrendszer megerősí­téséről, a nukleáris robban­tások teljes és végleges be­tiltásáról. A Varsói Szerződés tagálla­mai kifejezték országaik el­tökéltségét a párbeszéd foly­tatására, a nukleáris fegyver­kezési hajsza beszüntetésé­ért, a nemzetközi biztonság és béke átfogó rendszerének megteremtéséért vívott harc folytatására. A miniszterek megállapí­tották, hogy a nemzetközi helyzet alakulásában a ne­hézségek mellett az utóbbi időben pozitív tendenciák észlelhetltik. Mind szélesebb támogatásra találnak a világ­ban a szövetséges szocialista országok javaslatai, amelyek a nukleáris fenyegetés elhá­rítására és az egyetemes biz­tonság szavatolására konkrét és reális utat mutatnak. Magyar felszólalás az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés ülésza- kán a nemzetközi biztonság és a leszerelés kérdéseiről fo­lyó általános vitában szerdán felszólalt Horn Gyula kül­ügyi államtitkár. Helyzetérté­kelésében hangsúlyozta: a nemzetközi béke és biztonság szempotjából sorsdöntő a ke­let—nyugati viszony javítása, a felhalmozódott problémák kölcsönösen elfogadható meg­oldása. Ennek érdekében min­den érintett országnak szívós, építő szándékú erőfeszítése­ket kell tennie, mindenek­előtt a fegyverkezési verseny megállítása, az enyhülés elő­mozdítása, a leszerelés terén. Kábelhiba a színháznál Áramszünet Nyíregyházán Tegnap este a megyeszék­hely területének közel egyne­gyedén aludt el a villany 18 óra 52 perckor. A meccset nézőknek nem volt alkalmuk látni a második felidőt, mert csak 19 óra 44 perckor gyul­ladt ki ismét a villany. Kár­páti Ferenc, a Titász üzem- irányítója ügyeletünknek el­mondta, hogy a hibát kábel­sérülés okozta, amelyet rö­vid időn belül behatároltak a Móricz Zsigmond Színház közelében. A hiba megtalá­lása után bontás következett, majd a sérült kábel cseréje. A 10 kV vezeték helyreállí­tásával ismét áram alá he­lyezték az Etelköz, a Stadion, az Északi alközpont és a Jó- saváros villany nélkül ma­radt részeit. Jövő ősztől: Két tannyelvű gimnáziumok Tiszaiakon oroszul, Nagykállóban németül tanulhatnak a diákok A hazai oktatásügy és ide- gennyelv-tanítás jelentős vál­lalkozásaként két tannyelvű képzés indul jövő ősztől, több hazai gimnáziumban. Mint azt Boldizsár Gábor, a Mű­velődési Minisztérium főosz­tályvezető-helyettese az MTI munkatársának elmondta, az 1987—88-as, illetve az azt követő tanévben a tervek szerint 15 fővárosi és vidéki gimnázium osztályaiban ta­nulhatják a diákok a közis­mereti tárgyakat idegen nyel­ven. Az angol, francia, német, olasz és spanyol nyelvű gim­náziumok ötévesek lesznek: az ide felvett diákok a nul­ladik évben a szaktárgyakból már meglévő ismeretek szin­ten tartásához szükséges mi­nimális óraszámok mellett el­sősorban az idegen nyelvet tanulják. így az első évtől a történelem, a matematika, a földrajz és a fizika, a máso­dik tanévtől pedig a biológia tananyagát már idegen nyel­ven sajátíthatják el. E tár­gyakból természetesen az érettségit is az adott nyelven teszik le, s a tudásszintűk­től függően közép-, vagy fel­sőfokú nyelvvizsga-bizonyít­ványt is kapnak. Az újonnan megnyíló magyar—orosz nyel­vű gimnáziumokban négy és fél éves lesz a képzés: a diá­kok az általános iskola nyol­cadik osztályának második félévétől kerülnek a gimná­ziumba, féléves intenzív elő­képzésre. A két tanítási nyelvű isko­lákba matematikából és anyanyelvből kell felvételiz­niük a pályázóknak, az ide­gen nyelv' ismerete — az oroszt kivéve — nem felté­tel. Ezzel is szeretnék azt elérni, hogy ne csak azok ke­rüljenek e gimnáziumokba, akik az illető nyelvet már jól ismerik. A képzés célja ugyanis, hogy minél több, az idegen nyelveket magas szin­ten értő és használó fiatal kerüljön a felsőoktatásba, így a különböző műszaki, termé­szettudományos és orvosi pá­lyákra is. Megyénkben a jövő tanév második felétől Tiszalökön orosz nyelvű és — az elkép­zelések szerint — 1988 őszén Nagykállóban német nyelvű osztály indul. Az előkészítő munkálatok jól haladnák: a minisztérium a külföldi partnerintézetek segítségével folyamatosan vá­lasztja ki az itt oktató ide­gen ajkú tanárokat, valamint a hazai nyelvtanárokat, s már fordítják a tankönyve­ket is. A tananyag és a tan­terv nem változik: ezek meg­egyeznek a többi hazai isko­láéval. A minisztérium november­ben hirdet majd felvételt a két tannyelvű gimnáziumok osztályaiba. A diákok termé­szetesen ezzel párhuzamosan más középiskolákba is je­lentkezhetnek, s mivel a fel­vételire januárban kerül sor, a fel nem vett tanulók már a döntés ismeretében pályáz­hatnak más oktatási intéz­ménybe. Pokolgépes merényletet hajtottak végre Barcelonában, ami­nek következtében egy rendőr életét vesztette. A képen a robbanószerkezetet tartalmazó autó maradványait vizsgál­ják. KOSSUTH RÁDIÓ 8,20: Köznapi ügyeink. —8,30: Zenekari muzsika. — 9,20: Ka- tonadalok. — 9,43: Nefelejcs. — 10,05: Diákfélóra. — 10,35: Muzsika gyerekeknek. — 10,50: Operafelvételek. — 11,36: Gös- ta Berling. — 12,45: Intermik­rofon. — 13,00: Évszázadok mesterművei. — 14,10: A ma­gyar széppróza. — 14,25: Ének­óra. — 15,00: Külföldi folyóirat- szemle. — 15,30: Hétszínvirág. — 18,05: Révkalauz. — 17,00: Nyugdíjasok lázadása — hang- játék. — 17,44: Nóták. —19,15: Húszas stúdió. — 20,11: Bee­thoven: Esz-dúr szonáta. — 20,36: Operaáriák. — 20,57: Nép­zene. — 21,30: A tudás, mint. er­kölcsi próbatétel. Beszélgetés a filozófussal, — 22,20: Tíz perc külpolitika. — 22,30: Bizonyíté­kok hiányában. — 23,15: Hán- del-művek. PETŐFI RÁDIÓ 8,05: Nóták. — 8,20: A Szabó család. — 12,10: Fúvóspolkák. — 12,30: A népművészet mes­terei. — 13,05: Nosztalgiahul­lám. — 14,00: Lelátó. — 15,10: Operaslágerek. — 15,45: Tör­vénykönyv. — 16,00: Sanzonpó­dium. -- 17,08: Dzsesszzene. — 17,30: Kézfogások. — 18,30: Slá­gerlista. — 19,05: Operettked­velőknek. — 20,03: A Popta­risznya dalai. — 21,05: Segíthe­tünk? — 22,00: Népdalok, nép­táncok. — 23,20: Rockpanorá­ma. 3. MŰSOR 9,08: Magyarán szólva. —9,23: Három évszázad muzsikájából. — 10,15: Rockújság. — 11,40: Kamarazene. — 13,05: Háttér­1986. október 16., csütörtök beszélgetés. — 13,35: Fúvósmű­vek tubára. — 13,48: Zenekari muzsika. — 15,00: Pophullám. — 16,00: Kamaramuzsika. — 17,00: Diákfélóra. - 17,30: Haydn: Aki hűtlen, pórul jár. — 18,30: In limba materna. — 19,05: Mahler: Dal a Földről. — 20,11: Historikus hangsze­rek. — 20,41: A lengyel iroda­lom. — 20,58: Fúvószene. — 21*10: Kamarazene. — 21,45: Operaáriák. — 22,10: Napjaink zenéje. NYÍREGYHÁZI rádió 17,00: Hírek. — 17,05: Musi- oal- és operett részi etekből. — 17.20: Hangraforgó. A tarta­lomból : Bánszki István könyv- kritikája. — „Ide nekem az oroszlánt is!” fBálint István) — Népi ellenőri osoportok (Pál- fi Balázs) — Tudósműhely (Kottláth Adrienne)..— 18,00— 18,30: Észak-tiszántúli krónika. — Lapszemle. — Műsoreiőzetes. (A nap szerkesztője: Ágoston István) MAGYAR TV 9,00: Kaukázus (Ism.) — 9,35: Kakuk Mard szerencséje. Té­véfilm. (Ism.) — 17,10: Hírek. — 17,15: A maják szent folyó­ja. Lengyel dokumentumfilm. — 17,40: Tizen Túliak Társasá­ga, — 18,30: Telesport. — 19,05: Tévétorna. — 19,10: Esti mese. — 19,30: Tévéhíradó. — 20,05: A velünk élő történelem. „Aki magyar, velünk tart”. — 21,10: Aláírás: Charlotte. Francia film (1984). — 22,40: Tévéhíradó. — 22,50: Himnusz. 2. MŰSOR ' 17,00: zsebtévé. (Ism.) — 17,25: Pedagógusok fóruma. Kö­zéppontban a „másik”. — 18,00: A nősülés viszontagságai. Lengyel filmsorozat X/10. — 19,30: Beethovent F-dUr kvartett. Előadja: . JulMard- Icvartett. — 20,00: Bármi történ­het. Angol film. — 20,45: Kép­magnósok figyelem! — 21,10: Tévéhíradó. — 21,35: A Balázs Béla Stúdió filmjeiből. 1. In flagranti. 2. Madarak. 3. Női kezekben. . SZOVJET TV 12,30: Hírek. — 12,50: Doku- mentumfilmek. — 13,25: Hang­verseny. — 13,55: Dokumentum­filmek. — 14,25: Hírek. —14,30: Sakkiskola. — 15.00: A te leni­ni könyvtárad. — 15,30: . . . Ti­zenhat évig és azon tUl. — 16,15: Szavak mögött tettek. — 16,45: Viiáglhlradó. — 17,00: Problémák, Útkeresések, meg­oldások. — 19,00: Híradó. — 19,40: Operettkedvelőknek. — 20,35: Világhíradó. — 20,50: A Comway család. — 21,15: Hí­rek. — 21,20: A Palota-mUze­umban. — 21.45: M. Magomajev énekel. ROMAN TV 20,00: Tv-híradó. — 20,20: Me­zőgazdasági műsor. — 20,65: Meghívás a stúdióba. — 21,50: Tv-híradó. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: AZ EMBER, AKI LEZÁRTA A VAROST. Béke mozi: de. MACSKAFO­GÓ, du. MACSKAFOGÓ, A NAGY GENERÁCIÓ. Móricz Zs. mozi: FÉKTELE­16. csütörtök 19,00 ÚRHAT­NÁM POLGAR. Zrínyi-bérlet. Nosztaígiamozl 16-án csütörtö­kön 16, 18, 20 órakor a hang- versenyteremben Dajka Margit filmjeiből RÁKÓCZI INDULÓ. A szocializmus megújulásának útja (10.) Az országos pártértekezlet Az országgyűlésnek az ellenforradalmat követő első 1957. május 9-én kezdődő ülésszakán, a Kádár János ve­zetése alatt álló, új tagokkal kibővített kormány megvá­lasztásával véget ért az állami „ideiglenesség". A Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kormány féléves tevékenységéről Kádár János számolt be. A jövő feladatairól szólva erő­teljesen hangsúlyozta a közélet demokratizálásának szük­ségességét. Szóba került egy elvi kérdés is: a többpárt­rendszer ügye. Kétségtelen, hogy 1948 után a koalíciós pártok hasznosan tevékenykedhettek volna tovább, de a régi pártvezetőség ezt a lehetőséget megakadályozta. Egy évtized után „a történelmet nem lehet visszaforgatni", különösen, mert az ellenforradalom napjaiban a pártok újjáalakulása a polgári restaurációs törekvések jegyében ment végbe, és az esetleges pártviszályok az olyan nagyon szükséges nemzeti egységet szétszaggatták volna. „Magától értetődően az alapvető elvi állásfoglalás, amely a koalícióra vonatkozik, nem zárja ki, ellenkező­leg, feltételezi és megkívánja, hogy a közügyek intézésé­ben ne csak kommunisták vegyenek részt." — E kije­lentésnek hat héttel később, az MSZMP országos értekez­lete mintegy intézményesített biztosítékot adott, amikor határozatban szögezte le: „A párt építésével szorosan ösz- szefüggő kérdés annak az elvnek gyakorlati érvényesítése, hogy hazánkban a párttisztség kitételével minden köz­funkciót pártonkívüli is betölthet." Ennek az elvnek ér­vényesítése — három évtized tapasztalata mutatja — a magyar társadalmi életnek olyan alapfeltétele lett, amely nemcsak a közélet demokratizmusát határozta meg, ha­nem a párt és a tömegek, a vezetés és a tömegek kapcso­latának, a kölcsönös bizalomnak erős pillére is. A június 27—29-i országos pártértekezlet feladata az volt, hogy áttekintve a november 4-e óta megtett utat, különösen a párt újjászervezésének folyamatát, megszün­tesse az ideiglenességet, megvizsgálja, bevált-e az új po­litikai irányvonal, és összegezze ennek á politikának vég­rehajtásában szerzett tapasztalatokat. A kétfrontos harc elvének elfogadása, és még inkább alkalmazása kérdésében — az „általában egyetértünk” hangoztatása mellett — tulajdonképpen november 4-től kezdve folyt a kimondott vagy kimondatlan vita a párt­aktíva, a párttagság körében. Voltak, akik csak részben ismerték fel és el a szektás, dogmatikus hibák szerepét az ellenforradalmi lázadás kirobbanásában, és túlnyomóan a revizionista csoport ténykedését, felelősségét jelölték meg, mint okot. Ennek megfelelően „keményebb” politikát kö­veteltek az MSZMP-től, és a vezetésnek szemére hányták engedékenységét. Mások, másik egyoldalúsággal, a revizio­nista hibákat lebecsülve, csak a szektarianizmust okolták, sőt, gyakran az egész felszabadulás utáni évtizedben a té­vedéseket látták túlsúlyban. E vitának új lendületet adott Révai Józsefnek, a régi pártvezetés egykori tagjának — egyébként a magyar és a nemzetközi mozgalom kitűnő ideológusának és jó tollú publicisztájának — fellépése. A Népszabadság 1957. már­cius 7-i számában Eszmei tisztaságot! címmel cikket írt, amelyben sok helyes részletmegállapítás mellett hamis és igen veszélyes alaptételből indult ki. Mivel a revizioniz- mus az adott pillanatban a fő veszély — hiszen az bizo­nyult az ellenséges elemek szövetségesének az ellenfor­radalmi periódusban — helytelenítette, hogy (szerinte) a párt propagandájában és gyakorlatában eluralkodott a szektás-dogmatikus hibák bírálata. Vagyis, feledve vagy elhanyagolva azt a tapasztalatot, hogy amennyiben a re vizionista elhajlást a tudatos ellenforradalmi, restaurá ciós erők szövetségesének, akkor a szektás politikát az események, a lázadás táptalajának tekinthetjük, Révai Jó zsef kétfrontos harc helyett lényegében egyfrontost akart a pártra erőltetni. Révai cikke tiltakozó hullámot váltott ki a Népszabadság hasábjain. Az egyik hozzászóló igen ta­lálóan fogalmazott: „Nagy Imre példátlan osztályárulása nem lehet menlevél Rákosi Mátyás számára." Az országos pártértekezleten a vita tovább folytatódott, főleg Révai József felszólalása nyomán. Révai azt fejte­gette, hogy különbséget kell tenni a jobb- és baloldali elhajlás között. Az utóbbit tulajdonképpen bocsánatos bűnnek minősítette, s csak taktikai okokból — tehát a tömegek előtti népszerűtlenségük miatt — tartotta elfo­gadhatónak a kompromittálódott vezetők kirekesztését az MSZMP vezető testületéiből és pozícióiból. Vagyis egy későbbi időszakban, „normális” körülmények között el képzelhetőnek tartotta visszatérésüket a közéletbe. Révai József nézetei, amelyeket a pártértekezlet vissza­utasított, valójában segítették azt, hogy a kétfrontos harc fontosságát még inkább megértse a párt közvéleménye. Kádár János válaszbeszédében nyíltan szemébe vágta Ré­vainak, hogy a „bukott vezetőség zászlaját lobogtatta meg". A pártegységet a decemberi határozat alapján és szellemében kell felfogni és védeni, vagyis a régi vezetés­nek nincs helye ebben, annak hibái nem menthetők. En­nek megfelelően fogalmazódott meg az országos értekez­let határozata is, hangsúlyozva: „rendkívül fontos, hogy soha többé sem jobbra, sem balra ne engedjük eltéríteni a pártot a helyes útról". Az országos értekezlet a revizio- nizmus és dogmatizmus eszmei alapjait vizsgálva kimu tatta, hogy bár látszatra szöges ellentétben állnak egy­mással, de van nagyon is közös vonásuk. Mindkettőnek a kispolgári eszmevilág a gyökere, és ha érvényesül be­folyásuk, amint a magyar tapasztalatok különösen 1953 tói kezdve bizonyították, kölcsönösen táplálva egymást, egyaránt a szocializmust ássák alá. Megint csak az MSZMP vezetésének új szellemét és stí­lusát mutatta, hogy az előadói beszéd, majd a felszólalá­sok és a zárszó is nagyon sokat foglalkozott, mint az előrehaladás nagy veszélyével, a vezetők körében újra lábrakapó elbizakodottsággal. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a hatalom meghódítása után a hibák gyökere az az illúzió volt, hogy az ellenséggel könnyűszerrel el le­het bánni, és a tömegek mindennapi megnyerése ügyünk számára nem fontos dolog. Pedig állandóan figyelemmel kell kísérni a lakosság hangulatát, véleményét, értékelését a pártról, nehogy hibába essünk. E józan szemlélet, amely párosult a tömegek megnyeré­séért folytatott harc elvi és gyakorlati kérdéseinek részle­tes taglalásával, a legértékesebb jellemzője volt az orszá­gos pártértekezletnek, és mindinkább úrrá váló sajátos­sága az MSZMP egész tevékenységének. Nemes János (Következik: A munkásosztály és szövetségesei) • 1986. október 16.

Next

/
Thumbnails
Contents