Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-14 / 242. szám
1886. október 14 Xeiet-Magyarország 3 lakot nyitni a nagyvilágra Nyíregyházi beszélgetés a 40 éves UNESCO-ról A Magyar ENSZ Társaság nyíregyházi csoportja meghívására járt a megye- székhelyen Mód Péter. Rangja szerint nagykövet, a Magyar UNESCO Bizottság elnöke. Ismeretségünk régi. Még párizsi követ korában nyílt alkalmam, hogy az Avenue Fochon lévő nagykövetségi épületben találkozzam vele. Tapasz? talt diplomata, aki volt külügyminiszter-helyettes, állandó magyar ENSZ-kép- viselő, UNESCO-képviselö, nagyköveti rangban. Beszélgetésünk során a negyvenéves UNESCO-ról mondta el nézeteit. — Az Egyesült Nemzetek szakosított szervezetei között a legfontosabb helyek egyikét foglalja el a nevelésügy, kulturális és tudományos, közismert nevén az UNESCO. Ez év novemberének első napjaiban ünnepeljük létrejöttének negyvenedik évfordulóját. Ez a négy évtized nem volt zavartalan. A kezdeti időben itt is, mint az ENSZ-ben működött az amerikai szavazógépezet. Később, amikor az erőviszonyok változtak, az Egyesült Államok mind több kifogással élt, nehezítette a munkát. Ez a válság most kulminál, amikor az USA és Anglia beszüntette a tagdíjfizetést, s így a szervezet súlyos helyzetbe került. Ügy vélem, ebből a kiutat a nemzetközi helyzetben bekövetkező javulás jelentheti. Szükség is van erre, hiszen nagy nemzetközi és regionális programok megvalósítása áll az UNESCO előtt. Hadd említsem azt, amelynek a szemináriumán ön is részt vett, az ember és bioszféra programot, amely környezetünk, leendő életünk egyik kulcskérdése. De szólhatnék a nevelésügyi kérdésekről, a terméketlen területek termővé tételét szorgalmazó kutatásokról, az írástudatlanság elleni harcról, a tudományos eredmények elterjesztéséről, a műemlékek megvédéséről. — Sajnos, eddig a válság megoldása nehezen haladt. Az amerikaiaknak kifogásuk volt a főigazgató személye ellen, vitatkoznak a szavazatok eloszlásán, mondván: a nagy fizetők miért éppúgy egy vokssal rendelkeznek, mint a kicsik. Próbálják kétségbe vonni, hogy a programok jók-e, nem túlságosan is a fejlődők érdekében állnak. Mondhatjuk úgy is: a nagy politika hullámai ide is bejutnak, zavarnak. Mindez nem jelenti azt, hogy nem vagyok optimista. Az UNESCO már nem egy — szinte hasonló — válságot túlélt. Ahogy az enyhülés tért nyer, úgy fog az UNESCO munkája is egyenesbe kerülni. — Joggal kíváncsi arra, hogy vajon milyen szerepet töltünk be mi magyarok az UNESCO-ban. Nos, a magyar szakértők tekintélyesek, számtalan ösztöndíj jelzi a szervezet elismerését, a világ minden táján ott voltak a magyar szakemberek, újságírók, tudósok, kutatók, tanárok. Az UNESCO ugyanakkor jelentős segítséget adott ahhoz, hogy Szegeden létrejöjjön a biológiai intézet, Budapesten a SZÁMALK, Veszprémben az oktatási központ, támogatják a magyar bioszféra programot. Ki merem jelenteni, hogy a magyar erőfeszítések, amelyek a népek jobb megértését szolgálják, komoly és pozitív visszhangra találtak. De hasonlóképpen méltányolták azokat a szellemi produktumokat, amelyekkel a világ fejlődéséhez járulunk hozzá. — Éppen ezért öröm számomra, hogy Nyíregyházán lehetek. Tudom, hogy az itteni főiskola UNESCO asszociált intézmény. Nagy szó az is, hogy itt működik a szervezet magyarországi dokumentációs központja. Tudomásom szerint ilyen centrum csak Japánban és Nyíregyházán lelhető fel. Ügy gondolom, hogy ott, ahol a leendő tanárokat képezik, ennek igen nagy jelentősége van. A megértés szellemének tanterven kívüli tanítása, a világra nyíló ablakok megteremtése olyan tett, ami nemzedékek nevelésére hathat ki. Örömmel mondhatom, hogy a nyíregyházi UNESCO-klub a főiskolán olyan modell, amelynek működése tanulmányozásra méltó. — Látogatásom — amint ebből is kitetszik — nem egyszerűen egy meghívásnak megfelelés akart lenni. Nem csupán annyi, hogy beszélek a 40 éves UNESCO-ról. Külön örömömre szolgált, hogy a helyi ENSZ- társaság hallgatókat is meghívott a beszélgetésre. Így alkalmam volt megismerni azokat, akik az itteni klub tagjai, s láthattam a dokumentációs központot is. Ügy vélem, s ebben a társaságomban lévő Salgó Lászlóné, a bizottság titkára is megerősít, keresni kell azokat a lehetőségeket, amelyek fokozott segítséget jelentenek azoknak, akik ilyen nagy részt vállalnak a nemzetközi megértés munkálásából. Kívánom, hogy hatásuk áramolják ki a főiskola falain kívülre is, szolgálva ezzel az UNESCO nemes eszméjét — fejezte be nyilatkozatát Mód Péter. Bürget Lajos SZÁZHÚSZEZER szerszámosláda alkatrészeit gyártják a Nyíregyházi Főiskolai Tangazdaság meleghegyi üzemében az Elzett berettyóújfalui gyárának megrendelésére, (elek) Elkészült Csarodán az új 50 személyes óvoda, már megtartották a műszaki átadást is. (Elek Emil felvétele) Intenzív pályamódosítás Kisvárdán, a Tungsramban Izzógyártás teljes lángon A kisvárdiai gyár évi termelésének 70 százalékát, mintegy 320 millió forint értékben exportálja, melyből a tőkés deviza 255 millió. Földünk 5 kontinensének közel 70 országába jut el a várdai gyár terméke. Itt gyártott izzólámpák égnek az NSZK- ban, Franciaországban, Olaszországban, Angliában, a Skandináv-országok zömében is. Viták f üzében Gyártanak járműlámpákat, készül itt bányalámpa a KGST-országok részére, karácsonyfalámpák és műszerlámpák. Nagy visszhangra talált a Tungsram kisvárdai gyárának vezetői között, amikor a párt megyei bizottsága tavaly október végén napirendre tűzte az intenzív pályáraállítás gazdálkodásának kérdéseit, s e program megvalósítására hívott fel. — Gyárunkban gondos elemzés után, viták tüzében született intézkedési terv, melyet a vezérigazgatóval is egyeztettünk — mondja az igazgató. — Az intenzív gazdálkodást segítő cselekvési programunk a gyár VII. ötéves tervét hivatott elősegíteni — egészíti ki Szabó Ferenc, a pártvezetőség titkára. — Speciálisan és konkrétan kijelöli, mely területeken, hogyan gyorsuljanak fel a teendők, s milyen feltételeket kell teremteni a vágányállításhoz a gondolkodásban és a gazdaságban — magyarázza Csatári igazgató. Később a párttitkár, az igazgató és a hozzájuk csatlakozó Zakor Zoltán főkönyvelő együtt azt fejtegetik, hogy nem csupán gazdasági, hanem politikai haszna is kibontakozóban van e programnak. — Politikai hangulatot alakító hatása mérhető, hiszen a csaknem másfél száz párttag útján sok százan ismerik meg, s eredményez szemléletváltozást az emberekben. Növeli a bizalmat — fogalmaz Szabó Ferenc. A kisvárdai gyárban a termelés intenzívebb pályára való állásának egyik kulcskérdése a belső tartalékok gyors feltárása és az érdekeltségi rendszer korszerűsítése. Ezek kidolgozásában a fő érdem Zakor Zoltáné, aki így vall erről: Jó piaci pozíciók — Bővülő piaci igények, eredményeink növelése pa- rancsolóan követelik meg az automatizálás fokozását. Ezzel élőmunkát takarítunk meg. — Nem a munkások elbocsátásáról van szó — veti közbe a párttiitkár. — Nehogy félreértsék. — Nem bizony — fűzi tovább a gondolatot az igazgató. — Az automatizálással felszabaduló kb. 140 munkást a VII. ötéves tervben a többlettermelésben foglalkoztatjuk, mert a piaci pozícióink jók, az exportpiacokon is keresettek termékeink. — S bár a tartalékok hasznosítására figyelünk, nem mondunk le a fejlesztésről sem — gombolyítja tovább a beszéd fonalát Zakor Zoltán. — Intézkedési tervünk mintegy 65 millió forint értékű korszerűsítést tartalmaz, melyből az automatizálás mellett két új, korszerű izzólámpagyártósorral bővítjük termelő kapacitásunkat. Fontos szerepet szán az intenzív fejlesztést jelölő intézkedési terv az érdekeltségi rendszer korszerűsítésének. Lényege az üzemek önelszámolásának megteremtése, s értékelésük alapja: az eredmény, a nyereség. Érvényesítésükre új ösztönző rendszert dolgoznak ki, mely az anyagfelhasználástól és a minőségtől függ. — Decentralizáljuk a gyári bérgazdálkodást is, mely azt jelenti, hogy minden szervezeti egység (üzem, osztály stb.) bizonyos mozgóbér-ke- rettel önállóan rendelkezik, gazdálkodik — magyarázza az igazgató. Vallják: nem elég bent lenni a világpiacon, bent is kell maradni. Ez a termékek minőségének állandó javításával, ellenőrzésével jár. Versenyképességet csak így lehet biztosítani. Ezért a termelés irányításában és az elszámolás rendszerében igénybe veszik a számítás- technikát. — Közismert, hogy az autógyártó ipar dinamikusan fejlődik a világon. Ezzelne- künk lépést kell tartanunk, ha nem akarunk kiszorulni a világpiacról. S éppen ezért termékeink minőségének a mércéjét még magasabbra kívánjuk állítani — magyarázza Csatári. Ezt olyan minőségjavító program segíti, melynek lényege, hogy megszigorítják az alkatrészek minőségi paramétereit, javítják a gyártástechnológiai fegyelmet és a végtermékek ellenőrzését. — Mi 400 féle lámpát gyártunk. Elképzelhető, mennyire összetett és bonyolult feladat ennyiféle termék programozása. A számítástechnikával a programúkat összehangoljuk és idejüket lerövidítjük. így a termelés gyorsabb lesz, a kapacitásokat jobban kihasználjuk — magyarázza a párttitkár. — No és az irányítás is áttekinthető bbé válik — egészíti ki a főkönyvelő. Nem térhetünk ki... Elgondolkoztató, átgondolt program készült Kisvárdán. S míg hallgatom a fejtegetéséket, amelyek valóban az intenzív fejlesztéshez adnak cselekvési teret, töprengek: vajon nem nagy fába vágták-e fejszéjüket a kisvárdai Tungsramosok? — De igen! — ismeri be az igazgató. — Csakhogy nem térhetünk ki. Szükséges, életben maradásunk feltétele. És ezt kell megértetnünk a gyárban mindenkivel. — Ez a jövőnk — fogalmaz a párttitkár. — Megvalósulásával a technikai haladással lépést tartunk, s javulni fog a dolgozók jövedelme. És ami egyáltalán nem mellékes: a gyár kollektívájának a közérzete is. Farkas Kálmán c----------------\ Ki tud többet a Szovjetunióról? Vetélkedő diákok A jövő évben immár tizenöt éves lesz az a diákmozgalom, amely országos vetélkedő formában dönti el, ki tud többet a Szovjetunióról. Az 1973— 74-es tanévben három iskola 60 diákja által elindított versengés legutóbb 953 Iskola 75 ezer diákját mozgósította. Szabolcs- Szatmár megyében is szép hagyományai vannak a mozgalomnak. A kisvárdai Császy László Szakközép- iskola, a Gyors- és Gépíró Iskola és a Bessenyei György Gimnázium első, illetve második helyezést értek el az országos elődöntőkön a tavalyi versengésben. Nagyon szép eredmény, hogy egy megyéből három iskola csapata jutott az országos döntőbe. Talán nem véletlen, hogy éppen Kisvárdá- ról, ahol Farkas Bertalan végezte a gimnáziumot — hiszen az elmúlt évben a vetélkedő kiemelt témája az űrkutatás volt. A gyors- és gépíróiskola diákjai az országos döntőben is az első helyen végeztek, A sok értékes jutalom mellett életre szóló élményt jelentett számukra az utazás a Szovjetunióban. A rendező szervek az idei tanévben is meghirdették a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőt. Megkezdődött a négytagú csapatok szervezése is a középiskolákban. Sokan tanulmányozzák az iskolákban található versenyfelhívást, amelyből kiderül: a vetélkedő célja a Szovjetunió történelmének, jelenlegi életének, a magyar—szovjet együttműködés eredményeinek a megismerése, a népeink közötti barátság elmélyí- ! tése. Az idei tanévben különös hangsúlyt ad a vetélkedőnek — kiemelt témaként — a nagy októberi szocialista forradalom közelgő 70. évfordulója. Bizonyára sokan beneveznek még azok közül, akik most tanulmányozzák a versenyfelhívást, hiszen mindenki számára vonzó a lehetőség: meglátni a szibériai Bajkál-tó gyönyörű vidékét, üdülni a Fekete-tenger melletti Szocsiban; az iskoláknak pedig háromévi használatra megkapni a balaton- berényi Gorkij üdülőfalu egy berendezett faházát, esetleg 25—35 ezer forintot nyerni ifjúságpolitikai célokra. Sztanyiszlav Sztratyev A hét hímje A forgatókönyv gyenge volt. A forgatókönyvíró tudta, de bízott a rendezőben. A rendező tudta, hogy a forgató- könyv gyenge, de bízott a kamera- mannban. A kameramann tudta, mi a helyzet, de bízott a színészekben. A színészek mindent értettek, de bíztak a kaszkadőrökben. A kaszkadőrök átlátták a helyzetet, de bíztak a maszkmesterben. A maszkmester remélte, hogy a parókások megteszik a magukét. A parókások az öltöztetőkben reménykedtek. Az öltöztetők tudták, mi lesz ebből az egészből, de bíztak a pirotechnikusban. A pirotechnikus a hangeffektusokban reménykedett. A hangtechnikusok intelligensek voltak, és már régen felfogták, miről van szó, de bíztak a zenében. A zeneszerző tisztességes ember volt, így hát a zenekarban reménykedett. A zenészek tudták, hogy ez az egész mekkora ostobaság, de bíztak a karmesterben. A karmester remélte, hogy jó lesz az akusztika. Az akusztikai szakemberek a művészeti tanácsban bíztak, a művészeti tanács a kritikában bízott. A főkritikus a közönség megértésére számított. A közönség pedig remélte, hogy a film után levetítik A rózsaszínű párduc című filmet. Takaréklángra kell-e állítani az izzólámpagyártást a Tungsram Rt. Kisvárdai Gyárában? — Semmiképpen sem — válaszolja határozottan Csatári Zoltán igazgató, majd hozzáfűzi: — A gyárunkban gyártott fényforrások iránt egyaránt kedvező a kereslet mind a keleti, mind a nyugati piacokon.
